És cselekdjen az Úr....

"Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik." I.Krónika 19:13

Hosszabb idő telt el az utóbbi bejegyzésem óta. De hála Istennek, hogy az életünk nem olyan eseménytelen, mint azt a blogból következtetni lehetne. Isten kegyelméből, van feladatunk, amiben örömünket leljük. Olyan nagy kegyelem, hogy Isten gyermeke lehetek, és a mennyei Atya tervében lehetek, ami tökéletes terv, és mi igyekszünk megérteni, és végrehajtani. Azért is hálás vagyok, hogy Isten olyan türelmes hozzánk, és nem elégelte még meg, ha nem tudunk mindég megfelelően, és hiány nélkül engedelmeskedni.

Először is szeretném megosztani veletek, hogy április végén, egy szerda esti bibliaórán, feltettem a gyülekezetben egy kérdést: "Mit látnának a testvérek érdemesnek vállalni azért, hogy egy ember megtérjen Istenhez? De most ne olyat mondjunk, hogy érdemes lenne elkerékpározni Bukarestig meg vissza, meg hasonló nagy szólamokat. Hanem mondjunk olyat, amit reálisan vállalni is tudnánk." Több gondolat is elhangzott, de valaki rátapintott a lényegre, és az Úr szólt általa a gyülekezetünkhöz. Ez a testvérnő azt mondta: "Azt hiszem többet kellene imádkoznunk." Rögtön éreztem, ez a helyes válasz. Feltettem a kérdést: "Hát mennyivel többet?" Majd egy félpercnyi hallgatás után azt kérdeztem: "Tudnánk vállalni, hogy egy hónapig minden este eljövünk a gyülekezetbe, és együtt imádkozunk, hogy Isten látogassa meg a várost, és adjon kegyelmi időt?" Azt tudni kell, hogy ez egy négy évvel ezelőtt kezdett, plántálódó gyülekezet, tehát még hitben fiatalok. De megszégyenültem, mert én magam sem gondoltam, hogy rögtön többen azt válaszolják, hogy igen, és hogy vállalnák is. Azt kértem, hogy vasárnapra május 3.-ra, imádságos szívvel gondoljuk át, és ha tudjuk vállalni, akkor hétfőn kezdjük is el. Vasárnap a gyülekezet egyhangúan úgy döntött, vállaljuk. Így, május 4.-től, június 4.-ig minden este ott voltunk a gyülekezetben, és 7-órától imádkoztunk, és kértük az Urat, hogy árassza ki kegyelmét a városra. Első este, egy Gyergyószentmiklós térképet vittünk, amit egy kis asztalra rátűztünk, és azt körbeállva hittel imádkoztunk városunkért. Majd valaki azt javasolta, hogy a kéréseink egyre gyarapodnak, így nem fogjuk tudni lehet minden este felsorolni, de írjuk egy-egy lapocskára, és azt is tűzzük az asztalra, és így emeljük kéréseinket hittel mind, az Úr elé. Majd harmadik este, a környező falvak és városok neveit is feltettük, amelyek itt a gyergyói medencében megtalálhatóak. És feltettük a két misszió állomásunk neveit is, Borszéket és Toplicát. Napról-napra több kérés volt az Úr előtt, és hisszük meghallgatta őket. Nagyon áldott idő volt, amikor megerősödhetett a hitünk, és az ima életünk. Ahogy telt az idő, úgy lettek az imáink is mind tartalmasabbak, és mélyebbek. Volt, hogy fél tízig együtt voltunk. Kellett áldozatot vállalni mindenkinek, de megérte. Örülök, hogy rendszeresen és kitartóan jöttek a testvérek. Meg lesz a jutalma. Hiszem! Az Úr Jézustól nagyon áldott ígéreteket, és bátorításokat kaptunk, közöttük, a fent említett igét is. Fellelkesített az Úr. Cselekedni fog! Megígérte! 

Televízió helyett

Ma vasárnap este van. A kevesebb, akik ma Isten házában, gyülekezetben, templomban, voltak, és hallgatták az igét, nem tudom vajon még emlékeznek e, a mai üzenetre.....? Isten hozzánk intézett szava, mennyire foglalkoztat bennünket? Jó volna, ha nagyon is figyelnénk, arra amit Isten szól hozzánk, mert nincs ennél fontosabb amire figyelnünk kellene. Sajnos, ma este is a kevésnek nagyobb része, akik ma hallhatták az igét, már más felé figyel. Csatlakozva az e világ fejedelme által kínált szellemi asztalhoz, legtöbben, valószínűleg, a televízió előtt ülnek és engedik, hogy elborítsa lelküket, elméjüket, az abból áradó szennyes hordalék. Azonnal, elsodorva még a kevés jó magot is, ami ha gyümölcsöt hozhatna, segíthetne megélni egy értékesebb, Isten szerint való, életet. Tudom, most esetleg sokakban felcsattan egy érzés: "nehogy már az is baj legyen, hogy valakinek van televíziója"! Nem, nekem nem baj, de tudom, sok embernek baj, hogy van, és nem tudom, te vajon közéjük tartozol e. Bár azért itt megjegyzem, hogy nekünk mostmár, három éve nincsen, és lehet nélküle élni, normális életet, attól függetlenül, hogy az ördög azt próbálja elhitetni, hogy nem. Sokan megszóltak és kicsúfoltak ez miatt, de nem bánom. Nekünk nem hiányzik. Viszont az egyik ismerősöm küldött át keresztény filmeket, és arra gondoltam, felteszem ide, mert ha a tv. helyett három este ezeket nézi valaki, biztosan többet épül álltaluk, mint a szolgáltató álltal sugárzott programokból. És hátha, olyan üzenetet tartalmaz, ami elgondolkodtat, és változásra késztet.

Az első film eleje, egy kicsit fantasztikusnak tűnhet, de ez kell, hogy értelmet nyerjen. Egy 189o-ben élő ember látogatásával a mai korban, próbálja a film érzékeltetni az emberiség eltorzulását. Nagyon elgondolkodtató.

Idő Változtató

A második film, Bunyan János, Zarándok útja című könyve nyomán készült, a mai korban megszemélyesítve. Ez a könyv álítólag, a biblia után, a második legolvasottabb könyv a világon. 

A Zarándok Útja

A harmadik, az előttünk álló antikrisztusi időkből, egy feltételezett esemény, amiben, bár nem lehet hiteles képet adni, arról ami következni fog, mert azt hiszem a valóság sokkal súlyosabb, és nyomorúságosabb lesz, mégis, elgondolkodtató az üzenete. 

Ítélet

Bizonyságot tettek

Isten kegyelméből, pünkösd vasárnap, kettős ünnepet tartottunk Gyergyóban, a toplicai misszió tagjaival, valamint a baróti, szilágyerkedi és a Hargita táborból érkezett vendégeinkel, és a városból és toplicáról eljött látogatókkal együtt. Délelőtt, mint azt már előbbi bejegyzésemben jeleztem,  Pop Enikő és Rákosi Erzsébet tettek bizonyságot hitükről szóban, majd a vízbemerítkezzéssel. Az imára buzdítás igei üzenetét, Kónya Dénes és Király Barna testvérek szólták a gyülekezetnek. Ezután id.Veress Ernő hirdette az igét, a Máté 3 részéből, a bizonyság tételekről azokban a napokban, amikor az Úr Jézus is bemerítkezett. A Bemerítő János bizonységtétele, az emberek bizonyságtétele, és az Isten bizonység tétele. Ezekben a napokban is szükséges a kiálltó szó, valamint az emberek bizonyság tétele, akik a bűneiktől megszabadulva bizonyságot tesznek és bemerítkeznek, és az Isten bizonyság tétele is. Az igehirdetés után meghallgattuk, a két bemerítkező vallástételét. Nagyon szépen tettek bizonyságot a megtérésükről, a hitükről és a reménységükről. A bemerítkezés és a kézrátétellel imádkozás után én szóltam a II.Mózes 15:26 utolsó gondolata alapján "Mert én vagyok az Úr a te gyógyítód", majd az Úr asztalához járultunk. Egy kicsit hosszú, de áldott alkalmunk volt a délelőtti, majd miután az udvaron megebédeltünk közösen, délután a pünkösdi prédikációból olvastam egy részletet, és ezekhez az igékhez csatlakozva Veress testvérrel hirdettük a kegyelem evangéliumát megtérésre, megújulásra. Jó, hogy nem hangzott Isten igéje hiába! Dicsősség Istennek!

Képek a vasárnapi alkalomról.