Ahogy a tegnapi bejegyzésemben ígértem, (igaz az már ma volt) szeretném folytatni a maroshévízi beszámolót.
Előbb egy néhány gondolat, az ottaniaktól és az ottaniakról. A tegnap is írtam, hogy öröm látni a vágyakozást a most megtértek életébe. Az elmúlt hetekben több alkalommal el kellett utaznom távolabbra is, és így egy alkalom elmaradt, de ezt már jól előre megbeszéltük. Ettől függetlenül azon a napon, amikor kellett volna mennem felhívott Erzsike és azt mondja:
-Zsolt, merre van? Elutazott?
-Igen elutaztam, ahogy meg volt beszélve.
-Hát akkor mégis elment, pedig gondoltuk hátha nem, és akkor el tud jönni.
-Ma el kellett jönnöm, de a következő héten ott leszek.
-Na jó. Még annyit akarok mondani ne tessék bennünket elhanyagolni....
De mégis hosszúnak érezték azt, hogy a következő alkalom egy hét múlva legyen, így újra hívtak, és arra kértek menjünk el ha lehet a héten is valamikor. Hát szombaton eset ifjúsági után elmentünk, és nem bántuk meg. Áldott alkalom volt. Tegnap három órát voltunk ott, és mintha néhány perc lett volna, úgy repült el az idő. Sok kérdésük van, és úgy belemélyedtünk a gyümölcstermő élet témájába, hogy elkerülte figyelmünket a rohanó idő. A végén azt kérdezték:
-Nem lehetne még egy napot jönni Hévízre minden héten?
-Jelenleg nem, de hisszük az Úr erre is ad majd lehetőséget.
Egybehangzóan mondták, hogy várják ennek megvalósulását. Közben a héten Gyergyóban is megkérdezte tőlem valaki, nem lehetne még egy napot beiktatni hetente?
Hogy mindezt miért írtam le? Megosztom. Több oka van. És szeretnék majd a többiről is írni. Ma, ebben a modernizált keresztény világban, már úgy látom, egyre több helyen teher a gyülekezetbe járás. Már sok helyen csak vasárnap van közösségi alkalom, majd egyre több helyen, ahol délelőtt és délután is volt, csak egyiket tartják meg. Pedig a fent említett példákból azt látom, és az első gyülekezetekben is, ahol a Szentlélek jelen volt és munkálkodott, a hívők nem kevesebb, hanem több együttlétre vágytak. A világ változik, a korszakok változnak de Isten nem változik. És ma is, ahol a Szentlélek jelen van és munkálkodik, ott a természetes reakcó az kell legyen, hogy a hívők vágyakoznak együtt lenni. Emlékezz csak vissza, - ha már megtörtént az életedben, - az újjászületésed után, még vége sem volt a gyülekezeti közösségnek, máris a következőt vártad. Mindég többre vágytál nem kevesebbre! És ha ez most nem így van, akkor valószínű valami fontosabb lett számodra, mint a Megváltó. Mert a gyülekezet a Krisztus teste, és a testvéri közösségben az egytest különös áldásait tapasztalhatjuk meg, és ezek az áldások igenis vonzóak, és erről egy hívő sem akar lemondani. Ha mégis készek vagyunk erről könnyen lemondani, akkor Isten drága Szent Lelke, vagy a mi életünkben, vagy a gyülekezetünkben nem tud munkálkodni. Ó kedves testvéreim, ne engedjük becsapni magunkat! Nem a vallásosság, nem a zene, nem a szónoklatok, nem a tömeg, nem a jól csengő nevek, akár vallási, akár személyek fognak egyé tenni, és az egység áldásaiban részesíteni. Azok soha, legalább is hosszú távon nem. Csak az Isten Szent Szelleme egyedül! És milyen egy ilyen gyülekezet? Ap.csel 4:32 "A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt." Ez a közösség pedig nem arra vágyott, hogy kevesebbet, hanem inkább többet lehessenek együtt. Még akkor is ha ennek ára volt! Én pedig biztos vagyok benne, hogy ez ma sincs másként.
Visszatérve, kérem az Urat, hogy ez a vágy maradjon meg mindazok szívében, akik megtértek, és az első szeretet átitatta az életüket. Ha pedig az első szeretetet elhagytuk, térjünk meg, Mennyei Atyánk karját kitárva vár, szeretettel megbocsájt, helyre állít, megújít.
Maroshévízen mint írtam a tegnap, jelenleg egy negyedik emeleti lakásban gyülekezünk. Viszont ez a hely nem alkalmas arra, hogy szélessebb körben is tudjunk missziózni. Így most imádkozunk, hogy az Úr nyisson lehetőséget arra, hogy legyen egy arra alkalmas hely, ahol tudunk gyülekezni. Már többen is jelezték, hogy eljönnének, de egy negyedik emeleti lakásba, nehezebben jönnek el az emberek. Természetesen, a legjobb az lenne, ha egy saját helységünk lehetne, de erre jelenleg nincs módunk, mivel ahhoz komolyabb pénzösszeg kell. De azt is tudom, hogy az Úrnak erre is van hatalma, hogy azt kirendelje, mert már megtapasztaltam hasonlót. És abban is meg vagyok győződve, hogy lesz olyan imaház abban a városban, ahol magyarul hangzik majd az evangélium. De most várjuk a következő lépést, amit tennünk kell.
Kérünk titeket, imádkozzatok azért, hogy mihamarabb egy alkalmas helyen gyülekezhessünk. Valamint a városban élő magyar emeberkért, hogy Isten munkálkodhasson közöttük, és legyenek minnél többen, akik a megváltottak boldog közösségéhez csatlakoznak. Hogy dicsőüljön meg Urunk neve Hévízen is, még sokak életében!
Még két imatémát szeretnék megosztani: a héten Érszőlősön és Csernátonba evangelizációs esték vannak. Imádkozzunk, hogy az ige Istennek erejével szóljon, és ne szóljon hiába! Legyenek akinek ezen a héten változtatja meg az életét....örökre, üdvösségre!
-Ó add Uram, kérlek! Szenteltessék meg a Te Neved!
Ámen.
Maroshévíz, egy szép nagy város, Gyergyószentmiklóstól 36 km-re, kb. 16.000 lakossal.
Az első hévízi imatársak 
