Fontos ügy a misszió!!??

Kegyelem néktek és békesség Istentől!

Az utóbbi időben, egyre gyakrabban válik beszélgetéseimben témává egy nagyon fontos és szent ügy, a MISSZIÓ! Lehet, hogy ez miattam van, egyrészt mint misszionárius, a velem beszélők, hamarabb érintik ezt a témát, másrészt, mert engem, nagyon foglalkoztat, az Isten akarata szerinti lélekmentés, megvalósulásának felismerése. Tudom, hogy minden kornak meg vannak a sajátosságai, de az alapok, a biblikus feltételek nem változtak meg. Viszont mára, nagyon elveszítette fontosságát az életünkben ennek a Krisztusi parancsnak a betöltése. Nem tudom, miért jutottunk oda, hogy sokszor, amikor a misszió fontosságáról beszélgetek valakivel, üveges szemekkel néz rám, vagy nyugtalanul várja, hogy végre abbahagyjam a mondandómat. De, sajnos így van. Szeretnék ezzel a kérdéssel így nyilvánosan is foglalkozni, és felhívni a figyelmet, amennyiben ez ilyen formában lehetséges, a missziózás fontosságára, és hiányára. Azzal a nem titkolt szándékkal teszem, és hittel, ha csak az Úr egy ember szívét is megmozdítja, már nem hiába. Jézus Krisztus missziója munkásokat keres! Az aratni való sok, de a munkás nagyon kevés! Néhány hónappal ezelőtt, egy lelkipásztor testvérem kérte, hogy írjam le a szórványmisszióval kapcsolatos észrevételeimet, valamint azt, miben látnám annak hatékonyabb működését. A bennem, akkor megfogalmazódott gondolatokat, most itt közzé teszem, és szeretném folytatni majd a misszióval kapcsolatos gondolatokat. Mint olyan embert, akit a Jó Isten a lélekmentés szolgálatára hívott el, és annak súlyát helyezte szívemre, talán a legtöbbet foglalkoztató téma az életemben: Hogyan tehetnénk többet és jobban azért, hogy a misszió eredményesebben, hatékonyabban működhessen, Isten országa és az emberek üdvössége szempontjából. Nyílván, sokan egyből azt válaszolnák erre, meg kell érteni Isten akaratát, és annak engedelmeskedni maradéktalanul, és akkor minden rendben lesz. Ez így igaz is egy bizonyos értelemben, csak azért a bibliában is látható az, hogy ez egy összetettebb dolog, és közösségi ügy, amiben elhívások, látások, áldozatvállalások, ima harcok, meggyőződések, konkrét feladatok előkészítése és végrehajtása, valamint a Szentlélek naponkénti vezetésének való alárendelt életek, mind részei Isten akaratának, és feltételei a misszió hatékony munkájának. Ez nem csak egy-egy emberre vonatkozó elvárás, hanem éppen ellenkezőleg, véleményem szerint, minden gyülekezetben, minden megtért és újjászületett embernek része kell, hogy legyen ebből valamilyen formában. Sajnálatos dolog, hogy ma, a gyülekezeti tagság nagy része, nem érintett közvetlen és felelősséggel, a missziómunkában. Legtöbben csak távoli vagy közömbös szemlélői, rosszabb esetben – mert ilyennel is találkoztam már – az ellenzői a lélekmentés eme nagyon fontos, helyben vagy egyéb szórványokban zajló eseményeinek.
Mielőtt néhány gondolatomat megosztanám, szeretném hangsúlyozni azt, hogy a szórvány missziók hatékonyabb működéséhez, elengedhetetlen a már meglévő, megerősödött, és missziós lelkületű gyülekezetek támogatása, aktív szerepvállalása. Elvi síkon, sokszor elég jól meg is tudjuk közelíteni az adott témát, tele „ha”, „esetleg”, „volna”, „kellene”, és sok egyéb feltételes módban használt megfogalmazásokkal, amelyeket az evangélium nem ismer, vagy legtöbbször nem pozitív értelemben használ. Ma viszont leginkább, csak eddig jutunk el akkor, amikor a misszió, mint aktuális téma szóba kerül. Tehát, ahhoz, hogy a szórvány misszió, és egyáltalán a misszió munka hatékonyabb legyen, meg kell értenünk a legfontosabbat: Kedves testvéreim, kedves gyülekezetek TENNI KELL! Mindenkinek a maga helyén, a maga elhívásában, képességei és lehetőségei szerint. A mai elkényelmesedett és önző világunkban, talán sokakat hidegzuhanyként érhet egy ilyen felhívás, de nélkülözhetetlen Isten munkájában. „Menjetek el”, „tegyetek”, „tanítsatok”, „hirdessétek”, ezek mind Jézus parancsai, amelyek mindannyiunkra érvényesek. Lásd az előttünk élő keresztényeket, és misszió munkásokat, akik hatékony élő közösséget alkottak, és Isten tudta őket használni. Áldozatkészek, odaszántak, tevékenyek, önzetlenek, Isten akaratának őszinte keresői és kivitelezői voltak. 
Konkrétabban. A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy általában a gyülekezetek nem missziós érzelműek, a szó igazi értelmében. Inkább csak saját magukra gondolva gyakorolják a közösségi alkalmakat, és a szolgálatok (beleértve mindent, ami az istentiszteleten elhangzik) is ezt az igényt szolgálják ki. Így inkább fogyasztók, mint tevékenyek vagyunk. Félek, hogy a „misszió” szó igazi jelentése, elhomályosult, és egyre inkább ismeretlen valódi tartalma. Ezért nagyon fontosnak tartom, első lépésként, újra hatékonyan tanítani a gyülekezeteinkben a lélekmentés fontosságát, az Úr Jézus által elmondott missziós parancs mindannyiunkra érvényes üzenetét feleleveníteni, és felgerjeszteni a misszió lángját a szívekben a Szentlélek által. Ez elsősorban a vezetők feladata. Ehhez, nagyon szükséges gyakorlati háttér, az imádkozó élet, és akik erre készek, azokkal az ima közösség. Meg kell értetni újra a misszió igazi értelmét és még inkább az igazi értékét, tisztán, világosan! Talán ezen ismeretnek a hiánya, hogy nagyon kevés, szinte alig van eszköz, odaszánt életű, elhívás és küldetéstudattal rendelkező munkás. Nagyon fontos, és minden alkalommal kiemelt imatémának kell lennie a gyülekezetben Urunk felhívása: „Az aratni való sok, (csak itt Székelyföldön tízezrek vannak), de a munkás kevés, Istenünk küldj munkásokat”! Még konkrétabban, a gyülekezetek imádkozzanak és böjtöljenek azért, hogy az Úr közülük küldjön munkásokat! „Uram válassz el közülünk munkásokat, és küld el őket”! Ezzel együtt a gyülekezetek tagjai, vezetői, kötelezzék el magukat Isten és egymás előtt arra, hogy támaszai lesznek a munkásoknak. Adjunk teret a Szentléleknek, hogy kimunkálhassa ezt miképpen Anthiókiában. Bizonyosan gazdag áldásokban lesz része ezután mind a gyülekezetnek, aki küldi, mind a missziónak ahova küldik a munkásokat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkások lehetőség szerint, költözzenek arra a helyre, ahol missziómunkát vállalnak. Tapasztalatból mondom, hatékonyan missziózni, csak úgy lehet, ha ott él az emberek között a munkás. Misszionáriusokra, sötétségbe burkolózott, erkölcsi, morális, és vallási értelemben is tragikus helyzetben levő, Magyar nemzetünknek is égető szüksége van! Mi tehetünk valamit, hogy ez változzon. Tenni kell!
Még egy gondolat. Úgy olvassuk az Ap.csel. 8:14 – ben, „Mikor pedig meghallották a jeruzsálemi apostolok, hogy Samária bevette az Isten ígéjét, elküldék azokhoz Pétert és Jánost.” 
Hudson Taylor szívére helyezte Isten, a kínai missziót. Majd mikor látta, hogy mennyi a munka, és milyen nagy szükség lenne ott még több munkásra, visszautazott Angliába, és elmondta mindenütt a szükséget. Amikor meghallották, többeknek a szívét meg tudta érinteni Isten, akiket elválasztott arra, hogy misszionáriusok legyenek, valamint arra, hogy a munkának anyagi feltételeiből részt vállaljanak, és azt biztosítsák. Így, hamarosan huszonnégy misszionáriussal bővült a misszió. Az a gondolat van a szívembe, hogy fontos dolog értesülni a gyülekezeteknek, a szükségekről. Két okból is: 1., hátha az Úr, valakinek a szívét, éppen a szükség hallatán fogja megmozdítani. Megtörténhet, amikor hallja valaki a felhívást, éppen akkor a Szentlélek meg tudja szólítani, és rá hangolni az adott feladatra. Azután, azt is el tudom gondolni, hogy éppen egy lelkipásztort indít fel Isten lelke, és vállalja fel a gyülekezete az érintett missziót. 2., Megtörténhet, hogy valakiket a felhívás, gondviselő szolgálatra indít, hogy az anyagi terhekből vállaljanak részt. Véleményem szerint, a szükséget és a megoldás lehetőségét közelebb kellene terelni egymáshoz. Az előbb megemlített két idézetben, a jeruzsálemi gyülekezetnek, és Angliának, értesülnie kellett a szükségekről, hogy Isten országának ügye, hatékonyabban és eredményesebben működjön. Elsősorban munkás kell, ahhoz, hogy eredmény legyen, és ezek leginkább a gyülekezeteinkből kerülhetnek ki. Minden korszaknak meg vannak a sajátosságai, de az eredményes misszió feltételei nem változtak meg. Ha a feltételeket meg tudjuk biblikus alapokkal és módon teremteni, akkor újra lesz áldás és fejlődés a szórványokban is.