Az ajándékozás csodája

Az ünnepi áldások, szeretet és békesség legyen állandó mindenki életében. Most karácsony harmadnapján, van alkalmam, hogy írjak, vissza tekintve az ünnepekre. Először is az elmúlt héten több napon, és helyen volt alkalmunk az Angliából érkezett csomagokat osztani. Itt Gyergyószentmiklóson sem volt másként, voltak akadályok és akadályozók, mint másoktól is hallottuk, de voltak jó megtapasztalások is. Igyekeztünk mindenütt a csomagok mellé az evangéliumot is adni, de volt ahol ebben, az intézmény igazgatónője megakadályozott bennünket, annak ellenére, hogy ezt előre megbeszéltük. Az Úr legyen kegyelmes hozzá, és adjon neki alkalmat a megtérésre. De Isten adott lehetőséget az ünnepély után neki is, és másoknak is bizonyságot tenni, a személyes beszélgetésekkor.
De most egy jó bizonyságot fogok megosztani. Pénteken, az utolsó óvodai alkalommal, - ahol egyébként nagy szeretettel fogadtak bennünket, és minden csoportban, lehetőség volt a szülők, nagyszülők, vendégek, gyermekek, ovónők jelenlétében beszélni a legnagyobb ajándékról Jézus Krisztusról,- történt meg a következő eset. Éppen már a csomagokat tartalmazó nagyobb dobozokat szedtem össze és készültünk elbúcsúzni, amikor egy anyuka, könnyes szemekkel jön hozzám és azt mondja:
-Tessék elképzelni, működik az angyal.
-Mire tetszik gondolni?-kérdezem
-A kisfiam, Őrs, már fél éve, az angyaltól és a mikulástól is mindég, narancssárga szaxofont kért, és képzelje az ő csomagjában, egy narancssárga szaxofon van. Alig tudom elhinni!
-Tetszik tudni, nem az angyal műve ez, hanem Isten, akinek minden emberre gondja van, látta a kisfiú vágyát, szükségét és teljesítette azt. És így volt ez az első karácsonykor is, mikor látta Isten, hogy az embernek mire-kire van szüksége, küldte el Jézust, hogy a legnagyobb hiányát, szükségét, vágyát betöltse. Ma is tudja Isten, mire van szüksége egy kis gyermeknek, de tudja mire van szüksége az anyukának is. Ha Isten így figyelemmel tartja a gyermekeket, mennyivel inkább a felnőtteket.
-Hát valóban van Isten......! - mondja a vezető ovónő csodálkozva, aki végighallgatta ezt a rövid beszélgetést.
Igen, van Isten!!! és hisszük nem véletlen, hogy ez a csoda megtörtént, mert januártól a kislányom Renáta, pontosan abba az ovódába, és abba a csoportba fog járni, ahova az említett kisfiú jár. Így lesz alkalom újra találkozni az anyukával, és meghívni hozzánk, bizonyságot tenni neki. Mennyi másik helyen voltunk, de ez a csoda, mégis a legjobb helyen történt. Istennek útjai csodálatosak! Kérlek, ha teheted imádkozz ezért a családért, hogy ismerjék meg, és fogadják szívükbe a legnagyobb ajándékot Jézus Krisztust.
"Hallgasd meg Uram, az értük mondott imákat! Köszönöm!"
Azt írtam csoda, és azt gondolom valóban az. Annak az esélye, hogy ez a csomag pont ehhez a kisfíúhoz kerüljön, emberileg minimális volt. Én pontosan nem tudom mennyi csomagot készítettek ott Angliában, de gondolom, több tízezret. Csak mi kaptunk, több mint ötszázat, és csak ott Marosvásárhelyen, ahol kiosztották nekünk a csomagokat láttam több ezeret. De még az a tény is, hogy az utolsó ovódai csoportban, mikor már az ajándékok nagy része ki volt osztva, kapta meg a kisfiú pont ezt a csomagot, azt hiszem, csak erősíti azt, hogy ez Isten keze volt. Hát nem csoda ez? Hiszem, ez csak a kezdete egy nagyobb csodának! A legnagyobb csodának, amikor Jézus megszülethet valaki(k) szívében! Ámen.
Felteszek egy néhány képet az ajándékozással szerzett örömről:

........és egy pásztor fiúról.

Adventi napok

Áldjon Isten! Hétfőn megtörtént az internet bekötés, és a mai naptól pedig már aktív. Így ezentúl, itthonról tudom újra a blogot írni. Az e-mail szolgáltatásom, még nem aktív, mivel valószínű, nem jól van beállítva. Majd holnap kérek még segítséget, hogy egy tőlem képzettebb személy ellenőrizze a beállításokat. Így akik e-mail üzenetet várnak tőlem, azoktól még egy kis türelmet kérek. Köszönöm mindazoknak, akik a hétvégén ima karjaikon hordtak bennünket. Mint jeleztem, szombaton és vasárnap, Zilahon voltunk adventi evangelizációs hétvégén. Azt mondhatom, áldott alkalmaink voltak, és tovább kell imádkozni, hogy az elhintett ige mag végezze el a szent munkát. A helyi testvérek nagy szeretettel fogadtak bennünket, valamint a Magyarországról érkezett testvéreket. Én vasárnap, Pápai Lajoséknál voltam ebéden, akivel több órás, tartalmas, építő beszélgetésünk volt. Áldja meg őket az Úr vendégszeretetükért, és hallgassa meg kéréseiket. Ugyanezt mondhatom el Budai Lajos testvéremékről, a gyülekezet lelkipásztoráról, akik áldozat és szolgálat készen láttak vendégül bennünket. Kérem az Urat adjon erőt nekik a szolgálat végzéséhez, a kb. 300-350 fős gyülekezetben. Jó volt átélni a gyülekezetben, hogy milyen buzgón és ami még fontosabb, őszintén imádkoztak a testvérek. Szinte vették a szót egymástól. Röviden, az igei gondolat alapján. Ha zilahiak olvassák, akkor el ne bízzák magukat, hanem tegyék ezt őszinte buzgósággal, és legyenek példa a hívőknek! Nekem példát adtak, és tanultam az ő hit életükből. Köszönöm a Magyarországról érkezett üdvözleteket, biztatásokat, erősítenek bennünket. Most elég sok feladat vár ránk az ünnepek előtt és alatt. Ma, holnap és pénteken, két óvodában, és iskolában, fogunk csomagokat osztani. Több mint ötszáz csomagot kaptunk Angliából. Isten áldja meg az ottani testvérek áldozatát, mert nagy, és gondolom értékes tartalmú dobozokat küldtek. Igyekszünk a csomagokkal együtt, az evangéliumot is tovább adni, és meghívást a gyülekezeti alkalmainkra. Nem mindég fogadják azt szívesen, mint pl. a ma délután az egyik ovónő, de Pál apostol arra tanít, alkalmas és alkalmatlan időben is ez a feladatunk. Isten áldja meg a szíveket, még ha kemények is, hogy ne hiába legyen ez a csomag osztás sem. Bár legalább egy ember megtérne ez álltal is. Ami a családi életünket illeti, most már minden zsák kiürült, kezd minden a helyére kerülni, és kezdjük mi is az új élet körülményeink kerékvágásait kitapogatni. A gyerekek beilleszkedtek jól az iskolába, már barátaik is vannak. Na meg persze a gyülekezetből itt van Miki, a legjobb barát, ő 14 éves, aki mindenben segíti a fiúkat. Áldott adventi időt kívánok. Nem csupán a karácsony várását, hanem az Úr Jézus visszajövetelének napjára való készülést, elkészülést! A zilahi, hétvégi mottóval fejezem be: Érkezem! Vársz engem?


Az első vasárnapi ebédünk, megérkezésünk másnapján Mikivel, a kissé zsúfolt konyhában.

Imakérés

Isten áldjon meg! Ma péntek este van, és még nem érkeztek meg az internet bekötéséért felelős szakemberek. Így még mindég nem áll módomban internetet használni. Kérem is mindenki türelmét, aki e-mailt, vagy egyéb üzenetet próbált eljutatni hozzám elektronikusan, mert azok még nem jutottak el hozzám, de meg fogom kapni hamarosan. Majd igyekszem válaszolni is, ha tehetem, hamar. De azok türelmét is kérem, akiknek e-mailt ígértem, vagy kértek tőlem. Többen kérték az e-mail címemet, többek között Kiss Zoltán testvérem is, a commentben, akinek itt szeretném megköszönni a szeretet teljes köszöntését, biztatását, és legfőképpen azt köszönöm, hogy imádkozol értünk! Mi is tesszük, legfőképpen most feleségedért, és kérjük, az Úr Jézus gyógyító ereje, nyilvánuljon meg életében. Tudom az Úr imákat meghallgató Isten, és szeretném majd hálaadással dicsérni Őt ezért az imameghallgatásért is.

Itt közzéteszem az e-mail címemet: novak@n-tel.hu

Ezt a bejegyzést most itthon írom, és majd reggel egy adathordozó segítségével, bemásolom, Veress testvéréknél. Úgy gondoltam, hogy írok ma este egy néhány sort, mivel szeretnélek megkérni Titeket, imádkozzatok értünk a hétvégén. Szombaton és vasárnap, Zilahon lesz adventi evangelizációs hétvége, és ott fogunk szolgálni, egy régebbi ígéretnek eleget téve. Így holnap reggel, Veress Ernő testvérrel indulunk, és majd ott a helyszínen találkozunk a magyarországi testvéreinkkel, akik szintén jönnek. A pontos programot én nem ismerem, de úgy informálódtam, hogy a zilahi fiatalok oldalán, ami talán, http://zifi.extra.hu, rajta van. De várjuk a találkozást mindazokkal, akik részt vesznek ezen az evangelizációs hétvégén, és kérjük az Úr jelenlétét, mely minden jelenlétnél több és fontosabb, mert hiába lennénk mi ott, ha Ő nem lenne ott. De Jézus ott lesz! Kérlek titeket, imádkozzatok az evangélium hirdetéséért, a bizonyságtételekért, az énekekért, hogy a szentlélek töltse be, és ha kell, törje össze a szíveket. Imádkozzunk azért, hogy szülessen döntések ezen a hétvégén, és a következő héten, együtt adhassunk hálát, dicsőítve az Urat. Legyen az Övé minden dicsőség.

Immár Gyergyószentmiklósról

Immár Gyergyószentmiklósról kívánom, hogy Isten áldja meg életedet. Jelenleg egy kicsit még akadozik a blog írás, mivel, még nem kötötték be az internetet a lakásba, de ígéret van rá, hogy a héten be fogják vezetni. Azután már gyakrabban fogok tudni életjelet adni magunkról. Addig mint pl. ma is, megkérem Veress Annuska nénit, hogy használhassam az ő gépét.Az előző bejegyzésemet, azzal fejeztem be, hogy folytatás következik. Akkor arra gondolva írtam ezt, hogy még sok bizonyságot nyertünk Istentől a misszió munkát illetően, és egy későbbi bejegyzésben ezekre szeretnék visszatérni. Meg akarom osztani veletek, hogy milyen csodákat éltünk meg, és mennyire érezhettük az Isteni gondviselést és szeretetet az elmúlt hetekben.
Pénteken reggel imádkozó szívvel indultunk el Kiskőrösről, családommal a kijelölt új helyre, Gyergyószentmiklósra. Imádkoztunk az otthon maradt testvérekért, a városért, Kiskőrösért, az utazásért és az ismeretlen jövőért, Gyergyóért. Ilyenkor vegyes érzések vannak az emberben. De hálás vagyok a békességért, ami valóban minden értelmet felülhalad, és amit tapasztalhattam a feleségemben, gyermekeimben és magamban is. Jó volt békességes szívvel indulni, és érkezni.

Az érkezés pillanatai a képen.

Hálát adok Istennek érettetek, akik olyan nagy szeretettel voltatok felénk, ott Magyarországon! Az utolsó napokban, sok biztatást, bátorítást kaptunk testvéreinken keresztül, akik eljöttek, és együtt imádkozhattunk, vagy akik telefonon hívtak bátorítottak, biztattak, vagy éppen figyelmeztettek bennünket. Köszönöm azokat az igéket, és igei gondolatokat, amelyeket így vagy úgy eljuttattatok hozzánk. Tudom mindez a ti szeretetetek jele, a mi épülésünkre.
Hálát adok Istennek, a gyergyószentmiklósi kis gyülekezet minden tagjáért! Nem érdemlünk mi olyan szeretetet, amellyel ők fogadtak bennünket. Szombat reggel, mikor megérkezett Péter Imre rúzsai testvérünk kisteherautójával, - az Úr Jézus őt is nagyon áldja meg, hogy vállalta a fuvart, és Widner testvért is, aki elkísérte – tehát mikor megérkezett az autó, azonnal megjelent 4 fiatal a gyülekezetből, akik sok felnőtt embert megszégyenítő módon, lelkesen hordták fel a dobozokat és zsákokat a negyedik emeleti lakásba. Isten áldja meg Őket és kívánom nekik, hogy adjon az Úr lehetőséget, vágyat, erőt, hogy a lelki munkában is igen hasznosak lehessenek. Nagy szeretettel viseltek gondot rólunk a testvérek, és fáradságot félretéve, főztek nekünk ebédet, vacsorát, míg mi egy kicsit berendezkedtünk. Ezt a szeretetet érezhettük a vasárnapi napon is, amikor a gyülekezetben lehettünk. Délelőtt a Jónás könyve 2. rész lett felolvasva, mint Jónás adventi imádsága, majd az énekek és az imádkozások után, köszöntöttek bennünket a testvérek, és mi is megosztottuk bizonyságunkat, miként vezetett az Úr, és értettük meg, hogy Gyergyóba kell jönnünk. Délben, a kórházban meglátogattuk Lajos testvérünket, a gyülekezet nagyon szeretett tagját, aki vese elégtelenséggel küszködik, és kértük Istenünk kegyelmét, hogy adjon felépülést a betegségből. Tudjuk, Ő imákat meghallgató Isten, és kérünk titeket is, hogy imádkozzatok érte, és vannak közöttünk más betegek is, értük is. A délutáni alkalmon az úrvacsorai közösséget gyakoroltuk, az Úr jelenlétében. Áldást nyerve, hálás szívvel tértünk haza otthonainkba. De van még egy imakérésünk, amiért mi is imádkozunk. Mutassa meg az Úr, miként kell munkálkodnunk ebben a városban, mit kell tennünk, hogy embereket tudjunk Ő hozzá vezetni. Imádkozunk az ébredésért, a késői esőért. Óh Uram, küldd el a késői esőt, és áztasd meg a szívek szikes talaját!! Nagyon vágyom az ébredést. Kérünk imádkozzatok velünk, és azért is, hogy az Úr nyisson ajtókat ebben a városban is, és adjon nekünk mennyei látást, és hogy adassék nekünk szó ajkunkra, mikor bizonyságot kell tennünk az embereknek. Szóljon Isten igéje itt is, és máshol is hatalommal és erővel. Ámen.

Erdély - mert így akarja Isten

Nagyon mozgalmas napokat élünk meg a családommal. Mint már jeleztem is, szombaton jöttem haza Erdélyből, és most hétfő reggel, tudom megírni a bejegyzést, amit tudom sokan várnak. Isten áldjon meg mindenkit aki imádkozó szívvel gondol ránk ezekben a napokban, mert szükségünk van az imáitokra.
2006 szeptemberéig vállalkozó voltam, egy jól felépített, ismert vállalkozásom volt, de szeptember 14.-én, Isten akaratából feladtam a munkám.
2007 márciusában, négy hónappal azután, hogy beköltöztünk az új házunkba,egy este szólt hozzám az Úr, és azt kérdezte: le tudnál mondani ezekről, (ház, autók, kényelem, stb.) Énértem? Akkor azt mondtam: igen Uram letudnék mondani, és valóban kaptam Istentől szabadságot erre. Reggel meg is osztottam a feleségemmel, és mondtam neki, milyen döntést hoztam meg az este. Elajándékoztam mindent az Úr Jézusnak. Néhány nap múlva, újra a késő esti csendben, megszólított az Úr, és azt kérdezte, ha Ő küldene, tudnám e vállalni? Betöltötte szívemet az Isten szeretete, és a vágy, tenni valamit az Ő munkájában. Habár, mondtam Istennek, és tudja Ő ma is az én hiányos életemet, de azt mondtam, ha ezzel a kevéssel, amivel én rendelkezem, valahol hasznos lehetek, vállalom, elmegyek. Akkor azt mondtam: Uram ha Indiába küldesz misszionáriusnak azt is vállalom. Szegény feleségem, hogy meglepődött másnap, mikor megosztottam vele ezeket a gondolatokat. Látta Ő, hogy ezt komolyan mondom. Valóban komolyan mondtam. Napokkal később, a kertben dolgoztam kint az udvaron, beszélgetve az Úrhoz, és ekkor újra szólt hozzám: ha Gyergyószentmiklósra küldenélek, oda is elmennél? Nagyon meglepődtem. Erre nem számítottam, és éreztem a súlyát a kérdésnek. Az én elképzeléseim, gondolataim, egészen mások voltak. Azonnal bejöttem és mondom a feleségemnek, mit szólt az Úr. Erre ő is szólt hozzám, és felsorolta az okokat, ami miatt ez lehetetlen, és nem kivitelezhető. Volt indok bőven, és intett, nehogy túlzásokba essek. Én csak annyit mondtam, imádkozzunk, és Isten majd vezetni fog és megmutatja mit kell tennünk. De attól a naptól kezdve, nem hiszem, hogy úgy eltelt egy nap is, hogy ne gondoltam volna erre. Ekkor elkezdődött életünk egyik legnagyobb döntésének küzdelme. Kértem Istent vezessen ebben a dologban úgy, ha ez az Ő akarata, hogy megérthessük mi is, és mások is, és a legfontosabb, álljon meg a bizonyság az Ige mérlegén. Áprilisban egy reggeli csendességben, imádkoztam, csak ezért a dologért, és kértem Istentől igei vezetést. A következő igéket kaptam: "Elmenvén pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. És lőn, hogy Ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot, és a tanítványokat először, Antiókhiában nevezték keresztyéneknek." Ap.csel. 11:25-26
Ezt követően, egy néhány nap múlva újra Isten elé álltam egy reggel ugyanebben a dologban kérve vezetést. Akkor a következő igéket kaptam:
" És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nem csak a zsidók, hanem a pogányok közül is. Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek, és a nem szeretettet szeretettnek. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni." Róma 9:23-26
Ekkor azt mondtam, én ezért nem imádkozom egyenlőre. Az igékből úgy láttam, lehet ez Isten akarata. Azt mondtam az Úrnak, arra kérem, hogy egy bibliai történet példáját tekintve adjon nekem bizonyságot. Én a feleségemen kívül, erről senkinek nem beszéltem, és ő sem mondta senkinek. A nevezett bibliai történet, Kornélius története. Ott azt látom, Isten kijelentést adott Péternek is Kornéliusnak is. Én azt kértem, ha ez Isten akarata, Veress testvérnek is jelentse ezt ki. Én nem fogok mondani neki és senkinek sem semmit, ha ő fogja ezt nekem mondani, akkor az bizonyság lesz nekem. Találkoztunk áprilisban, nem mondott semmit, találkoztunk júniusban nem mondott semmit, együtt voltunk egy hétig a Hargita táborban augusztusban, egész héten nem mondott e dolog felől semmit. Viszont hazaindulásunk előtt, mintegy két órával, az asztalnál ültünk és beszélgettünk, és a beszélgetés közben azt mondja Ernő testvér: Zsolt, ha az Úr ide küldene titeket munkásnak, azon mi nem lennénk meglepődve. Mi feleségemmel, azonnal meglepődtünk, és kérdeztem Veress tetstvért, hogy miért gondol erre? Azt válaszolta, hogy kaptak az elmúlt időben erre vezetést az Úrtól. Ezután megosztottuk mi is velük azt, amit mi értettünk meg, és imádkoztunk: legyen meg Urunk a Te akaratod. Azzal váltunk el egymástól, hogy továbbra is kérjük Isten vezetését. Imádkozni kellett még feleségemért, mert neki nagy harcai voltak, és tudtam, őneki is meg kell győződni arról, hogy Isten akarta ez életünkben. Szeptember 11.-én este kértem újabb igei vezetést, és kaptam a következő igéket:
" És monda néki: Eredj ki a te földedből, és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, melyet mutatok neked." Ap.csel. 7:3
Szeptember 12.-én este újabb csoda történt, a feleségemmel hosszasan beszélgettünk, majd imádkoztunk, és akkor feleségem hittel megnyitotta a bibliáját, és az alábbi igéket olvasta:
"Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy."
Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." Lukács 9:57-62
Ezen az estén, Isten elvégezte Erika életében azt, ami emberileg nem volt lehetséges. Őszintén imádkozva helyezte életét és a jövőt a mennyei Gondviselő kezébe, és mondta ki: Uram, követlek Téged. Jó volt látni az Úr szabadítását. Másnap reggel a feleségem a konyhában készítette a reggelit, és azt mondja nekem: Zsolti, kész vagyok, akár holnap indulhatunk. Ez nagy dolog, ezt csak Isten tudja elvégezni! Hálás vagyok én is, mert a szolgálathoz a feleség is kell. Ez a bizonyság is erősítette a hitemet.
Szeptember 14.-én reggel, kértem újra igei vezetést e dologban, és az íróasztalomon levő igekockákból(kb.1500db) vettem a következő igéket:
"És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei." I.Mózes 12:1-3
Mivel két napon belül, kaptam ugyanazon igéket két különböző helyről, egyre biztosabban éreztem, mennünk kell. Ezen a napon volt pontosan egy éve, hogy megváltunk a vállalkozásunktól, és a feleségem a következő igéket kapta mikor imádkozott:
"Tanácsot is adok e dologban, mert hasznos az néktek, akik nem csak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe, hogy amiképpen az akarás készsége, a végrehajtás is ahhoz képest legyen amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek - kinek van, és nem aszerint amije nincs." II.Kor.8:10-12
Október 15-18-ig Gyergyószentmiklóson voltam. Szerdán 17.-én, Ernő testvérrel beszélgettünk, majd igét olvastunk:
"Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass. Mert Én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy néked ártson,mert nékem sok népem van ebben a városban. És ott lakozék egy esztendeig, és hat hónapig, tanítva közöttük az Isten igéjét."Ap.csel. 18:9-11
Délután kint voltam a főtéren kb. egy órát, és ott állva kértem az Úrtól még egy bizonyságot: Uram, ha Te azt akarod, hogy ide jöjjek ebbe a városba, akkor azt kérem: ma este biblia órán, legyünk több mint 10-en, és legyen egy olyan ember, aki még soha nem volt sem a gyülekezetbe, sem bibliaórán. Ha ez így lesz, én megértettem, hogy ide kell jönnünk, és nem kérdezlek többet e dolog felől. Azon az estén, 14-en voltunk, és ott volt egy István nevű ember, aki akkor volt először. Döntöttem. Megyek. És még egy bizonyság: júliusban meghirdettük a házunkat, és azt mondtam a feleségemnek, ha október közepéig elkel, akkor az is bizonysága lesz annak, hogy mennünk kell. Szerdán este döntöttem, hitből, anélkül, hogy a ház elkelt volna, és csütörtökön, jött egy ember, aki megvette a házamat. Megértettem, Isten azt akarja, hogy az Ő vezetése és feltételei szerint értsem meg akaratát. "Mert akiket Isten leleke vezet, azok Istennek fiai." Köszönöm Uram, hogy fiad lehetek. Megértettük, elfogadtuk, és december 8.-án szombaton költözünk Gyergyóba. Folyt. köv.

Életjel

Isten áldását kivánom mindenkire!
Tudom sokan várják a következő bejegyzést, és hamarosan fel is teszem, ahol megosztom veletek, hogyan vezetett az Úr, amit már sokan halottak. Jelemleg Erdélyben vagyok, és most egy néhány percre kértem használatra egy gépet, és adok magamról életjelet. Szombaton megyek haza, és akkor részletes irással jelentkezem. Addig is imádkozzatok értem.

Az Életháznál

A hétvégén leginkább az Életháznál időztünk. Mivel szombaton családi napot tartottunk, amelyen egész nap, a hívő családokat érintő témákkal foglalkoztunk a biblia fényében, így már többen a pénteki nap nagy részét is kint töltöttük. Takarítani kellett a sok lehulló levelet az udvarból, valamint az épület belső részeit is, a közösségi helyet, valamint a mellék helységeket. Szombaton kb. 50 személy vett részt a délelőtt 10 órakor, majd közös ebéd után a délután 3 órakor kezdődő közösségi alkalmainkon. Vendégünk volt Cartoletti Norbert inotai lelkipásztor és felesége Zsanett. Norbert délelőtt Ananiás és Safira történetét elénk tárva mondta el, hogy sajnos a házastársak között, sokszor hiányzik az őszinte beszélgetés. Ananiásék gyülekezetbe járó emberek, és feltételezhetően, ha nyíltan beszélgettek volna, akkor talán egyikük a másikukat figyelmeztethette volna, szólhatott volna, hogy ez helytelen cselekedet amit terveznek.
Bennem egy másik gondolat is megfogalmazódott, ami szintén jellemző, hogy keresztény, gyülekezetbe járó házaspárok is olyan hamar egységre jutnak, hamis, mulandó, Isten előtt helytelen dolgokban. A döntéseinket milyen érvek, érdekek vagy tényezők befolyásolják? Egyáltalán, akarja Isten, hogy azt a bizonyos dolgot megtegyem, véghezvigyem, elmondjam? Ha akarja akkor hogyan szertené? Benne van Isten a döntéseinkbe? Az Ő személye és igéje a mi érveink, tényezőink, és az Ő munkája érdekeit szolgálja? Kedves házaspárok, aki ismeri Ananiás és Safira történetét, tudja milyen vége lett az ő cselekedetüknek. Az Isten nélküli döntéseknek, életnek, ma is a vége halál. Dönts még ma az élet Ura, Jézus Krisztus mellett, és engedd, hogy életed minden területét uralja. Ha nem hagyod ki Őt az életedből, Ő sem hagy majd ki téged az Ő országából.
Délután Nimród történetével foglalkoztunk, (I.Mózes 10:8-12), aki a Noénak dédunokája volt, és a nagy vadásznak tartották. Nimród idejében még élt Noé, az élő bizonysága Isten ítéletének és szabadításának, de Nimród nem foglalkozott az idős családtag Istenével, hanem ő maga tört hatalomra, városokat építve, saját törvényei szerint az embereket leigázva, megfélemlítve. Az istentelensége egészen Bábelig vitte őt és rokonait, alattvalóit, ahol az egekig akarták kiterjeszteni hatalmukat. Ma is vannak, akik a maguk törvényei szerint, hatalmaskodnak embereken, családokon, csoportokon, gyülekezeteken, és nem akarnak hallgatni élő megtapasztalásokat, Isten munkájáról, szabadításáról. Az ilyen lelkületet nem nézi jó szemmel az Úr, és előbb-utóbb, zűrzavar lesz a vége.
De most szeretném itt leírni, hogy mi is az Életház, mint azt már ígértem egy másik bejegyzésben. Az Életház egy missziós, evangelizációs hely délmagyarországon, Imrehegy külterületén. Ez egy régi, a harmincas években épült, tanyasi iskola épület, amihez közel 2 hektár terület tartozik. 2004 év végén kaptunk Istentől arra lelki látást és vezetést, hogy ezt a helyet az Ő munkájára rendelte. Először hároman kaptunk erre kijelentést az Úrtól, három különböző időpontban, egy - két héten belül. Elkezdtünk ezért a dologért imádkozni, böjtölni, és hitből cselekedni. Nem voltak meg a feltételeink (anyagi), és az ismereteink (szervezeti) sem, miként valósulhat meg. Az elsődleges akadály az volt, hogy sokat kértek érte, 4 millió forintot. Amikor kimentem a tulajdonossal megnézni az épületet, szólt hozzám az Úr, és azt mondta: 2,5 millió forintért fogjátok megvenni az épületet. Mikor kijöttünk az épületből, mondtam is Tamás testvéremnek aki velem volt, hogy mit szólt hozzám az Úr. Ez az összeg is sok volt, hiszen nem volt rá pénzünk. Akkor azt beszéltük meg, hogy legyen az a bizonysága, hogy ez Isten akarata, hogy ezért a jóval alacsonyabb árért megkapjuk az épűletet, és hisszük, habár, még nem tudjuk hogyan, Isten kirendeli az összeget. Néhány nap múlva elmentünk a tulajdonoshoz, és elmondtuk neki, úgy ahogy megértettük. Valahogy így kezdtem: Imre, mi most nem alkudozni jöttünk, hanem, ezt az ingatlant Isten nekünk ígérte 2,5 millió forintért, és ennyiért szeretnénk megvásárolni. Persze üres zsebbel, de hitből. Nagyot nézett, majd azt mondta szó sem lehet róla. Miután neki volt még egy két jó tanácsa, hogy honnét, esetleg hogyan szerezhetnénk meg a hiányzó összeget, amit persze mi nem tudtunk és nem is akartunk elfogadni, elbúcsúztunk. Hittük továbbra is, hogy Isten kezében van az ügy. Néhány nap elteltével kaptuk a következő vezetést: a hely neve legyen Életház. Újabb néhány nap és arra indít az Úr, alapítsunk meg hitből egy keresztény hitéleti alapítványt, és legyen a neve, Életház alapítvány. Ezekben a napokban, semmi kilátás sem mutatkozott arra, hogy az épület megvásárolható lesz. Sem pénz, sem alku. De az Úr csodálatosan vezetett és erősített meg minket, még az alapító okiratban szereplő tevékenységeket, és célkitűzéseket is imádkozva kértük el és kaptuk meg. Ekkor az alapítvány megalkotásához, szükség volt még három személyre, testvérre, akikkel megosztottuk a látásunkat, és elmondtuk a helyzetet. Ők nagy örömmel és hálás szívvel fogadták és támogatták az ügyet. Még azon az estén kb. 23 óra tájt kimentünk az épülethez, és van ott egy tornác, aminek van két vastag oszlopa. Ezeket az oszlopokat megfogtuk és ott a havas éjszakában, buzgó imában kértük el Istentől, hogy adja nekünk a megígért épületet, és rendelje ki a szükséges feltételeket. Öt férfi buzgó, őszinte imádságát meghallgatta az Úr. Aznap este mindannyian tudtuk, hogy ez a hely már az Úré, és minket rendelt a hely gondviselőivé. Szíveinkbe nagy örömet és békességet kaptunk, majd elénekeltünk egy éneket, és könnyezve öleltük át egymást. Nagyon áldott este volt, azt hiszem sohasem fogom elfelejteni. Ezután egy családot arra indított az Úr, hogy ajánlja fel a szükséges összeget. Majd napokon belül hívott a tulajdonos, és a telefon másik végén ez a mondat hallatszott: Zsolti, gyertek el, meg fogunk egyezni. Istennek megvannak az eszközei, hogy akaratát terveit, miként vigye végbe. Itt most, Imrének egy kisebb műtét, majd egy visszautasíthatatlan ajánlat, egy régen áhított területre, segítette Isten munkájának a beteljesedését. Áldott legyen az Úr neve mindenért. Így szerzett az Úr épületet délmagyarországon 2005-ben. Köszönöm Uram, hogy adtál hitet nekünk, és részesei lehetünk munkádnak. Hallelujah!
Azután igen sok fizikai munka várt ránk, és elkezdtük először a külső terület kitisztítást, mert eléggé gondozatlan volt, majd belül a wc-k, mosdók, zuhanyzók kialakítását. Az épület alapterülete, közel 300 nm, és későbbiekben, ha az anyagi feltételek meglesznek lehetőség lesz, egy 40-50 fő elszállásolását kialakítani a tető térben. Így a vizesblokkokba beépítettük már a zuhanyzókat. Ide teszek képeket, ami a megvásárlás után, a terület tisztításakor készült.

Ezután, megtörtént a külső tatarozás, és 2007 év elején, tudtunk építeni, egy fedett kültéri pavilont, ahol kb. 250 ember tud helyet foglalni. Van egy 120 férőhelyes közösségi helyünk, amit szeretnénk majd kibővíteni, valamint a jövőben a hideg konyha, és a már említett tető téri kialakítást szeretenénk ha Isten engedi és élünk megvalósítani. Ha ezek megvalósulnak, akkor hatékonyabban tudjuk végezni a munkát ezen a helyen is, hiszen lesz alkalmunk táboroztatni, kurzusokat szervezni. Ide pedig felteszek fotókat amelyek a tatarozás után készültek.

Ami még nagy bizonyság számunkra, hogy mindarra ami itt megvalósulhatott, Isten rendelt ki mindent. Mi soha nem kértünk senkitől egy forintot sem, de sok bizonysággal tudnám még bővíteni, az egyébként sem rövid mai bejegyzésemet, amikor kért az Úr valamit, és hitből kellett elindulni, de higgyétek el, mire kellett Isten mindent kirendelt. Valóban, csodákat éltünk át. De áldja meg Isten azokat a testvéreinket, barátainkat is, akik olyan lelkesen jöttek, és áldozták idejüket, energiájukat a munkákban.

Azóta ezen a helyen, sok áldott időt élhettünk át, és történtek megtérések, újjászületések, megújulások, szabadulások. Legyen ez a hely mindég, Isten munkájának szent helye. Már második éve, hogy nyáron két napos sátoros evangelizációt tarthattunk, de más közösségi, és missziós alkalmak is megrendezésre kerültek. Ezekről is teszek fel képet.

Mindenért az Úr Jézus neve legyen áldott!!! Egy ének jut eszembe: "Óh, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda, te többé nem keresnél más életet soha." Isten áldjon meg téged!

Áldások, ünnep, esmények

Áldások, ünnep, eseményekben gazdag napok után, újra van lehetőségem életjelet adni magamról. Mint az előző bejegyzésben említettem, Gyergyószentmiklóson voltunk, imaház megnyitó ünnepségen. Szerettem volna Gyergyóból is bejegyzést írni, de sajnos netkapcsolat hiányában, ez nem volt lehetséges. Így most egy kicsit hosszabb idő után megpróbálom összefoglalni a történteket. Mint azt már említettem, két család jött el velünk erre az ünnepségre, Kasznár Pál és családja Szlovákiából, akik a feleségével, néhány hónappal ezelőtt tértek meg, és jó látni életükben, Krisztus formáló munkáját. A másik, Hegedűs Endre és családja, akiknek nagyon örültem. Az utóbbi hetekben Endrével több, mélyebb őszinte lelki beszélgetésünk volt, és az Ő szívében született meg a vágy eljönni erre az alkalomra. Nem véletlen! Isten munkálja az Ő szívét, és hívja haza tékozló fiát! Kérlek imádkozzatok ti is érte, és családjáért, hogy tudjanak dönteni, és legyen ünnep a menyben, és legyen ünnepünk nekünk is. A tegnap este együtt imádkozhattunk Endrével, és egy csodálatos ígéretet adott Isten nekünk az igéből: "Nem a nap lesz tenéked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Isten lesz ékességed." Milyen csodálatos ígéret, és biztatás, add Uram, hogy így legyen!
De visszatérek egy kicsit az elmúlt napokra. Csütörtökön kora reggel indultunk, és 600 km megtétele után, bizony a Bucsin hágón már mintegy 10-12cm vastagon volt a hó. Meg is álltunk néhány percre a gyerekek legnagyobb örömére.

Este megérkezve, vacsoráztunk, és elfoglaltuk a szállásunkat, majd feleségemmel elmentünk Veress Ernő testvéréket köszöntöttük, beszélgettünk, imádkoztunk, és meg beszéltük, miben tudnánk még az ünnep előtt segíteni. Pénteki napon a helyi, lelkesen takarító és készülődő testvérekhez csatlakoztunk, és igyekeztünk hasznossá válni. Este biblia óra volt a gyülekezetbe, ahol a megátkozott füge fa, és a templom megtisztítása volt az alap igei gondolat, a Márk 11.-rész alapján. Miután megosztottuk egymással, ki mit értett meg az igéből, Pali tett bizonyságot, majd egyenként imádkoztunk, és kértük Jézust, mint egykor megtisztította a templomot, úgy tisztítsa meg szíveinket is. Bensőséges alkalom volt. A szombati nap délelőtt a gyermekek készültek szolgálattal, és velük voltunk az imaházba. Este pedig, Veress testvérék hívtak meg mindannyiunkat, terített asztalukhoz vacsorára. Volt lelki és testi táplálkozás egyaránt. Az Úr áldja meg Őket vendégszeretetükért, és szolgálatukért, és erőben tartsa meg Őket. Vasárnap reggel, akik későbbre halasztották az ébredést a városban, trombiták hangjára ébredhettek. Ugyanis reggel fél 10-től az új imaház udvarán, a Zilahi fúvós zenekar harsogása jelezte az ünnep kezdetét. A csípős reggeli hidegben, Borzási Gyula testvér olvasott igét, majd elhangzott az ének, Nyissátok ki a templom ajtót..., és a szalag elvágása után meg is történt, és bevonultunk az új imaházba. Véleményem szerint, több mint kétszázan lehettünk, és ami külön öröm, hogy jöttek szép számmal a városból is. Három testvérem buzdított imára, majd azután Budai Lajos zilahi lelkipásztor testvérem szólta az élő igét, reménységgel mindazok felé akik ott voltak, és mindazok felől, akik majd ott lesznek, arról az Istenről, aki a szíveket vizsgálja, és az igazságot szereti. Azután köszöntések, igei gondolatok hangoztak el, majd Veress Ernő testvér hirdette záró beszédében a megtérés lehetőségét minden ember számára. Ma még szól az Úr, ma még hív, bár mind többen hallanák meg az Ő hívását, és menekülnének meg a bűn átkos következményétől, a kárhozattól. Kedves olvasó, Te meg vagy már mentve? Ha ma kellene számot adni az életedről, mentes lennél az ítélettől? Hiszel te Isten egyszülött fiában, Jézus Krisztusban? Csak Őreá tekintve lehet biztos az üdvösséged, ha megbocsájtotta a Te bűneidet, te pedig befogadtad Őt a szívedbe, és lehet már itt a földön boldog életed, olyan, amilyet Nélküle soha nem élhet egy ember sem! "Mond barátom, nálad vajon, ott lakik Jézus minden napon? Ma még Te is meghívhatod, Ő várja már, a hívásod! Betölti házad, és templomod, áldott lesz életed és otthonod!" Ez egy ének idézet, de igaz!



A felső képen Veress Ernő testvér buzdítja, az alsó képen én köszöntöm a gyülekezetet.

Délután Borzási Gyula testvér szólta az igét, arról, hogy miként kell a templomban, Isten gyülekezetében és közelségében időznünk. Mint papok: áldást kérve, 132.zsoltár, mint atyafiak: mint testvérek együtt lakozva és gazdag áldást nyerve, 133.zsoltár, és mint szolgái: szolgálva és Istent áldva, 134.zsoltár.

A délutánban is halhattunk még köszöntéseket, bizonyság tételeket, többek között a szlovákiai Gabriella őszinte bizonyságát a megtéréséről. Nagyon bensőséges, áldott ünnep volt vasárnap Gyergyóban, és még sok egyéb szolgálatok is voltak, melyeket hosszú lenne mind felsorolni. De azt gondolom, mindazok, akik ott voltak, és sokan azok közül is akik nem lehettek ott, szívből kívánják, és kérik Istent, hogy árassza ki kegyelmét a városra, és adjon megtéréseket, és teljen meg a gyergyói imaház is. Ámen! Ámen! Én is szívemből kívánom! Hálás vagyok Istennek, hogy találkozhattam ismerős testvérekkel, Barótról, Bibarcfalváról, Homoródszentmártonról, Marosvásárhelyről, Székelykereszttúrról, akikkel szeretettel köszönthettük, és buzdíthattuk egymást. Hálás vagyok az elmúlt napokban zajló lelki beszélgetésekért, imádkozásokért, az épülésért, és a gazdag kegyelemért, ami megtartott, őrzött, hordozott! Istené minden dicsőség!

Szeretném még megköszönni, a sok buzdítást, többek között, Kiss Zoltán, Simon András, Városi Ferenc, ifj. Veress Ernő, Veress Efraim, Budai Lajos, és még olyanok is akiknek a nevét nem is tudom, akik levélben, megjegyzésben, szóban vagy telefonon, buzdítottak és bátorítottak a blog írásra. A Kolossébeliekhez írt levél 4:17 alpján, igyekszem vigyázni a szolgálatra melyre vállalkoztam, hogy azt betöltsem. Én pedig kérek mindenkit, névvel és név nélkül is, hogy imádkozzatok értem, értünk. Isten gazdag áldását kívánom életedre!

Mozgásban

Isten áldását kívánom rád! Kissé még szokatlan számomra, a blog írás felelőssége, és már vasárnap óta készülök, újabb bejegyzést írni, de csak most, kedd délelőtt jutottam oda, hogy megvalósulhat. Az utóbbi napok elég mozgalmasak voltak, de az előttünk állók is annak ígérkeznek. Szombaton, az Életháznál /hogy mi is az Életház erről később részletesen írok/ voltam egy testvéremmel, az épület eső csatorna rendszerét kitisztítani, mert a lehulló fa levelektől tele rakódott. Este, ahogyan azt már egy éve ebben a formában is gyakoroljuk a házunknál, hét órától, házi csoport alkalmat tartottunk. Tizennégyen voltunk együtt, énekeltünk, imádkoztunk, és az Isten igéjével foglalkoztunk, az I. Péter 2.r. 9-15-ig. Ezen az estén, Fehér Tamás testvérem hozta az igét, és osztotta meg velünk gondolatait, majd még néhányan elmondtuk azt, amit még megértettünk az igék alapján. Engem a 11.-vers első szakasza szólított meg, amikor azt írja ott Péter, "Szeretteim kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket..". A Krisztusi élet, olyan tulajdonságokkal bír, ami ma idegen a világ számára, és olyan értékekkel ajándékoz meg, az örök életben, amit birtokolva az ember, jövevénynek, vándornak, érzi magát a földön, mint aki minden anyagi értéknél többet birtokol egy másik világban. És ez így is van! Mint Ábrahám, aki az alapokkal bíró várost várta, mely nem emberi kézzel csinált, és nem e földön rendezkedett be úgy minta ha örökké itt akarna élni. Kérdés: tud a mai világ azonosulni velem és én ő vele? Vagy idegenné váltam a számára? Otthon érzem-e itt magam, vagy jövevényként egy másik szebb hazába reménykedek, és vágyok oda? Itt itthon, vagy ott otthon? Hosszabban lehetne erről írni, de ébresszen bennünk gondolatokat. Vasárnap a gyülekezetben is nagyon buzdító igék voltak felolvasva, amelyek, mind a megtérésre, a munkára a lélek mentés fontosságára hívták fel a figyelmünket. Tegnap hétfőn délután, egy szlovákiai magyar házaspárral beszélgettem skype-on vagy másfél órát, akik több gyülekezetben végeznek lelki munkát, és sajnálattal kellet megállapítanunk, hogy a téves irányzatok, amelyek sok keresztény közösségben teret hódítanak, mennyi kárt okoznak. A tiszta hamisítatlan ige, sok helyen, sajnos, elveszíti a legfőbb tekintélyt, és emberi okoskodásokat, és rendeléseket helyeznek fölé, amit némelyek a maguk hasznára és sokak kárára tesznek. Adjon az Úr ebből megtérést, és felemelkedést. Késő délután a feleségem olyan dolgot kért tőlem, amit nagyon nem szeretek. Azt kérte menjek el a Tescoba a fiúkkal körzőt meg különböző geometriai segédeszközöket vásárolni. Hát én őszintén szólva, nem szeretek boltba, főleg nem ilyen szupermarketekbe járni. De megkért, és el kellett mennem. Gondolta, hogy ha én megyek, akkor gyorsan megjárom. Bent az üzletben, találkoztam egy baptista hívő asszonnyal és hívő lányával, akikkel beszélgettünk egy tíz percet, leginkább lelki dolgokról. Majd a vásárlás végeztével, a parkolóban, az autóm mellett állt, egy fiatal testvérem, aki szeretett volna beszélgetni velem egy kicsit, így mivel megismerte az autómat, megvárt. Éppen úgy egy órát beszélgettünk, mikor, megérkezett, és a parkolóban, megállt mellettünk, egy vidéki lelkipásztor testvér, és egy néhány percre csatlakozott a beszélgetéshez. A feleségem hívott is, hogy rendben van minden...? Jó, hogy elmentem a boltba, mert felbuzdítottak a lelki beszélgetések. Még este negyed nyolckor el mentem egy kiskőrösi családhoz, akiknél még sohasem jártam, de ismerem Őket, és a férj kért, hogy menjek el, mert szeretné, ha beszélgetnénk és imádkoznánk együtt. Mi még soha sem beszélgettünk, mindössze ezelőtt kb. két hete először a fodrásznál. Láthattam azt a vágyat, amiért hálás is vagyok Istennek, ami az Ő igazsága utáni vágyódás. Testvéremmel való beszélgetésünkben, ez volt a központi gondolat: odafordulni Isten igéjéhez, és azt megélni ma is megalkuvás nélkül. Ó bár minnél több lélek vágyódna erre! Tíz óra is elmúlt mikor imádkozva elbúcsúztunk egymástól. Csütörtökön reggel, három család elindulunk Erdélybe. Gyergyószentmiklóson, a Baptista imaház megnyitó ünnepségén veszünk részt. Kérlek imádkozzatok, aki teheti, értünk és az ott eltöltött időért.

Miért...............?

Miért hogy blogírásba kezdek? Nem tudom most még biztosan állítani, hogy ezért, vagy azért, de mégis van egy belső indíték, ami arra késztet, hogy tegyem. Én személyesen sok áldást, bátorítást, figyelmeztetést, imatémát, információt nyertem mások blogjain megjelenő, bizonyságokon, igei gondolatokon, megtapasztalásokon keresztül. Valóban, ahogyan többen is megfogalmazták, ez is egy szolgálati lehetőség. Lehetőség arra, hogy egymás hite álltal épüljünk, vagy éppen egymásért imátkozzunk. Néhány hónappal ezelőtt, már mondtam Veress Efraim testvéremnek- barátomnak, hogy már csak azért is belefogok a blogírásba, mert így többen imátkoznak majd értem, mint mondta, hogy érte is -köztük én is gyakrabban- mióta a blogot vezeti. Ezért is. Magamról nem gondolom, hogy nagyon érdekes lennék másoknak, de ha mégis valakit érdekelnek azok a gondolatok amit Istentől nyerek, vagy ha a velem történt dolgok, tanulságosak lehetnek, vagy csupán csak meg akar tudni rólam valamit, itt megtalálhatja, amit megosztok, megoszthatok mindenkivel. Tehát mint a blog címe is mutatja, itt szeretnék életjeleket adni magamról, melyek az új életem jelei Krisztusban. Meg aztán egy napló is lesz ez, amiben benne lehet a múlt, /mint pl. hogyan tértem meg/ a jelen történései, és a jövő reménységei! Még valami: add Uram, hogy mások is épüljenek az itt leírtakból.
Az elmúlt napokban, egyre inkább, erősödött bennem, a gondolat, hogy kezdjek bele a blog írásba. Feltettem a kérdést, ami a cím is, hogy miért? Amint ezen gondolkodtam, átlépve az indítékon, sok miért fogalmazódott meg bennem. Ezeket egy kis vers formájába leírtam és ide tettem. Ezzel zárom, nyitó blogbejegyzésem! Ha elolvassa valaki, imátkozzon értem.

Miért...............???

Miért........ e nagy szeretet, amely Istentől árad felém, nem érdemlem én.
Miért........ a kegyelem, mely hordozza életem, tudom nem érdemlem.
Miért........ hogy életét értem is adta, legbűnösebbért.
Miért........ a türelem, mely nem mondta még, hogy elég.
Miért........ az erő, mely éltető, mi megújul bennem.
Miért........ a sok jó, mi körülvesz engem.
Miért........ az igéret, amely örök életet igér.
Miért........ az üdvösség, mely hit álltal az enyém.
Tudom, nem érdemlem, nem érdemlem nem,
Mindez csak Kegyelem, Kegyelem, Kegyelem!!!!
De boldog vagyok, mert már az Enyém!
Krisztussal örökké élek én!
Ő nem kért sokat, csak a bűnös szívemet,
S ajándékba adta nekem mind-mind ezeket.
De nagy árat fizetett ezért, az életét adta értem,
Én mit adhatnék Uram........ döntöttem, legyen Tiéd az életem.