Visszapillantás

Tudom, ma, az év utolsó napján, sokan visszatekintenek, az elmúlt évre, és próbálják felidézni és értékelni, az elmúlt 365 nap eseményeit. Ezt én sem szeretném elmulasztani, és akarok, az én Istenem és az Ő igéje világosságában megállni, meglátni az életemet, úgy, ahogy Isten lát engem, és megbánni amit meg kell, hátam mögé vetni mindent, és nekidőlni új erővel a célnak, igyekezni az Istennek, a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára. 

De most itt a blogon, szeretnék visszapillantani az elmúlt napokra, és megemlékezni azokról az eseményekről, amelyek miatt ez a karácsony szép volt. Talán ez volt életem legszebb karácsonya. Na nem a külsőségek miatt, hanem azért, mert most sikerült a legtöbb embert megszólítani, beszélgetni velük, többekkel imádkozni. Jó látni, Isten kegyelmét, ahogy megérinti a szíveket, és meghallgatja imáinkat. Az elmúlt hetek eseményei után, tapasztaljuk, hogy Isten munkálkodik, és újabb kapuk nyílnak. Áldott legyen az Ő neve!

Vissza pillantások: 

Először is, amint már említettem, karácsony előtti két hétben, kb. 45o-5oo bibliát, valamint készítettünk iratmissziós borítékot, 55o db, és azokat osztottuk szét piacokon, Gyergyószentmiklóson, Ditróban és Gyergyócsomafalván. Már tudjuk nem hiába! 

A bibliaosztásra még visszatérek egy következő bejegyzésben. 

Raván és Erdőszentgyörgyön volt alkalmam evangelizálni karácsony előtt. Áldott időt tölthettünk, az ottani testvérekkel, emberekkel. 

19.-én, a városból hívtunk és vártunk fiatalokat, és gyermekeket. Meglepetésünkre, kb. 5o fital jött el, többen a szüleikkel. Ez azért örömteli, mert eddig, azt tapasztaltuk, hogy nem engedik a szülők gyermekeiket a közösségünkbe, mivel itt Gyergyóban szektásoknak mondanak bennünket. Ezt a bibliaosztáskor is volt, aki érzékeltetni próbálta velünk.

Mi, ebben az évben nem kaptunk cipősdoboz csomagokat, így a lehetőségeinkhez mérten, 3-5lej értékben vásároltunk és adtunk ajándékot a gyermekeknek, valamint szendvicset és teát készítettünk nekik. 

De minden adománynál nagyobb és több, amit Isten adott nekünk Krisztusban, és ezt próbáltuk velük megértetni, egy 25 perces rövid filmmel, és az ige egyszrű rövid üzenetével. Reméljük, ezek az igemagok sem térnek vissza gyümölcs nélkül.

A gyergyói sérültekkel is volt alkalmunk hálaadással megemlékezni az elmúlt évről, két alkalommal is. Az egyik alkalmon, ellátogatott városunk polgármestere Mezei János is a gyülekezetünkbe, és szeretettel megajándékozta, és biztatta azokat az embereket, akik a helyzetüknél (sérülésüknél) fogva, nem mindég érezhetik magukat teljes értékű tagoknak a társadalomban. 

Szép volt, én pedig annak örvendtem, hogy egy rövid igei üzenettel bátoríthattam mindenkit, és most először, személyesen imádkozhattam városunk vezetőjéért is. Isten áldja meg, és adjon neki bölcsességet!

A városban volt egy civil kezdeményezés, amelyben egy nagyobb értékben vásárolt, élelmiszer készletből, csomagokat készítettek, és szegény rászoruló embereknek szánták. A kezdeményezés vezetője és támogatója, engem kért meg a csomagok kiosztására, széthordására, amit örömmel vállaltam. Két napon át, volt alkalmam olyan helyeken megfordulni, amilyenekről eddig csak hallottam. A szegénységnek, és a rászorultságnak, olyan méreteit láthattam meg, hogy sokszor összeszorult a szívem. 

Ezeket az embereket és helyzeteket látva, arra gondoltam, mennyire nem vagyok elég hálás Istennek a gondviselő kegyelmért. Jó volt, egy kis örömet és bátorítást vinni ezeknek az embereknek az életébe. Volt, akivel imádkozni is tudtam. 

Egy házikó.....

.....és lakói (6-an laknak benne)

A cigánymisszióról már írtam, a folytatás kezd kirajzolódni. A városban megismernek azóta a romák, és kérdezik, mikor megyünk legközelebb. A következő napokban, ebben is lesz előre lépés.

A karácsonyi ünnepekben, áldott kedves alkalmaink voltak úgy Gyergyóban, mint Toplicán. Az ünnep harmadnapján, pedig Csíkszeredába látogattunk el, ahol sok vendéggel, és a helyi gyülekezettel együtt ünnepelhettünk. 

A gyergyóiak énekkel is szolgáltak

Kedves vendégeink érkeztek, hétfőn, és három napig együtt lehettünk a kiskapusi ifjúság egy részével, és lelkipásztorukkal Székely Bélával. Nagyon áldott és hasznos időt töltehttünk el úgy a gyülekezetben, mint a fiatalokkal eltöltött órákban, ahol sokat beszélgettünk imádkoztunk, és újabb elhatározásokat hozhattunk. Kellemes, volt a szabadban is, a 2o cm hó, és a friss levegő jó hatással volt ránk, és öröm volt a fiataloknak.

Bizonyságtevők

A legolcsóbb (1 lej), és talán az egyik legjobb csúszó eszköz, a nylon zsák  

A csapat

De akik az Úrban bíznak szárnyra kelnek......

Bízzuk életünk Krisztusra 2o1o-ben is!

Egy különös evangelizáció

Ennek, így kellett lennie. Sokszor, amikor Isten olyat kér, ami nem szokványos, vagy nem logikus, esetleg nem kényelmes, akkor az engedelmesség útján is, várakozva, és feszült figyelemmel haladunk lépésről - lépsre. Én is valahogy így voltam, a mai délutáni, roma evangelizáció előtt. A lehetőségeink, és a körülményeink, nem a legjobbak voltak emberi szemmel. De az Úr így értette meg velünk, hogy ezt most, és így kell tennünk, és ezért vállaltuk, és csináltuk, és meggyőződhettünk, az Úr tervei, és időzítései, mindég megfelelőek. Azok nem a körülményektől függnek, hanem úgy mint ott Betlehemben is, a rossz körülmények ellenére is, ha betelt az idő, a mi Istenünk cselekszik. A mai nap is egy ilyen rendelt idő volt, amiben nem a bennünket körülvevő viszonyok voltak a fontosak, hanem az, hogy Isten szólni akart a romákhoz. Ez volt életem első, téli sátoros evangelizációja, az első alkalom, hogy az evangéliumot gyergyói romáknak hirdethettem, és talán egy jövőbeni Gyergyó-i Roma Baptista gyülekezet első istentisztelete. 

Mire megérkeztünk a téglagyári romákhoz, háromnegyed háromra, ők már kihozták az asztalukat, szépen leterítették, hoztak székeket is, mert úgy gondolták, szószéknek lennie kell.

Vittem a tangóharmónikát is, és énekeltünk egy pár éneket, amíg gyülekeztek. Az énekeket bár nem ismerték, de hamar megtanulták a refrént, és már próbálták énekelni velünk. 

A metsző hideg ellenére, negyed négyre megtelt a sátor. Ez azért is öröm, mert előre megmondtam nekik, hogy semmit nem viszünk (ajándékot, adományt) és semmit nem osztunk, csak az evangéliumot hozzuk. Tehát akik eljöttek, mindannyian csak isetntiszteletre jöttek. Figyelmesen hallgattak mind, még a gyermekek is. 

Imádkoztunk, majd a János evangélium 3:16-ból, szóltam egyszerűen hozzájuk, hogy: Isten szereti őket is, nála nincs személyválogatás. Ennek bizonyítéka, hogy elküldte az Ő Fiát karácsonykor, hogy Megváltója legyen minden embernek aki hisz benne. Nekünk hinni kell Jézusban, és hozzá kell vinnünk, bűnös életünket, mert csak Ő tud megszabadítani és megváltoztatni bennünket.

Sokan elismerték közülük, hogy ők bűnösek. Majd elmondtam, hogy aki ezt hiszi, és Jézust elfogadja mint személyes megváltóját, annak az életében, lesz következménye ennek a döntésnek. Megváltozik az élete, és Isten meg tudja szabadítani a legbűnösebbet is. Azután annak Isten örök életet ad, és helyet az Ő országában a menyországban. 

Többek arcán könnyek folytak, amikor Isten szeretetéről, a bűneink bocsánatáról, és az Isten országában levő helyükről beszéltem. A végén, amikor azt kérdeztem, hogy ki az, aki eddig még nem nyitotta meg szívét Isten szeretete előtt, és nem fogadta be az Úr Jézust, de szeretné megtenni, többen is jelezték. Imádkoztam értük, és hiszem Isten munkálkodik tovább az életükbe. A végén egy asszony, Ibolya jött és kérte, hogy imádkozzak vele, mert nagyon szeretne megszbadulni a szivartól. Beszélgettünk, imádkoztunk, majd megkérdeztem, van e nála szivar. Igen- volt a válasz. Akkor adja ide nekem- kértem. Meglepődött, de azt mondtam, ha őszinte volt a kérése, mert én őszintén imádkoztam, akkor már arra a maradékra sem lesz szüksége. Nekem adta. Az Úr tegye őt, és másokat is teljessen szabaddá. Kívánom hogy a Mindenható Isten szeretete, és szabadító irgalma munkálkodjon hatalmasan Gyergyóban úgy a romák, mint a magyarok között. 

A végén többen kérték, hogy jöjjünk még. Ha Isten akarja, amit most úgy gondolok, hogy igen, akkor a jövőben újra megyünk.

Minden dicsősség a Krisztus Jézusé! 

Téli sátoros evangelizáció

-12 fok van odakint. Olyan missziós tevékenységre készülünk, amilyenre nem is mertünk gondolni még egy hónappal ezelőtt sem. Egy órája értem haza, sátort állítottunk, délután evangelizálni fogunk. Szabadban és szabadon a romák között. Nem adtak helyet az iskolában, mint azt az előző bejegyzésemben írtam, de mivel akrják, hogy legyen istentisztelet, egyenlőre ez az egy lehetőségünk maradt. De ezt úgy érezzük, ez Isten akarata, és ezt meg kell ragadni, és ki kell használni. Deszkából szegeltünk néhány padot, és várjuk mennyien jönnek el. Bár hideg van, de most azért imádkozom, a Szentlélek tüze, az evangélium melege, és éltető ereje járjon át mindenkit, és hevítse fel a fagyos, szíveket. Imádkozzatok értünk. Du. 3 órakor kezdünk. Adja az Úr, ne legyen hiába!

Itt lesz a karácsonyi evangelizáció

Az elmúlt napokban, történtekről, és az evangelizációról, később beszámolok. 

Ajtók

Az utóbbi hetekben, Isten újabb területekre irányítja a figyelmünket, ahol ajtók nyílanak, az evangélium továbbadására, hirdetésére. Állandó imatémánk az, hogy Isten könyörüljön meg a körülöttünk levő embereken, és hozza el a meglátogatás idejét. Nagyon szeretnénk megérteni azt, amit ehhez tőlünk vár el, és azt engedelmesen meg is tenni. Bár nem tudjuk, hogy mindezt Isten hogyan fogja megvalósítani, de hisszük eljön ez az idő, mert már többször megigérte, és lépésről-lépésre megismerteti velünk az Ő terveit. Néhány, újabb feladat körvonalazódik, amelyek ennek a mennyei tervnek a részei lehetnek. Elöljáróban, annyit szeretnék elmondani, bár tudom, sokak számára ez hihetetlennek tűnik, de itt a gyergyói és csíki medencében, még ma is tiltja a katolikus papság a biblia olvasását. Személyesen ismerek olyan embereket, akiknek megtiltották a biblia használatát, sőt nem csak nekik, hanem az egész falunak is, a helyi pap, és a városi képviselő testület közösen. Mindez, nem olyan régen, a XXI. században, kb. 3 évvel ezelőtt. Az emberek nagy részének nincs bibliája. A baj az, hogy nekünk is csak nagyon kevés, és vásárolni pedig nem áll jelenleg módunkban. De ami van, azt adjuk. Így ma, kb. 15o bibliával, és 75 db. Lukács evangéliuma kis füzettel, valamint egy nyomtatott szórólappal, kimentünk a piacra itt Gyergyószentmiklóson, hogy osztogassuk, adjuk az embereknek. Talán ezelőtt még nem történt hasonló eset itt, én nem tudom, de azt igen, hogy sokféleképpen reagáltak erre az emberek. Voltak durva elutasító megnyilvánulások, sőt volt aki megmondta, ha hazaviszi a bibliát, el fogja égetni. Nem adtam neki. De hála Istennek, voltak, akik örömmel fogadták, és vitték haza az élet kenyerét! És ez engem is örömmel töltött el. Végül, kb 2,5 óra alatt, minden elfogyott, és látjuk ezt folytatni kell. Az elmúlt napokban minden rendelkezésünkre álló iratmissziós anyagot rendszereztünk, és szeretnénk minnél hamarabb kiosztani az embereknek, és imádkozunk, hogy rendeljen az Úr bibliákat, mert itt nagyon nagy szükség van rá. A rendelkezésünkre álló rövid időt, jól kell kihasználnunk, mert itt, eddig nem adtak bibliát, és hamarosan eljöhet az idő, amikor újra tiltva lesz, még szélesebb körben is a biblia terjesztése. 

Egy másik ajtó, ami váratlanul nyílani látszik, a gyergyói romák. Az elmúlt héten kétszer is találkoztam a bulibással, ahogy itt nevezik a romák között a vezért, és nagy készséget mutatnak fogadni az evangéliumot. Letisztáztuk, én sem csomagot, sem használtruhát, semmit nem tudok és nem is akarok nekik vinni, csak az életet megváltoztató, Isten szavát az evangéliumot. Mondta is az egyik: Ide ne csomagot hozzon, mert azon összevesznek, hanem az Istent mert arra van itt szükség. Meglátjuk. Miután beszélgettünk, abban egyeztünk meg, december 22.-én, du. 3-kor, tartunk egy karácsonyi Istentiszteletet a romatelepen.

Egy másik ajtó ami viszont nem nyílik, a roma iskola ajtaja. Először arra gondoltunk, itt tartanánk meg 22.-én a romák karácsonyát. Jártam az igazgatónőnél, és mint egy félóra beszélgetés után megértettem, ő nem nagyon támogatja az evangélium ügyét a romák között. Sok kifogásai felsorolása után, arról próbált meggyőzni, hogy ők 1o éve, nem sok eredményt tudtak elérni velük, pedig komoly szakember gárdával, és támogatottsággal bírtak, ne gondoljam én, hogy majd a hit, és a buzgóság elég lesz.

-Amit tenni akar az logikátlan - mondta nekem.

-De Isten szeretete az nekem is logikátlan, mert nem logikus, hogy engem, vagy a másikat szeresse, mikor mennyit vétettünk ellene. De tudja, mégis szeret. Még a legrosszabb embert is képes megváltoztatni, és megjobbítani ez a szeretet - válaszoltam.

-De nem a romákat, azokat maga nem ismeri -csattant az ő válasza.

Ilyen hozzá állással folyt kettőnk részéről a beszélgetés, amikor támadt egy mentő ötlete: H1N1. Nem lehet gyülekezni, még szülőértekezletet sem tartani, nem hogy egy ekkora rendezvényt. Megértettem, elbúcsúztam. De ha Isten úgy akarja, akkor meg kell tartani ezt az istentiszteletet. Újra talákoztam a bulimással, aki egyébként tisztes nevén Kalányos Feri, és megbeszéltük, ha másként nem, megtartjuk a szabadban. Az udvarában felállítunk egy sátort, és ott lesz az alkalom. Imádkoztunk, és ebben maradtunk. Nem lesz egyszerű, mert már most -7-8 fok van de Isten úgy is meg tudja áldani. Ha lesz folytatás, akkor Isten gondoskodni fog. Imáitokban emlékezzetek meg rólunk. Az elmúlt hetekben sokféleképpen meg voltunk próbálva is. De......"Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat." Náhum 1:7.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!

Zsoltár - Hang

Ezelőtt közel három éve történt, amikor Veress Efraim testvérem, közzétette a blogján, Isten, hogyan vezette, és értette meg vele, el kell hagynia Barótot, és Érszöllősre kell költöznie. Ugyan abban az órában, ketten küldtünk kommentet a bejegyzésre, két Novák, a világ két távoli pontjáról, egyik Magyarországról (én), és József testvérem Amerikából, Alhambrából. Egy következő bejegyzésében öccsének nevezett, ami nekem jól esett, de nem vagyunk rokonok, legalábbis nem tudunk róla. Azt hiszem, akkor hallottam először Józsefről. Másfél hónappal ezelőtt, pedig alkalmunk volt személyesen is megismerni egymást, a nagyváradi, Magyar Baptista lelkipásztorok világtalálkozóján. Egy alázatos, hívő Isten szolgáját ismertem meg Józsefbe, akivel, bár rövid időt tudtunk együtt tölteni, beszélgetni, mégis közel kerültünk egymáshoz. Bár tudomásom szerint, csak névrokonok vagyunk testszerint, de hamar kiderült, vér rokonok is vagyunk. Őt is engem is a Jézus Krisztus drága vére mosott meg minden bűneinkből, és pecsételt el örökre! Áldott legyen az Isten, aki fiaivá tett, és megajándékozott egymással bennünket. 

Ma külön öröm volt, amikor rátaláltam testvérem blogjára, és láttam, hogy milyen tartalmas oldalt készít. Ajánlom mindenkinek itt is Zsoltár - Hang elnevezésű oldalát, és a bloglistába is betettem. Fakasszanak ezek a Zsoltár - Hangok, Isten iránti vágyakozást, bűnbánatot, szabadulást, dicséretet, magasztalást, megújulást az olvasók szívében. Kívánom, Istenünk nagyon áldja meg itt, a világhálón végzett, valamint minden más, szolgálati területen rá váró szolgálatait.

Két éve Erdélyben

Ma, azaz december 8.-án két éve, hogy Isten akaratát megértve, ide költöztünk Gyergyószentmiklósra. Reggel, amikor felkeltem, egy gyors rövid számadást tartottam magamban. Van miért szégyelnem magam. Sokkal többet várt volna tőlem az én Uram, de én sokat hibáztam, mulasztottam, és ezért, nem tudta elvégezni velem, amit eltervezett. De azt is elmondhatom, minden mulasztásaimat, megbocsájtotta, mikor azokat felismerve, elébe hoztam, bántam és megvallottam. Nagyon kegyelmes az ÚR! Hálás vagyok mindazért, amiben hasznomat vehette, de arra sem voltam képes magamtól, alkalmas voltom tőle volt és van, Övé a dicsősség is mindenért. Hála van szívemben ezért a két évért, mert hitéletem formáltatásának eddigi talán legnehezebb, de egyben legfontossabb szakasza ez. Hálás vagyok azért is, mert tudhatom, hogy a helyemen vagyok, ott ahol Isten látni akar. Ennek bizonyítéka, az Isten békessége, ami őrzi a szíveinket és a gondolatainkat is. Hálás vagyok azokért a testvéreinkért, akik imáikkal kisérik életünket, és nap mint nap, az Úrhoz kiáltanak értünk, szolgálatainkért, a misszióért. Hálás vagyok minden bátorításért, segítségért. De hála a próbákért és nehézségekért is, mert azokat is, ha bár nem mindég könnyűek, de Isten javunkra engedi meg. 

-Uram! Köszönöm, hogy abban a meg nem érdemelt kegyelemben lehet részem, hogy szolgád lehetek. Én nem is értem, hogy Te miért választottál engem ki a sok millió ember közül, az egyik leg alkalmatlanabbat. De tudom, Te bölcs vagy, és Te nem hibázol, és így egy ilyen alkalmatlan embert is kész vagy kezedbe venni és használni, formálni, és ezt nagyon köszönöm. Köszönöm a helyet amit Te jelöltél ki a mi számunkra, és köszönöm, hogy itt lehetek. Uram ma szeretném magamat, még inkább odaszánni, hogy a jövőben többre és jobban tudjál használni. Kérlek Atyám, vezess, formálj, szentelj meg a te igazságoddal, és a szentségtelen, e világi dolgoktól, amik gátolnak, egészen szabadíts meg kérlek, az Úr Jézus nevében. Ámen.

Amit megigértem

......azt, szeretném most pótolni. Amint arról a képek beszéltek, egy örömteli áldott alkalmunk volt november 22.-én. Isten gazdag kegyelmében részesített, és ezen a napon olyan módon is átélhettem, amit Isten szolgái is ritkán. Az elmúlt nyáron, két fiatal is meghallhatta az Úr Jézus hívó szavát a gyülekezetből, és ezek közül az egyik a nagyobbik fiam volt, akinek életében, Istennek hála, látjuk a változást, és az Úr Jézushoz való ragaszkodást. Nagy izgalommal várta a következő bemerítkezést és amikor megtudta, hogy novemberben lesz, odajött hozzám, és azt mondta:

-Apa, én nagyon szeretnék bemerítkezni, ugye én is bemerítkezhetek?

-Miért akarsz bemerítkezni Ricsi, nem kellene még inkább várni - kérdeztem én.

-De apa, én elfogadtam az Úr Jézust, és a gyermeke vagyok, én is bizonyságot akarok tenni róla. Meg tudom, hogy ezt mondta, hogy aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül. 

-Van örök életed? 

-Igen.

-Biztos vagy benne?

-Biztos.

-Nagyon szeretnél bemerítkezni?

-Ezt szeretném a legjobban. 

Láttam komolyan gondolja, és a gyülekezet előtt is számot adott a hitéről és a megtéréséről Júliával együtt, amit a gyülekezet elfogadott, így november 22.-én, Krisztus Urunk példáját követve, parancsának engedelmeskedve, vallást tettek hitükről. Nekem, pedig az a ritka alkalom, pillanat adatott meg, hogy saját fiamat meríthettem be, és azután imádkozhattam érte.

Reggel Fűrészes Rudolf az 5o. zsoltár, 14-15 verséből, Svraka Csaba a Jakab levele 1:19-25 igék alapján buzdítottak imára. Majd Tőtős János erdőszentgyörgyi lelkipásztor testvér szolgált a János ev. 3:1-16 igék alapján, az újjászületés fontosságáról, valamint, arról, hogy kik léphetnek be a mennyek országába, és kik nem. A három fehérruhás, az ünneplő gyülekezet előtt is röviden bizonyságot tett, az Úr Jézussal való találkozásáról, és a szívükben levő reménységről, majd bemerítkeztek. Ezután Szabó Imre testvérem olvasta fel, a Lukács ev. 16. részéből a szgény Lázár és gazdag történetét, és hirdette a menyország és a pokol valóságát, és mint lehetséges két végcélt, minden ember számára. Hogy a pokolban azok lesznek, akik elutasítóan viselkednek az Úr Jézussal szembe itt a földön, és mi ha a mennybe akarunk jutni, akkor nem szabad Őt elutasítani. Befejezésül, úrvacsoráztunk, és én olvastam igéket az I. Mózes, 3:6;8-9 igéket, és azokból szolgáltam röviden. Az asszony szakított a fárol, de ekkor szakított -az Istennel,  -az élettel,  -a békességgel. Isten adott lehetőséget, ami elszakadt, a (vele való kapcsolatunk) helyre állítására, ezáltal az örök élet elnyerésére, és a vele való megbékélésre. A kérdés az, milyen most az Istennel a kapcsolatunk? Rendezett vagy rendezetlen? Hol vagy ember? 

Délután, hálaadó Istentiszteletet tartottunk, és sok ének - bizonyságtétel - költemény hangzott el. Magyarországi, erdőszentgyörgyi, és a Hargita táborból érkezett testvéreink, buzgón szolgáltak közöttünk, ami  épített, bátorított, buzdított, és hálára indította a szíveinket. Tőtős János testvér, a 1oo. zsoltárból szolgált délután, a hálaadás okairól, és módjairól. Én pedig a nap végén, a Márk 16:6, és a Róma 8:1 alapján: Hála azért ami nincs, mert van. Lehet első hallásra egy kicsit nehezen érthető ez a gondolat, de ha szeretné valaki megtudni részletesebben, akkor leírom. Isten neve legyen áldott minden áldásért, amiben részesít(ett) bennünket.