Talán, még a 20. század küszöbén élő keresztények számára is nehezen emészthető gondolatok voltak ezek. De a mai kereszténységünk számára azt hiszem egyenesen provokatívan hangzó, Charles Studd misszionárius által megfogalmazott gondolatok, nagyon is igazak.
Felhívom a figyelmet, hogy most következő sorok elolvasása, a közömbös, elkényelmesedett, langyos, kúltúrkersztények számára felkavaró, fájdalmas, esetelg dühítő lehet. Csak saját felelősségedre olvesd el.
Hősök kerestetnek!
„A
hősiesség az elveszett akkord; a mai kereszténység hiányzó hangja!”
Minden igazi katona
hős! A hősiesség nélküli katona csokoládévitéz! Kit nem indít gúnyos nevetésre
a csokoládévitéz puszta gondolata is? Békeidőben az igazi katonák ketrecben
sínylődő rab oroszlánok. A harc visszaadja szabadságukat, és elindítja őket,
mint az iskolából kiviharzó fiúkat, hogy elérjék szívük vágyát, vagy afelé
törekedve elvesszenek. A csata jelenti a katonának a létfontosságú levegőt! A
békétől asztmás rohamot kap. A harc ismét ép emberré teszi, s felruházza egy
hős szívével, erejével és energiájával.
Minden igazi keresztény Krisztus katonája - a szó szoros
értelmében vett hős! Bátrabb a legbátrabbaknál - kineveti a béke csábító
szavait, melyekkel az gyakran óvja az embert a nehézségektől, betegségtől,
veszélyektől és haláltól, amelyeket ő a legjobb barátai közé sorol.
A többiek csokoládékeresztények - a vízben feloldódnak, s
elolvadnak, ha tüzet szimatolnak. Édességek ők - bonbonok, nyalókák! Életüket
üvegtálban vagy kartondobozban élik le, egyenként puha védőrétegbe burkolva:
fodros kis fehér papírba csomagolva, amely megtartja féltve őrzött, finom
szerkezetüket.
Íme, néhány csokoládévitéz képe, melyeket maga az Úr Jézus
Krisztus festett meg.
„Ő... így felelt: Megyek, uram - de nem ment el” [Mt 21,30].
Azt mondta, hogy elmegy a missziós munkába, de inkább a nyugati világhoz
ragaszkodott.
„Beszélnek ugyan róla, de nem teszik” [Mt 23,3] - másokat
elküldenek, de maguk nem mennek. „Sose mondd valakinek, hogy tegye meg azt,
amit magad félsz megtenni” - mondta Gordon tábornok egy tizedesnek, miközben
Szevasztopol előtt felugrott egy lövészárok mellvédjére, hogy megigazítson egy
sánckosarat, melyet a tizedes nem akart megigazítani, hanem egy közlegényre
bízta a feladatot.
A csokoládévitéz már a harc gondolatától is erős
maláriarohamot kap, s a harci riadó hangjára lebénul. „Igazán, mozdulni sem
bírok - mondja. - Bárcsak tudnék!
De
tudok énekelni, s ezek a kedvenc soraim:
Vigyenek
engem az égbe
Könnyedén,
virágszőnyegen,
Mások
küzdjenek meg érte
Átvágva
véres tengeren.
Hívő
hősöm, maradj veszteg!
Sose
indulj el a harcba;
Figyeld
csak a kisgyermeket,
Hogyan
játszik a sarokba'.
Fürdesd,
öltöztesd és tápláld
Minden
héten negyvenötször,
Hadd
legyen csak a kis drágád
Tutyimutyi
hizlalt ökör!
Refrén:
A
bölcsiben a jussunkat
Követelve
járjunk körbe:
Cuki,
csoki s mi jó falat,
Tálunk azzal legyen tömve!”
„Hála a jóságos Úrnak - mondta egy igen törékeny, fehér hajú
hölgy -, Isten sosem akarta, hogy tehetetlen puhatestű legyek!” Nem is volt az!
Charles Studd (1860-1931)
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése