Ma, azaz december 8.-án két éve, hogy Isten akaratát megértve, ide költöztünk Gyergyószentmiklósra. Reggel, amikor felkeltem, egy gyors rövid számadást tartottam magamban. Van miért szégyelnem magam. Sokkal többet várt volna tőlem az én Uram, de én sokat hibáztam, mulasztottam, és ezért, nem tudta elvégezni velem, amit eltervezett. De azt is elmondhatom, minden mulasztásaimat, megbocsájtotta, mikor azokat felismerve, elébe hoztam, bántam és megvallottam. Nagyon kegyelmes az ÚR! Hálás vagyok mindazért, amiben hasznomat vehette, de arra sem voltam képes magamtól, alkalmas voltom tőle volt és van, Övé a dicsősség is mindenért. Hála van szívemben ezért a két évért, mert hitéletem formáltatásának eddigi talán legnehezebb, de egyben legfontossabb szakasza ez. Hálás vagyok azért is, mert tudhatom, hogy a helyemen vagyok, ott ahol Isten látni akar. Ennek bizonyítéka, az Isten békessége, ami őrzi a szíveinket és a gondolatainkat is. Hálás vagyok azokért a testvéreinkért, akik imáikkal kisérik életünket, és nap mint nap, az Úrhoz kiáltanak értünk, szolgálatainkért, a misszióért. Hálás vagyok minden bátorításért, segítségért. De hála a próbákért és nehézségekért is, mert azokat is, ha bár nem mindég könnyűek, de Isten javunkra engedi meg.
-Uram! Köszönöm, hogy abban a meg nem érdemelt kegyelemben lehet részem, hogy szolgád lehetek. Én nem is értem, hogy Te miért választottál engem ki a sok millió ember közül, az egyik leg alkalmatlanabbat. De tudom, Te bölcs vagy, és Te nem hibázol, és így egy ilyen alkalmatlan embert is kész vagy kezedbe venni és használni, formálni, és ezt nagyon köszönöm. Köszönöm a helyet amit Te jelöltél ki a mi számunkra, és köszönöm, hogy itt lehetek. Uram ma szeretném magamat, még inkább odaszánni, hogy a jövőben többre és jobban tudjál használni. Kérlek Atyám, vezess, formálj, szentelj meg a te igazságoddal, és a szentségtelen, e világi dolgoktól, amik gátolnak, egészen szabadíts meg kérlek, az Úr Jézus nevében. Ámen.
