2007. december 3., hétfő

Erdély - mert így akarja Isten

Nagyon mozgalmas napokat élünk meg a családommal. Mint már jeleztem is, szombaton jöttem haza Erdélyből, és most hétfő reggel, tudom megírni a bejegyzést, amit tudom sokan várnak. Isten áldjon meg mindenkit aki imádkozó szívvel gondol ránk ezekben a napokban, mert szükségünk van az imáitokra.
2006 szeptemberéig vállalkozó voltam, egy jól felépített, ismert vállalkozásom volt, de szeptember 14.-én, Isten akaratából feladtam a munkám.
2007 márciusában, négy hónappal azután, hogy beköltöztünk az új házunkba,egy este szólt hozzám az Úr, és azt kérdezte: le tudnál mondani ezekről, (ház, autók, kényelem, stb.) Énértem? Akkor azt mondtam: igen Uram letudnék mondani, és valóban kaptam Istentől szabadságot erre. Reggel meg is osztottam a feleségemmel, és mondtam neki, milyen döntést hoztam meg az este. Elajándékoztam mindent az Úr Jézusnak. Néhány nap múlva, újra a késő esti csendben, megszólított az Úr, és azt kérdezte, ha Ő küldene, tudnám e vállalni? Betöltötte szívemet az Isten szeretete, és a vágy, tenni valamit az Ő munkájában. Habár, mondtam Istennek, és tudja Ő ma is az én hiányos életemet, de azt mondtam, ha ezzel a kevéssel, amivel én rendelkezem, valahol hasznos lehetek, vállalom, elmegyek. Akkor azt mondtam: Uram ha Indiába küldesz misszionáriusnak azt is vállalom. Szegény feleségem, hogy meglepődött másnap, mikor megosztottam vele ezeket a gondolatokat. Látta Ő, hogy ezt komolyan mondom. Valóban komolyan mondtam. Napokkal később, a kertben dolgoztam kint az udvaron, beszélgetve az Úrhoz, és ekkor újra szólt hozzám: ha Gyergyószentmiklósra küldenélek, oda is elmennél? Nagyon meglepődtem. Erre nem számítottam, és éreztem a súlyát a kérdésnek. Az én elképzeléseim, gondolataim, egészen mások voltak. Azonnal bejöttem és mondom a feleségemnek, mit szólt az Úr. Erre ő is szólt hozzám, és felsorolta az okokat, ami miatt ez lehetetlen, és nem kivitelezhető. Volt indok bőven, és intett, nehogy túlzásokba essek. Én csak annyit mondtam, imádkozzunk, és Isten majd vezetni fog és megmutatja mit kell tennünk. De attól a naptól kezdve, nem hiszem, hogy úgy eltelt egy nap is, hogy ne gondoltam volna erre. Ekkor elkezdődött életünk egyik legnagyobb döntésének küzdelme. Kértem Istent vezessen ebben a dologban úgy, ha ez az Ő akarata, hogy megérthessük mi is, és mások is, és a legfontosabb, álljon meg a bizonyság az Ige mérlegén. Áprilisban egy reggeli csendességben, imádkoztam, csak ezért a dologért, és kértem Istentől igei vezetést. A következő igéket kaptam: "Elmenvén pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. És lőn, hogy Ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot, és a tanítványokat először, Antiókhiában nevezték keresztyéneknek." Ap.csel. 11:25-26
Ezt követően, egy néhány nap múlva újra Isten elé álltam egy reggel ugyanebben a dologban kérve vezetést. Akkor a következő igéket kaptam:
" És hogy megismertesse az Ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? Akikül el is hívott minket nem csak a zsidók, hanem a pogányok közül is. Amint Hóseásnál is mondja: Hívom a nem én népemet én népemnek, és a nem szeretettet szeretettnek. És lészen, hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni." Róma 9:23-26
Ekkor azt mondtam, én ezért nem imádkozom egyenlőre. Az igékből úgy láttam, lehet ez Isten akarata. Azt mondtam az Úrnak, arra kérem, hogy egy bibliai történet példáját tekintve adjon nekem bizonyságot. Én a feleségemen kívül, erről senkinek nem beszéltem, és ő sem mondta senkinek. A nevezett bibliai történet, Kornélius története. Ott azt látom, Isten kijelentést adott Péternek is Kornéliusnak is. Én azt kértem, ha ez Isten akarata, Veress testvérnek is jelentse ezt ki. Én nem fogok mondani neki és senkinek sem semmit, ha ő fogja ezt nekem mondani, akkor az bizonyság lesz nekem. Találkoztunk áprilisban, nem mondott semmit, találkoztunk júniusban nem mondott semmit, együtt voltunk egy hétig a Hargita táborban augusztusban, egész héten nem mondott e dolog felől semmit. Viszont hazaindulásunk előtt, mintegy két órával, az asztalnál ültünk és beszélgettünk, és a beszélgetés közben azt mondja Ernő testvér: Zsolt, ha az Úr ide küldene titeket munkásnak, azon mi nem lennénk meglepődve. Mi feleségemmel, azonnal meglepődtünk, és kérdeztem Veress tetstvért, hogy miért gondol erre? Azt válaszolta, hogy kaptak az elmúlt időben erre vezetést az Úrtól. Ezután megosztottuk mi is velük azt, amit mi értettünk meg, és imádkoztunk: legyen meg Urunk a Te akaratod. Azzal váltunk el egymástól, hogy továbbra is kérjük Isten vezetését. Imádkozni kellett még feleségemért, mert neki nagy harcai voltak, és tudtam, őneki is meg kell győződni arról, hogy Isten akarta ez életünkben. Szeptember 11.-én este kértem újabb igei vezetést, és kaptam a következő igéket:
" És monda néki: Eredj ki a te földedből, és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, melyet mutatok neked." Ap.csel. 7:3
Szeptember 12.-én este újabb csoda történt, a feleségemmel hosszasan beszélgettünk, majd imádkoztunk, és akkor feleségem hittel megnyitotta a bibliáját, és az alábbi igéket olvasta:
"Amikor mentek az úton, valaki ezt mondta neki: "Követlek, akárhova mégy."
Jézus azonban így felelt: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania. Egy másikhoz pedig így szólt: "Kövess engem!" De ő ezt kérte: "Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat. Jézus így válaszolt neki: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát! Egy másik is ezt mondta: "Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.
Jézus pedig így felelt: "Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára." Lukács 9:57-62
Ezen az estén, Isten elvégezte Erika életében azt, ami emberileg nem volt lehetséges. Őszintén imádkozva helyezte életét és a jövőt a mennyei Gondviselő kezébe, és mondta ki: Uram, követlek Téged. Jó volt látni az Úr szabadítását. Másnap reggel a feleségem a konyhában készítette a reggelit, és azt mondja nekem: Zsolti, kész vagyok, akár holnap indulhatunk. Ez nagy dolog, ezt csak Isten tudja elvégezni! Hálás vagyok én is, mert a szolgálathoz a feleség is kell. Ez a bizonyság is erősítette a hitemet.
Szeptember 14.-én reggel, kértem újra igei vezetést e dologban, és az íróasztalomon levő igekockákból(kb.1500db) vettem a következő igéket:
"És monda az Úr Ábrahámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté teszlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei." I.Mózes 12:1-3
Mivel két napon belül, kaptam ugyanazon igéket két különböző helyről, egyre biztosabban éreztem, mennünk kell. Ezen a napon volt pontosan egy éve, hogy megváltunk a vállalkozásunktól, és a feleségem a következő igéket kapta mikor imádkozott:
"Tanácsot is adok e dologban, mert hasznos az néktek, akik nem csak a cselekvést, hanem az akarást is elkezdtétek tavaly óta. Most hát a cselekvést is vigyétek végbe, hogy amiképpen az akarás készsége, a végrehajtás is ahhoz képest legyen amitek van. Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek - kinek van, és nem aszerint amije nincs." II.Kor.8:10-12
Október 15-18-ig Gyergyószentmiklóson voltam. Szerdán 17.-én, Ernő testvérrel beszélgettünk, majd igét olvastunk:
"Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass. Mert Én veled vagyok, és senki sem támad reád, hogy néked ártson,mert nékem sok népem van ebben a városban. És ott lakozék egy esztendeig, és hat hónapig, tanítva közöttük az Isten igéjét."Ap.csel. 18:9-11
Délután kint voltam a főtéren kb. egy órát, és ott állva kértem az Úrtól még egy bizonyságot: Uram, ha Te azt akarod, hogy ide jöjjek ebbe a városba, akkor azt kérem: ma este biblia órán, legyünk több mint 10-en, és legyen egy olyan ember, aki még soha nem volt sem a gyülekezetbe, sem bibliaórán. Ha ez így lesz, én megértettem, hogy ide kell jönnünk, és nem kérdezlek többet e dolog felől. Azon az estén, 14-en voltunk, és ott volt egy István nevű ember, aki akkor volt először. Döntöttem. Megyek. És még egy bizonyság: júliusban meghirdettük a házunkat, és azt mondtam a feleségemnek, ha október közepéig elkel, akkor az is bizonysága lesz annak, hogy mennünk kell. Szerdán este döntöttem, hitből, anélkül, hogy a ház elkelt volna, és csütörtökön, jött egy ember, aki megvette a házamat. Megértettem, Isten azt akarja, hogy az Ő vezetése és feltételei szerint értsem meg akaratát. "Mert akiket Isten leleke vezet, azok Istennek fiai." Köszönöm Uram, hogy fiad lehetek. Megértettük, elfogadtuk, és december 8.-án szombaton költözünk Gyergyóba. Folyt. köv.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Zsolt testvérem!

Szívemben hálával és nagy örömmel olvastam hogy az Úr hogy vezetett és vezet is téged.Számomra nagy bátorítás Istennek elvégzett munkája a te életedben és amikor hallok vagy olvasok errõl a vezetetésedrõl nagy az én örömöm és egyben felelõségem is hogy imádkozzak értettek mert habár kivülrõl is de én is részessévé válok az ISTEN munkájának.Szerettünk volna családommal együtt meglátogatni titeket(épp a feleségemmel beszéltünk milyen jó lenne meglátogatni titeket Kiskörösön de az Úr biztos jobban tudja mint mi hogy most miért nem jött létre)de én reménységgel vagyok hogy majd Gyergyóban megadja az ÚR hogy meglátogathassunk és mi is vártunk és várunk titeket hozzánk Gödöllõre!Látva az Annuska néni bloggján néhány képett a nagyon szép"volt"házatokról és hogy letettétek az Úr kezébe a bizonyos"magasabb életszínvonalat"az ÚR munkája és az Õ ügyéért számunkra követendõ példa lévén(tudod amit Pál apostol is mond"legyetek az én követöim mint én a Krisztussé"!)Gondolva rátok és tovább figyelve az Isten munkáját a ti életetekben maradunk testvéri szeretettel és most már céltudatosabban imádkozva értetek,testvéretek az Úrban Szabó Barnabás és családja Gödöllõrõl!!

napsugár írta...

Nagyon örülünk nektek, Zsolt! Csodálatos, ahogyan Isten meghallgatja az imádságot! Továbbra is imádkozunk értetek, szeretettel: Napsugár és Sándor

Tündi írta...

Kedves Zsolti! Nagyon jó olvasni,ahogy Isten vezetett el titeket erre az útra!Én hiszem azt,hogy nagy munka vár ott rátok!!Bízz Istenben!Igazán nagy példa az életetek számomra!Imámban Kísérlek!
Az Úr áldjon meg!