Éppen ma egy hete, hogy az Úr kegyelméből, a sátoros evangelizáció befejeződött. Természetesen nem maradt visszhang nélkül, és a héten több helyről, több féleképpen reagáltak az evangélium nyílvános hirdetésére. Az erdélyi testvérek tudom több hiradásban is láthattak, hallhattak vagy olvashattak tudósítást. Én ezzel nem akartam nyílvánosan foglalkozni, mert azt hiszem a fontos igazán az, hogy a szívekbe milyen visszhangra talál az evangélium. Az, hogy egyik-másik médiában dolgozó személy éppen milyen véleménnyel van, azt hiszem nagyban függ az egyén hovatartozásától és meggyőződéseitől. Bár ide tartozik, hogy örülünk annak, ha valakire jó hatással tudtunk lenni, és célunk, hogy az evangélium, az ő életüket is tudja a teljes igazság ismeretére és megismerésére eljuttatni. Az, hogy mégis itt írok és foglalkozom vele, azért van, mert úgy érzem valamit tisztáznom kell. Több újságíró és tv. riporter kért meg, hogy válaszoljak egy néhány kérdésükre, és természetesen ezt szívesen megtettem. Azonban két újságban is megjelent olyan mondat, amit én nem hiszem, hogy mondtam, vagy esetleg nam elég érthetően fogalmaztam, és ebből az következett, hogy félreérthették. Az említett lapok tényként közölték, hogy én azt mondtam, hogy ez az első sátoros evangelizáció Székelyföldön. Ezt én így nem mondtam, vagy legalább is nem volt szándékomban. Bár pontos információim nem voltak, azt azonban tudom, hogy másutt is volt már hasonló formában evangelizáció. Azt mondtam, hogy tudomásom szerint Gyergyószentmiklóson ez az első ilyen alkalom, - és ez a város lakossága reakciójából is kitűnt - és azt is, hogy Székelyföldön is új és szokatlan dolognak tűnik ez, de ezzel nem azt szögeztem le, hogy ez az első ilyen rendezvény, és nem szeretném valakikben, azt az érzést kelteni, hogy ki akarunk valami érdemeket sajátítani, vagy elhomályosítani tényeket. Tudom biztosan hogy nem ez az első ilyen alkalom, és a kilencvenes évek elején, volt már egy egy ilyen sátor, és az idei évben Tóth Attiláék is rendeztek hasonló alkalmat Gernyeszegen.
Tehát tisztázni szeretném, nem áll(t) szándékunkban senkit félretájékoztatni, vagy a tényeket megmásítani, és valami kiemelkedően egyedinek beállítani magunkat. Sajnálom, hogy ez így alakult, és az újságíró ezt egyértelmű, kész ténynek állította .
Egyébként, van jó hangvételű és van cinikus megjegyzésekkel fűszerezett cikk is. Egyet-egyet ide teszek.
A Krónika újságban jelent meg az alábbi tudósítás:
http://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&kat=23&what=24428 A Hargita Népe tudósítása:
Remény és hümmögés
Három napig állt a Remény sátor a gyergyószentmiklósi művelődési ház előtt. Novák Zsolt baptista misszionárius főszervezőként mondta el, pénteken a betegeket, sérülteket várták a sátorba, a szombat délelőtt a gyerekeké, a délután az ifjúságé volt. Tegnap két szentmisét tartottak, bizonyságtételekkel. A sátorba bárki bemehetett; a felnőttek kérdéseikre kaptak választ, a gyerekek pedig eljátszadozhattak.
XXI. századi hittérítés? Katonatoborzás? – tették fel sokan a kérdést. A misszionárius elmondta, ők csak saját életükről, Istennel való kapcsolatukról beszélnek. Aki akarja, meghallgatja. Nem tartanak a tojásdobálóktól, azoktól sem, akik elsőre nem értik meg, hogy a szeretetről szólnak. Nem baptistákat akarnak gyártani, persze örvendenek, ha valaki az ő közösségükben lel otthonra. Hümmögtek a székelyek, ki bekíváncsiskodott, ki nagyívben kerülte. Aztán aki bement hallgatózni, elmondta, a székely ember fején azért van két fül, hogy egyiken a hang be-, a másikon kimenjen. Ami bent akar maradni, azt pedig a szürkeállomány – hisz azért van – megszűri.
Balázs Katalin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése