Visszapillantás

Tudom, ma, az év utolsó napján, sokan visszatekintenek, az elmúlt évre, és próbálják felidézni és értékelni, az elmúlt 365 nap eseményeit. Ezt én sem szeretném elmulasztani, és akarok, az én Istenem és az Ő igéje világosságában megállni, meglátni az életemet, úgy, ahogy Isten lát engem, és megbánni amit meg kell, hátam mögé vetni mindent, és nekidőlni új erővel a célnak, igyekezni az Istennek, a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. 

De most itt a blogon, szeretnék visszapillantani az elmúlt napokra, és megemlékezni azokról az eseményekről, amelyek miatt ez a karácsony szép volt. Talán ez volt életem legszebb karácsonya. Na nem a külsőségek miatt, hanem azért, mert most sikerült a legtöbb embert megszólítani, beszélgetni velük, többekkel imádkozni. Jó látni, Isten kegyelmét, ahogy megérinti a szíveket, és meghallgatja imáinkat. Az elmúlt hetek eseményei után, tapasztaljuk, hogy Isten munkálkodik, és újabb kapuk nyílnak. Áldott legyen az Ő neve!

Vissza pillantások: 

Először is, amint már említettem, karácsony előtti két hétben, kb. 45o-5oo bibliát, valamint készítettünk iratmissziós borítékot, 55o db, és azokat osztottuk szét piacokon, Gyergyószentmiklóson, Ditróban és Gyergyócsomafalván. Már tudjuk nem hiába! 

A bibliaosztásra még visszatérek egy következő bejegyzésben. 

Raván és Erdőszentgyörgyön volt alkalmam evangelizálni karácsony előtt. Áldott időt tölthettünk, az ottani testvérekkel, emberekkel. 

19.-én, a városból hívtunk és vártunk fiatalokat, és gyermekeket. Meglepetésünkre, kb. 5o fital jött el, többen a szüleikkel. Ez azért örömteli, mert eddig, azt tapasztaltuk, hogy nem engedik a szülők gyermekeiket a közösségünkbe, mivel itt Gyergyóban szektásoknak mondanak bennünket. Ezt a bibliaosztáskor is volt, aki érzékeltetni próbálta velünk.

Mi, ebben az évben nem kaptunk cipősdoboz csomagokat, így a lehetőségeinkhez mérten, 3-5lej értékben vásároltunk és adtunk ajándékot a gyermekeknek, valamint szendvicset és teát készítettünk nekik. 

De minden adománynál nagyobb és több, amit Isten adott nekünk Krisztusban, és ezt próbáltuk velük megértetni, egy 25 perces rövid filmmel, és az ige egyszrű rövid üzenetével. Reméljük, ezek az igemagok sem térnek vissza gyümölcs nélkül.

A gyergyói sérültekkel is volt alkalmunk hálaadással megemlékezni az elmúlt évről, két alkalommal is. Az egyik alkalmon, ellátogatott városunk polgármestere Mezei János is a gyülekezetünkbe, és szeretettel megajándékozta, és biztatta azokat az embereket, akik a helyzetüknél (sérülésüknél) fogva, nem mindég érezhetik magukat teljes értékű tagoknak a társadalomban. 

Szép volt, én pedig annak örvendtem, hogy egy rövid igei üzenettel bátoríthattam mindenkit, és most először, személyesen imádkozhattam városunk vezetőjéért is. Isten áldja meg, és adjon neki bölcsességet!

A városban volt egy civil kezdeményezés, amelyben egy nagyobb értékben vásárolt, élelmiszer készletből, csomagokat készítettek, és szegény rászoruló embereknek szánták. A kezdeményezés vezetője és támogatója, engem kért meg a csomagok kiosztására, széthordására, amit örömmel vállaltam. Két napon át, volt alkalmam olyan helyeken megfordulni, amilyenekről eddig csak hallottam. A szegénységnek, és a rászorultságnak, olyan méreteit láthattam meg, hogy sokszor összeszorult a szívem. 

Ezeket az embereket és helyzeteket látva, arra gondoltam, mennyire nem vagyok elég hálás Istennek a gondviselő kegyelmért. Jó volt, egy kis örömet és bátorítást vinni ezeknek az embereknek az életébe. Volt, akivel imádkozni is tudtam. 

Egy házikó.....

.....és lakói (6-an laknak benne)

A cigánymisszióról már írtam, a folytatás kezd kirajzolódni. A városban megismernek azóta a romák, és kérdezik, mikor megyünk legközelebb. A következő napokban, ebben is lesz előre lépés.

A karácsonyi ünnepekben, áldott kedves alkalmaink voltak úgy Gyergyóban, mint Toplicán. Az ünnep harmadnapján, pedig Csíkszeredába látogattunk el, ahol sok vendéggel, és a helyi gyülekezettel együtt ünnepelhettünk. 

A gyergyóiak énekkel is szolgáltak

Kedves vendégeink érkeztek, hétfőn, és három napig együtt lehettünk a kiskapusi ifjúság egy részével, és lelkipásztorukkal Székely Bélával. Nagyon áldott és hasznos időt töltehttünk el úgy a gyülekezetben, mint a fiatalokkal eltöltött órákban, ahol sokat beszélgettünk imádkoztunk, és újabb elhatározásokat hozhattunk. Kellemes, volt a szabadban is, a 2o cm hó, és a friss levegő jó hatással volt ránk, és öröm volt a fiataloknak.

Bizonyságtevők

A legolcsóbb (1 lej), és talán az egyik legjobb csúszó eszköz, a nylon zsák  

A csapat

De akik az Úrban bíznak szárnyra kelnek......

Bízzuk életünk Krisztusra 2o1o-ben is!

Egy különös evangelizáció

Ennek, így kellett lennie. Sokszor, amikor Isten olyat kér, ami nem szokványos, vagy nem logikus, esetleg nem kényelmes, akkor az engedelmesség útján is, várakozva, és feszült figyelemmel haladunk lépésről - lépsre. Én is valahogy így voltam, a mai délutáni, roma evangelizáció előtt. A lehetőségeink, és a körülményeink, nem a legjobbak voltak emberi szemmel. De az Úr így értette meg velünk, hogy ezt most, és így kell tennünk, és ezért vállaltuk, és csináltuk, és meggyőződhettünk, az Úr tervei, és időzítései, mindég megfelelőek. Azok nem a körülményektől függnek, hanem úgy mint ott Betlehemben is, a rossz körülmények ellenére is, ha betelt az idő, a mi Istenünk cselekszik. A mai nap is egy ilyen rendelt idő volt, amiben nem a bennünket körülvevő viszonyok voltak a fontosak, hanem az, hogy Isten szólni akart a romákhoz. Ez volt életem első, téli sátoros evangelizációja, az első alkalom, hogy az evangéliumot gyergyói romáknak hirdethettem, és talán egy jövőbeni Gyergyó-i Roma Baptista gyülekezet első istentisztelete. 

Mire megérkeztünk a téglagyári romákhoz, háromnegyed háromra, ők már kihozták az asztalukat, szépen leterítették, hoztak székeket is, mert úgy gondolták, szószéknek lennie kell.

Vittem a tangóharmónikát is, és énekeltünk egy pár éneket, amíg gyülekeztek. Az énekeket bár nem ismerték, de hamar megtanulták a refrént, és már próbálták énekelni velünk. 

A metsző hideg ellenére, negyed négyre megtelt a sátor. Ez azért is öröm, mert előre megmondtam nekik, hogy semmit nem viszünk (ajándékot, adományt) és semmit nem osztunk, csak az evangéliumot hozzuk. Tehát akik eljöttek, mindannyian csak isetntiszteletre jöttek. Figyelmesen hallgattak mind, még a gyermekek is. 

Imádkoztunk, majd a János evangélium 3:16-ból, szóltam egyszerűen hozzájuk, hogy: Isten szereti őket is, nála nincs személyválogatás. Ennek bizonyítéka, hogy elküldte az Ő Fiát karácsonykor, hogy Megváltója legyen minden embernek aki hisz benne. Nekünk hinni kell Jézusban, és hozzá kell vinnünk, bűnös életünket, mert csak Ő tud megszabadítani és megváltoztatni bennünket.

Sokan elismerték közülük, hogy ők bűnösek. Majd elmondtam, hogy aki ezt hiszi, és Jézust elfogadja mint személyes megváltóját, annak az életében, lesz következménye ennek a döntésnek. Megváltozik az élete, és Isten meg tudja szabadítani a legbűnösebbet is. Azután annak Isten örök életet ad, és helyet az Ő országában a menyországban. 

Többek arcán könnyek folytak, amikor Isten szeretetéről, a bűneink bocsánatáról, és az Isten országában levő helyükről beszéltem. A végén, amikor azt kérdeztem, hogy ki az, aki eddig még nem nyitotta meg szívét Isten szeretete előtt, és nem fogadta be az Úr Jézust, de szeretné megtenni, többen is jelezték. Imádkoztam értük, és hiszem Isten munkálkodik tovább az életükbe. A végén egy asszony, Ibolya jött és kérte, hogy imádkozzak vele, mert nagyon szeretne megszbadulni a szivartól. Beszélgettünk, imádkoztunk, majd megkérdeztem, van e nála szivar. Igen- volt a válasz. Akkor adja ide nekem- kértem. Meglepődött, de azt mondtam, ha őszinte volt a kérése, mert én őszintén imádkoztam, akkor már arra a maradékra sem lesz szüksége. Nekem adta. Az Úr tegye őt, és másokat is teljessen szabaddá. Kívánom hogy a Mindenható Isten szeretete, és szabadító irgalma munkálkodjon hatalmasan Gyergyóban úgy a romák, mint a magyarok között. 

A végén többen kérték, hogy jöjjünk még. Ha Isten akarja, amit most úgy gondolok, hogy igen, akkor a jövőben újra megyünk.

Minden dicsősség a Krisztus Jézusé! 

Téli sátoros evangelizáció

-12 fok van odakint. Olyan missziós tevékenységre készülünk, amilyenre nem is mertünk gondolni még egy hónappal ezelőtt sem. Egy órája értem haza, sátort állítottunk, délután evangelizálni fogunk. Szabadban és szabadon a romák között. Nem adtak helyet az iskolában, mint azt az előző bejegyzésemben írtam, de mivel akrják, hogy legyen istentisztelet, egyenlőre ez az egy lehetőségünk maradt. De ezt úgy érezzük, ez Isten akarata, és ezt meg kell ragadni, és ki kell használni. Deszkából szegeltünk néhány padot, és várjuk mennyien jönnek el. Bár hideg van, de most azért imádkozom, a Szentlélek tüze, az evangélium melege, és éltető ereje járjon át mindenkit, és hevítse fel a fagyos, szíveket. Imádkozzatok értünk. Du. 3 órakor kezdünk. Adja az Úr, ne legyen hiába!

Itt lesz a karácsonyi evangelizáció

Az elmúlt napokban, történtekről, és az evangelizációról, később beszámolok. 

Ajtók

Az utóbbi hetekben, Isten újabb területekre irányítja a figyelmünket, ahol ajtók nyílanak, az evangélium továbbadására, hirdetésére. Állandó imatémánk az, hogy Isten könyörüljön meg a körülöttünk levő embereken, és hozza el a meglátogatás idejét. Nagyon szeretnénk megérteni azt, amit ehhez tőlünk vár el, és azt engedelmesen meg is tenni. Bár nem tudjuk, hogy mindezt Isten hogyan fogja megvalósítani, de hisszük eljön ez az idő, mert már többször megigérte, és lépésről-lépésre megismerteti velünk az Ő terveit. Néhány, újabb feladat körvonalazódik, amelyek ennek a mennyei tervnek a részei lehetnek. Elöljáróban, annyit szeretnék elmondani, bár tudom, sokak számára ez hihetetlennek tűnik, de itt a gyergyói és csíki medencében, még ma is tiltja a katolikus papság a biblia olvasását. Személyesen ismerek olyan embereket, akiknek megtiltották a biblia használatát, sőt nem csak nekik, hanem az egész falunak is, a helyi pap, és a városi képviselő testület közösen. Mindez, nem olyan régen, a XXI. században, kb. 3 évvel ezelőtt. Az emberek nagy részének nincs bibliája. A baj az, hogy nekünk is csak nagyon kevés, és vásárolni pedig nem áll jelenleg módunkban. De ami van, azt adjuk. Így ma, kb. 15o bibliával, és 75 db. Lukács evangéliuma kis füzettel, valamint egy nyomtatott szórólappal, kimentünk a piacra itt Gyergyószentmiklóson, hogy osztogassuk, adjuk az embereknek. Talán ezelőtt még nem történt hasonló eset itt, én nem tudom, de azt igen, hogy sokféleképpen reagáltak erre az emberek. Voltak durva elutasító megnyilvánulások, sőt volt aki megmondta, ha hazaviszi a bibliát, el fogja égetni. Nem adtam neki. De hála Istennek, voltak, akik örömmel fogadták, és vitték haza az élet kenyerét! És ez engem is örömmel töltött el. Végül, kb 2,5 óra alatt, minden elfogyott, és látjuk ezt folytatni kell. Az elmúlt napokban minden rendelkezésünkre álló iratmissziós anyagot rendszereztünk, és szeretnénk minnél hamarabb kiosztani az embereknek, és imádkozunk, hogy rendeljen az Úr bibliákat, mert itt nagyon nagy szükség van rá. A rendelkezésünkre álló rövid időt, jól kell kihasználnunk, mert itt, eddig nem adtak bibliát, és hamarosan eljöhet az idő, amikor újra tiltva lesz, még szélesebb körben is a biblia terjesztése. 

Egy másik ajtó, ami váratlanul nyílani látszik, a gyergyói romák. Az elmúlt héten kétszer is találkoztam a bulibással, ahogy itt nevezik a romák között a vezért, és nagy készséget mutatnak fogadni az evangéliumot. Letisztáztuk, én sem csomagot, sem használtruhát, semmit nem tudok és nem is akarok nekik vinni, csak az életet megváltoztató, Isten szavát az evangéliumot. Mondta is az egyik: Ide ne csomagot hozzon, mert azon összevesznek, hanem az Istent mert arra van itt szükség. Meglátjuk. Miután beszélgettünk, abban egyeztünk meg, december 22.-én, du. 3-kor, tartunk egy karácsonyi Istentiszteletet a romatelepen.

Egy másik ajtó ami viszont nem nyílik, a roma iskola ajtaja. Először arra gondoltunk, itt tartanánk meg 22.-én a romák karácsonyát. Jártam az igazgatónőnél, és mint egy félóra beszélgetés után megértettem, ő nem nagyon támogatja az evangélium ügyét a romák között. Sok kifogásai felsorolása után, arról próbált meggyőzni, hogy ők 1o éve, nem sok eredményt tudtak elérni velük, pedig komoly szakember gárdával, és támogatottsággal bírtak, ne gondoljam én, hogy majd a hit, és a buzgóság elég lesz.

-Amit tenni akar az logikátlan - mondta nekem.

-De Isten szeretete az nekem is logikátlan, mert nem logikus, hogy engem, vagy a másikat szeresse, mikor mennyit vétettünk ellene. De tudja, mégis szeret. Még a legrosszabb embert is képes megváltoztatni, és megjobbítani ez a szeretet - válaszoltam.

-De nem a romákat, azokat maga nem ismeri -csattant az ő válasza.

Ilyen hozzá állással folyt kettőnk részéről a beszélgetés, amikor támadt egy mentő ötlete: H1N1. Nem lehet gyülekezni, még szülőértekezletet sem tartani, nem hogy egy ekkora rendezvényt. Megértettem, elbúcsúztam. De ha Isten úgy akarja, akkor meg kell tartani ezt az istentiszteletet. Újra talákoztam a bulimással, aki egyébként tisztes nevén Kalányos Feri, és megbeszéltük, ha másként nem, megtartjuk a szabadban. Az udvarában felállítunk egy sátort, és ott lesz az alkalom. Imádkoztunk, és ebben maradtunk. Nem lesz egyszerű, mert már most -7-8 fok van de Isten úgy is meg tudja áldani. Ha lesz folytatás, akkor Isten gondoskodni fog. Imáitokban emlékezzetek meg rólunk. Az elmúlt hetekben sokféleképpen meg voltunk próbálva is. De......"Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat." Náhum 1:7.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!

Zsoltár - Hang

Ezelőtt közel három éve történt, amikor Veress Efraim testvérem, közzétette a blogján, Isten, hogyan vezette, és értette meg vele, el kell hagynia Barótot, és Érszöllősre kell költöznie. Ugyan abban az órában, ketten küldtünk kommentet a bejegyzésre, két Novák, a világ két távoli pontjáról, egyik Magyarországról (én), és József testvérem Amerikából, Alhambrából. Egy következő bejegyzésében öccsének nevezett, ami nekem jól esett, de nem vagyunk rokonok, legalábbis nem tudunk róla. Azt hiszem, akkor hallottam először Józsefről. Másfél hónappal ezelőtt, pedig alkalmunk volt személyesen is megismerni egymást, a nagyváradi, Magyar Baptista lelkipásztorok világtalálkozóján. Egy alázatos, hívő Isten szolgáját ismertem meg Józsefbe, akivel, bár rövid időt tudtunk együtt tölteni, beszélgetni, mégis közel kerültünk egymáshoz. Bár tudomásom szerint, csak névrokonok vagyunk testszerint, de hamar kiderült, vér rokonok is vagyunk. Őt is engem is a Jézus Krisztus drága vére mosott meg minden bűneinkből, és pecsételt el örökre! Áldott legyen az Isten, aki fiaivá tett, és megajándékozott egymással bennünket. 

Ma külön öröm volt, amikor rátaláltam testvérem blogjára, és láttam, hogy milyen tartalmas oldalt készít. Ajánlom mindenkinek itt is Zsoltár - Hang elnevezésű oldalát, és a bloglistába is betettem. Fakasszanak ezek a Zsoltár - Hangok, Isten iránti vágyakozást, bűnbánatot, szabadulást, dicséretet, magasztalást, megújulást az olvasók szívében. Kívánom, Istenünk nagyon áldja meg itt, a világhálón végzett, valamint minden más, szolgálati területen rá váró szolgálatait.

Két éve Erdélyben

Ma, azaz december 8.-án két éve, hogy Isten akaratát megértve, ide költöztünk Gyergyószentmiklósra. Reggel, amikor felkeltem, egy gyors rövid számadást tartottam magamban. Van miért szégyelnem magam. Sokkal többet várt volna tőlem az én Uram, de én sokat hibáztam, mulasztottam, és ezért, nem tudta elvégezni velem, amit eltervezett. De azt is elmondhatom, minden mulasztásaimat, megbocsájtotta, mikor azokat felismerve, elébe hoztam, bántam és megvallottam. Nagyon kegyelmes az ÚR! Hálás vagyok mindazért, amiben hasznomat vehette, de arra sem voltam képes magamtól, alkalmas voltom tőle volt és van, Övé a dicsősség is mindenért. Hála van szívemben ezért a két évért, mert hitéletem formáltatásának eddigi talán legnehezebb, de egyben legfontossabb szakasza ez. Hálás vagyok azért is, mert tudhatom, hogy a helyemen vagyok, ott ahol Isten látni akar. Ennek bizonyítéka, az Isten békessége, ami őrzi a szíveinket és a gondolatainkat is. Hálás vagyok azokért a testvéreinkért, akik imáikkal kisérik életünket, és nap mint nap, az Úrhoz kiáltanak értünk, szolgálatainkért, a misszióért. Hálás vagyok minden bátorításért, segítségért. De hála a próbákért és nehézségekért is, mert azokat is, ha bár nem mindég könnyűek, de Isten javunkra engedi meg. 

-Uram! Köszönöm, hogy abban a meg nem érdemelt kegyelemben lehet részem, hogy szolgád lehetek. Én nem is értem, hogy Te miért választottál engem ki a sok millió ember közül, az egyik leg alkalmatlanabbat. De tudom, Te bölcs vagy, és Te nem hibázol, és így egy ilyen alkalmatlan embert is kész vagy kezedbe venni és használni, formálni, és ezt nagyon köszönöm. Köszönöm a helyet amit Te jelöltél ki a mi számunkra, és köszönöm, hogy itt lehetek. Uram ma szeretném magamat, még inkább odaszánni, hogy a jövőben többre és jobban tudjál használni. Kérlek Atyám, vezess, formálj, szentelj meg a te igazságoddal, és a szentségtelen, e világi dolgoktól, amik gátolnak, egészen szabadíts meg kérlek, az Úr Jézus nevében. Ámen.

Amit megigértem

......azt, szeretném most pótolni. Amint arról a képek beszéltek, egy örömteli áldott alkalmunk volt november 22.-én. Isten gazdag kegyelmében részesített, és ezen a napon olyan módon is átélhettem, amit Isten szolgái is ritkán. Az elmúlt nyáron, két fiatal is meghallhatta az Úr Jézus hívó szavát a gyülekezetből, és ezek közül az egyik a nagyobbik fiam volt, akinek életében, Istennek hála, látjuk a változást, és az Úr Jézushoz való ragaszkodást. Nagy izgalommal várta a következő bemerítkezést és amikor megtudta, hogy novemberben lesz, odajött hozzám, és azt mondta:

-Apa, én nagyon szeretnék bemerítkezni, ugye én is bemerítkezhetek?

-Miért akarsz bemerítkezni Ricsi, nem kellene még inkább várni - kérdeztem én.

-De apa, én elfogadtam az Úr Jézust, és a gyermeke vagyok, én is bizonyságot akarok tenni róla. Meg tudom, hogy ezt mondta, hogy aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül. 

-Van örök életed? 

-Igen.

-Biztos vagy benne?

-Biztos.

-Nagyon szeretnél bemerítkezni?

-Ezt szeretném a legjobban. 

Láttam komolyan gondolja, és a gyülekezet előtt is számot adott a hitéről és a megtéréséről Júliával együtt, amit a gyülekezet elfogadott, így november 22.-én, Krisztus Urunk példáját követve, parancsának engedelmeskedve, vallást tettek hitükről. Nekem, pedig az a ritka alkalom, pillanat adatott meg, hogy saját fiamat meríthettem be, és azután imádkozhattam érte.

Reggel Fűrészes Rudolf az 5o. zsoltár, 14-15 verséből, Svraka Csaba a Jakab levele 1:19-25 igék alapján buzdítottak imára. Majd Tőtős János erdőszentgyörgyi lelkipásztor testvér szolgált a János ev. 3:1-16 igék alapján, az újjászületés fontosságáról, valamint, arról, hogy kik léphetnek be a mennyek országába, és kik nem. A három fehérruhás, az ünneplő gyülekezet előtt is röviden bizonyságot tett, az Úr Jézussal való találkozásáról, és a szívükben levő reménységről, majd bemerítkeztek. Ezután Szabó Imre testvérem olvasta fel, a Lukács ev. 16. részéből a szgény Lázár és gazdag történetét, és hirdette a menyország és a pokol valóságát, és mint lehetséges két végcélt, minden ember számára. Hogy a pokolban azok lesznek, akik elutasítóan viselkednek az Úr Jézussal szembe itt a földön, és mi ha a mennybe akarunk jutni, akkor nem szabad Őt elutasítani. Befejezésül, úrvacsoráztunk, és én olvastam igéket az I. Mózes, 3:6;8-9 igéket, és azokból szolgáltam röviden. Az asszony szakított a fárol, de ekkor szakított -az Istennel,  -az élettel,  -a békességgel. Isten adott lehetőséget, ami elszakadt, a (vele való kapcsolatunk) helyre állítására, ezáltal az örök élet elnyerésére, és a vele való megbékélésre. A kérdés az, milyen most az Istennel a kapcsolatunk? Rendezett vagy rendezetlen? Hol vagy ember? 

Délután, hálaadó Istentiszteletet tartottunk, és sok ének - bizonyságtétel - költemény hangzott el. Magyarországi, erdőszentgyörgyi, és a Hargita táborból érkezett testvéreink, buzgón szolgáltak közöttünk, ami  épített, bátorított, buzdított, és hálára indította a szíveinket. Tőtős János testvér, a 1oo. zsoltárból szolgált délután, a hálaadás okairól, és módjairól. Én pedig a nap végén, a Márk 16:6, és a Róma 8:1 alapján: Hála azért ami nincs, mert van. Lehet első hallásra egy kicsit nehezen érthető ez a gondolat, de ha szeretné valaki megtudni részletesebben, akkor leírom. Isten neve legyen áldott minden áldásért, amiben részesít(ett) bennünket. 

Áldott vasárnap - képekben

Öröm és hála van szívünkbe, a vasárnapi nap minden áldásáért. Nagyon szép ünnepnapunk volt. Megtapasztaltuk Istenünk szeretetét, és áldó kegyelmét. Most csak annyi időm van, hogy egy néhány képet feltegyek a bemerítésről, és a hálaadó napról, a beszámolót majd csak hétvégén írom meg, mert el kell utaznom.

Ünnepre készülve

Ma este egy bensőséges közösségi alkalmunk volt, a Máté evangéliuma 16:24-27 - ből szolgáltam arról mit jelent az Úr Jézus tanítványának, követőjének lenni. Vasárnap bemerítkezésre és hálaadó ünnepre készülünk, és ma este az igehirdetés után, a bemerítkezendők tettek bizonyságot a megtérésükről és a megváltozott életükről, majd a gyülekezet tagajai tettek fel kérdéseket Júliának és Richárdnak. Jó volt halgatni a fiatalok bizonyságtételét, és látni azt, hogy készségesen, őszintén meggyőződéssel válaszoltak a feltett kérdésekre. Ezután a gyülekezet tagjai, egyhangúan úgy döntöttek, hogy a jövőben készek mint Krisztusban tagjaik lenni, és tagnak elfogadni őket, segíteni, bátorítani, együtt sírni ha kell, és együtt örülni velük. Jó volt az Úr jelenlétében ezt az elfogadást gyakorolni. Lesz még egy bemerítkező, Péter, aki Magyarországról érekezik, akivel megtérése előtt, majd megtérése után is sokat beszélgettem, imádkoztam és Ő is szeretne itt Gyergyóban vasárnap a hitéről bizonyságot tenni, bemerítkezni.  

Hívogatunk erre az alkalomra is a városból, és vannak, akik megígérték hogy el fognak jönni. Imádkozunk, hogy Urunk vegyen el minden akadályt, hogy az evangélium mind több szívhez eljuthasson. Kérlek imádkozz te is ezért a napért, hogy a Szentlélek tudjon munkálkodni minden jelenlevő életében. Vendégeket várunk Magyarországról és Erdőszentgyörgyről is. Áldja meg az Úr szolgálatukat közöttünk.

Áldom az Urat!

U.i. A bemerítkezés témájához ajánlom elolvasni Borzási István szintén mai bjegyzését itt.

"És vezess az örökkévalóság útján!"

Székely Béla Dániel lelkipásztor (Kiskapus) írása. Megjelent a Szeretet lap, 2oo9. novemberi számának címoldalán. Azoknak (is) akikhez nem jut el ez a lap, és így nincs arra módjuk, hogy olvassák. 

Oda a nyár, csodaszép ösvényeit már belepte az avar. Milyen utakon haladunk tovább? Novemberben különösen megérint az elmúlás szele. De sejteti nem csak múlandóságunkat, hanem halhatatlanságunkat is. 

"Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat." (Zsoltár 139:23)

A bűnös életmódot, a téves utakat, ideig-óráig lehet takargatni. Így aztán mindég van kifogás a meg nem bocsátó lelkületre. A pénz és a versengés szeretetét lehet leplezni a szorgalmas ember képével. A menekülés a szolgálattól, a "nekem elég a tejnek itala, nem nagyon akarok tudni a hit szigoráról"- vajon nem a külső vallásosságot, a megosztott hívő életet jelentik? 

Bűnesetkor a takargatás a legelső és a legkézenfekvőbb megoldás. Mint ahogy Ádám tette, és elbújt az édenkert fái között, amikor áthágta a teremtő parancsát. A rejtőzködő embert keresi Isten: Jézus, igéje és a Szentlelke által. A jó lelkiállapot az, ha nyitottak vagyunk, ha az ige gyertyájának fényénél önvizsgálatot tartunk: Mutasd meg, hogy van-e valami hamisság bennem?

"Nézd meg, nem járok-e téves úton"

Roppant fontos a helyes önismeret. Sok mindent tudhat valaki, de hiába, ha saját lelkének állapota felől tájékozatlan. Vagy csalóka színes üvegeken keresztül látja magát. 

A felülről nyert világosságban ismerjük fel bűneinket, mindazt ami fertőz és rombol. És érezzük át annak gyalázatos voltát, amik Krisztushoz üldöznek bennünket, hogy vérében bocsánatot találjunk. Nyitott könyv az életünk, a mindenható Isten előtt. 

"....és vezess az örökkévalóság útján."

A vezetés irányítást ad, de a mozgatáshoz szükséges erőt is. Életünk sodortatik, vagy vezetve van? Sodortatva lehet a többség véleményének való megfelelési kényszertől, sérelmektől. Szenvedélyek, szellemi divatirányzatok is magukkal visznek - különösen ha közömbösség és hanyagság gyengít. A megélhetés gondjaitól is elnehezdhet a szívünk. Ezért jó az örökkévalóság nézőpontjából tekinteni arra, ami lefelé irányítaná tekintetünket: "Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodortassunk." (Zsid. 2:1) 

Jónak tetszik az ember szemei előtt az ő útja. Különösen fiatalon nagy élvezet nekivágni a világnak, szabadon választani meg az irányt. Ezenközben sok minden történhet, "szép" kalandok, "nagy" megvalósítások, de karambol is. Azután az utak véget érnek. Vagy mégsem? Megszoktuk, hogy egyik nap követi a másikat, egyik esztendő jön a másik után. Gondolunk e arra, hogy eljön majd egy pillanat, ami után nem következik másik, pontosabban: időnk beletorkollik az időtlenségbe. Mert a halál nem végleges állapot, hanem csak ajtó, ami az örökkévalóságba nyílik.

A Sátán gondoskodik arról, hogy lehetőleg csak a pillanatra figyeljünk. Ne foglalkozzunk a jövővel, lényeg az, hogy most jól érezd magadat. A mai világunkban talán a rövidtávú gondolkodás okozza a legnagyobb károkat. Ezeknek a tudatában legyen a mi imádságunk is a 139. zsoltár írójának ez, az Istennek való átadottsága, hogy "te ismersz, te jól tudod, te vizsgálj meg" és végül "vezess az örökkévalóság útján". 

Kívánom, hogy a jövőre való tekintettel tegyük dolgainkat - ez  eredményez felelős életet - vagy éppen határolódjunk el mindattól, ami arra nézve kárt okozna. Jelenünkkel alapozzuk meg a jövőnket. Aki nem gondol ezzel, az szörnyű mélyre süllyedhet. 

Mindarra, ami minket az üdvösségből kizárna, Istennél készen van a bocsánat. Ezt a bocsánatot, azonban csak itt, az időben lehet elkérni tőle. Ezért is nagyon meg kell becsülnünk azt az időt, amit tőle kapunk. Jézus Krisztus mondja, "én vagyok az út". Járjunk őbenne, kövessük Őt! A mienk is legyen az örökkévalóság útja.

Újra itthon

Az elmúlt héten pénteken késő este, a tervezettnél hosszabb magyarországi tartózkodás után, hazaérkeztünk apósommal, aki egy néhány napra ellátogatott hozzánk. Az autómat sikerült megjavítani, azóta is jól múködik, és reméljük ez így is marad. Nagy javítást kellett végezni rajta. De az Úr kegyelmét látom abban, hogy a hosszú utazás alatt, nem állt meg, csak amikor megérkeztem Kecelre. Az ott tartózkodásom ideje alatt, megvoltak a bibliaiskolai záróvizsgáim, amit az Úr kegyelméből, sikerült. A záróvizsga írásbeli(Máté és János ev.) 4-es, a szóbeli (Zsoltárok könyve) 5-ös lett. Magyarországon az osztályzatok 1-5 ig vannak, míg Romániában 1-1o-ig. Szombaton és vasárnap az Életháznál szolgáltam. Áldott alkalmaink voltak. Ezekről bővebben itt olvashatsz. 

Volt még alklamam találkozni, beszélgetni, imádkozni testvérekkel, valamint egy áldott kedves alkalmat tölthettem Súron, testvéri közösségben. Haza érkezve sok feladat várt rám, amelyeket az elmúlt héten próbáltam elvégezni, és amit nem tudtam, azokat a következő napokban kell pótolni. Jó volt újra együtt lenni a testvérekkel Gyergyóban és a körzetben. 

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! 

"Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!"

Magyarországon rekedtem

Immár, több mint egy hete eljöttem otthonról és mára már szerettem volna haza érni. Az elmúlt hét elején részt vettem Váradon a lekipásztori találkozón, ahol áldott testvéri közösségben lehettünk. Jó volt újabb kapcsolatokat kialakítani, és a régen látott testvérekkel újra találkozni. Majd Magyarországra jövet az autóm sajnos meghibásodott. A probléma nagyobb mint azt első látásra gondoltam, mert az autó hengerfeje megrepedt. Talán péntekre meg tudják javítani. Emberileg, nagyon rosszkor jött ez a probléma, de tudja az Úr, miért engedte meg, és meg akarom érteni azt, amit nekem ebből meg kell tanulnom. Imádkozzatok értünk. Most Kecelen, Fehér Tamás testvéremék számító gépét használom, ha haza megyek többet is írok. Áldott alkalmakat éltem meg az Úr kegyelméből a hét végén. 

Számo(lo)k

Néhány érdekesség, az életünkből számokban. Az imádkozó misszionárius John Hyde, halálának 61. évfordulóján, 1973. február 17.-én születtem. 1992. október 17.-én házasodtunk, így ma vagyunk 17 éves házasok. A 17-es lépcsőházban, a 14-es apartmanban lakunk. Feleségem március 14.-én ünnepli születés napját. Hálás vagyok a feleségemért, akivel boldog házasságban élhetek, és együtt szolgálhatom vele az Úr Jézust. 

Áldott vasárnapot kívánok neked! Légy figyelmes, mert Isten szólni akar hozzád!

Levél a tanárnőnek - megérte

A minap Dániel, a kisebbik fiam, (7. osztályos), jön, hogy tanult egy balladát, amit majd egy iskolai rendezvényen kell elmondania, amikor tanárok - szülők - diákok is jelen lesznek, és ő kéri, hogy ellenőrizzük, hogy helyesen mondja vagy még gyakorolnia kell. Persze, vettük az "irodalmi művet" és hallgattuk. De a címnél már kezdett kikerekedni a szemem. "Kedves feleség (A megcsalt férj)". Nem is beszélve a tartalmáról, ami az erkölcstelen életet, a hazugságot, és az erőszakot, (mert a felség a végén alaposan el lett verve), könnyed, tréfás módon adja elő. Az egész mű, ezt a három bűnt hivatott népszerűsíteni, és ha nem is hivatalosan, de lopva, az ördög, ezeket már a gyermekek jellemébe akarja csepegtetni, és arra késztetni már a fiatal gondolkodást, hogy ezt elfogadják, éljenek vele. Hát, mit mondjak. Még más szájából sem hallgattam volna szívesen, nem a fiaméból, akinek az apja az evangélium szolgája. És milyen az ellenség, pont a hívő fiúnak a szájából akarta ezeket visszahallani. Mondtam is: -Fiam, te ezt a verset nem mondhatod el. Írok a tanárnőnek egy levelet, amit talán meg fog érteni. Megírtam.

Tisztelt Tanárnő!

Szeretettel köszöntöm!

Ne tessék megharagudni rám, hogy levelemmel zavarom, de kérem, hogy értsen meg engem. Mint olyan ember, aki az Isten szolgája vagyok, és az Isten igéjét hirdetem, nyilván magától értetődőnek kell lennie, hogy hiszem mindazt, amit a szentírás mond. Sajnos mai világunkban ez már nem ilyen egyértelmű, mert sokan, azok közül akik hirdetik, sem hiszik tiszta szívvel. Én azok közé tartozom, aki hiszi, és megtapasztalhattam annak igaz voltát már sokszor. Tehát hiszem azt is, hogy minden kimondott szóért, számot kell adnia az embernek Isten előtt, és azt is, hogy a tisztességes és a tisztességtelen dolgokat, nem lehet összekeverni. Az ok, amiért írok, hogy Dániel fiam felmondott egy irodalmi művet itthon, amit el kell mondania egy iskolai rendezvényen. Ebben a műben, számomra megdöbbentő, hogy az erkölcstelenség, és a hazudozás a fő téma, amelyet már ilyen fiatalok körében, az iskolában használnak. Lehet, hogy „csak egy alkotás”, de a tartalma a jellemet, és a gondolkodást abba az irányba formálja, hogy viccesen viszonyuljon az erkölcstelenséghez, és a hazugsághoz. Tudom, ezen kívül, számtalan más káros behatás is éri a ma emberét, gyermekét egyaránt, de ahol lehet, ott nekünk kell megvédeni őket, szülőknek, tanároknak. Tudom, ha valaki elmondja ezt a művet, a közönséget nevetésre készteti, többek tudatában azt erősíti így kell ezt csinálni, és jókedvűen megtapsolják az előadót. De, ha netán megtörténik valakivel, akkor csak szomorú és keserű vége van, könny, sírás, fájdalom, szakadás, veszteség. Mert nem jó sem becsapott, sem megcsalt embernek lenni. A fiaimba, és a rám bízott emberekbe igyekszem a tiszta, Istennek tetsző, emberi és erkölcsi értékeket plántálni, ami ma már nem divatos, de értelmes, józan megbízható embereket formál a családok, közösségek és a társadalom számára egyaránt. Nem szeretnék beleszólni semmiképp, az iskolai rendbe, vagy a tanítás menetébe – módjába, csak annyit szeretnék kérni ha lehet, tessék Dánielnek egy másik verset, vagy irodalmi művet adni feladatként. Köszönöm, megértését!

Isten gazdag áldását és sok erőt kívánok a munkájukhoz, önnek és az egész tantestületnek.

Mély tisztelettel: Novák Zsolt

Gyergyószentmiklós, 2oo9. október 15.

Megérte megírni a levelet. A fiam azt mondta, hogy a tanárnéni amikor elovasta, elszégyelte magát. Kis idő múlva jött, és adott neki egy másik verset, a címe: "A szeretet himnusza", és az I.Korintus 13. részéből kell elmondania egy részletet 1-6 és a 13. verset. Micsoda különbség a két cím és tartalom között. MEGÉRTE. Megérte vállalni, és hangot adni a hitünknek, és meggyőződésünknek, nem elmenni mellette egy vállrándítással, és rámondani, hogy ez kötelező, vagy ez a követelmény. Az Úr megdicsőíti az Ő nevét, ha felvállaljuk Őt a mindennapi életünk minden területén. Mint itt is. Tanulságos számomra is. Így, most nem az ördög ravaszsága fog hangozni azon a rendezvényen, hanem Isten szent és tiszta igazsága. Megérte.

-Uram segíts, hogy mindig éber legyek. Szeretnék mindég kész, és elég erős lenni ahhoz, hogy szembeszálljak a bűnnel, hogy életem minden területén, és idején, éljem és képviseljem a Te igazságodat. Ámen. 

Hirtelen

....megjött Gyergyóba a tél. Szombaton mint az előző bejegyzésben olvasható és látható, nagyon kellemes késő őszi szép idő volt. Sőt még vasárnap is. Ma este viszont már havazott. Hát nem vártuk, és reméltük is, hogy még vár a tél, és bár kint szépen esik, én még bízom, hogy lesznek hómentes, melegebb napok ebben az évben.

Az autókon már látható a hó

A vaku fényénél meg a hópelyhek is

A mai nap

.......gyönyörű szép őszi idő volt Gyergyóban. Így délután ajánlottam a fiataloknak, hogy az ifjúsági órát, tartsuk meg kint a szabadban. Egyhangú jóváhagyással kimentünk a város szélén egy dombra, és ott volt a mai foglalkozásunk. Énekeltünk, imádkoztunk, majd az I.Mózes első része, és a 139. Zsoltár alapján arról beszélgettünk, hogy Isten teremtményei vagyunk, akik nem céltalanul hanem küldetéssel élünk ezen a földön. Ezt a célt Isten határozta meg, és nekünk meg kell értenünk, mi az ami igazi értelmet ad az életünknek. Isten tervében benne van minden ember, senki sem véletlen él pont ebben a korban, éppen ott ahol él. Mi lehet Isten célja a te életeddel, és mi lehet a te küldetésed? Ma mit tölthetsz be küldetésedből már fiatalon? Egy biztos, fontos vagy Isten számára, annyira fontos, hogy még Fiát is kész volt feláldozni azért, hogy a neked adhasson egy értelmes, reményteljes életet itt, és egy dicsősséges jövő igéretének beteljesedését ott fent az Ő országában. Ő határozta meg napjaink számát, és ebben a földi életünkben kell az Isten álltal meghatározott úton járnunk, és módon élnünk. Ez az út, az örökkévalóság útja, és csak ezen az úton tudjuk betölteni Istentől rendelt küldetésünket. 

Hegyi ifjúsági

A kis csapat, a háttérben a város

Mi várjuk az Úr Jézust mikor jön!

Még néhány gondolat, ami ma felelevenedett bennem.Ő formált minket, és mindent tud rólunk. Tudnunk kell, hogy Ő mindenütt jelen van, és mindent tud rólunk. Nem rejtőzhetünk és ne is akarjunk elrejtőzni Isten elől. Ő formálta a testünket, csontjaink sincsenek titokban előtte, és a Zsoltáros azt mondja, "....csodálatosak alkotásaid, és lekem jól tudja ezt." De sokan nincsenek megelégedve azzal, amilyennek Isten megteremtette őket. Isten mikor megteremtett, megformált egy csodálatos alkotást végzett. De az ellenség arról akarja meggyőzni az embert, hogy ahogy és amit Isten mond vagy tesz az nem jó. És sokan így vannak a külsejükkel is. Nincsenek megelégedve Isten alkotó munkájával, és sok féle képpen próbálják korigálni a Teremtő Isten munkáját. Sokszor bele borzadok, amikor látom embertársaimat, hogy milyen, szinte elvetemült módon próbálják megváltoztatni kinézetüket. És sajnos a keresztények vagy keresztyények nagy része is, ebbe az irányba sodródik erősen. De! Merem állítani, hogy legtöbbjük az embereknek, mélységesen fel lenne háborodva, vagy el lenne keseredve, és szégyennel viselné, ha Isten olyan külsejű gyermekkel ajándékozná meg, amilyet az ember lát jónak. Vörös vagy fekete körmök, piros vagy lila haj, kék szemhéj, különböző erős színű ajkak........stb. Tudjátok. Azt hiszem, kivétel nélkül traumaként élnénk meg. És az is lenne. Lehet most sokakban felcsap egy heves tiltakozó érzés, ami egyből azt mondatja: Na a törvényeskedő megszólalt. Pedig nem akarok törvénykezni, sem ítélkezni. Nem is az a szándékom, hogy némelyeket megbotránkoztassak. De azt szeretném, ha tudnánk, Isten alkotásai vagyunk, és amilyen vagyok, olyanná Ő teremtett. És így tetszem neki, és így szeret engem. A többi, amit az ember hozzá "alkot," az már nem biztos, hogy tetszik neki, és álltalában, a világ előtt akarunk azzal megfelelni. Ne felejtsd el, a Mindenható Isten keze alkotott téged, és a lelkednek is tudnia kell - miként a Zsoltárosé is - hogy alkotásai csodálatosak! 

Öt éves vagyok :) 

Mire hazaértünk a fiúkkal, Renáta boldogan várt, és már nagyon izgult, mert édesanyjával elkészítették a szülinapi tortát. Ugyanis tegnap volt 5 éves. Hálát adtunk az elmúlt öt évért, ő is imádkozott, majd körbeültük az asztalt, és aki tehette evett a tortából. Hálásak vagyunk érte Istennek, ő nekünk egy igazi ajándék. De hálás vagyok az egész családomért, fiaimért és feleségemért is! S.D.G.

Köszönöm

Úgy tűnik, hogy az Úr megengedi nekem, hogy szeptember 21.-én, Debrecenben részt vegyek a Homecoming koncerten. Máris lett egy jegyem. Igaz, minden forrásból az a visszajelzés jött, hogy minden jegy elfogyott, vagy ahol lehetett rendelni, - valószinűleg ezek jegyűzérek - közel tízszeres áron lehetett volna beszerezni. De Gizike jóindulatának köszönhetően, mégis ott lehetek, ha az Úr is úgy akarja és élek, mert ő nekem ma felajánlott egyet ajándékba, amit a jövő héten el is fog nekem postázni. Szeret az Úr. Áldja meg Gizikét érte. Köszönöm az Úrnak, köszönöm Gizikének, és köszönöm azoknak, akik tanácsokkal és beszerzési tippekkel próbáltak segíteni.

Áldott vasárnapt kívánok. Készítsünk jó szívtalajt, a holnapi igemagvaknak. 

"A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit." Máté 13:23

Ha valaki tud segíteni

Bár nem tűnt valószínűnek, mégis egyre inkább úgy látszik, hogy Isten lehetővé teszi, hogy több mint egy hétre távol legyek Gyergyótól. Bár nem mintha, ez nekem kívánságom lenne, mert én nagyon jól érzem itt magam. Tudom és érzem is, hogy nekem minden egyéb másnál, az itteni gyülekezet(ek) a legfontosabbak, és ezt szívemen is viselem, és ez így jó. Nem is könnyen tudok én elmenni, mivel egyenlőre, - (mert imádkozunk lelki munkatársakért) - csak én vagyok aki szolgál a körzetben. Így, ha én elmegyek, akkor valakinek jönni kell helyettem, aki a szolgálatokat elvégzi. Nagyon meg kell fontolni minden olyan meghívást, vagy programot, ami az istentiszteleti időkkel egybe esik. Az Úr ide helyezett, most ez a prioritás. Mivel majd október 23-24.-én lesznek a záróvizsgáim a bibliaiskolában, amit az elmúlt három évben végeztem el Magyarországon, így erre az időpontra, ott kell lennem. De ugyan ezen a héten, 19-21-ig lesz Nagyváradon az erdélyi Magyar Baptista lelkipásztorok találkozója is, így ha az Úr megsegít és élek, akkor szeretnék oda is eljutni. Tehát már hétfőn útra kelek, sajnos csak egyedül, mert a feleségem itthon kell maradjon a gyermekekkel, meg a misszióban addig is helyt kell állnia (vendégvárás, vendéglátás, imaház rendben tartás stb.). Itt lenne viszont egy kérdésem: A lelkipásztori találkozó szerdán napközben befejeződik, és én akkor megyek tovább Magyarországra. De azon az estén lesz Debrecenben a Gaither koncert, és arra gondoltam, hogy ha már ott megyek el, szívesen meghalgatnám őket. Viszont nem találok jegyet már. Ha valaki tudna nekem jegyet intézni, vagy valakinek van valami oknál fogva plusz ticket a birtokában, szívesen átveszem. Ha az Úr akarja, ott leszek. Itt is vagy a novak@n-tel.hu email címen is lehet üzenetet hagyni. 

Legyetek áldottak!

Vendégeink voltak még a nyár folyamán

Vasvári és a Tóth család Magyarországról

Fiatalok a Zilahiak táborából

Székely Béla kiskapusi lelkipásztor

Szabó Szilárd teológus

Kiss Zoltán sepsiszentgyörgyi lelkipásztor

Svraka család Magyarországról

Szekrényes Pál lelkipásztor Szilágysomlyóról 

Szilágysomlyói fiatalok

Budai Lajos zilahi lelkipásztor, és zilahi fiatalok

Bándi Sándor egrespataki lelkipásztor

Szilágyerkedi fiatalok
Sepsiszentgyörgyi fiatalok

Valamint, még Kozla család és Fehér Tamás magyarországról, és Székely Béla valamint Kiss Zoltán testvéreim családja is akikről egyenlőre nem találtam fotót. Ha lesz, pótolom. Ha valaki kimaradt a felsorolásból, kérem jelezze. :)