Felhívás imádkozásra és böjtölésre!

Szeretett Imádkozó Testvéreink!

"Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, A ki azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, A ki adta önmagát váltságul mindenekért, mint tanúbizonyság a maga idejében, A mi végett rendeltettem én hirdetővé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok tanítójává hitben és igazságban. Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl harag és versengés nélkül." 1.Tim2:1-8

A mi Urunk kegyelméből a Szent Szellem vezetésére figyelve, arra az elhatározásra jutottunk, hogy ebben az évben is 2013 december 6-8 között, imádságra és böjtre hívjuk a Margittai baptista imaházba(Margitta, Ady Endre u. 1) mindazokat(nőket és férfiakat egyaránt), akik már eddig is lelki ébredésért és megújulásért könyörögtek. Baptista közösségünkön belül égető szükségét látjuk annak, hogy az Úr Jézus ismét kiárassza ránk az Ő Lelkét. Hisszük és valljuk, hogy amit egy akarattal kérünk az Úr Jézus nevében az meglesz!
Az elmúlt évben megtartott ima és böjt hétvégének, -amit a Hargita Táborban tartottunk- áldását mind máig érezzük és tapasztaljuk lelki életünkben. szeretnénk ha az Úr tovább folytatná bennünk a jó munkát és ha még mások is csatlakoznának hozzánk. Ebből a célból is szervezzük Margittára a találkozót. Vasárnap délben majd úrvacsorai közösséggel zárjuk együttlétünket.

A részvételi feltételek a következők:

1. Az jöjjön akinek a szíve az "ébredés" szó hallatán gyorsabban kezd verni
2. Péntek estétől Vasárnap délig vállalja velünk a közösséget a szombat napi böjtöt is beleértve
3. Mobiltelefon és egyéb kommunikációs eszközök használatát ez idő alatt mellőzi
4. 30 RON összeget áldoz a péntek esti(érkezéskor) és a vasárnap déli(távozás előtt) étkezésre.

Kezdés: Péntek este 18.00 óra
Záró ebéd: Vasárnap 14.00 óra

Jelentkezni lehet interneten, emailben és telefonon.
Interneten: https://docs.google.com/forms/d/1TkmoqYWcbhkjdPib6YGBhHo8G5rSf6dvofjLSubCXWc/viewform
Emailben: imaesbojt@gmail.com
Mobilon: 0735501112 Dombi István (Margitta)

A jelentkezéseket időrendi sorrendben vesszük figyelembe. A résztvevők száma max. 100 fő lehet.

Kérünk szeretettel és alázattal, hogy amennyiben vállalod e feltételeket és anyagilag is meghozod az áldozatot az utazás és a szállás erejéig, akkor jöjj el és imádkozz velünk! Hisszük hogy a mi Urunk az Úr meghallgat minket, hiszen az Ő Fiának, az Egyszülöttnek Jézus Krisztusnak a nevében fogunk összegyűlni!

A szállás nem a kényelemről fog szólni, de mindenkinek lesz hol aludni... Aki tud hozzon hálózsákot, matracot...

Várjuk az Úr Jézust és közben imádkozunk ébredésért, megújulásért!


Szeretettel és alázattal,
Novák Zsolt és Veress Efraim
baptista lelkipásztorok

Jelentkezés az Ima és böjt hétvégére itt!

Félni fogsz vagy harcolni?

A befejező szakaszt akkor olvasd el, ha az előző kettőt már olvastad. Többen jelezték, hogy ezek a gondolatok erős lelkiismeret furdallást okoznak az olvasónak. Nem számíthatsz másra ebben a szakaszban sem! Ha a lelkiismeret megszólal, annak oka van!

Engedelmesség

Mi, keresztények nagyon gyakran imádsággal helyettesítjük a cselekvést. Az imádság jó dolog, de ha az engedelmesség helyébe lép, akkor csupán kirívó képmutatás, megvetésre méltó farizeusság. Legalább annyiszor kellene összejönnünk cselekedni, mint imádkozni - ha nem többször... Az imádság a hithez hasonlóan halott cselekedetek nélkül. Ezért jellemezhető így számos imaalkalom: „sok hűhó semmiért”. Zerubbábel nemcsak imaalkalmakat tartott, hanem elment fát vágni, és építkezni kezdett. Ezért mondta Isten: „ettől a naptól fogva áldást adok” [Hag 2,19].

Állítólag valaki fölfedezte a régi tanítómesterek titkát. Vajon mi, keresztények nem fedezhetnénk föl és gyakorolhatnánk nagy Tanítómesterünknek és korábbi tanítványainak titkát, a hősiességet? Ők nem kímélték magukat; nem szerették annyira az életüket, hogy visszariadjanak a haláltól, s így rendre megmentették az életüket azáltal, hogy elvesztették Krisztusért.

Rengeteg időt és pénzt fecsérelünk el a sok gyűléssel, konferenciával és csendes nappal, miközben egyenesen és teljes gőzzel a csatába kellene indulnunk.

A „vox humana” („emberi hang” az orgonán) túl fontos szerepet játszik mai keresztény orgonáinkban és szervezeteinkben. Bárki játszik is a hangszeren, halovány lesz a zene, ha hiányoznak belőle vagy kihasználatlanok az „azonnali engedelmesség” és a „szenvedélyes vitézség” szünetei. Nélkülük lehetetlen megszólaltatni a hősiesség „Elveszett akkordját”...

Induljunk el végre – tüstént

Winkle úrhoz hasonlóan évekig hirdettük, hogy mindjárt nekivágunk, de aztán mégsem vágtunk neki. El kell válnunk Csokoládétól és Engedetlenségtől, összeházasodva Hittel és Hősiességgel.

„Ki kezdje meg a harcot?” - kérdezte a király. „Te magad!” - felelte a próféta. S amikor a király és a fiatal katonatisztek előrenyomultak, bár szörnyű túlerővel álltak szemben, nevetségesen könnyedén győztek (1Kir 20,14; vö. Károli).

Így vezették az apostolok is Isten harcát a föld végső határáig.

Isten hívja ma a Brit Nemzetközösségben, Amerikában és Európában, valamint a harmadik világ országaiban élő fiatal férfiakat és nőket, akik Krisztus nevét viselik.

„Az új bort új tömlőbe kell tölteni” - mondta Krisztus [Lk 5,38].

Azok a fölöslegesen megjelölt és összetákolt, régimódi tömlők olyan reménytelenek, mint az „Új teológia”. Nem mozdíthatók, különben szétrepesztheti őket a büszkeség, és rossz helyre ömlik a bor.

Figyelj! „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok (hitbeli) látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak (a hősies engedelmességről), még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak. És csodákat teszek az égen fenn, és jeleket a földön lenn...

 Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” [ApCsel 2,17-21].

·               De hogyan hívják segítségül azt, akiről nem is hallottak?

·               Maradnia kell, fiatalember?

·               Nem mehet el, hogy elmondja nekik, kisasszony?

·               Krisztus számára trónjának támogatója leszel, vagy hánytatószer (Jel 3,16)?

·               Katona vagy csokoládékeresztény?

·               Félni fogsz vagy harcolni?

·               Testvéreid menjenek az ütközetbe, te pedig itt üldögélsz?

·               Amikor eljön az Úr, talál-e hitet a földön?

Valóban az utolsó - a laodiceai - szakaszban vagyunk, a langymeleg egyház korában [Jel 3,14kk].

·               Fukar leszel-e, visszatartva, amit a tisztesség követel tőled?

·               Úgy fogsz-e adni, mint Anániás és Szafira, akik úgy tettek, mintha az egészet odaadnák, de csak egy részét adták oda?

·               A szőlőt birtokolva és élvezve a szőlőmunkásokhoz hasonlóan te sem adod meg a megállapított bért (Lk 20,9-11)?

·               Félni fogsz a haláltól, az ördögtől vagy az emberektől, de nem fogsz félni a SZÉGYENTŐL?

Egyesek örök életre támadnak fel, mások szégyenre és örökös megvetésre. Elvetjük-e a régi hősök követését, vagy kétszeresen beteljesítjük ezeket a dicsőséges szavakat:

Mindezek a harcosok tiszta szívvel érkeztek, hogy az egész világ királyává tegyék Jézust. Mindnyájan háborúban kiváló vitézek voltak! A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel! Arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen (Uruk parancsainak teljesítése közben)! (Vö. 1Krón 12,9.34.39 és 2Sám 3,17-18.)

Annak idején azt kívántad, hogy Jézus a királyod legyen.

AKKOR MOST TEDD AZZÁ!

Nem így felelünk-e:

„Tied vagyunk, Jézus, veled tartunk. Bánjon el velem Isten, bármilyen kemény is lesz, ha nem teszem meg azt, amit az Atya esküvel ígért neked: nem veszem el az országot a Sátán házától, és nem állítom fel trónodat az egész világon” (vö. 1Krón 12,19 és 2Sám 3,9-10).

Jöjj hát, adjuk vissza a kereszténység „elveszett akkordját” - a HŐSIESSÉGET - a világnak, s a világ koronáját Krisztusnak.

Charles Studd (1860-1931)

Folytatás... "Garantált biztonságban nincs hódítás."

Felhívom a figyelmet, hogy most következő sorok elolvasása is, a közömbös, elkényelmesedett, langyos, kúltúrkersztények számára felkavaró, fájdalmas, esetelg dühítő lehet. Csak saját felelősségedre olvesd el.

Bűngyűlölet

Isten sosem volt csokoládégyáros, és nem is lesz az soha. Isten emberei mindig hősök. A Szentírásban követhetjük óriási lábnyomaikat az idő futóhomokján (pl. Nóé, Ábrahám, Mózes, Dávid, Dániel, Pál, Keresztelő János). Nátán is igazi keresztény katona volt. Odament királyához, és szemtől szemben megfeddte őt, akárcsak Péter tette Anániással (csak Dávid kihasználta a lehetőséget, és megvallotta bűnét), de eltérően napjaink csokoládévitézeitől, akik csupán suttognak, nem akarva ítéletet mondani, feddeni vagy eltávolítani a gonoszt az ezzel járó botrány miatt. Hát persze! Igazi Mézesmázos Miskák!

Azt mondják: „Semmiség, nem történt semmi! Félreértés az egész!” Mintha Isten ügyének többet ártana az igazság bátor kimondása és megvédése, a kés használata, mint a bűn eltussolása és a tag biztos elhalása, ami az egész testre halált hoz. „Aki az igazságot cselekszi, az igaz”, és „aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van” - s nevén kell nevezni [1Jn 3,7k].

Akit másodszor is foglyul ejt az ördög, annak nem ragtapasz és szirup kell, hanem az, hogy egy igaz ember bátran megfeddje, és megtérésre szólítsa föl, eljuttatva őt az üdvösséghez. Nagy szükségünk van ma „Nátánokra”, akik semmi mástól nem félnek, mint Istentől - még a botránytól sem.

A mai csokoládévitézek legalább ősi származásukkal dicsekedhetnek. Vannak rúbeni csokoládék, akik nagy fontolgatásokat tartanak, és komoly elhatározásokat is hoznak. Azonban valahogy továbbra is ott ülnek a karámok között, hallgatva hőn szeretett orgonáik sípjait vagy gitárjaik pengését [Bír 5,15k]... Vannak mérózi csokoládék [Bír 5,23], bálámiak [4Móz 22,1kk] és démásziak (2Tim 4,10). Egy időben Márk is beállt közéjük (ApCsel 13,13).

Látás

Sok ígéretes fiatalt tesznek csokoládévá az öreg próféták. Azok az idős próféták, akik elveszítették tüzüket, vagy akik tettek helyett szavakkal tüzelnek, általában nagy csokigyártókká válnak. Az a szegény fiatal próféta! Olyan jól haladt, amíg egyedül Istennek engedelmeskedett, de mindennek vége szakadt, amint egy másik hangra hallgatott, noha az egy idős próféta hangja volt. Nem azt mondta az öreg, hogy ő próféta, és közvetlenül Istentől kapta az üzenetet? Micsoda aljas hazugság! A kereszténység talaján és másutt szanaszét hevernek az idős prófétáknak köszönhető RONCSOK. Isten senkinél sem tűri el az ostobaságot. Mindenkinek választania kell Krisztus és Barabbás között, s minden kereszténynek Isten és egy öreg próféta között. Inkább légy buta szamár egy öreg próféta szemében, mint hogy hallgass édeskés beszédére és hízelgésére, majd ronccsá válj. „Ez az én szeretett Fiam, REÁ hallgassatok!” [Mk 9,7.] „Kenetetek van” Istentől, „ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket” [1Jn 2,20.27]. Azt mondod, hiszel a Bibliának. A tetteid meghazudtolják-e a szavaidat? (1Kir 13.)

Odaszántak

A csokoládék előszeretettel ágálnak azok ellen, akiket fanatikusoknak neveznek, mintha manapság az a veszély fenyegetne, hogy a keresztények fanatikussá válnak! Hiszen a keresztények között olyan ritkák a fanatikusok, mint a dinoszauruszok! Ha a langymelegség ellen emelnének szót, annak volna értelme. Isten igazi embereit mindig fanatikusoknak nevezték. Jézust őrültnek mondták, akárcsak Pált, meg Whitefieldet, Wesley-t, Moodyt és Spurgeont. Nem jutott messzire Isten iskolájában az az ember, akit még nem dicsértek meg azzal, hogy fanatikusnak titulálták. Mi, mai keresztények valóban langymeleg társaság vagyunk. Ha csak feleannyi tüzünk és lelkesedésünk volna, mint az egykori szüfrazsetteknek [a nők politikai egyenjogúságáért, elsősorban választójogáért harcoló nőknek - a ford.], a világ pillanatok alatt megismerné az evangéliumot, és Krisztus visszatérne közénk...

Ó, borzalom! Ami közönséges emberek vérét fölkavarja, és hősökké teszi őket, attól a keresztények zöme rémült birkanyájként menekül. Katonák naponta kockára teszik életüket saját ügyük érdekében, s oly módon azonosulnak vele, hogy megszégyenítnek minket, keresztényeket, akik általában „istenkísértésnek” nevezzük, ha valaki dacol a veszéllyel, és szembeszáll a túlerővel.

CSOKIS KARAMELLÁK (a fiúk szájragasztóknak nevezik őket), akik így szájalnak: „Megyek, uram”, de beleragadnak a keresztény világba! Garantált biztonságban nincs hódítás, és Krisztusnak biztosan nem hódíthatunk így.
Charles Studd (1860-1931)

Folyt. köv.

Csak saját felelősségedre olvasd el - Hősök kerestetnek

Talán, még a 20. század küszöbén élő keresztények számára is nehezen emészthető gondolatok voltak ezek. De a mai kereszténységünk számára azt hiszem egyenesen provokatívan hangzó, Charles Studd misszionárius által megfogalmazott gondolatok, nagyon is igazak. 

Felhívom a figyelmet, hogy most következő sorok elolvasása, a közömbös, elkényelmesedett, langyos, kúltúrkersztények számára felkavaró, fájdalmas, esetelg dühítő lehet. Csak saját felelősségedre olvesd el.  

Hősök kerestetnek!

„A hősiesség az elveszett akkord; a mai kereszténység hiányzó hangja!”

Minden igazi katona hős! A hősiesség nélküli katona csokoládévitéz! Kit nem indít gúnyos nevetésre a csokoládévitéz puszta gondolata is? Békeidőben az igazi katonák ketrecben sínylődő rab oroszlánok. A harc visszaadja szabadságukat, és elindítja őket, mint az iskolából kiviharzó fiúkat, hogy elérjék szívük vágyát, vagy afelé törekedve elvesszenek. A csata jelenti a katonának a létfontosságú levegőt! A békétől asztmás rohamot kap. A harc ismét ép emberré teszi, s felruházza egy hős szívével, erejével és energiájával.

Minden igazi keresztény Krisztus katonája - a szó szoros értelmében vett hős! Bátrabb a legbátrabbaknál - kineveti a béke csábító szavait, melyekkel az gyakran óvja az embert a nehézségektől, betegségtől, veszélyektől és haláltól, amelyeket ő a legjobb barátai közé sorol.

A többiek csokoládékeresztények - a vízben feloldódnak, s elolvadnak, ha tüzet szimatolnak. Édességek ők - bonbonok, nyalókák! Életüket üvegtálban vagy kartondobozban élik le, egyenként puha védőrétegbe burkolva: fodros kis fehér papírba csomagolva, amely megtartja féltve őrzött, finom szerkezetüket.

Íme, néhány csokoládévitéz képe, melyeket maga az Úr Jézus Krisztus festett meg.

„Ő... így felelt: Megyek, uram - de nem ment el” [Mt 21,30]. Azt mondta, hogy elmegy a missziós munkába, de inkább a nyugati világhoz ragaszkodott.

„Beszélnek ugyan róla, de nem teszik” [Mt 23,3] - másokat elküldenek, de maguk nem mennek. „Sose mondd valakinek, hogy tegye meg azt, amit magad félsz megtenni” - mondta Gordon tábornok egy tizedesnek, miközben Szevasztopol előtt felugrott egy lövészárok mellvédjére, hogy megigazítson egy sánckosarat, melyet a tizedes nem akart megigazítani, hanem egy közlegényre bízta a feladatot.

A csokoládévitéz már a harc gondolatától is erős maláriarohamot kap, s a harci riadó hangjára lebénul. „Igazán, mozdulni sem bírok - mondja. - Bárcsak tudnék!

De tudok énekelni, s ezek a kedvenc soraim:

Vigyenek engem az égbe

Könnyedén, virágszőnyegen,

Mások küzdjenek meg érte

Átvágva véres tengeren.

Hívő hősöm, maradj veszteg!

Sose indulj el a harcba;

Figyeld csak a kisgyermeket,

Hogyan játszik a sarokba'.

Fürdesd, öltöztesd és tápláld

Minden héten negyvenötször,

Hadd legyen csak a kis drágád

Tutyimutyi hizlalt ökör!

Refrén:

A bölcsiben a jussunkat

Követelve járjunk körbe:

Cuki, csoki s mi jó falat,

Tálunk azzal legyen tömve!”

„Hála a jóságos Úrnak - mondta egy igen törékeny, fehér hajú hölgy -, Isten sosem akarta, hogy tehetetlen puhatestű legyek!” Nem is volt az!

Charles Studd (1860-1931)

Folyt.köv.

Hálás vagyok!

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek, de legfőképpen Istennek!
Köszönünk minden közbenjárást!
Mint elég sokan értesültek, a feleségemen életmentő műtétet hajtottak végre ma kora reggel. A helyzet valóban komoly és nehéz volt, de Isten karjaiban élhettük át, ezért nem félünk, és reménnyel várjuk a holnapot.
Ma sokkal több mindenért vagyok hálás, mint tegnap!
Tegnap még nem úgy tekintettem az emberi életre, mint ma. Ma ünnepeljük az életet, és hálásak vagyunk, hogy él a feleségem és a gyermek Hanna is. A neve azt jelenti, Isten kegyelmes. Hálás vagyok az ügyeletes orvosért, aki bár megtehette volna, nem ment haza, így idejében keresni tudták a bajt. Hálás vagyok Nagy Annamáriáért, Sárikáért, aki végig koordinálta az egész orvosi területet telefonon, és sokat segített abban, hogy Erikára kellőképpen odafigyeljenek, és megfelelően ellássák. Hálás vagyok azért, hogy gyermeket vártunk, mert egyébként nagy valószínűséggel már nem élne Erika. Hálás vagyok, azért, hogy az orvosok azonnal reagáltak, amikor megérkezett, és így időben beavatkoztak. Hálás vagyok, hogy a gyermek egészséges. Hálás vagyok, hogy a feleségem állapota stabilizálódni látszik. Hálás vagyok, azért a több száz vagy ezer felemelt kézért, akik Isten előtt közben jártak. Tudom, az a sok felemelt kéz is Őt, a szerető és mindenható Atyát dicsőítette! Hálás vagyok, hogy az övé vagyok, és Ő az enyém. Hálás vagyok, hogy ebből is jót fog majd kihozni.

Ma reggel Isten ezen az áhítaton keresztül szólt hozzám:
Isten megtapasztalása napról-napra
Henry & Richárd Balckaby

Január 26.
Könnyek közt imádkozni
„Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Zsidók 5:7”

Jézus élete mintául szolgál az imaéletünkre. Isten igyekszik az Ő Fiának képére formálni minket (Kol. 1:27-28). Ha Krisztushoz hasonlóan akarunk cselekedni, akkor az imaéletünket őhozzá kell igazítani. Sok keresztyén nem hajlandó megfizetni azt az árat, amelyet Krisztus megfizetett, amikor Istennél közbenjárt. Jézus imáiban hangosan kiáltott és könnyezett, és "istenfélelméért" meghallgatta Őt az Atya.
Akkor miért utasította vissza kérését az Atya? Nem azért, mert Jézus életében valami bűn lett volna, sem azért, mert az Atya nem szerette Őt. Az Atya azért mondott nemet - Fia iránti végtelen szeretete ellenére - mert tudta, hogy nem tudná egyszerre a Fiát is megkímélni és a világot is megmenteni. Hasonló képen, téged és családodat sem tud mindég megkímélni, és ugyanakkor a körülötted levőket is megmenteni.
Hajlandó vagy e Istenért lemondani kéréseidről? Kész vagy e oly mélységgel és közvetlenséggel közben járni az Atyánál, hogy még könnyek között is elmondhasd: "mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te"? Az Atya az ő szeretetéből mindig össze fog kapcsolni az elveszett világgal. Nemet mondott Isten mostanában valamilyen kérésedre? Fogadd el válaszát! Megtanulod-e az engedelmességet, amikor szenvedéseken mész át (Zsidók 5:8)? Ha igen, akkor dönthet úgy Isten, hogy téged az üdvösség forrásává tesz mások számára, hiszen Fiával is így tett!
Zsolt