És cselekdjen az Úr....

"Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik." I.Krónika 19:13

Hosszabb idő telt el az utóbbi bejegyzésem óta. De hála Istennek, hogy az életünk nem olyan eseménytelen, mint azt a blogból következtetni lehetne. Isten kegyelméből, van feladatunk, amiben örömünket leljük. Olyan nagy kegyelem, hogy Isten gyermeke lehetek, és a mennyei Atya tervében lehetek, ami tökéletes terv, és mi igyekszünk megérteni, és végrehajtani. Azért is hálás vagyok, hogy Isten olyan türelmes hozzánk, és nem elégelte még meg, ha nem tudunk mindég megfelelően, és hiány nélkül engedelmeskedni.

Először is szeretném megosztani veletek, hogy április végén, egy szerda esti bibliaórán, feltettem a gyülekezetben egy kérdést: "Mit látnának a testvérek érdemesnek vállalni azért, hogy egy ember megtérjen Istenhez? De most ne olyat mondjunk, hogy érdemes lenne elkerékpározni Bukarestig meg vissza, meg hasonló nagy szólamokat. Hanem mondjunk olyat, amit reálisan vállalni is tudnánk." Több gondolat is elhangzott, de valaki rátapintott a lényegre, és az Úr szólt általa a gyülekezetünkhöz. Ez a testvérnő azt mondta: "Azt hiszem többet kellene imádkoznunk." Rögtön éreztem, ez a helyes válasz. Feltettem a kérdést: "Hát mennyivel többet?" Majd egy félpercnyi hallgatás után azt kérdeztem: "Tudnánk vállalni, hogy egy hónapig minden este eljövünk a gyülekezetbe, és együtt imádkozunk, hogy Isten látogassa meg a várost, és adjon kegyelmi időt?" Azt tudni kell, hogy ez egy négy évvel ezelőtt kezdett, plántálódó gyülekezet, tehát még hitben fiatalok. De megszégyenültem, mert én magam sem gondoltam, hogy rögtön többen azt válaszolják, hogy igen, és hogy vállalnák is. Azt kértem, hogy vasárnapra május 3.-ra, imádságos szívvel gondoljuk át, és ha tudjuk vállalni, akkor hétfőn kezdjük is el. Vasárnap a gyülekezet egyhangúan úgy döntött, vállaljuk. Így, május 4.-től, június 4.-ig minden este ott voltunk a gyülekezetben, és 7-órától imádkoztunk, és kértük az Urat, hogy árassza ki kegyelmét a városra. Első este, egy Gyergyószentmiklós térképet vittünk, amit egy kis asztalra rátűztünk, és azt körbeállva hittel imádkoztunk városunkért. Majd valaki azt javasolta, hogy a kéréseink egyre gyarapodnak, így nem fogjuk tudni lehet minden este felsorolni, de írjuk egy-egy lapocskára, és azt is tűzzük az asztalra, és így emeljük kéréseinket hittel mind, az Úr elé. Majd harmadik este, a környező falvak és városok neveit is feltettük, amelyek itt a gyergyói medencében megtalálhatóak. És feltettük a két misszió állomásunk neveit is, Borszéket és Toplicát. Napról-napra több kérés volt az Úr előtt, és hisszük meghallgatta őket. Nagyon áldott idő volt, amikor megerősödhetett a hitünk, és az ima életünk. Ahogy telt az idő, úgy lettek az imáink is mind tartalmasabbak, és mélyebbek. Volt, hogy fél tízig együtt voltunk. Kellett áldozatot vállalni mindenkinek, de megérte. Örülök, hogy rendszeresen és kitartóan jöttek a testvérek. Meg lesz a jutalma. Hiszem! Az Úr Jézustól nagyon áldott ígéreteket, és bátorításokat kaptunk, közöttük, a fent említett igét is. Fellelkesített az Úr. Cselekedni fog! Megígérte!