Békesség nektek! Így köszöntötte feltámadása után az Úr Jézus a tanítványait, és ezzel a köszöntéssel kívánom én is, hogy Isten békessége lakozzék bennetek, és bennem is gazdagon! Nem tudom más is észlelt-e hasonlót, hogy a blog szolgáltatás akadozik? Többször próbáltam belépni a saját portálomra, ahol a bejegyzéseket írni szoktam, de napokig nem sikerült. De az is megtörténhet, hogy az én gépemmel van valami probléma, mert erre utaló más jelek is vannak. Majd a szakember, akit az Úr rendelt nekünk, Mezei Attila, megnézi a napokban. De ma reggel sikerült belépnem, így szeretném befejezni a bejegyzést, amit a kép felrakásával elkezdtem néhány napja. Két tanítvány (nem a tizenegy - mivel Júdás ekkor már nem élt - közül valók, hanem Jézus más tanítványi, akik követték Őt) megy Jeruzsálemből Emmausba, távolodva a húsvéti eseményektől, szomorú ábrázattal, kérdésekkel és kétségekkel a szívükben, reménytelenül, hitetlenül, beszélgettek mindarról amik az elmúlt napokban történtek. A Názáretbeli Jézusról, aki hatalmas volt beszédben és cselekedetekben, akit, mint azt mindenki tudja keresztre feszítettek, és a Golgothán meghalt, és némelyek azt is állítják feltámadt. Az eseményeket tudják, ha vannak részletek amelyekről nem is győződtek meg, de hallottak róla, viszont nem értik. Ekkor csatlakozik hozzájuk maga a feltámadott Jézus, de nem ismerték fel Őt.
Bekapcsolódik beszélgetésükbe, és kérdezi a reménytelen, keserű és szomorú beszélgetésük okát. Mikor megtudja, hogy az elmúlt napok jeruzsálemi események miatt ilyen elkeseredettek, felteszi a kérdést: Mi történt Jeruzsálemben? A két utazó nagyon megdöbben a kérdés hallatán, és mint egyedüli jövevénynek tartják, aki nem tud az eseményekről. Neki is tudnia kellene, hiszen ezt mindenki tudja. De Ő hallgatja amint mondják, és kiöntik szívüket. Majd átveszi a szót, megintve őket "Óh balgatagok és rest szívűek, mindazok elfogadására amit a próféták és az írások mondanak. Avagy nem ezeket kellett-é a Krisztusnak elszenvednie, és úgy menni az Ő dicsősségébe?" Azután elmagyarázta nekik Mózestől a prófétákon át, miként lettek megírva ezek az események már jól előre, és teljesedtek be. A két tanítvány álmélkodva hallgatta, és a szívük felmelegedett, épp úgy mint annak előtte, mikor Jézus beszélt. Közben a faluhoz érkeztek, ahova mentek, és Jézus búcsúzik tőlük, mint aki folytatja útját, de ők nem engedik, hívják sőt kényszerítik, hogy maradjon náluk, mert már alkonyodik, és Ő bemegy hozzájuk. Helyet adnak neki, és megosszák Vele mindenüket, asztalhoz ültetik, és veszi a kenyeret Jézus, megáldja, és megtöri. Ekkor történik a csoda, megnyilatkoznak szemeik, felismerik Őt. Jézus eltünik előlük, ők pedig azonnal visszamennek Jeruzsálembe. De már egészen másképp mint ahogy jöttek onnét. Örömmel, mennek és a tanítványokhoz érkezve boldogan mondják: Jézus él, és találkoztunk, beszéltünk Vele.
Magunk mögött hagyva a húsvéti ünnepeket, távolodunk mi is a húsvéti események megemlékezéseitől. De hogyan? Nem mindegy, hogyan folytatjuk útunkat. Vannak sokan, akik hallottak arról mi történt nagypénteken és húsvétkor. Hallották, hogy Jézus Krisztus itt járt a földön, aki beszédben és cselekedetekben hatalmas volt Isten és emberek előtt. Hallották, hogy ezt a Jézust megkínozták és keresztre feszítették. Sokan fájdalmasan veszik tudomásul e hírt, és egy évben legalább egyszer, nagypénteken, megkönnyezik amikor templomokban imaházakban megemlékeznek Jézus szenvedéséről, haláláról. Hallottak a feltámadásról is, és talán találkoztak olyanokkal, akik boldogan, beszéltek arról, hogy Jézus él feltámadt, és aki találkozott Vele annak élete megváltozott. Mégis mindezt hallva, "tudva", sok-sok ember keserűen, reménytelenül, járja tovább élete útját. Vajon miért? Mert nem hallgattak azokra, akik a feltámadás hírét hozták nekik. Mert nem volt még találkozásuk a feltámadott Jézus Krisztussal. Mert nem mondtak el mindent igazán neki, úgy ahogy a szívükben van. Miért kérdezte Jézus tőlük meg mindazt, amit nálánál jobban senki sem tudott? Mert hallani akrta azt ami a szívükben volt. Jézus hallani akarja, közvetlen tőled azt ami a szívedben van. Az áldott új élethez vezető út első szakasza: valld meg Jézusnak őszintén ami a szívedben van. Mindent mondj el neki. Sok keserűség, reménytelenség, bűn, roszz lelkiismeret, hibák, vétkek lehetnek ott, amiket szégyelleni szoktak. Neki el mondhatod, ő tudja mindet, csak arra vár, hogy te megvalljad ezeket, és megszabadít tégedet. Második szakasz: higgyj Jézus Krisztusban, és az ő igéjében. A tanítványokat, akik nem figyeltek Isten szavára, balgatagoknak nevezi Jézus. A biblia Isten szava, amely mindörökre hiteles, és amiként eddig, beteljesedtek szavai, ez időben is beteljesedik, és ezután is be fognak teljesedni. Ma is balgatagnak lehet nevezni mind azt, aki figyelmen kívül hagyja, nem hiszi, vagy csak részben hiszi Isten igéjét. " Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által." Az ige olvasásával, hallgatásával hitet lehet nyerni. Az igét hallgatva a szívben kezd munkálkodni Isten. A harmadik szakasz: be kell hívni Jézust, a világ Megváltóját az életedbe. Nem mehet tovább. Megosztani Vele mindent, amid csak van, és jön a csoda: Megáldja és megtöri a kenyeret, megnyílnak szemeid, meg fogod ismerni Őt. A szemek, a léleknek szemei, amelyek eddig vakok voltak látni a láthatatlant, látnak. Látják a dicsőséges, remény és örömteljes jövőt, amit Isten megigért minden benne hívőnek. Nem kell szomorú ábrázattal és szívvel, bizonytalan érzésekkel tovább menni. Aki találkozott a feltámadott Jézussal, annak irányt változtat az élete, és örömmel hirdeti azt, hogy Jézus él, és mindazt, amit tett az ő életében. Mint ma én is nektek. Te, kedves olvasó, hogyan folytatod útadat? Te találkoztál már a feltámadott Úr Jézussal, és neked is megváltoztatta az életedet, és felnyitotta vak szemeidet? Ne légy balgatag, hanem higgyj az irásokban melyek Istentől származnak, és róla tesznek bizonyságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése