2009. december 8., kedd

Amit megigértem

......azt, szeretném most pótolni. Amint arról a képek beszéltek, egy örömteli áldott alkalmunk volt november 22.-én. Isten gazdag kegyelmében részesített, és ezen a napon olyan módon is átélhettem, amit Isten szolgái is ritkán. Az elmúlt nyáron, két fiatal is meghallhatta az Úr Jézus hívó szavát a gyülekezetből, és ezek közül az egyik a nagyobbik fiam volt, akinek életében, Istennek hála, látjuk a változást, és az Úr Jézushoz való ragaszkodást. Nagy izgalommal várta a következő bemerítkezést és amikor megtudta, hogy novemberben lesz, odajött hozzám, és azt mondta:

-Apa, én nagyon szeretnék bemerítkezni, ugye én is bemerítkezhetek?

-Miért akarsz bemerítkezni Ricsi, nem kellene még inkább várni - kérdeztem én.

-De apa, én elfogadtam az Úr Jézust, és a gyermeke vagyok, én is bizonyságot akarok tenni róla. Meg tudom, hogy ezt mondta, hogy aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül. 

-Van örök életed? 

-Igen.

-Biztos vagy benne?

-Biztos.

-Nagyon szeretnél bemerítkezni?

-Ezt szeretném a legjobban. 

Láttam komolyan gondolja, és a gyülekezet előtt is számot adott a hitéről és a megtéréséről Júliával együtt, amit a gyülekezet elfogadott, így november 22.-én, Krisztus Urunk példáját követve, parancsának engedelmeskedve, vallást tettek hitükről. Nekem, pedig az a ritka alkalom, pillanat adatott meg, hogy saját fiamat meríthettem be, és azután imádkozhattam érte.

Reggel Fűrészes Rudolf az 5o. zsoltár, 14-15 verséből, Svraka Csaba a Jakab levele 1:19-25 igék alapján buzdítottak imára. Majd Tőtős János erdőszentgyörgyi lelkipásztor testvér szolgált a János ev. 3:1-16 igék alapján, az újjászületés fontosságáról, valamint, arról, hogy kik léphetnek be a mennyek országába, és kik nem. A három fehérruhás, az ünneplő gyülekezet előtt is röviden bizonyságot tett, az Úr Jézussal való találkozásáról, és a szívükben levő reménységről, majd bemerítkeztek. Ezután Szabó Imre testvérem olvasta fel, a Lukács ev. 16. részéből a szgény Lázár és gazdag történetét, és hirdette a menyország és a pokol valóságát, és mint lehetséges két végcélt, minden ember számára. Hogy a pokolban azok lesznek, akik elutasítóan viselkednek az Úr Jézussal szembe itt a földön, és mi ha a mennybe akarunk jutni, akkor nem szabad Őt elutasítani. Befejezésül, úrvacsoráztunk, és én olvastam igéket az I. Mózes, 3:6;8-9 igéket, és azokból szolgáltam röviden. Az asszony szakított a fárol, de ekkor szakított -az Istennel,  -az élettel,  -a békességgel. Isten adott lehetőséget, ami elszakadt, a (vele való kapcsolatunk) helyre állítására, ezáltal az örök élet elnyerésére, és a vele való megbékélésre. A kérdés az, milyen most az Istennel a kapcsolatunk? Rendezett vagy rendezetlen? Hol vagy ember? 

Délután, hálaadó Istentiszteletet tartottunk, és sok ének - bizonyságtétel - költemény hangzott el. Magyarországi, erdőszentgyörgyi, és a Hargita táborból érkezett testvéreink, buzgón szolgáltak közöttünk, ami  épített, bátorított, buzdított, és hálára indította a szíveinket. Tőtős János testvér, a 1oo. zsoltárból szolgált délután, a hálaadás okairól, és módjairól. Én pedig a nap végén, a Márk 16:6, és a Róma 8:1 alapján: Hála azért ami nincs, mert van. Lehet első hallásra egy kicsit nehezen érthető ez a gondolat, de ha szeretné valaki megtudni részletesebben, akkor leírom. Isten neve legyen áldott minden áldásért, amiben részesít(ett) bennünket. 

Nincsenek megjegyzések: