2008. november 25., kedd

Mint a kisgyermek

"És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Máté 18:2-3

"Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére........" Róma 1:16

Ezek az igék jutottak eszembe ma, amikor a kislányom Renáta (4 éves) hazajött az óvodából, és elmondta, hogyan tett bizonyságot az óvónéninek. Renátáék csoportjába, vásároltak egy cd lejátszót, és azóta különböző nótákat, és dalokat hallgatnak rajta. Renáta észrevette, hogy ezekben olyan szavak vannak amilyeneket mi nem szoktunk használni, és az énekek sem az Úr Jézusról szólnak. Tovább nem tűrhette az ilyen magatartást, és ma elérkezettnek látta az időt, hogy előálljon, és letisztázza az óvónénivel ezt a kérdést, valahogy így:
- Óvónéni, többet ne hallgassunk ilyen énekeket, mert akik ilyeneket hallgatnak azok a pokolba jutnak.
- Meg apukám is megmondta, hogy aki azt énekeli, hogy "csalfa vagy", meg hazudik, az is a pokolba fog jutni.
- És aki nem hisz az Úr Jézusban, azok is a pokolba jutnak, és nem a mennybe!
Hát, elgondolkodtam. Milyen szomorú, hogy a felnőttek nem mernek sokszor, még annyit sem vállalni, mint egy 4 éves kisgyermek.
Te milyen bizonyságtevője vagy az Úr Jézusnak?
A vasárnap reggeli igeszolgálatban, a Róma 1 részéből, éppen Pál apostol bizonyságtételre való készségéről beszéltem, és imádkoztunk, hogy segítsen az Úr bennünket is, hogy hasonlóképpen legyen a mi életünkben is.
Pál azt mondta:
- köteles vagyok, mindenki felé (14)
- kész vagyok, az evangéliumot hirdetni (15)
- nem szégyenlem, a Krisztus evangéliumát (16)
Uram én is azt szeretném, hogy az életemben mindég így legyen. Könyörülj, rajtam! Ámen.

2008. november 21., péntek

Bízom benned Uram Jézus

"Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és Ő ismeri a benne bízókat."
Tudom, nem is olyan régen írtam ki, ugyan ezeket az igéket a blogomon, de most újra vissza cseng bennem, mert újra és újra átélhetem ezeknek a csodálatos igéknek igazságát. Isten végtelen jóságának és kegyelmének részesévé válni, a legjobb ami ezen a világon velünk megtörténhet. Én is így gyönyörködök az elmúlt hetekben, Urunk munkájában. Hálás vagyok szívemből azért is, hogy részese lehetek. Bár mint az előző bejegyzésemben írtam, ez a levegőbeni hatalmasság fejedelmének nem tetszik, és újabb akadályokat és nehézségeket akar támasztani, de jó tudni azt meggyőződéssel, hogy az Úr Jézussal harcoljuk ezt a harcot. Bár, az előbbi bejegyzésben említett nehézségek még fenn állnak, de már elmondhatom, hogy ez által is a Mester tanított bennünket. Nagyon bátorít még mindezeken felül, hogy imáink meghallgatásait tapasztalhatjuk. Újabb és újabb szívekben támad vágy az Isten evangéliuma iránt. Csak az elmúlt három hétben, 6-7 új személy kezdett járni az alkalmainkra. Nagy öröm és hála van ezért a szívünkben, mert mindez a kegyelems Isten munkája az evangélium által. De tudom, ez nem csak a mi imáinkra, hanem a tiétekre is válasz. Köszönjük az Úr Jézus nevében az értünk elmondott imádságaitokat. Tegyétek kérlek tovább, "mert ez jó és kedves dolog, a mi megtartó Istenünk előtt. Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közben járó is, Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." Gyönyörködik lelkem az Úrban, és ha megpróbáltatások között is, de szép az Ő útján járni.
Bízom benne, mert Ő a mi szabadításunk Istene!

Szeretném

Még többet kivánom áldani nevét,
Még többet kivánom imádni felségét,
Még többet kivánok engedelmes lenni,
Szivemböl ó Uram még többet.

Még jobban kivánom Jézust szeretni,
Még jobban kivánom Jézust szolgálni,
Még jobban kivánok engedelmes lenni
Szivemböl ó Uram még jobban.

Egésszen átadom néki mindenem,
Egésszen kitárom néki szivemet,
Egészen felveszem drága keresztjét,
Szivemböl ó Uram egészen.

Szeretnék hüséges tanitvány lenni,
Kész vagyok Jézussal eggyütt szenvedni,
Szertném meglátni dicsösségében,
Szivemböl ó Uram szeretném.



Ma Háromkúton voltunk, Mezei Attilával és Szőcs József testvérrel, és Gyergyótól 15 kilóméterrel, már ilyen havas tájjal találkoztunk a hegyekben. A jelekből azt látjuk, hogy itt a tél. Figyeljünk a jelekre, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az utolsó időkben élünk!

2008. november 12., szerda

Mint ordító oroszlán

"........vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen"
Mint minden időben, ma is úgy van, amikor Isten valahol kiárasztja kegyelmét, a lélek ellensége is mozgósítja erőit. Pontosan így van itt Gyergyóban is, és most itt jár az ordító, és pusztítani akar. Tudom én is, hogy az áldott idők, próbákkal együtt vannak csak. De mégis fáj, amikor az ellenség pusztítását látja az ember. De tudom kiben hiszek, és azt is, hogy meghallgat bennünket, ha hozzá kiáltunk, és megerősíti övéit a megpróbáltatások idején. Tudom hogy téged is meghalgat.
Uram, rombold le a sátán munkáját kérünk, had épülhessen a Te országod.

2008. november 9., vasárnap

Hála és könyörgés

Öröm van a menyben, és öröm van a gyülekezetünkben, és a szíveinkben is. Mert egy bűnös az Úrhoz vissza tért. Szeretném megosztani veletek Magdika(41) megtérését. Ő az, akit a gyergyói sátoros evangelizáción megszólított Istennek igéje, és majd a férje nem akarta, hogy jöjjön a gyülekezetbe. De imádkoztunk, és az Úr ajtót nyitott, és az elmúlt egy hónapban, amikor csak tudott jött a gyülekezetbe két lányával Júliával(15) és Csillával(12).
Szerdán, itthon Gyergyóban a biblia órán a Jelenések 3. részéből a Laodiczeabeli gyülekezetnek írt üzenetet olvastam, amelynek üzenete volt ezen az estén a mi gyülekezetünkben összegyűltekhez is. Amikor odaértünk az igében: "Imé az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." és beszéltem arról, hogy annak, akinek még kívül van Jézus az életében, oda ma be akar menni, és most éppen Ő kopogtat a szívén. De a szíven csak belül van kilincs, és az Úr Jézus most türelmesen arra vár, hogy belülröl megnyíljon a szív ajtaja,és hogy Ő oda beléphessen. Ekkor Magdika, aki kb. egy hónapja volt először a gyülekezetünkben, elmondta, hogy érzi és hallja, hogy nála kopogtat Jézus, és nincs nagyobb vágya, mint hogy bejöjjön a szívébe és ott is maradjon a Nagy Király. De egyedül úgy érzi, nincs hozzá elég ereje. Ekkor megkértem a gyülekezetet, hogy imádkozzunk Magdikáért, hogy tudja megnyitni szíve ajtaját. Őszintén mindenki, még a gyermekek is egyakarattal imádkoztunk, és megtörtént az amit nagyon vártunk. Nyílott a zár, összetört a szív keserves sírással, és jött a felszabadulás.
Áldott legyen az Úr Jézus neve mindezért, mindenért.
Pénteken feleségemmel meglátogattuk Magdikát, aki nagyon boldog volt, és beszélgettünk, imádkoztunk, és csodáltuk azt a gyermeki hitet. Azt mondja:
-Zsolt, amikor hazajöttünk szerdán este, és leültünk vacsorázni a család, nagyon boldog voltam, mert arra gondoltam, amiről szólt az ige, hogy ma este az Úr Jézus velem vacsorál.
Hát az Úr Jézus mondja: Ha olyanok nem lesztek mint a kisgyermek.......
Ő Isten családjának, egy új gyermeke. Kérte, hogy szeretne az első adandó alkalommal beerítkezni.
Hisszük, hamarosan meglesz.
Ma (vasárnap) délelőtt is ott voltak a gyülekezetben, és kértem, hogy tegyen bizonyságot arról, amit Isten tett az életében. Bár nagyon izgult, mert eddig háromnál több személy előtt még nem nagyon beszélt, de örömmel tett bizonyságot. (Jó volt, különös képpen azért, mert volt egy család a gyülekezetünkben, akik ma voltak először, és ők is nagyon meg lettek érintve.) Tényleg, látszik Magdika arcán a boldogság. Majd így folytatta:
-Szeretnék, amikor lehet bemerítkezni. Bár, a tegnap este amikor elmondtam a férjemnek, nagyon határozottan azt válaszolta: te tényleg megbolondultál, na döntened kell, vagy a családod, vagy a keresztség. Én nem keseredtem el, és tudtam is a választ rögtön, -bár nem szóltam semmit,- hogy énnekem be kell merítkeznem, és ettől senki el nem tántoríthat, és csak a jó Istent kérem, változtassa meg a férjem szívét. Én úgy gondolom, hogyha beengedtem Őt a szívembe, akkor nem veszítem el a családom. Így mondjon bárki - bármit, nekem ezt meg kell tennem.
Hála és dicsősség Istennek mindenért, és ma a gyülekezetünk együtt Magdika férjéért könyörgött, hogy Isten vegye kezébe az ő életét is, és kértük, hogy adja meg, hogy az egész család ott legyen együtt a gyülekezetben.
Imádkozunk értük, és azokért akik halhatták az evangéliumot már, és azokért is akik ezután hallják meg.

2008. november 8., szombat

Öröm ünnep

Az utóbbi hetekben, sajnos nagyon sokat küszködtem a számítógépemmel, és már oda jutottam, hogy alig tudtam használni valamire. Állandóan lefagyott. De a héten Mezei Attila kezelésbe vette, és jól meg kellett vele dolgoznia, de végre újból kivállóan működik.
Így szeretnék még egy bejegyzésben visszatekinteni, és megemlékezni arról az ünnepről, ami két héttel ezelőtt volt a gyülekezetünkben. Többen kérték már, hogy írjak róla ezt most szeretném megtenni.
Amióta Gyergyóba vagyunk, kicsit több mint 10 hónapja, ez volt az első bemerítkezési ünnep a gyülekezetünkben.
Mezei Attila testvérünk, aki ez év április utolsó napján, adta át szívét az Úr Jézusnak, és csatlakozott Isten családjához, vallotta meg hitét, és tett nyilvánosan bizonyságot az alámerítkezésben. A bemerítkezés előtt hallhattuk Attila élő bizonyságtételét a megtéréséről és hitéről szóban is. Hálásak vagyunk azért, amit végez Isten az ő életében.
Az is külön öröm volt számomra, hogy szeretett vendégeink is lehettek ezen a napon. Együtt örültek velünk az Érszöllösről érkezett testvérek, köztük Veres Efraim lelkipásztor, aki lelki tetsvérem és barátom. Egyébként Efraim szolgált az igéből a bemerítés előtt, és végezte az alámerítés szolgálatát. Nagyon örültünk magyarországról érkezett vendégeinknek is, akikkel eljött édesanyám is, aki először látogatott meg bennünket Erdélyben. Együtt örülhettünk még a Szilágysomlyói lelkipásztor testvér, Szekrényes Pállal és családjával, valamint a Hargita keresztény táborból érkezett vendégeinkkel is. Hálás vagyok a városból érkezett látogatókért is, akik között volt olyan személy, akit megérintett az ige. Délután hálaadó istentiszteletet tartottunk. Számomra nagyon megható és felejthetetlen nap volt.
Minden dicséret, a Krisztus Jézusé!
Felteszek egy pár képet.
Még több képet itt nézhetsz az alkalomról, a gyülekezeti oldal legalján.