Egy különös evangelizáció

Ennek, így kellett lennie. Sokszor, amikor Isten olyat kér, ami nem szokványos, vagy nem logikus, esetleg nem kényelmes, akkor az engedelmesség útján is, várakozva, és feszült figyelemmel haladunk lépésről - lépsre. Én is valahogy így voltam, a mai délutáni, roma evangelizáció előtt. A lehetőségeink, és a körülményeink, nem a legjobbak voltak emberi szemmel. De az Úr így értette meg velünk, hogy ezt most, és így kell tennünk, és ezért vállaltuk, és csináltuk, és meggyőződhettünk, az Úr tervei, és időzítései, mindég megfelelőek. Azok nem a körülményektől függnek, hanem úgy mint ott Betlehemben is, a rossz körülmények ellenére is, ha betelt az idő, a mi Istenünk cselekszik. A mai nap is egy ilyen rendelt idő volt, amiben nem a bennünket körülvevő viszonyok voltak a fontosak, hanem az, hogy Isten szólni akart a romákhoz. Ez volt életem első, téli sátoros evangelizációja, az első alkalom, hogy az evangéliumot gyergyói romáknak hirdethettem, és talán egy jövőbeni Gyergyó-i Roma Baptista gyülekezet első istentisztelete. 

Mire megérkeztünk a téglagyári romákhoz, háromnegyed háromra, ők már kihozták az asztalukat, szépen leterítették, hoztak székeket is, mert úgy gondolták, szószéknek lennie kell.

Vittem a tangóharmónikát is, és énekeltünk egy pár éneket, amíg gyülekeztek. Az énekeket bár nem ismerték, de hamar megtanulták a refrént, és már próbálták énekelni velünk. 

A metsző hideg ellenére, negyed négyre megtelt a sátor. Ez azért is öröm, mert előre megmondtam nekik, hogy semmit nem viszünk (ajándékot, adományt) és semmit nem osztunk, csak az evangéliumot hozzuk. Tehát akik eljöttek, mindannyian csak isetntiszteletre jöttek. Figyelmesen hallgattak mind, még a gyermekek is. 

Imádkoztunk, majd a János evangélium 3:16-ból, szóltam egyszerűen hozzájuk, hogy: Isten szereti őket is, nála nincs személyválogatás. Ennek bizonyítéka, hogy elküldte az Ő Fiát karácsonykor, hogy Megváltója legyen minden embernek aki hisz benne. Nekünk hinni kell Jézusban, és hozzá kell vinnünk, bűnös életünket, mert csak Ő tud megszabadítani és megváltoztatni bennünket.

Sokan elismerték közülük, hogy ők bűnösek. Majd elmondtam, hogy aki ezt hiszi, és Jézust elfogadja mint személyes megváltóját, annak az életében, lesz következménye ennek a döntésnek. Megváltozik az élete, és Isten meg tudja szabadítani a legbűnösebbet is. Azután annak Isten örök életet ad, és helyet az Ő országában a menyországban. 

Többek arcán könnyek folytak, amikor Isten szeretetéről, a bűneink bocsánatáról, és az Isten országában levő helyükről beszéltem. A végén, amikor azt kérdeztem, hogy ki az, aki eddig még nem nyitotta meg szívét Isten szeretete előtt, és nem fogadta be az Úr Jézust, de szeretné megtenni, többen is jelezték. Imádkoztam értük, és hiszem Isten munkálkodik tovább az életükbe. A végén egy asszony, Ibolya jött és kérte, hogy imádkozzak vele, mert nagyon szeretne megszbadulni a szivartól. Beszélgettünk, imádkoztunk, majd megkérdeztem, van e nála szivar. Igen- volt a válasz. Akkor adja ide nekem- kértem. Meglepődött, de azt mondtam, ha őszinte volt a kérése, mert én őszintén imádkoztam, akkor már arra a maradékra sem lesz szüksége. Nekem adta. Az Úr tegye őt, és másokat is teljessen szabaddá. Kívánom hogy a Mindenható Isten szeretete, és szabadító irgalma munkálkodjon hatalmasan Gyergyóban úgy a romák, mint a magyarok között. 

A végén többen kérték, hogy jöjjünk még. Ha Isten akarja, amit most úgy gondolok, hogy igen, akkor a jövőben újra megyünk.

Minden dicsősség a Krisztus Jézusé!