Az ajándékozás csodája

Az ünnepi áldások, szeretet és békesség legyen állandó mindenki életében. Most karácsony harmadnapján, van alkalmam, hogy írjak, vissza tekintve az ünnepekre. Először is az elmúlt héten több napon, és helyen volt alkalmunk az Angliából érkezett csomagokat osztani. Itt Gyergyószentmiklóson sem volt másként, voltak akadályok és akadályozók, mint másoktól is hallottuk, de voltak jó megtapasztalások is. Igyekeztünk mindenütt a csomagok mellé az evangéliumot is adni, de volt ahol ebben, az intézmény igazgatónője megakadályozott bennünket, annak ellenére, hogy ezt előre megbeszéltük. Az Úr legyen kegyelmes hozzá, és adjon neki alkalmat a megtérésre. De Isten adott lehetőséget az ünnepély után neki is, és másoknak is bizonyságot tenni, a személyes beszélgetésekkor.
De most egy jó bizonyságot fogok megosztani. Pénteken, az utolsó óvodai alkalommal, - ahol egyébként nagy szeretettel fogadtak bennünket, és minden csoportban, lehetőség volt a szülők, nagyszülők, vendégek, gyermekek, ovónők jelenlétében beszélni a legnagyobb ajándékról Jézus Krisztusról,- történt meg a következő eset. Éppen már a csomagokat tartalmazó nagyobb dobozokat szedtem össze és készültünk elbúcsúzni, amikor egy anyuka, könnyes szemekkel jön hozzám és azt mondja:
-Tessék elképzelni, működik az angyal.
-Mire tetszik gondolni?-kérdezem
-A kisfiam, Őrs, már fél éve, az angyaltól és a mikulástól is mindég, narancssárga szaxofont kért, és képzelje az ő csomagjában, egy narancssárga szaxofon van. Alig tudom elhinni!
-Tetszik tudni, nem az angyal műve ez, hanem Isten, akinek minden emberre gondja van, látta a kisfiú vágyát, szükségét és teljesítette azt. És így volt ez az első karácsonykor is, mikor látta Isten, hogy az embernek mire-kire van szüksége, küldte el Jézust, hogy a legnagyobb hiányát, szükségét, vágyát betöltse. Ma is tudja Isten, mire van szüksége egy kis gyermeknek, de tudja mire van szüksége az anyukának is. Ha Isten így figyelemmel tartja a gyermekeket, mennyivel inkább a felnőtteket.
-Hát valóban van Isten......! - mondja a vezető ovónő csodálkozva, aki végighallgatta ezt a rövid beszélgetést.
Igen, van Isten!!! és hisszük nem véletlen, hogy ez a csoda megtörtént, mert januártól a kislányom Renáta, pontosan abba az ovódába, és abba a csoportba fog járni, ahova az említett kisfiú jár. Így lesz alkalom újra találkozni az anyukával, és meghívni hozzánk, bizonyságot tenni neki. Mennyi másik helyen voltunk, de ez a csoda, mégis a legjobb helyen történt. Istennek útjai csodálatosak! Kérlek, ha teheted imádkozz ezért a családért, hogy ismerjék meg, és fogadják szívükbe a legnagyobb ajándékot Jézus Krisztust.
"Hallgasd meg Uram, az értük mondott imákat! Köszönöm!"
Azt írtam csoda, és azt gondolom valóban az. Annak az esélye, hogy ez a csomag pont ehhez a kisfíúhoz kerüljön, emberileg minimális volt. Én pontosan nem tudom mennyi csomagot készítettek ott Angliában, de gondolom, több tízezret. Csak mi kaptunk, több mint ötszázat, és csak ott Marosvásárhelyen, ahol kiosztották nekünk a csomagokat láttam több ezeret. De még az a tény is, hogy az utolsó ovódai csoportban, mikor már az ajándékok nagy része ki volt osztva, kapta meg a kisfiú pont ezt a csomagot, azt hiszem, csak erősíti azt, hogy ez Isten keze volt. Hát nem csoda ez? Hiszem, ez csak a kezdete egy nagyobb csodának! A legnagyobb csodának, amikor Jézus megszülethet valaki(k) szívében! Ámen.
Felteszek egy néhány képet az ajándékozással szerzett örömről:

........és egy pásztor fiúról.

Adventi napok

Áldjon Isten! Hétfőn megtörtént az internet bekötés, és a mai naptól pedig már aktív. Így ezentúl, itthonról tudom újra a blogot írni. Az e-mail szolgáltatásom, még nem aktív, mivel valószínű, nem jól van beállítva. Majd holnap kérek még segítséget, hogy egy tőlem képzettebb személy ellenőrizze a beállításokat. Így akik e-mail üzenetet várnak tőlem, azoktól még egy kis türelmet kérek. Köszönöm mindazoknak, akik a hétvégén ima karjaikon hordtak bennünket. Mint jeleztem, szombaton és vasárnap, Zilahon voltunk adventi evangelizációs hétvégén. Azt mondhatom, áldott alkalmaink voltak, és tovább kell imádkozni, hogy az elhintett ige mag végezze el a szent munkát. A helyi testvérek nagy szeretettel fogadtak bennünket, valamint a Magyarországról érkezett testvéreket. Én vasárnap, Pápai Lajoséknál voltam ebéden, akivel több órás, tartalmas, építő beszélgetésünk volt. Áldja meg őket az Úr vendégszeretetükért, és hallgassa meg kéréseiket. Ugyanezt mondhatom el Budai Lajos testvéremékről, a gyülekezet lelkipásztoráról, akik áldozat és szolgálat készen láttak vendégül bennünket. Kérem az Urat adjon erőt nekik a szolgálat végzéséhez, a kb. 300-350 fős gyülekezetben. Jó volt átélni a gyülekezetben, hogy milyen buzgón és ami még fontosabb, őszintén imádkoztak a testvérek. Szinte vették a szót egymástól. Röviden, az igei gondolat alapján. Ha zilahiak olvassák, akkor el ne bízzák magukat, hanem tegyék ezt őszinte buzgósággal, és legyenek példa a hívőknek! Nekem példát adtak, és tanultam az ő hit életükből. Köszönöm a Magyarországról érkezett üdvözleteket, biztatásokat, erősítenek bennünket. Most elég sok feladat vár ránk az ünnepek előtt és alatt. Ma, holnap és pénteken, két óvodában, és iskolában, fogunk csomagokat osztani. Több mint ötszáz csomagot kaptunk Angliából. Isten áldja meg az ottani testvérek áldozatát, mert nagy, és gondolom értékes tartalmú dobozokat küldtek. Igyekszünk a csomagokkal együtt, az evangéliumot is tovább adni, és meghívást a gyülekezeti alkalmainkra. Nem mindég fogadják azt szívesen, mint pl. a ma délután az egyik ovónő, de Pál apostol arra tanít, alkalmas és alkalmatlan időben is ez a feladatunk. Isten áldja meg a szíveket, még ha kemények is, hogy ne hiába legyen ez a csomag osztás sem. Bár legalább egy ember megtérne ez álltal is. Ami a családi életünket illeti, most már minden zsák kiürült, kezd minden a helyére kerülni, és kezdjük mi is az új élet körülményeink kerékvágásait kitapogatni. A gyerekek beilleszkedtek jól az iskolába, már barátaik is vannak. Na meg persze a gyülekezetből itt van Miki, a legjobb barát, ő 14 éves, aki mindenben segíti a fiúkat. Áldott adventi időt kívánok. Nem csupán a karácsony várását, hanem az Úr Jézus visszajövetelének napjára való készülést, elkészülést! A zilahi, hétvégi mottóval fejezem be: Érkezem! Vársz engem?


Az első vasárnapi ebédünk, megérkezésünk másnapján Mikivel, a kissé zsúfolt konyhában.

Imakérés

Isten áldjon meg! Ma péntek este van, és még nem érkeztek meg az internet bekötéséért felelős szakemberek. Így még mindég nem áll módomban internetet használni. Kérem is mindenki türelmét, aki e-mailt, vagy egyéb üzenetet próbált eljutatni hozzám elektronikusan, mert azok még nem jutottak el hozzám, de meg fogom kapni hamarosan. Majd igyekszem válaszolni is, ha tehetem, hamar. De azok türelmét is kérem, akiknek e-mailt ígértem, vagy kértek tőlem. Többen kérték az e-mail címemet, többek között Kiss Zoltán testvérem is, a commentben, akinek itt szeretném megköszönni a szeretet teljes köszöntését, biztatását, és legfőképpen azt köszönöm, hogy imádkozol értünk! Mi is tesszük, legfőképpen most feleségedért, és kérjük, az Úr Jézus gyógyító ereje, nyilvánuljon meg életében. Tudom az Úr imákat meghallgató Isten, és szeretném majd hálaadással dicsérni Őt ezért az imameghallgatásért is.

Itt közzéteszem az e-mail címemet: novak@n-tel.hu

Ezt a bejegyzést most itthon írom, és majd reggel egy adathordozó segítségével, bemásolom, Veress testvéréknél. Úgy gondoltam, hogy írok ma este egy néhány sort, mivel szeretnélek megkérni Titeket, imádkozzatok értünk a hétvégén. Szombaton és vasárnap, Zilahon lesz adventi evangelizációs hétvége, és ott fogunk szolgálni, egy régebbi ígéretnek eleget téve. Így holnap reggel, Veress Ernő testvérrel indulunk, és majd ott a helyszínen találkozunk a magyarországi testvéreinkkel, akik szintén jönnek. A pontos programot én nem ismerem, de úgy informálódtam, hogy a zilahi fiatalok oldalán, ami talán, http://zifi.extra.hu, rajta van. De várjuk a találkozást mindazokkal, akik részt vesznek ezen az evangelizációs hétvégén, és kérjük az Úr jelenlétét, mely minden jelenlétnél több és fontosabb, mert hiába lennénk mi ott, ha Ő nem lenne ott. De Jézus ott lesz! Kérlek titeket, imádkozzatok az evangélium hirdetéséért, a bizonyságtételekért, az énekekért, hogy a szentlélek töltse be, és ha kell, törje össze a szíveket. Imádkozzunk azért, hogy szülessen döntések ezen a hétvégén, és a következő héten, együtt adhassunk hálát, dicsőítve az Urat. Legyen az Övé minden dicsőség.

Immár Gyergyószentmiklósról

Immár Gyergyószentmiklósról kívánom, hogy Isten áldja meg életedet. Jelenleg egy kicsit még akadozik a blog írás, mivel, még nem kötötték be az internetet a lakásba, de ígéret van rá, hogy a héten be fogják vezetni. Azután már gyakrabban fogok tudni életjelet adni magunkról. Addig mint pl. ma is, megkérem Veress Annuska nénit, hogy használhassam az ő gépét.Az előző bejegyzésemet, azzal fejeztem be, hogy folytatás következik. Akkor arra gondolva írtam ezt, hogy még sok bizonyságot nyertünk Istentől a misszió munkát illetően, és egy későbbi bejegyzésben ezekre szeretnék visszatérni. Meg akarom osztani veletek, hogy milyen csodákat éltünk meg, és mennyire érezhettük az Isteni gondviselést és szeretetet az elmúlt hetekben.
Pénteken reggel imádkozó szívvel indultunk el Kiskőrösről, családommal a kijelölt új helyre, Gyergyószentmiklósra. Imádkoztunk az otthon maradt testvérekért, a városért, Kiskőrösért, az utazásért és az ismeretlen jövőért, Gyergyóért. Ilyenkor vegyes érzések vannak az emberben. De hálás vagyok a békességért, ami valóban minden értelmet felülhalad, és amit tapasztalhattam a feleségemben, gyermekeimben és magamban is. Jó volt békességes szívvel indulni, és érkezni.

Az érkezés pillanatai a képen.

Hálát adok Istennek érettetek, akik olyan nagy szeretettel voltatok felénk, ott Magyarországon! Az utolsó napokban, sok biztatást, bátorítást kaptunk testvéreinken keresztül, akik eljöttek, és együtt imádkozhattunk, vagy akik telefonon hívtak bátorítottak, biztattak, vagy éppen figyelmeztettek bennünket. Köszönöm azokat az igéket, és igei gondolatokat, amelyeket így vagy úgy eljuttattatok hozzánk. Tudom mindez a ti szeretetetek jele, a mi épülésünkre.
Hálát adok Istennek, a gyergyószentmiklósi kis gyülekezet minden tagjáért! Nem érdemlünk mi olyan szeretetet, amellyel ők fogadtak bennünket. Szombat reggel, mikor megérkezett Péter Imre rúzsai testvérünk kisteherautójával, - az Úr Jézus őt is nagyon áldja meg, hogy vállalta a fuvart, és Widner testvért is, aki elkísérte – tehát mikor megérkezett az autó, azonnal megjelent 4 fiatal a gyülekezetből, akik sok felnőtt embert megszégyenítő módon, lelkesen hordták fel a dobozokat és zsákokat a negyedik emeleti lakásba. Isten áldja meg Őket és kívánom nekik, hogy adjon az Úr lehetőséget, vágyat, erőt, hogy a lelki munkában is igen hasznosak lehessenek. Nagy szeretettel viseltek gondot rólunk a testvérek, és fáradságot félretéve, főztek nekünk ebédet, vacsorát, míg mi egy kicsit berendezkedtünk. Ezt a szeretetet érezhettük a vasárnapi napon is, amikor a gyülekezetben lehettünk. Délelőtt a Jónás könyve 2. rész lett felolvasva, mint Jónás adventi imádsága, majd az énekek és az imádkozások után, köszöntöttek bennünket a testvérek, és mi is megosztottuk bizonyságunkat, miként vezetett az Úr, és értettük meg, hogy Gyergyóba kell jönnünk. Délben, a kórházban meglátogattuk Lajos testvérünket, a gyülekezet nagyon szeretett tagját, aki vese elégtelenséggel küszködik, és kértük Istenünk kegyelmét, hogy adjon felépülést a betegségből. Tudjuk, Ő imákat meghallgató Isten, és kérünk titeket is, hogy imádkozzatok érte, és vannak közöttünk más betegek is, értük is. A délutáni alkalmon az úrvacsorai közösséget gyakoroltuk, az Úr jelenlétében. Áldást nyerve, hálás szívvel tértünk haza otthonainkba. De van még egy imakérésünk, amiért mi is imádkozunk. Mutassa meg az Úr, miként kell munkálkodnunk ebben a városban, mit kell tennünk, hogy embereket tudjunk Ő hozzá vezetni. Imádkozunk az ébredésért, a késői esőért. Óh Uram, küldd el a késői esőt, és áztasd meg a szívek szikes talaját!! Nagyon vágyom az ébredést. Kérünk imádkozzatok velünk, és azért is, hogy az Úr nyisson ajtókat ebben a városban is, és adjon nekünk mennyei látást, és hogy adassék nekünk szó ajkunkra, mikor bizonyságot kell tennünk az embereknek. Szóljon Isten igéje itt is, és máshol is hatalommal és erővel. Ámen.

Erdély - mert így akarja Isten

Nagyon mozgalmas napokat élünk meg a családommal. Mint már jeleztem is, szombaton jöttem haza Erdélyből, és most hétfő reggel, tudom megírni a bejegyzést, amit tudom sokan várnak. Isten áldjon meg mindenkit aki imádkozó szívvel gondol ránk ezekben a napokban, mert szükségünk van az imáitokra.
2006 szeptemberéig vállalkozó voltam, egy jól felépített, ismert vállalkozásom volt, de szeptember 14.-én, Isten akaratából feladtam a munkám.
2007 márciusában, négy hónappal azután, hogy beköltöztünk az új házunkba,egy este szólt hozzám az Úr, és azt kérdezte: le tudnál mondani ezekről, (ház, autók, kényelem, stb.) Énértem? Akkor azt mondtam: igen Uram letudnék mondani, és valóban kaptam Istentől szabadságot erre. Reggel meg is osztottam a feleségemmel, és mondtam neki, milyen döntést hoztam meg az este. Elajándékoztam mindent az Úr Jézusnak. Néhány nap múlva, újra a késő esti csendben, megszólított az Úr, és azt kérdezte, ha Ő küldene, tudnám e vállalni? Betöltötte szívemet az Isten szeretete, és a vágy, tenni valamit az Ő munkájában. Habár, mondtam Istennek, és tudja Ő ma is az én hiányos életemet, de azt mondtam, ha ezzel a kevéssel, amivel én rendelkezem, valahol hasznos lehetek, vállalom, elmegyek. Akkor azt mondtam: Uram ha Indiába küldesz misszionáriusnak azt is vállalom. Szegény feleségem, hogy meglepődött másnap, mikor megosztottam vele ezeket a gondolatokat. Látta Ő, hogy ezt komolyan mondom. Valóban komolyan mondtam. Napokkal később, a kertben dolgoztam kint az udvaron, beszélgetve az Úrhoz, és ekkor újra szólt hozzám: ha Gyergyószentmiklósra küldenélek, oda is elmennél? Nagyon meglepődtem. Erre nem számítottam, és éreztem a súlyát a kérdésnek. Az én elképzeléseim, gondolataim, egészen mások voltak. Azonnal bejöttem és mondom a feleségemnek, mit szólt az Úr. Erre ő is szólt hozzám, és felsorolta az okokat, ami miatt ez lehetetlen, és nem kivitelezhető. Volt indok bőven, és intett, nehogy túlzásokba essek. Én csak annyit mondtam, imádkozzunk, és Isten majd vezetni fog és megmutatja mit kell tennünk. De attól a naptól kezdve, nem hiszem, hogy úgy eltelt egy nap is, hogy ne gondoltam volna erre. Ekkor elkezdődött életünk egyik legnagyobb döntésének küzdelme. Kértem Istent vezessen ebben a dologban úgy, ha ez az Ő akarata, hogy megérthessük mi is, és mások is, és a legfontosabb, álljon meg a bizonyság az Ige mérlegén. Áprilisban egy reggeli csendességben, imádkoztam, csak ezért a dologért, és kértem Istentől igei vezetést. A következő igéket kaptam: "Elmenvén pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. És lőn, hogy Ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot, és a tanítványokat először, Antiókhiában nevezték keresztyéneknek." Ap.csel. 11:25-26
Ezt követően, egy néhány nap múlva újra Isten elé álltam egy reggel ugyanebben a dologban kérve vezetést. Akkor a következő igéket kaptam:
" És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nem csak a zsidók, hanem a pogányok közül is. Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek, és a nem szeretettet szeretettnek. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni." Róma 9:23-26
Ekkor azt mondtam, én ezért nem imádkozom egyenlőre. Az igékből úgy láttam, lehet ez Isten akarata. Azt mondtam az Úrnak, arra kérem, hogy egy bibliai történet példáját tekintve adjon nekem bizonyságot. Én a feleségemen kívül, erről senkinek nem beszéltem, és ő sem mondta senkinek. A nevezett bibliai történet, Kornélius története. Ott azt látom, Isten kijelentést adott Péternek is Kornéliusnak is. Én azt kértem, ha ez Isten akarata, Veress testvérnek is jelentse ezt ki. Én nem fogok mondani neki és senkinek sem semmit, ha ő fogja ezt nekem mondani, akkor az bizonyság lesz nekem. Találkoztunk áprilisban, nem mondott semmit, találkoztunk júniusban nem mondott semmit, együtt voltunk egy hétig a Hargita táborban augusztusban, egész héten nem mondott e dolog felől semmit. Viszont hazaindulásunk előtt, mintegy két órával, az asztalnál ültünk és beszélgettünk, és a beszélgetés közben azt mondja Ernő testvér: Zsolt, ha az Úr ide küldene titeket munkásnak, azon mi nem lennénk meglepődve. Mi feleségemmel, azonnal meglepődtünk, és kérdeztem Veress tetstvért, hogy miért gondol erre? Azt válaszolta, hogy kaptak az elmúlt időben erre vezetést az Úrtól. Ezután megosztottuk mi is velük azt, amit mi értettünk meg, és imádkoztunk: legyen meg Urunk a Te akaratod. Azzal váltunk el egymástól, hogy továbbra is kérjük Isten vezetését. Imádkozni kellett még feleségemért, mert neki nagy harcai voltak, és tudtam, őneki is meg kell győződni arról, hogy Isten akarta ez életünkben. Szeptember 11.-én este kértem újabb igei vezetést, és kaptam a következő igéket:
" És monda néki: Eredj ki a te földedből, és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, melyet mutatok neked." Ap.csel. 7:3
Szeptember 12.-én este újabb csoda történt, a feleségemmel hosszasan beszélgettünk, majd imádkoztunk, és akkor feleségem hittel megnyitotta a bibliáját, és az alábbi igéket olvasta:
"Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy."
Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől. Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." Lukács 9:57-62
Ezen az estén, Isten elvégezte Erika életében azt, ami emberileg nem volt lehetséges. Őszintén imádkozva helyezte életét és a jövőt a mennyei Gondviselő kezébe, és mondta ki: Uram, követlek Téged. Jó volt látni az Úr szabadítását. Másnap reggel a feleségem a konyhában készítette a reggelit, és azt mondja nekem: Zsolti, kész vagyok, akár holnap indulhatunk. Ez nagy dolog, ezt csak Isten tudja elvégezni! Hálás vagyok én is, mert a szolgálathoz a feleség is kell. Ez a bizonyság is erősítette a hitemet.
Szeptember 14.-én reggel, kértem újra igei vezetést e dologban, és az íróasztalomon levő igekockákból(kb.1500db) vettem a következő igéket:
"És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei." I.Mózes 12:1-3
Mivel két napon belül, kaptam ugyanazon igéket két különböző helyről, egyre biztosabban éreztem, mennünk kell. Ezen a napon volt pontosan egy éve, hogy megváltunk a vállalkozásunktól, és a feleségem a következő igéket kapta mikor imádkozott:
"Tanácsot is adok e dologban, mert hasznos az néktek, akik nem csak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe, hogy amiképpen az akarás készsége, a végrehajtás is ahhoz képest legyen amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek - kinek van, és nem aszerint amije nincs." II.Kor.8:10-12
Október 15-18-ig Gyergyószentmiklóson voltam. Szerdán 17.-én, Ernő testvérrel beszélgettünk, majd igét olvastunk:
"Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass. Mert Én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy néked ártson,mert nékem sok népem van ebben a városban. És ott lakozék egy esztendeig, és hat hónapig, tanítva közöttük az Isten igéjét."Ap.csel. 18:9-11
Délután kint voltam a főtéren kb. egy órát, és ott állva kértem az Úrtól még egy bizonyságot: Uram, ha Te azt akarod, hogy ide jöjjek ebbe a városba, akkor azt kérem: ma este biblia órán, legyünk több mint 10-en, és legyen egy olyan ember, aki még soha nem volt sem a gyülekezetbe, sem bibliaórán. Ha ez így lesz, én megértettem, hogy ide kell jönnünk, és nem kérdezlek többet e dolog felől. Azon az estén, 14-en voltunk, és ott volt egy István nevű ember, aki akkor volt először. Döntöttem. Megyek. És még egy bizonyság: júliusban meghirdettük a házunkat, és azt mondtam a feleségemnek, ha október közepéig elkel, akkor az is bizonysága lesz annak, hogy mennünk kell. Szerdán este döntöttem, hitből, anélkül, hogy a ház elkelt volna, és csütörtökön, jött egy ember, aki megvette a házamat. Megértettem, Isten azt akarja, hogy az Ő vezetése és feltételei szerint értsem meg akaratát. "Mert akiket Isten leleke vezet, azok Istennek fiai." Köszönöm Uram, hogy fiad lehetek. Megértettük, elfogadtuk, és december 8.-án szombaton költözünk Gyergyóba. Folyt. köv.