Félni fogsz vagy harcolni?

A befejező szakaszt akkor olvasd el, ha az előző kettőt már olvastad. Többen jelezték, hogy ezek a gondolatok erős lelkiismeret furdallást okoznak az olvasónak. Nem számíthatsz másra ebben a szakaszban sem! Ha a lelkiismeret megszólal, annak oka van!

Engedelmesség

Mi, keresztények nagyon gyakran imádsággal helyettesítjük a cselekvést. Az imádság jó dolog, de ha az engedelmesség helyébe lép, akkor csupán kirívó képmutatás, megvetésre méltó farizeusság. Legalább annyiszor kellene összejönnünk cselekedni, mint imádkozni - ha nem többször... Az imádság a hithez hasonlóan halott cselekedetek nélkül. Ezért jellemezhető így számos imaalkalom: „sok hűhó semmiért”. Zerubbábel nemcsak imaalkalmakat tartott, hanem elment fát vágni, és építkezni kezdett. Ezért mondta Isten: „ettől a naptól fogva áldást adok” [Hag 2,19].

Állítólag valaki fölfedezte a régi tanítómesterek titkát. Vajon mi, keresztények nem fedezhetnénk föl és gyakorolhatnánk nagy Tanítómesterünknek és korábbi tanítványainak titkát, a hősiességet? Ők nem kímélték magukat; nem szerették annyira az életüket, hogy visszariadjanak a haláltól, s így rendre megmentették az életüket azáltal, hogy elvesztették Krisztusért.

Rengeteg időt és pénzt fecsérelünk el a sok gyűléssel, konferenciával és csendes nappal, miközben egyenesen és teljes gőzzel a csatába kellene indulnunk.

A „vox humana” („emberi hang” az orgonán) túl fontos szerepet játszik mai keresztény orgonáinkban és szervezeteinkben. Bárki játszik is a hangszeren, halovány lesz a zene, ha hiányoznak belőle vagy kihasználatlanok az „azonnali engedelmesség” és a „szenvedélyes vitézség” szünetei. Nélkülük lehetetlen megszólaltatni a hősiesség „Elveszett akkordját”...

Induljunk el végre – tüstént

Winkle úrhoz hasonlóan évekig hirdettük, hogy mindjárt nekivágunk, de aztán mégsem vágtunk neki. El kell válnunk Csokoládétól és Engedetlenségtől, összeházasodva Hittel és Hősiességgel.

„Ki kezdje meg a harcot?” - kérdezte a király. „Te magad!” - felelte a próféta. S amikor a király és a fiatal katonatisztek előrenyomultak, bár szörnyű túlerővel álltak szemben, nevetségesen könnyedén győztek (1Kir 20,14; vö. Károli).

Így vezették az apostolok is Isten harcát a föld végső határáig.

Isten hívja ma a Brit Nemzetközösségben, Amerikában és Európában, valamint a harmadik világ országaiban élő fiatal férfiakat és nőket, akik Krisztus nevét viselik.

„Az új bort új tömlőbe kell tölteni” - mondta Krisztus [Lk 5,38].

Azok a fölöslegesen megjelölt és összetákolt, régimódi tömlők olyan reménytelenek, mint az „Új teológia”. Nem mozdíthatók, különben szétrepesztheti őket a büszkeség, és rossz helyre ömlik a bor.

Figyelj! „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok (hitbeli) látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak (a hősies engedelmességről), még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn...

 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” [ApCsel 2,17-21].

·               De hogyan hívják segítségül azt, akiről nem is hallottak?

·               Maradnia kell, fiatalember?

·               Nem mehet el, hogy elmondja nekik, kisasszony?

·               Krisztus számára trónjának támogatója leszel, vagy hánytatószer (Jel 3,16)?

·               Katona vagy csokoládékeresztény?

·               Félni fogsz vagy harcolni?

·               Testvéreid menjenek az ütközetbe, te pedig itt üldögélsz?

·               Amikor eljön az Úr, talál-e hitet a földön?

Valóban az utolsó - a laodiceai - szakaszban vagyunk, a langymeleg egyház korában [Jel 3,14kk].

·               Fukar leszel-e, visszatartva, amit a tisztesség követel tőled?

·               Úgy fogsz-e adni, mint Anániás és Szafira, akik úgy tettek, mintha az egészet odaadnák, de csak egy részét adták oda?

·               A szőlőt birtokolva és élvezve a szőlőmunkásokhoz hasonlóan te sem adod meg a megállapított bért (Lk 20,9-11)?

·               Félni fogsz a haláltól, az ördögtől vagy az emberektől, de nem fogsz félni a SZÉGYENTŐL?

Egyesek örök életre támadnak fel, mások szégyenre és örökös megvetésre. Elvetjük-e a régi hősök követését, vagy kétszeresen beteljesítjük ezeket a dicsőséges szavakat:

Mindezek a harcosok tiszta szívvel érkeztek, hogy az egész világ királyává tegyék Jézust. Mindnyájan háborúban kiváló vitézek voltak! A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel! Arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen (Uruk parancsainak teljesítése közben)! (Vö. 1Krón 12,9.34.39 és 2Sám 3,17-18.)

Annak idején azt kívántad, hogy Jézus a királyod legyen.

AKKOR MOST TEDD AZZÁ!

Nem így felelünk-e:

„Tied vagyunk, Jézus, veled tartunk. Bánjon el velem Isten, bármilyen kemény is lesz, ha nem teszem meg azt, amit az Atya esküvel ígért neked: nem veszem el az országot a Sátán házától, és nem állítom fel trónodat az egész világon” (vö. 1Krón 12,19 és 2Sám 3,9-10).

Jöjj hát, adjuk vissza a kereszténység „elveszett akkordját” - a HŐSIESSÉGET - a világnak, s a világ koronáját Krisztusnak.

Charles Studd (1860-1931)