Téli sátoros evangelizáció

-12 fok van odakint. Olyan missziós tevékenységre készülünk, amilyenre nem is mertünk gondolni még egy hónappal ezelőtt sem. Egy órája értem haza, sátort állítottunk, délután evangelizálni fogunk. Szabadban és szabadon a romák között. Nem adtak helyet az iskolában, mint azt az előző bejegyzésemben írtam, de mivel akrják, hogy legyen istentisztelet, egyenlőre ez az egy lehetőségünk maradt. De ezt úgy érezzük, ez Isten akarata, és ezt meg kell ragadni, és ki kell használni. Deszkából szegeltünk néhány padot, és várjuk mennyien jönnek el. Bár hideg van, de most azért imádkozom, a Szentlélek tüze, az evangélium melege, és éltető ereje járjon át mindenkit, és hevítse fel a fagyos, szíveket. Imádkozzatok értünk. Du. 3 órakor kezdünk. Adja az Úr, ne legyen hiába!

Itt lesz a karácsonyi evangelizáció

Az elmúlt napokban, történtekről, és az evangelizációról, később beszámolok. 

Ajtók

Az utóbbi hetekben, Isten újabb területekre irányítja a figyelmünket, ahol ajtók nyílanak, az evangélium továbbadására, hirdetésére. Állandó imatémánk az, hogy Isten könyörüljön meg a körülöttünk levő embereken, és hozza el a meglátogatás idejét. Nagyon szeretnénk megérteni azt, amit ehhez tőlünk vár el, és azt engedelmesen meg is tenni. Bár nem tudjuk, hogy mindezt Isten hogyan fogja megvalósítani, de hisszük eljön ez az idő, mert már többször megigérte, és lépésről-lépésre megismerteti velünk az Ő terveit. Néhány, újabb feladat körvonalazódik, amelyek ennek a mennyei tervnek a részei lehetnek. Elöljáróban, annyit szeretnék elmondani, bár tudom, sokak számára ez hihetetlennek tűnik, de itt a gyergyói és csíki medencében, még ma is tiltja a katolikus papság a biblia olvasását. Személyesen ismerek olyan embereket, akiknek megtiltották a biblia használatát, sőt nem csak nekik, hanem az egész falunak is, a helyi pap, és a városi képviselő testület közösen. Mindez, nem olyan régen, a XXI. században, kb. 3 évvel ezelőtt. Az emberek nagy részének nincs bibliája. A baj az, hogy nekünk is csak nagyon kevés, és vásárolni pedig nem áll jelenleg módunkban. De ami van, azt adjuk. Így ma, kb. 15o bibliával, és 75 db. Lukács evangéliuma kis füzettel, valamint egy nyomtatott szórólappal, kimentünk a piacra itt Gyergyószentmiklóson, hogy osztogassuk, adjuk az embereknek. Talán ezelőtt még nem történt hasonló eset itt, én nem tudom, de azt igen, hogy sokféleképpen reagáltak erre az emberek. Voltak durva elutasító megnyilvánulások, sőt volt aki megmondta, ha hazaviszi a bibliát, el fogja égetni. Nem adtam neki. De hála Istennek, voltak, akik örömmel fogadták, és vitték haza az élet kenyerét! És ez engem is örömmel töltött el. Végül, kb 2,5 óra alatt, minden elfogyott, és látjuk ezt folytatni kell. Az elmúlt napokban minden rendelkezésünkre álló iratmissziós anyagot rendszereztünk, és szeretnénk minnél hamarabb kiosztani az embereknek, és imádkozunk, hogy rendeljen az Úr bibliákat, mert itt nagyon nagy szükség van rá. A rendelkezésünkre álló rövid időt, jól kell kihasználnunk, mert itt, eddig nem adtak bibliát, és hamarosan eljöhet az idő, amikor újra tiltva lesz, még szélesebb körben is a biblia terjesztése. 

Egy másik ajtó, ami váratlanul nyílani látszik, a gyergyói romák. Az elmúlt héten kétszer is találkoztam a bulibással, ahogy itt nevezik a romák között a vezért, és nagy készséget mutatnak fogadni az evangéliumot. Letisztáztuk, én sem csomagot, sem használtruhát, semmit nem tudok és nem is akarok nekik vinni, csak az életet megváltoztató, Isten szavát az evangéliumot. Mondta is az egyik: Ide ne csomagot hozzon, mert azon összevesznek, hanem az Istent mert arra van itt szükség. Meglátjuk. Miután beszélgettünk, abban egyeztünk meg, december 22.-én, du. 3-kor, tartunk egy karácsonyi Istentiszteletet a romatelepen.

Egy másik ajtó ami viszont nem nyílik, a roma iskola ajtaja. Először arra gondoltunk, itt tartanánk meg 22.-én a romák karácsonyát. Jártam az igazgatónőnél, és mint egy félóra beszélgetés után megértettem, ő nem nagyon támogatja az evangélium ügyét a romák között. Sok kifogásai felsorolása után, arról próbált meggyőzni, hogy ők 1o éve, nem sok eredményt tudtak elérni velük, pedig komoly szakember gárdával, és támogatottsággal bírtak, ne gondoljam én, hogy majd a hit, és a buzgóság elég lesz.

-Amit tenni akar az logikátlan - mondta nekem.

-De Isten szeretete az nekem is logikátlan, mert nem logikus, hogy engem, vagy a másikat szeresse, mikor mennyit vétettünk ellene. De tudja, mégis szeret. Még a legrosszabb embert is képes megváltoztatni, és megjobbítani ez a szeretet - válaszoltam.

-De nem a romákat, azokat maga nem ismeri -csattant az ő válasza.

Ilyen hozzá állással folyt kettőnk részéről a beszélgetés, amikor támadt egy mentő ötlete: H1N1. Nem lehet gyülekezni, még szülőértekezletet sem tartani, nem hogy egy ekkora rendezvényt. Megértettem, elbúcsúztam. De ha Isten úgy akarja, akkor meg kell tartani ezt az istentiszteletet. Újra talákoztam a bulimással, aki egyébként tisztes nevén Kalányos Feri, és megbeszéltük, ha másként nem, megtartjuk a szabadban. Az udvarában felállítunk egy sátort, és ott lesz az alkalom. Imádkoztunk, és ebben maradtunk. Nem lesz egyszerű, mert már most -7-8 fok van de Isten úgy is meg tudja áldani. Ha lesz folytatás, akkor Isten gondoskodni fog. Imáitokban emlékezzetek meg rólunk. Az elmúlt hetekben sokféleképpen meg voltunk próbálva is. De......"Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és ő ismeri a benne bízókat." Náhum 1:7.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek!

Zsoltár - Hang

Ezelőtt közel három éve történt, amikor Veress Efraim testvérem, közzétette a blogján, Isten, hogyan vezette, és értette meg vele, el kell hagynia Barótot, és Érszöllősre kell költöznie. Ugyan abban az órában, ketten küldtünk kommentet a bejegyzésre, két Novák, a világ két távoli pontjáról, egyik Magyarországról (én), és József testvérem Amerikából, Alhambrából. Egy következő bejegyzésében öccsének nevezett, ami nekem jól esett, de nem vagyunk rokonok, legalábbis nem tudunk róla. Azt hiszem, akkor hallottam először Józsefről. Másfél hónappal ezelőtt, pedig alkalmunk volt személyesen is megismerni egymást, a nagyváradi, Magyar Baptista lelkipásztorok világtalálkozóján. Egy alázatos, hívő Isten szolgáját ismertem meg Józsefbe, akivel, bár rövid időt tudtunk együtt tölteni, beszélgetni, mégis közel kerültünk egymáshoz. Bár tudomásom szerint, csak névrokonok vagyunk testszerint, de hamar kiderült, vér rokonok is vagyunk. Őt is engem is a Jézus Krisztus drága vére mosott meg minden bűneinkből, és pecsételt el örökre! Áldott legyen az Isten, aki fiaivá tett, és megajándékozott egymással bennünket. 

Ma külön öröm volt, amikor rátaláltam testvérem blogjára, és láttam, hogy milyen tartalmas oldalt készít. Ajánlom mindenkinek itt is Zsoltár - Hang elnevezésű oldalát, és a bloglistába is betettem. Fakasszanak ezek a Zsoltár - Hangok, Isten iránti vágyakozást, bűnbánatot, szabadulást, dicséretet, magasztalást, megújulást az olvasók szívében. Kívánom, Istenünk nagyon áldja meg itt, a világhálón végzett, valamint minden más, szolgálati területen rá váró szolgálatait.

Két éve Erdélyben

Ma, azaz december 8.-án két éve, hogy Isten akaratát megértve, ide költöztünk Gyergyószentmiklósra. Reggel, amikor felkeltem, egy gyors rövid számadást tartottam magamban. Van miért szégyelnem magam. Sokkal többet várt volna tőlem az én Uram, de én sokat hibáztam, mulasztottam, és ezért, nem tudta elvégezni velem, amit eltervezett. De azt is elmondhatom, minden mulasztásaimat, megbocsájtotta, mikor azokat felismerve, elébe hoztam, bántam és megvallottam. Nagyon kegyelmes az ÚR! Hálás vagyok mindazért, amiben hasznomat vehette, de arra sem voltam képes magamtól, alkalmas voltom tőle volt és van, Övé a dicsősség is mindenért. Hála van szívemben ezért a két évért, mert hitéletem formáltatásának eddigi talán legnehezebb, de egyben legfontossabb szakasza ez. Hálás vagyok azért is, mert tudhatom, hogy a helyemen vagyok, ott ahol Isten látni akar. Ennek bizonyítéka, az Isten békessége, ami őrzi a szíveinket és a gondolatainkat is. Hálás vagyok azokért a testvéreinkért, akik imáikkal kisérik életünket, és nap mint nap, az Úrhoz kiáltanak értünk, szolgálatainkért, a misszióért. Hálás vagyok minden bátorításért, segítségért. De hála a próbákért és nehézségekért is, mert azokat is, ha bár nem mindég könnyűek, de Isten javunkra engedi meg. 

-Uram! Köszönöm, hogy abban a meg nem érdemelt kegyelemben lehet részem, hogy szolgád lehetek. Én nem is értem, hogy Te miért választottál engem ki a sok millió ember közül, az egyik leg alkalmatlanabbat. De tudom, Te bölcs vagy, és Te nem hibázol, és így egy ilyen alkalmatlan embert is kész vagy kezedbe venni és használni, formálni, és ezt nagyon köszönöm. Köszönöm a helyet amit Te jelöltél ki a mi számunkra, és köszönöm, hogy itt lehetek. Uram ma szeretném magamat, még inkább odaszánni, hogy a jövőben többre és jobban tudjál használni. Kérlek Atyám, vezess, formálj, szentelj meg a te igazságoddal, és a szentségtelen, e világi dolgoktól, amik gátolnak, egészen szabadíts meg kérlek, az Úr Jézus nevében. Ámen.

Amit megigértem

......azt, szeretném most pótolni. Amint arról a képek beszéltek, egy örömteli áldott alkalmunk volt november 22.-én. Isten gazdag kegyelmében részesített, és ezen a napon olyan módon is átélhettem, amit Isten szolgái is ritkán. Az elmúlt nyáron, két fiatal is meghallhatta az Úr Jézus hívó szavát a gyülekezetből, és ezek közül az egyik a nagyobbik fiam volt, akinek életében, Istennek hála, látjuk a változást, és az Úr Jézushoz való ragaszkodást. Nagy izgalommal várta a következő bemerítkezést és amikor megtudta, hogy novemberben lesz, odajött hozzám, és azt mondta:

-Apa, én nagyon szeretnék bemerítkezni, ugye én is bemerítkezhetek?

-Miért akarsz bemerítkezni Ricsi, nem kellene még inkább várni - kérdeztem én.

-De apa, én elfogadtam az Úr Jézust, és a gyermeke vagyok, én is bizonyságot akarok tenni róla. Meg tudom, hogy ezt mondta, hogy aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül. 

-Van örök életed? 

-Igen.

-Biztos vagy benne?

-Biztos.

-Nagyon szeretnél bemerítkezni?

-Ezt szeretném a legjobban. 

Láttam komolyan gondolja, és a gyülekezet előtt is számot adott a hitéről és a megtéréséről Júliával együtt, amit a gyülekezet elfogadott, így november 22.-én, Krisztus Urunk példáját követve, parancsának engedelmeskedve, vallást tettek hitükről. Nekem, pedig az a ritka alkalom, pillanat adatott meg, hogy saját fiamat meríthettem be, és azután imádkozhattam érte.

Reggel Fűrészes Rudolf az 5o. zsoltár, 14-15 verséből, Svraka Csaba a Jakab levele 1:19-25 igék alapján buzdítottak imára. Majd Tőtős János erdőszentgyörgyi lelkipásztor testvér szolgált a János ev. 3:1-16 igék alapján, az újjászületés fontosságáról, valamint, arról, hogy kik léphetnek be a mennyek országába, és kik nem. A három fehérruhás, az ünneplő gyülekezet előtt is röviden bizonyságot tett, az Úr Jézussal való találkozásáról, és a szívükben levő reménységről, majd bemerítkeztek. Ezután Szabó Imre testvérem olvasta fel, a Lukács ev. 16. részéből a szgény Lázár és gazdag történetét, és hirdette a menyország és a pokol valóságát, és mint lehetséges két végcélt, minden ember számára. Hogy a pokolban azok lesznek, akik elutasítóan viselkednek az Úr Jézussal szembe itt a földön, és mi ha a mennybe akarunk jutni, akkor nem szabad Őt elutasítani. Befejezésül, úrvacsoráztunk, és én olvastam igéket az I. Mózes, 3:6;8-9 igéket, és azokból szolgáltam röviden. Az asszony szakított a fárol, de ekkor szakított -az Istennel,  -az élettel,  -a békességgel. Isten adott lehetőséget, ami elszakadt, a (vele való kapcsolatunk) helyre állítására, ezáltal az örök élet elnyerésére, és a vele való megbékélésre. A kérdés az, milyen most az Istennel a kapcsolatunk? Rendezett vagy rendezetlen? Hol vagy ember? 

Délután, hálaadó Istentiszteletet tartottunk, és sok ének - bizonyságtétel - költemény hangzott el. Magyarországi, erdőszentgyörgyi, és a Hargita táborból érkezett testvéreink, buzgón szolgáltak közöttünk, ami  épített, bátorított, buzdított, és hálára indította a szíveinket. Tőtős János testvér, a 1oo. zsoltárból szolgált délután, a hálaadás okairól, és módjairól. Én pedig a nap végén, a Márk 16:6, és a Róma 8:1 alapján: Hála azért ami nincs, mert van. Lehet első hallásra egy kicsit nehezen érthető ez a gondolat, de ha szeretné valaki megtudni részletesebben, akkor leírom. Isten neve legyen áldott minden áldásért, amiben részesít(ett) bennünket. 

Áldott vasárnap - képekben

Öröm és hála van szívünkbe, a vasárnapi nap minden áldásáért. Nagyon szép ünnepnapunk volt. Megtapasztaltuk Istenünk szeretetét, és áldó kegyelmét. Most csak annyi időm van, hogy egy néhány képet feltegyek a bemerítésről, és a hálaadó napról, a beszámolót majd csak hétvégén írom meg, mert el kell utaznom.

Ünnepre készülve

Ma este egy bensőséges közösségi alkalmunk volt, a Máté evangéliuma 16:24-27 - ből szolgáltam arról mit jelent az Úr Jézus tanítványának, követőjének lenni. Vasárnap bemerítkezésre és hálaadó ünnepre készülünk, és ma este az igehirdetés után, a bemerítkezendők tettek bizonyságot a megtérésükről és a megváltozott életükről, majd a gyülekezet tagajai tettek fel kérdéseket Júliának és Richárdnak. Jó volt halgatni a fiatalok bizonyságtételét, és látni azt, hogy készségesen, őszintén meggyőződéssel válaszoltak a feltett kérdésekre. Ezután a gyülekezet tagjai, egyhangúan úgy döntöttek, hogy a jövőben készek mint Krisztusban tagjaik lenni, és tagnak elfogadni őket, segíteni, bátorítani, együtt sírni ha kell, és együtt örülni velük. Jó volt az Úr jelenlétében ezt az elfogadást gyakorolni. Lesz még egy bemerítkező, Péter, aki Magyarországról érekezik, akivel megtérése előtt, majd megtérése után is sokat beszélgettem, imádkoztam és Ő is szeretne itt Gyergyóban vasárnap a hitéről bizonyságot tenni, bemerítkezni.  

Hívogatunk erre az alkalomra is a városból, és vannak, akik megígérték hogy el fognak jönni. Imádkozunk, hogy Urunk vegyen el minden akadályt, hogy az evangélium mind több szívhez eljuthasson. Kérlek imádkozz te is ezért a napért, hogy a Szentlélek tudjon munkálkodni minden jelenlevő életében. Vendégeket várunk Magyarországról és Erdőszentgyörgyről is. Áldja meg az Úr szolgálatukat közöttünk.

Áldom az Urat!

U.i. A bemerítkezés témájához ajánlom elolvasni Borzási István szintén mai bjegyzését itt.

"És vezess az örökkévalóság útján!"

Székely Béla Dániel lelkipásztor (Kiskapus) írása. Megjelent a Szeretet lap, 2oo9. novemberi számának címoldalán. Azoknak (is) akikhez nem jut el ez a lap, és így nincs arra módjuk, hogy olvassák. 

Oda a nyár, csodaszép ösvényeit már belepte az avar. Milyen utakon haladunk tovább? Novemberben különösen megérint az elmúlás szele. De sejteti nem csak múlandóságunkat, hanem halhatatlanságunkat is. 

"Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat." (Zsoltár 139:23)

A bűnös életmódot, a téves utakat, ideig-óráig lehet takargatni. Így aztán mindég van kifogás a meg nem bocsátó lelkületre. A pénz és a versengés szeretetét lehet leplezni a szorgalmas ember képével. A menekülés a szolgálattól, a "nekem elég a tejnek itala, nem nagyon akarok tudni a hit szigoráról"- vajon nem a külső vallásosságot, a megosztott hívő életet jelentik? 

Bűnesetkor a takargatás a legelső és a legkézenfekvőbb megoldás. Mint ahogy Ádám tette, és elbújt az édenkert fái között, amikor áthágta a teremtő parancsát. A rejtőzködő embert keresi Isten: Jézus, igéje és a Szentlelke által. A jó lelkiállapot az, ha nyitottak vagyunk, ha az ige gyertyájának fényénél önvizsgálatot tartunk: Mutasd meg, hogy van-e valami hamisság bennem?

"Nézd meg, nem járok-e téves úton"

Roppant fontos a helyes önismeret. Sok mindent tudhat valaki, de hiába, ha saját lelkének állapota felől tájékozatlan. Vagy csalóka színes üvegeken keresztül látja magát. 

A felülről nyert világosságban ismerjük fel bűneinket, mindazt ami fertőz és rombol. És érezzük át annak gyalázatos voltát, amik Krisztushoz üldöznek bennünket, hogy vérében bocsánatot találjunk. Nyitott könyv az életünk, a mindenható Isten előtt. 

"....és vezess az örökkévalóság útján."

A vezetés irányítást ad, de a mozgatáshoz szükséges erőt is. Életünk sodortatik, vagy vezetve van? Sodortatva lehet a többség véleményének való megfelelési kényszertől, sérelmektől. Szenvedélyek, szellemi divatirányzatok is magukkal visznek - különösen ha közömbösség és hanyagság gyengít. A megélhetés gondjaitól is elnehezdhet a szívünk. Ezért jó az örökkévalóság nézőpontjából tekinteni arra, ami lefelé irányítaná tekintetünket: "Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodortassunk." (Zsid. 2:1) 

Jónak tetszik az ember szemei előtt az ő útja. Különösen fiatalon nagy élvezet nekivágni a világnak, szabadon választani meg az irányt. Ezenközben sok minden történhet, "szép" kalandok, "nagy" megvalósítások, de karambol is. Azután az utak véget érnek. Vagy mégsem? Megszoktuk, hogy egyik nap követi a másikat, egyik esztendő jön a másik után. Gondolunk e arra, hogy eljön majd egy pillanat, ami után nem következik másik, pontosabban: időnk beletorkollik az időtlenségbe. Mert a halál nem végleges állapot, hanem csak ajtó, ami az örökkévalóságba nyílik.

A Sátán gondoskodik arról, hogy lehetőleg csak a pillanatra figyeljünk. Ne foglalkozzunk a jövővel, lényeg az, hogy most jól érezd magadat. A mai világunkban talán a rövidtávú gondolkodás okozza a legnagyobb károkat. Ezeknek a tudatában legyen a mi imádságunk is a 139. zsoltár írójának ez, az Istennek való átadottsága, hogy "te ismersz, te jól tudod, te vizsgálj meg" és végül "vezess az örökkévalóság útján". 

Kívánom, hogy a jövőre való tekintettel tegyük dolgainkat - ez  eredményez felelős életet - vagy éppen határolódjunk el mindattól, ami arra nézve kárt okozna. Jelenünkkel alapozzuk meg a jövőnket. Aki nem gondol ezzel, az szörnyű mélyre süllyedhet. 

Mindarra, ami minket az üdvösségből kizárna, Istennél készen van a bocsánat. Ezt a bocsánatot, azonban csak itt, az időben lehet elkérni tőle. Ezért is nagyon meg kell becsülnünk azt az időt, amit tőle kapunk. Jézus Krisztus mondja, "én vagyok az út". Járjunk őbenne, kövessük Őt! A mienk is legyen az örökkévalóság útja.

Újra itthon

Az elmúlt héten pénteken késő este, a tervezettnél hosszabb magyarországi tartózkodás után, hazaérkeztünk apósommal, aki egy néhány napra ellátogatott hozzánk. Az autómat sikerült megjavítani, azóta is jól múködik, és reméljük ez így is marad. Nagy javítást kellett végezni rajta. De az Úr kegyelmét látom abban, hogy a hosszú utazás alatt, nem állt meg, csak amikor megérkeztem Kecelre. Az ott tartózkodásom ideje alatt, megvoltak a bibliaiskolai záróvizsgáim, amit az Úr kegyelméből, sikerült. A záróvizsga írásbeli(Máté és János ev.) 4-es, a szóbeli (Zsoltárok könyve) 5-ös lett. Magyarországon az osztályzatok 1-5 ig vannak, míg Romániában 1-1o-ig. Szombaton és vasárnap az Életháznál szolgáltam. Áldott alkalmaink voltak. Ezekről bővebben itt olvashatsz. 

Volt még alklamam találkozni, beszélgetni, imádkozni testvérekkel, valamint egy áldott kedves alkalmat tölthettem Súron, testvéri közösségben. Haza érkezve sok feladat várt rám, amelyeket az elmúlt héten próbáltam elvégezni, és amit nem tudtam, azokat a következő napokban kell pótolni. Jó volt újra együtt lenni a testvérekkel Gyergyóban és a körzetben. 

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! 

"Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!"

Magyarországon rekedtem

Immár, több mint egy hete eljöttem otthonról és mára már szerettem volna haza érni. Az elmúlt hét elején részt vettem Váradon a lekipásztori találkozón, ahol áldott testvéri közösségben lehettünk. Jó volt újabb kapcsolatokat kialakítani, és a régen látott testvérekkel újra találkozni. Majd Magyarországra jövet az autóm sajnos meghibásodott. A probléma nagyobb mint azt első látásra gondoltam, mert az autó hengerfeje megrepedt. Talán péntekre meg tudják javítani. Emberileg, nagyon rosszkor jött ez a probléma, de tudja az Úr, miért engedte meg, és meg akarom érteni azt, amit nekem ebből meg kell tanulnom. Imádkozzatok értünk. Most Kecelen, Fehér Tamás testvéremék számító gépét használom, ha haza megyek többet is írok. Áldott alkalmakat éltem meg az Úr kegyelméből a hét végén.