A napokban nagyon jól elbeszélgettem egy fiatal marosvásárhelyi párral, akik nagyon szimpatikusak és nyitottak voltak. A beszélgetés alatt úgy értettem meg, hogy vágy ébredt bennük Isten felé. Ezt abból is gondolom, hogy a hétvégén míg itt voltak, kétszer is volt alkalmunk találkozni úgy, hogy ők is keresték a találkozás lehetőségét. Majd megadták az e-mail címüket, hogy írjak nekik valamit, és ezt a levelet írtam hétvégén, amit ide is bemásolok. Ezeket a gondolatokat megosztom veletek is, lehet, hogy kedves olvasóm, neked is pont aktuális ez a levél.?!
Egy ember a sivatagon átvezető karavánúton ment, és már nagyon szomjúhozott, egyre inkább érezte, hogy kell valami, ami oltja a szomját. Útjában sokan haladtak abba az irányba amerre ő, és jöttek szembe vele többen. Látta, hogy az emberek nagy része, úgy van, mint ő, majd eleped a szomjúságtól, de sehol egy olyan hely ahol a szomjukat olthatnák. Viszont találkoztak némelyekkel, akik nem gyötrődtek a szomjúság kínzó érzésétől, hanem megelégedve, felüdülve mentek útjukon. Az utazók erre felfigyeltek, és nagyon szerettek volna úgy lenni ők is, kínzó érzésektől, vágyaktól mentesen haladni az úton. Ezek az utazók megosztották a többiekkel, hogyan jutottak vízhez. A széles karavánútról egyszer-egyszer egy keskeny ösvény vezet le, és azok az ösvények mind a forráshoz vezetnek, ott tiszta friss víz van, amiből lehet inni. Ők is ott voltak, és azért nem kínozza őket a szomjúság égető kínja. Voltak, akik megértették, elhitték és a forráshoz mentek és ittak. Ők megmenekültek. Sokan nem hitték, vagy nem akarták elhinni, és szenvedve, gyötrődve, egyre gyengébben és elkeseredetten mentek tovább, még végül összeroskadtak. Ott voltak, ott mentek el a forrás mellett, de nem tértek le a széles útról, hogy megmeneküljenek. Pedig látták azokat, akik ittak, és hogy azok mások voltak. Csak menetek a sodrással, a romlásba.
Ma is így van az emberiség, mint valami nagy karaván, egy sivatagi úton. A legnagyobb értékek után szomjúhoznak, és ezek hiányoznak mindenkinek. Ezek hiánya kínzó érzésekként szakadnak ránk, és próbálnak az emberek ezektől bizonyos praktikákkal megszabadulni, vagy ezeken enyhíteni, de nem tudnak megelégedni. Bármit is tesznek, (templomba járnak, még valahogy imádkoznak is, szórakoznak, különböző élvezeteket és pénzt hajszolnak stb.) nem jön a változás, a szomjúság nem csillapodik, az erények gyengülnek, az élet igazi értékeinek mécsesei mind kialusznak, és a végére már csak romok maradnak. Ezért élni, és így leélni egy életet???? Ez lenne csupán célja a földi életnek? Nem! Mindenkinek ugyan arra van szüksége: az igazi tiszta forrásra, JÉZUS KRISZTUSRA! Meg kell állni, és nem szabad tovább sodródni a tömeggel, lehet, hogy a következő ösvény, útelágazás, a te életednek sorsfordítója lehet. Jöjj a forráshoz, és meríts!! Ez a békességnek, az örömnek, a szabadságnak, a reménynek, bölcsességnek, a SZERETETNEK a forrása. Ugye milyen szép és kívánatos erények? Talán túl szépen hangzik, de kérdezem: melyik az ezek közül, amelyikre neked nincs szükséged, vagy amelyikre, nem tartasz igényt? Gondolom, nem tolnád félre egyiket sem. Nem vagy messze tőle, és a tied is lehet. Ez mindenkié, és bárki jöhet, meríthet és megváltozik az élete. Ez biztos! Ezt csak el kell hinni, és néhány lépést tenni! Az Úr Jézus most is ott van melletted, és akarja adni neked. Fogadd el, Ő téged is nagyon szeret! Annyira, hogy helyetted vállalta a kereszthalált, és már minden bűnödért és hibádért, tévedésedért, előre elszenvedte a büntetést. Mert annyira szeretett, és nem akarja, hogy szomjúhozz!"Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!" Téged is hív! Én is ennél a forrásnál jártam, és változott meg az életem. Ez ingyen van!!
A héten is több gyülekezetben evangelizációs alkalmak vannak. Kérlek imádkozzatok ezekért az alakmakért: Barót, Kécz, Kézdivásárhely, Homoródszentmárton, Erdőszentgyörgy, Héderfája és szombaton este Kiskőrösön. Ezekről tudok személyesen, de kérem az Úr Jézust, áldja meg igéjét, ezeken a helyeken, és mindenütt ahol hirdetik és hallgatják.
A tavasz érkezik, ezek a barkák már azt jelzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése