Ma reggel, miután a gyermekeink elmentek, iskolába-ovodába, a feleségemmel ketten tartottunk reggeli áhitatot, és elolvastuk C.H. Spurgeon: Isten igéreteinek tárházából is a mai napra tartozó igéretét. Nagyon tetszik, és úgy gondoltam kiteszem ide a blogomra. Szertném, hogy én is egy ilyen fa legyek.
„Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus" (Zsolt 92,13).
Ezeket a fákat nem az ember gondozza és metszegeti: a pálmák és cédrusok az „Úr fái", az Ő gondozása nyomán virulnak. Az Úr szentjei éppígy az Ő gondoskodó keze alatt növekednek. Ezek a fák örökzöldek, minden évszakban egyformán szépek. A hívőknek sincsenek hol szent, hol pedig istentelen időszakaik: minden életkörülmény között az Úrtól nyert szépségükben állnak. Ahol ezek a fák nőnek, szépségükkel azonnal szembetűnnek. A táj szemlélője mindenütt azonnal felfigyel a pálmák és cédrusok királyi szépségére. Jézus Krisztus követői sem rejtőzhetnek el a megfigyelők elől, mert olyanok, mint a hegyen épített város, amelyet nem lehet nem észrevenni.
Isten gyermekének növekedése is hasonló a pálmáéhoz: teljes erővel fölfelé tör, törzséből egyetlen oldalágat sem növeszt. Olyan, mint egy csodálatos oszlop, oszlopfővel a tetején. Nem ágazik sem jobbra, sem balra, minden erejével a menny felé törekszik, és az éghez legközelebb érleli gyümölcsét. - Uram, kérlek, formálj engem, hogy ilyenné legyek én is!
A cédrus dacol minden viharral. Az örök hó határán nő, de az Úr gondoskodik arról, hogy a törzsében meleget és erőt adó nedvek follyanak. - Uram, add, hogy én is a Te melegeddel és erőddel tudjak dacolni a hideggel és a viharral szemben! Ámen.
Függelék.
9 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése