2009. december 12., szombat

Ajtók

Az utóbbi hetekben, Isten újabb területekre irányítja a figyelmünket, ahol ajtók nyílanak, az evangélium továbbadására, hirdetésére. Állandó imatémánk az, hogy Isten könyörüljön meg a körülöttünk levő embereken, és hozza el a meglátogatás idejét. Nagyon szeretnénk megérteni azt, amit ehhez tőlünk vár el, és azt engedelmesen meg is tenni. Bár nem tudjuk, hogy mindezt Isten hogyan fogja megvalósítani, de hisszük eljön ez az idő, mert már többször megigérte, és lépésről-lépésre megismerteti velünk az Ő terveit. Néhány, újabb feladat körvonalazódik, amelyek ennek a mennyei tervnek a részei lehetnek. Elöljáróban, annyit szeretnék elmondani, bár tudom, sokak számára ez hihetetlennek tűnik, de itt a gyergyói és csíki medencében, még ma is tiltja a katolikus papság a biblia olvasását. Személyesen ismerek olyan embereket, akiknek megtiltották a biblia használatát, sőt nem csak nekik, hanem az egész falunak is, a helyi pap, és a városi képviselő testület közösen. Mindez, nem olyan régen, a XXI. században, kb. 3 évvel ezelőtt. Az emberek nagy részének nincs bibliája. A baj az, hogy nekünk is csak nagyon kevés, és vásárolni pedig nem áll jelenleg módunkban. De ami van, azt adjuk. Így ma, kb. 15o bibliával, és 75 db. Lukács evangéliuma kis füzettel, valamint egy nyomtatott szórólappal, kimentünk a piacra itt Gyergyószentmiklóson, hogy osztogassuk, adjuk az embereknek. Talán ezelőtt még nem történt hasonló eset itt, én nem tudom, de azt igen, hogy sokféleképpen reagáltak erre az emberek. Voltak durva elutasító megnyilvánulások, sőt volt aki megmondta, ha hazaviszi a bibliát, el fogja égetni. Nem adtam neki. De hála Istennek, voltak, akik örömmel fogadták, és vitték haza az élet kenyerét! És ez engem is örömmel töltött el. Végül, kb 2,5 óra alatt, minden elfogyott, és látjuk ezt folytatni kell. Az elmúlt napokban minden rendelkezésünkre álló iratmissziós anyagot rendszereztünk, és szeretnénk minnél hamarabb kiosztani az embereknek, és imádkozunk, hogy rendeljen az Úr bibliákat, mert itt nagyon nagy szükség van rá. A rendelkezésünkre álló rövid időt, jól kell kihasználnunk, mert itt, eddig nem adtak bibliát, és hamarosan eljöhet az idő, amikor újra tiltva lesz, még szélesebb körben is a biblia terjesztése. 

Egy másik ajtó, ami váratlanul nyílani látszik, a gyergyói romák. Az elmúlt héten kétszer is találkoztam a bulibással, ahogy itt nevezik a romák között a vezért, és nagy készséget mutatnak fogadni az evangéliumot. Letisztáztuk, én sem csomagot, sem használtruhát, semmit nem tudok és nem is akarok nekik vinni, csak az életet megváltoztató, Isten szavát az evangéliumot. Mondta is az egyik: Ide ne csomagot hozzon, mert azon összevesznek, hanem az Istent mert arra van itt szükség. Meglátjuk. Miután beszélgettünk, abban egyeztünk meg, december 22.-én, du. 3-kor, tartunk egy karácsonyi Istentiszteletet a romatelepen.

Egy másik ajtó ami viszont nem nyílik, a roma iskola ajtaja. Először arra gondoltunk, itt tartanánk meg 22.-én a romák karácsonyát. Jártam az igazgatónőnél, és mint egy félóra beszélgetés után megértettem, ő nem nagyon támogatja az evangélium ügyét a romák között. Sok kifogásai felsorolása után, arról próbált meggyőzni, hogy ők 1o éve, nem sok eredményt tudtak elérni velük, pedig komoly szakember gárdával, és támogatottsággal bírtak, ne gondoljam én, hogy majd a hit, és a buzgóság elég lesz.

-Amit tenni akar az logikátlan - mondta nekem.

-De Isten szeretete az nekem is logikátlan, mert nem logikus, hogy engem, vagy a másikat szeresse, mikor mennyit vétettünk ellene. De tudja, mégis szeret. Még a legrosszabb embert is képes megváltoztatni, és megjobbítani ez a szeretet - válaszoltam.

-De nem a romákat, azokat maga nem ismeri -csattant az ő válasza.

Ilyen hozzá állással folyt kettőnk részéről a beszélgetés, amikor támadt egy mentő ötlete: H1N1. Nem lehet gyülekezni, még szülőértekezletet sem tartani, nem hogy egy ekkora rendezvényt. Megértettem, elbúcsúztam. De ha Isten úgy akarja, akkor meg kell tartani ezt az istentiszteletet. Újra talákoztam a bulimással, aki egyébként tisztes nevén Kalányos Feri, és megbeszéltük, ha másként nem, megtartjuk a szabadban. Az udvarában felállítunk egy sátort, és ott lesz az alkalom. Imádkoztunk, és ebben maradtunk. Nem lesz egyszerű, mert már most -7-8 fok van de Isten úgy is meg tudja áldani. Ha lesz folytatás, akkor Isten gondoskodni fog. Imáitokban emlékezzetek meg rólunk. Az elmúlt hetekben sokféleképpen meg voltunk próbálva is. De......"Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat." Náhum 1:7.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Örvendek, hogy felismeritek a nyitott ajtókat. Imádkozunk értetek a H. Táborban. 1Kor 15:58