Maroshévíz, egy szép nagy város, Gyergyószentmiklóstól 36 km-re, kb. 16.000 lakossal.Ebből egy kicsit több mint 4.000 magyar, a népesség többsége román, és van még valamennyi etnikai kisebbség, több népcsoportból. Az adatok amelyeket megtaláltam, a 2002 évi népszámlálás adatai szerintiek.
Felekezeti megoszlás:
Ortodox - 11.176 fő
Katolikus - 3.457 fő
Református - 752 fő
Pünkösdista (Román) - 176 fő
Görög Katolikus - 80 fő
Baptista(Román) - 65 fő
Adventista - 54 fő
Unitárius - 17 fő
Evangéliumi - 1 fő
Óhitű ortodox - 1 fő
Zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus - 2 fő
Evangélikus - 4 fő
Zsidó - 2 fő
Más - 54 fő
Felekezeten kívüli - 31 fő
Ateista - 3 fő
Nem válaszolt - 5 fő
Sajnos a városban nincsen magyar nyelvű, evangéliumi gyülekezet.
Én erről semmit sem tudtam akkor, amikor tavaly nyár elején elmentünk meglátogatni egy asszonyt, Máriát, aki alkalmanként bejárt Gyergyóba a gyülekezetünkbe, és már be is volt ekkor merítkezve. Amint ott ültünk a szobában és beszélgettünk, egy különös érzés futott át rajtam: Az Úrnak terve van ebben a városban. Majd újra, és egyre erősebb lett bennem ez a belső hang, és nem tudtam szabadulni a gondolattól. El is mondtam Veress testvérnek, és ő azt mondta: Zsolt, ha az Úr ajtót nyit, akkor azt senki be nem zárhatja, és akkor ott be kell lépni. Néhány nap elteltével, beszéltem Máriával, és megosztottam vele, mi foglalkoztat engem, és megkérdeztem, mit szólna, ha egy nap átmennénk hozzá, és ott imádkoznánk? Meg is állapodtunk, hogy 2008. június 24.-én kedden fogunk menni. Azon a napon éppen vendégeink voltak, Hiri János és családja Érszőlősről, és mikor együtt reggeliztünk beszélgettünk, több téma is felmerült. Többek között a testvérem próbált javaslatot tenni arra, hogy valami megoldást kellene találni, mert úgy gondolja, nekünk nagyon kicsi ez a lakás ennyiünknek. Mindezt nagyon jó szívvel és jó szándékkal, segítőkészséggel és jó akarattal tette. De én rögtön mondtam neki, nem ennek az ideje van most János én azt hiszem, és elkezdtünk beszélgetni az Úr házának munkáiról, többek között,a maroshévízi misszióról. Majd vettük a napi áhítatot, és az aznapi igét. És szólt az Úr: Aggeus próféta könyve 1 rész. Ide teszem ebből a részből azt a két szakaszt amivel az Úr szólt hozzám és megerősített aznap. Nagyon tisztán szólt hozzám!
1. Válasz a beszélgetésünkre:
"3. Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván:
4. Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?
5. Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!
6. Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel.
7. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!"
2. Ígéret a misszióra, ami aznap indult. Még a dátumot is megmondta:
"13. És szóla Aggeus, az Úr követe, az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr.
14. És felindítá az Úr Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, a Júda fejedelmének lelkét, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak lelkét, és a nép minden többi tagjának lelkét is, és bemenének és munkálkodának a Seregek Urának, az ő Istenöknek házában.
15. A hatodik hónapnak huszonnegyedik napján, Dárius királynak második esztendejében."
Csak csodáltuk az Úr szavait, majd hálát adtunk a vezetésért, és erőt, áldást kértünk az aznap induló munkára. Az Ő kezébe tettük a várost is és magunkat is. Nagyon sokszor gondoltam már ezekre az igékre, az elmúlt nyolc hónapban, és mindég megerősítenek. (Éppen ma nyolc hónapja) De az Úr gondoskodott arról, hogy ezen a napon, már ketten legyenek akikkel ott találkozzunk, mert ott volt Mária néni is, egy magyar, pünkösdi (román) gyülekezetbe járó asszony, aki szívesebben hallgatja magyar nyelven az igét. Ez nagy bátorítás volt nekünk. Így kezdtünk el minden kedden délután Maroshévízre járni. Első időben, Mária kicsi szobájában gyülekeztünk, és buzgón imádkoztunk, hogy támasszon az Úr vágyat az emberek szívében az evangélium után.
Az első hévízi imatársak 
Az első alkalmak egyike után
Az első épület, ahol kezdtük az alkalmainkat
A következő három hónapban nem történt előre lépés. Amikor csak tehettük mentünk, házi istentiszteleti alkalmakat tartottunk, és imádkoztunk a két helyi testvérnővel. De ahelyett, hogy előrelépés következett volna, az Úr megpróbált bennünket. Mária, akinek a kicsi házában gyülekeztünk, szeptemberben szólt, hogy október elejétől elköltözik, mert 400 km-el Hévíztől vállalt munkát. Mária néni felajánlott, hogy menjünk ő hozzá keddenként. Ő egy társasház negyedik emeletén lakik. A feleségem fel is tette a kérdést: -Biztos vagy benne, hogy nekünk oda járni kell, egy emberért? Azt feleltem igen, mert az Úr ezt mondta, de imádkoztunk, hogy az Úr Jézus őt is győzze meg akaratáról. És az ige újra szólt, mi pedig megerősödtünk abban, hogy menni kell, tenni kell. Néhány hét eltelte után egyszer, amikor épp ott voltunk, jött Mária néni lánya, és mivel látta, hogy mi ott vagyunk, máris menni akart. De mi marasztaltuk ő maradt és figyelmesen hallgatta az igét. A végén pedig azt kérdezte, jönnek még? Én nem jöhetnék el jövő alkalommal is? Természetesen mondtuk, hogy szeretettel várjuk. Nagyon boldogan jöttünk haza aznap este. Erzsike, azóta minden alkalommal ott van, és nagy vágy van a szívében. Kb. három hét telt el, Erzsikével való első találkozásunk után, amikor hívott, hogy el hozhatná e a lányát is Enikőt? Azon az estén, Enikő szívéhez is szólt az Úr, és azóta ő is minden alkalommal ott van. Ritkán tapasztalni egy ember életében olyan szomjúságot az ige után, mint amilyen az övé. És ők azok, akikről írtam a február 10.-i bejegyzésemben, hogy eldőlt a szívükben, követik Jézust. az elhintett ige mag kikelt, és ők a misszió első megtérői. Az Úré a dicsősség mindezért is!
Enikő és Erzsike, nagy öröm és biztatás számunkra az ő megtérésük.
Folytatom!
