Azon gondolkodtam tegnap, míg az Úr kegyelméből, háromszor volt alkalmam szolgálni a gyülekezeteinkben, a menybenetelről megemlékezve, hogy nem vagyunk-e az ünnepek értelemezésével is zavarban mi emberek. És nem e, a világ fejedelme próbálja elhomályosítani Isten fiának nagyságát és dicsőségét, és az emberekre bízott igazságok értékét és fontosságát, valamint ígéreteinek ismeretét, és azok beteljesedésének várását? Ugyanis, azt érzem, hogy az Úr Jézus életének utolsó földi napja, tehát a menybemenetelének a napja, semmi képpen sem bír kisebb jelentőséggel, mint a földrejövetelének napja, tehát a karácsony. Nagyon is fontos erre a napra emlékezni, amikor a megváltás tökéletes művét befejezve, adta nekünk ígéreteit, és bízott meg bennünket, tanítványait, az általa megkezdet munka folytatására. De a gonosz, nem akarja, hogy e világ, tudomást szerezzen arról, hogy a jászolban megszületett gyermek, megdicsőülve, diadalmasan távozott, és hogy mielőtt elment azt mondta, hogy "Aki hisz, és megkeresztelkedik üdvözül, és aki nem hisz elkárhozik." Valamint azt, hogy vissza fog jönni, és ez hamar lesz, és csak azok reménykedhetnek irgalmában, akik elfogadták a felkínált kegyelmet, vérében megtisztult a lelkük, akik tanítványokká lettek, akiknek Ő Atyjuk lett, ők pedig gyermekei. Inkább arra terelte a figyelmet, hogy az aranyos kis gyermek jézuskát lássák az emberek, és azzal maradjanak. A világ megünnepli nagy pompával Jézus születését, de szinte szó nélkül megy el, a megdicsőült győztes Isten fia, menybemenetelének megemlékezése mellett. Sajnos, már a keresztény közösségek is egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítanak az erről való megemlékezésnek. Nem akarom ezzel egyik ünnepet a másikkal hasonlítgatni, hanem inkább arra gondolok, hogy sokszor nem kapnak megfelelő hangsúlyt és teret fontos dolgok, míg nem annyira fontos dolgoknak, nagy jelentőséget tulajdonítunk. A karácsonyt a mai világ, szélsőséges nagy áldozatokat vállalva ünnepeli, sok olyan jelentéktelen elemmel és szokásokkal tele, amelyeknek semmi közük nincs Jézus születéséhez. De földi életének utolsó napját is szélsőséges módon,- közömbösen, érdektelenül, értéktelenül veszi tudomásul és "emlékezik nem meg" róla. Talán nekünk keresztényeknek érdemes lenne ezt mérlegelni. Ezen gondolkodtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése