Életjel

Isten áldását kivánom mindenkire!
Tudom sokan várják a következő bejegyzést, és hamarosan fel is teszem, ahol megosztom veletek, hogyan vezetett az Úr, amit már sokan halottak. Jelemleg Erdélyben vagyok, és most egy néhány percre kértem használatra egy gépet, és adok magamról életjelet. Szombaton megyek haza, és akkor részletes irással jelentkezem. Addig is imádkozzatok értem.

Az Életháznál

A hétvégén leginkább az Életháznál időztünk. Mivel szombaton családi napot tartottunk, amelyen egész nap, a hívő családokat érintő témákkal foglalkoztunk a biblia fényében, így már többen a pénteki nap nagy részét is kint töltöttük. Takarítani kellett a sok lehulló levelet az udvarból, valamint az épület belső részeit is, a közösségi helyet, valamint a mellék helységeket. Szombaton kb. 50 személy vett részt a délelőtt 10 órakor, majd közös ebéd után a délután 3 órakor kezdődő közösségi alkalmainkon. Vendégünk volt Cartoletti Norbert inotai lelkipásztor és felesége Zsanett. Norbert délelőtt Ananiás és Safira történetét elénk tárva mondta el, hogy sajnos a házastársak között, sokszor hiányzik az őszinte beszélgetés. Ananiásék gyülekezetbe járó emberek, és feltételezhetően, ha nyíltan beszélgettek volna, akkor talán egyikük a másikukat figyelmeztethette volna, szólhatott volna, hogy ez helytelen cselekedet amit terveznek.
Bennem egy másik gondolat is megfogalmazódott, ami szintén jellemző, hogy keresztény, gyülekezetbe járó házaspárok is olyan hamar egységre jutnak, hamis, mulandó, Isten előtt helytelen dolgokban. A döntéseinket milyen érvek, érdekek vagy tényezők befolyásolják? Egyáltalán, akarja Isten, hogy azt a bizonyos dolgot megtegyem, véghezvigyem, elmondjam? Ha akarja akkor hogyan szertené? Benne van Isten a döntéseinkbe? Az Ő személye és igéje a mi érveink, tényezőink, és az Ő munkája érdekeit szolgálja? Kedves házaspárok, aki ismeri Ananiás és Safira történetét, tudja milyen vége lett az ő cselekedetüknek. Az Isten nélküli döntéseknek, életnek, ma is a vége halál. Dönts még ma az élet Ura, Jézus Krisztus mellett, és engedd, hogy életed minden területét uralja. Ha nem hagyod ki Őt az életedből, Ő sem hagy majd ki téged az Ő országából.
Délután Nimród történetével foglalkoztunk, (I.Mózes 10:8-12), aki a Noénak dédunokája volt, és a nagy vadásznak tartották. Nimród idejében még élt Noé, az élő bizonysága Isten ítéletének és szabadításának, de Nimród nem foglalkozott az idős családtag Istenével, hanem ő maga tört hatalomra, városokat építve, saját törvényei szerint az embereket leigázva, megfélemlítve. Az istentelensége egészen Bábelig vitte őt és rokonait, alattvalóit, ahol az egekig akarták kiterjeszteni hatalmukat. Ma is vannak, akik a maguk törvényei szerint, hatalmaskodnak embereken, családokon, csoportokon, gyülekezeteken, és nem akarnak hallgatni élő megtapasztalásokat, Isten munkájáról, szabadításáról. Az ilyen lelkületet nem nézi jó szemmel az Úr, és előbb-utóbb, zűrzavar lesz a vége.
De most szeretném itt leírni, hogy mi is az Életház, mint azt már ígértem egy másik bejegyzésben. Az Életház egy missziós, evangelizációs hely délmagyarországon, Imrehegy külterületén. Ez egy régi, a harmincas években épült, tanyasi iskola épület, amihez közel 2 hektár terület tartozik. 2004 év végén kaptunk Istentől arra lelki látást és vezetést, hogy ezt a helyet az Ő munkájára rendelte. Először hároman kaptunk erre kijelentést az Úrtól, három különböző időpontban, egy - két héten belül. Elkezdtünk ezért a dologért imádkozni, böjtölni, és hitből cselekedni. Nem voltak meg a feltételeink (anyagi), és az ismereteink (szervezeti) sem, miként valósulhat meg. Az elsődleges akadály az volt, hogy sokat kértek érte, 4 millió forintot. Amikor kimentem a tulajdonossal megnézni az épületet, szólt hozzám az Úr, és azt mondta: 2,5 millió forintért fogjátok megvenni az épületet. Mikor kijöttünk az épületből, mondtam is Tamás testvéremnek aki velem volt, hogy mit szólt hozzám az Úr. Ez az összeg is sok volt, hiszen nem volt rá pénzünk. Akkor azt beszéltük meg, hogy legyen az a bizonysága, hogy ez Isten akarata, hogy ezért a jóval alacsonyabb árért megkapjuk az épűletet, és hisszük, habár, még nem tudjuk hogyan, Isten kirendeli az összeget. Néhány nap múlva elmentünk a tulajdonoshoz, és elmondtuk neki, úgy ahogy megértettük. Valahogy így kezdtem: Imre, mi most nem alkudozni jöttünk, hanem, ezt az ingatlant Isten nekünk ígérte 2,5 millió forintért, és ennyiért szeretnénk megvásárolni. Persze üres zsebbel, de hitből. Nagyot nézett, majd azt mondta szó sem lehet róla. Miután neki volt még egy két jó tanácsa, hogy honnét, esetleg hogyan szerezhetnénk meg a hiányzó összeget, amit persze mi nem tudtunk és nem is akartunk elfogadni, elbúcsúztunk. Hittük továbbra is, hogy Isten kezében van az ügy. Néhány nap elteltével kaptuk a következő vezetést: a hely neve legyen Életház. Újabb néhány nap és arra indít az Úr, alapítsunk meg hitből egy keresztény hitéleti alapítványt, és legyen a neve, Életház alapítvány. Ezekben a napokban, semmi kilátás sem mutatkozott arra, hogy az épület megvásárolható lesz. Sem pénz, sem alku. De az Úr csodálatosan vezetett és erősített meg minket, még az alapító okiratban szereplő tevékenységeket, és célkitűzéseket is imádkozva kértük el és kaptuk meg. Ekkor az alapítvány megalkotásához, szükség volt még három személyre, testvérre, akikkel megosztottuk a látásunkat, és elmondtuk a helyzetet. Ők nagy örömmel és hálás szívvel fogadták és támogatták az ügyet. Még azon az estén kb. 23 óra tájt kimentünk az épülethez, és van ott egy tornác, aminek van két vastag oszlopa. Ezeket az oszlopokat megfogtuk és ott a havas éjszakában, buzgó imában kértük el Istentől, hogy adja nekünk a megígért épületet, és rendelje ki a szükséges feltételeket. Öt férfi buzgó, őszinte imádságát meghallgatta az Úr. Aznap este mindannyian tudtuk, hogy ez a hely már az Úré, és minket rendelt a hely gondviselőivé. Szíveinkbe nagy örömet és békességet kaptunk, majd elénekeltünk egy éneket, és könnyezve öleltük át egymást. Nagyon áldott este volt, azt hiszem sohasem fogom elfelejteni. Ezután egy családot arra indított az Úr, hogy ajánlja fel a szükséges összeget. Majd napokon belül hívott a tulajdonos, és a telefon másik végén ez a mondat hallatszott: Zsolti, gyertek el, meg fogunk egyezni. Istennek megvannak az eszközei, hogy akaratát terveit, miként vigye végbe. Itt most, Imrének egy kisebb műtét, majd egy visszautasíthatatlan ajánlat, egy régen áhított területre, segítette Isten munkájának a beteljesedését. Áldott legyen az Úr neve mindenért. Így szerzett az Úr épületet délmagyarországon 2005-ben. Köszönöm Uram, hogy adtál hitet nekünk, és részesei lehetünk munkádnak. Hallelujah!
Azután igen sok fizikai munka várt ránk, és elkezdtük először a külső terület kitisztítást, mert eléggé gondozatlan volt, majd belül a wc-k, mosdók, zuhanyzók kialakítását. Az épület alapterülete, közel 300 nm, és későbbiekben, ha az anyagi feltételek meglesznek lehetőség lesz, egy 40-50 fő elszállásolását kialakítani a tető térben. Így a vizesblokkokba beépítettük már a zuhanyzókat. Ide teszek képeket, ami a megvásárlás után, a terület tisztításakor készült.

Ezután, megtörtént a külső tatarozás, és 2007 év elején, tudtunk építeni, egy fedett kültéri pavilont, ahol kb. 250 ember tud helyet foglalni. Van egy 120 férőhelyes közösségi helyünk, amit szeretnénk majd kibővíteni, valamint a jövőben a hideg konyha, és a már említett tető téri kialakítást szeretenénk ha Isten engedi és élünk megvalósítani. Ha ezek megvalósulnak, akkor hatékonyabban tudjuk végezni a munkát ezen a helyen is, hiszen lesz alkalmunk táboroztatni, kurzusokat szervezni. Ide pedig felteszek fotókat amelyek a tatarozás után készültek.

Ami még nagy bizonyság számunkra, hogy mindarra ami itt megvalósulhatott, Isten rendelt ki mindent. Mi soha nem kértünk senkitől egy forintot sem, de sok bizonysággal tudnám még bővíteni, az egyébként sem rövid mai bejegyzésemet, amikor kért az Úr valamit, és hitből kellett elindulni, de higgyétek el, mire kellett Isten mindent kirendelt. Valóban, csodákat éltünk át. De áldja meg Isten azokat a testvéreinket, barátainkat is, akik olyan lelkesen jöttek, és áldozták idejüket, energiájukat a munkákban.

Azóta ezen a helyen, sok áldott időt élhettünk át, és történtek megtérések, újjászületések, megújulások, szabadulások. Legyen ez a hely mindég, Isten munkájának szent helye. Már második éve, hogy nyáron két napos sátoros evangelizációt tarthattunk, de más közösségi, és missziós alkalmak is megrendezésre kerültek. Ezekről is teszek fel képet.

Mindenért az Úr Jézus neve legyen áldott!!! Egy ének jut eszembe: "Óh, hogyha hinni mernél, ragyogna rád csoda, te többé nem keresnél más életet soha." Isten áldjon meg téged!

Áldások, ünnep, esmények

Áldások, ünnep, eseményekben gazdag napok után, újra van lehetőségem életjelet adni magamról. Mint az előző bejegyzésben említettem, Gyergyószentmiklóson voltunk, imaház megnyitó ünnepségen. Szerettem volna Gyergyóból is bejegyzést írni, de sajnos netkapcsolat hiányában, ez nem volt lehetséges. Így most egy kicsit hosszabb idő után megpróbálom összefoglalni a történteket. Mint azt már említettem, két család jött el velünk erre az ünnepségre, Kasznár Pál és családja Szlovákiából, akik a feleségével, néhány hónappal ezelőtt tértek meg, és jó látni életükben, Krisztus formáló munkáját. A másik, Hegedűs Endre és családja, akiknek nagyon örültem. Az utóbbi hetekben Endrével több, mélyebb őszinte lelki beszélgetésünk volt, és az Ő szívében született meg a vágy eljönni erre az alkalomra. Nem véletlen! Isten munkálja az Ő szívét, és hívja haza tékozló fiát! Kérlek imádkozzatok ti is érte, és családjáért, hogy tudjanak dönteni, és legyen ünnep a menyben, és legyen ünnepünk nekünk is. A tegnap este együtt imádkozhattunk Endrével, és egy csodálatos ígéretet adott Isten nekünk az igéből: "Nem a nap lesz tenéked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Isten lesz ékességed." Milyen csodálatos ígéret, és biztatás, add Uram, hogy így legyen!
De visszatérek egy kicsit az elmúlt napokra. Csütörtökön kora reggel indultunk, és 600 km megtétele után, bizony a Bucsin hágón már mintegy 10-12cm vastagon volt a hó. Meg is álltunk néhány percre a gyerekek legnagyobb örömére.

Este megérkezve, vacsoráztunk, és elfoglaltuk a szállásunkat, majd feleségemmel elmentünk Veress Ernő testvéréket köszöntöttük, beszélgettünk, imádkoztunk, és meg beszéltük, miben tudnánk még az ünnep előtt segíteni. Pénteki napon a helyi, lelkesen takarító és készülődő testvérekhez csatlakoztunk, és igyekeztünk hasznossá válni. Este biblia óra volt a gyülekezetbe, ahol a megátkozott füge fa, és a templom megtisztítása volt az alap igei gondolat, a Márk 11.-rész alapján. Miután megosztottuk egymással, ki mit értett meg az igéből, Pali tett bizonyságot, majd egyenként imádkoztunk, és kértük Jézust, mint egykor megtisztította a templomot, úgy tisztítsa meg szíveinket is. Bensőséges alkalom volt. A szombati nap délelőtt a gyermekek készültek szolgálattal, és velük voltunk az imaházba. Este pedig, Veress testvérék hívtak meg mindannyiunkat, terített asztalukhoz vacsorára. Volt lelki és testi táplálkozás egyaránt. Az Úr áldja meg Őket vendégszeretetükért, és szolgálatukért, és erőben tartsa meg Őket. Vasárnap reggel, akik későbbre halasztották az ébredést a városban, trombiták hangjára ébredhettek. Ugyanis reggel fél 10-től az új imaház udvarán, a Zilahi fúvós zenekar harsogása jelezte az ünnep kezdetét. A csípős reggeli hidegben, Borzási Gyula testvér olvasott igét, majd elhangzott az ének, Nyissátok ki a templom ajtót..., és a szalag elvágása után meg is történt, és bevonultunk az új imaházba. Véleményem szerint, több mint kétszázan lehettünk, és ami külön öröm, hogy jöttek szép számmal a városból is. Három testvérem buzdított imára, majd azután Budai Lajos zilahi lelkipásztor testvérem szólta az élő igét, reménységgel mindazok felé akik ott voltak, és mindazok felől, akik majd ott lesznek, arról az Istenről, aki a szíveket vizsgálja, és az igazságot szereti. Azután köszöntések, igei gondolatok hangoztak el, majd Veress Ernő testvér hirdette záró beszédében a megtérés lehetőségét minden ember számára. Ma még szól az Úr, ma még hív, bár mind többen hallanák meg az Ő hívását, és menekülnének meg a bűn átkos következményétől, a kárhozattól. Kedves olvasó, Te meg vagy már mentve? Ha ma kellene számot adni az életedről, mentes lennél az ítélettől? Hiszel te Isten egyszülött fiában, Jézus Krisztusban? Csak Őreá tekintve lehet biztos az üdvösséged, ha megbocsájtotta a Te bűneidet, te pedig befogadtad Őt a szívedbe, és lehet már itt a földön boldog életed, olyan, amilyet Nélküle soha nem élhet egy ember sem! "Mond barátom, nálad vajon, ott lakik Jézus minden napon? Ma még Te is meghívhatod, Ő várja már, a hívásod! Betölti házad, és templomod, áldott lesz életed és otthonod!" Ez egy ének idézet, de igaz!



A felső képen Veress Ernő testvér buzdítja, az alsó képen én köszöntöm a gyülekezetet.

Délután Borzási Gyula testvér szólta az igét, arról, hogy miként kell a templomban, Isten gyülekezetében és közelségében időznünk. Mint papok: áldást kérve, 132.zsoltár, mint atyafiak: mint testvérek együtt lakozva és gazdag áldást nyerve, 133.zsoltár, és mint szolgái: szolgálva és Istent áldva, 134.zsoltár.

A délutánban is halhattunk még köszöntéseket, bizonyság tételeket, többek között a szlovákiai Gabriella őszinte bizonyságát a megtéréséről. Nagyon bensőséges, áldott ünnep volt vasárnap Gyergyóban, és még sok egyéb szolgálatok is voltak, melyeket hosszú lenne mind felsorolni. De azt gondolom, mindazok, akik ott voltak, és sokan azok közül is akik nem lehettek ott, szívből kívánják, és kérik Istent, hogy árassza ki kegyelmét a városra, és adjon megtéréseket, és teljen meg a gyergyói imaház is. Ámen! Ámen! Én is szívemből kívánom! Hálás vagyok Istennek, hogy találkozhattam ismerős testvérekkel, Barótról, Bibarcfalváról, Homoródszentmártonról, Marosvásárhelyről, Székelykereszttúrról, akikkel szeretettel köszönthettük, és buzdíthattuk egymást. Hálás vagyok az elmúlt napokban zajló lelki beszélgetésekért, imádkozásokért, az épülésért, és a gazdag kegyelemért, ami megtartott, őrzött, hordozott! Istené minden dicsőség!

Szeretném még megköszönni, a sok buzdítást, többek között, Kiss Zoltán, Simon András, Városi Ferenc, ifj. Veress Ernő, Veress Efraim, Budai Lajos, és még olyanok is akiknek a nevét nem is tudom, akik levélben, megjegyzésben, szóban vagy telefonon, buzdítottak és bátorítottak a blog írásra. A Kolossébeliekhez írt levél 4:17 alpján, igyekszem vigyázni a szolgálatra melyre vállalkoztam, hogy azt betöltsem. Én pedig kérek mindenkit, névvel és név nélkül is, hogy imádkozzatok értem, értünk. Isten gazdag áldását kívánom életedre!

Mozgásban

Isten áldását kívánom rád! Kissé még szokatlan számomra, a blog írás felelőssége, és már vasárnap óta készülök, újabb bejegyzést írni, de csak most, kedd délelőtt jutottam oda, hogy megvalósulhat. Az utóbbi napok elég mozgalmasak voltak, de az előttünk állók is annak ígérkeznek. Szombaton, az Életháznál /hogy mi is az Életház erről később részletesen írok/ voltam egy testvéremmel, az épület eső csatorna rendszerét kitisztítani, mert a lehulló fa levelektől tele rakódott. Este, ahogyan azt már egy éve ebben a formában is gyakoroljuk a házunknál, hét órától, házi csoport alkalmat tartottunk. Tizennégyen voltunk együtt, énekeltünk, imádkoztunk, és az Isten igéjével foglalkoztunk, az I. Péter 2.r. 9-15-ig. Ezen az estén, Fehér Tamás testvérem hozta az igét, és osztotta meg velünk gondolatait, majd még néhányan elmondtuk azt, amit még megértettünk az igék alapján. Engem a 11.-vers első szakasza szólított meg, amikor azt írja ott Péter, "Szeretteim kérlek titeket mint jövevényeket és idegeneket..". A Krisztusi élet, olyan tulajdonságokkal bír, ami ma idegen a világ számára, és olyan értékekkel ajándékoz meg, az örök életben, amit birtokolva az ember, jövevénynek, vándornak, érzi magát a földön, mint aki minden anyagi értéknél többet birtokol egy másik világban. És ez így is van! Mint Ábrahám, aki az alapokkal bíró várost várta, mely nem emberi kézzel csinált, és nem e földön rendezkedett be úgy minta ha örökké itt akarna élni. Kérdés: tud a mai világ azonosulni velem és én ő vele? Vagy idegenné váltam a számára? Otthon érzem-e itt magam, vagy jövevényként egy másik szebb hazába reménykedek, és vágyok oda? Itt itthon, vagy ott otthon? Hosszabban lehetne erről írni, de ébresszen bennünk gondolatokat. Vasárnap a gyülekezetben is nagyon buzdító igék voltak felolvasva, amelyek, mind a megtérésre, a munkára a lélek mentés fontosságára hívták fel a figyelmünket. Tegnap hétfőn délután, egy szlovákiai magyar házaspárral beszélgettem skype-on vagy másfél órát, akik több gyülekezetben végeznek lelki munkát, és sajnálattal kellet megállapítanunk, hogy a téves irányzatok, amelyek sok keresztény közösségben teret hódítanak, mennyi kárt okoznak. A tiszta hamisítatlan ige, sok helyen, sajnos, elveszíti a legfőbb tekintélyt, és emberi okoskodásokat, és rendeléseket helyeznek fölé, amit némelyek a maguk hasznára és sokak kárára tesznek. Adjon az Úr ebből megtérést, és felemelkedést. Késő délután a feleségem olyan dolgot kért tőlem, amit nagyon nem szeretek. Azt kérte menjek el a Tescoba a fiúkkal körzőt meg különböző geometriai segédeszközöket vásárolni. Hát én őszintén szólva, nem szeretek boltba, főleg nem ilyen szupermarketekbe járni. De megkért, és el kellett mennem. Gondolta, hogy ha én megyek, akkor gyorsan megjárom. Bent az üzletben, találkoztam egy baptista hívő asszonnyal és hívő lányával, akikkel beszélgettünk egy tíz percet, leginkább lelki dolgokról. Majd a vásárlás végeztével, a parkolóban, az autóm mellett állt, egy fiatal testvérem, aki szeretett volna beszélgetni velem egy kicsit, így mivel megismerte az autómat, megvárt. Éppen úgy egy órát beszélgettünk, mikor, megérkezett, és a parkolóban, megállt mellettünk, egy vidéki lelkipásztor testvér, és egy néhány percre csatlakozott a beszélgetéshez. A feleségem hívott is, hogy rendben van minden...? Jó, hogy elmentem a boltba, mert felbuzdítottak a lelki beszélgetések. Még este negyed nyolckor el mentem egy kiskőrösi családhoz, akiknél még sohasem jártam, de ismerem Őket, és a férj kért, hogy menjek el, mert szeretné, ha beszélgetnénk és imádkoznánk együtt. Mi még soha sem beszélgettünk, mindössze ezelőtt kb. két hete először a fodrásznál. Láthattam azt a vágyat, amiért hálás is vagyok Istennek, ami az Ő igazsága utáni vágyódás. Testvéremmel való beszélgetésünkben, ez volt a központi gondolat: odafordulni Isten igéjéhez, és azt megélni ma is megalkuvás nélkül. Ó bár minnél több lélek vágyódna erre! Tíz óra is elmúlt mikor imádkozva elbúcsúztunk egymástól. Csütörtökön reggel, három család elindulunk Erdélybe. Gyergyószentmiklóson, a Baptista imaház megnyitó ünnepségén veszünk részt. Kérlek imádkozzatok, aki teheti, értünk és az ott eltöltött időért.