2007. november 6., kedd

Mozgásban

Isten áldását kívánom rád! Kissé még szokatlan számomra, a blog írás felelőssége, és már vasárnap óta készülök, újabb bejegyzést írni, de csak most, kedd délelőtt jutottam oda, hogy megvalósulhat. Az utóbbi napok elég mozgalmasak voltak, de az előttünk állók is annak ígérkeznek. Szombaton, az Életháznál /hogy mi is az Életház erről később részletesen írok/ voltam egy testvéremmel, az épület eső csatorna rendszerét kitisztítani, mert a lehulló fa levelektől tele rakódott. Este, ahogyan azt már egy éve ebben a formában is gyakoroljuk a házunknál, hét órától, házi csoport alkalmat tartottunk. Tizennégyen voltunk együtt, énekeltünk, imádkoztunk, és az Isten igéjével foglalkoztunk, az I. Péter 2.r. 9-15-ig. Ezen az estén, Fehér Tamás testvérem hozta az igét, és osztotta meg velünk gondolatait, majd még néhányan elmondtuk azt, amit még megértettünk az igék alapján. Engem a 11.-vers első szakasza szólított meg, amikor azt írja ott Péter, "Szeretteim kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket..". A Krisztusi élet, olyan tulajdonságokkal bír, ami ma idegen a világ számára, és olyan értékekkel ajándékoz meg, az örök életben, amit birtokolva az ember, jövevénynek, vándornak, érzi magát a földön, mint aki minden anyagi értéknél többet birtokol egy másik világban. És ez így is van! Mint Ábrahám, aki az alapokkal bíró várost várta, mely nem emberi kézzel csinált, és nem e földön rendezkedett be úgy minta ha örökké itt akarna élni. Kérdés: tud a mai világ azonosulni velem és én ő vele? Vagy idegenné váltam a számára? Otthon érzem-e itt magam, vagy jövevényként egy másik szebb hazába reménykedek, és vágyok oda? Itt itthon, vagy ott otthon? Hosszabban lehetne erről írni, de ébresszen bennünk gondolatokat. Vasárnap a gyülekezetben is nagyon buzdító igék voltak felolvasva, amelyek, mind a megtérésre, a munkára a lélek mentés fontosságára hívták fel a figyelmünket. Tegnap hétfőn délután, egy szlovákiai magyar házaspárral beszélgettem skype-on vagy másfél órát, akik több gyülekezetben végeznek lelki munkát, és sajnálattal kellet megállapítanunk, hogy a téves irányzatok, amelyek sok keresztény közösségben teret hódítanak, mennyi kárt okoznak. A tiszta hamisítatlan ige, sok helyen, sajnos, elveszíti a legfőbb tekintélyt, és emberi okoskodásokat, és rendeléseket helyeznek fölé, amit némelyek a maguk hasznára és sokak kárára tesznek. Adjon az Úr ebből megtérést, és felemelkedést. Késő délután a feleségem olyan dolgot kért tőlem, amit nagyon nem szeretek. Azt kérte menjek el a Tescoba a fiúkkal körzőt meg különböző geometriai segédeszközöket vásárolni. Hát én őszintén szólva, nem szeretek boltba, főleg nem ilyen szupermarketekbe járni. De megkért, és el kellett mennem. Gondolta, hogy ha én megyek, akkor gyorsan megjárom. Bent az üzletben, találkoztam egy baptista hívő asszonnyal és hívő lányával, akikkel beszélgettünk egy tíz percet, leginkább lelki dolgokról. Majd a vásárlás végeztével, a parkolóban, az autóm mellett állt, egy fiatal testvérem, aki szeretett volna beszélgetni velem egy kicsit, így mivel megismerte az autómat, megvárt. Éppen úgy egy órát beszélgettünk, mikor, megérkezett, és a parkolóban, megállt mellettünk, egy vidéki lelkipásztor testvér, és egy néhány percre csatlakozott a beszélgetéshez. A feleségem hívott is, hogy rendben van minden...? Jó, hogy elmentem a boltba, mert felbuzdítottak a lelki beszélgetések. Még este negyed nyolckor el mentem egy kiskőrösi családhoz, akiknél még sohasem jártam, de ismerem Őket, és a férj kért, hogy menjek el, mert szeretné, ha beszélgetnénk és imádkoznánk együtt. Mi még soha sem beszélgettünk, mindössze ezelőtt kb. két hete először a fodrásznál. Láthattam azt a vágyat, amiért hálás is vagyok Istennek, ami az Ő igazsága utáni vágyódás. Testvéremmel való beszélgetésünkben, ez volt a központi gondolat: odafordulni Isten igéjéhez, és azt megélni ma is megalkuvás nélkül. Ó bár minnél több lélek vágyódna erre! Tíz óra is elmúlt mikor imádkozva elbúcsúztunk egymástól. Csütörtökön reggel, három család elindulunk Erdélybe. Gyergyószentmiklóson, a Baptista imaház megnyitó ünnepségén veszünk részt. Kérlek imádkozzatok, aki teheti, értünk és az ott eltöltött időért.

2 megjegyzés:

vefraim írta...

Kedves Testvérem!

Örülök hogy olvashatok rólad és imádkozhatok érted. Az Úr erősítsen és vezessen ezután is. A blogíráshoz kitartást, az erdélyi útatokra pedig áldást kívánok!

Efraim

Kiss Zoltán, baptista lelkipásztor írta...

Kedves Zsolt Testvérem!

Szeretettel köszöntelek és szívből örülök annak, hogy a kevéske kis ismeretség ami kettőnk között a közelmúltban kialakult, méginkább elmélyülhet e blog révén is.
Isten áldását kívánom életedre, családodra és szolgálatodra,

Kiss Zoltán

P.S. Sok szeretettel köszöntöm a Hajas Miklós testvért és családját.