Ima Maroshévízért (Toplicáért) is.......

Ahogy a tegnapi bejegyzésemben ígértem, (igaz az már ma volt) szeretném folytatni a maroshévízi beszámolót.
Előbb egy néhány gondolat, az ottaniaktól és az ottaniakról. A tegnap is írtam, hogy öröm látni a vágyakozást a most megtértek életébe. Az elmúlt hetekben több alkalommal el kellett utaznom távolabbra is, és így egy alkalom elmaradt, de ezt már jól előre megbeszéltük. Ettől függetlenül azon a napon, amikor kellett volna mennem felhívott Erzsike és azt mondja:
-Zsolt, merre van? Elutazott?
-Igen elutaztam, ahogy meg volt beszélve.
-Hát akkor mégis elment, pedig gondoltuk hátha nem, és akkor el tud jönni.
-Ma el kellett jönnöm, de a következő héten ott leszek.
-Na jó. Még annyit akarok mondani ne tessék bennünket elhanyagolni....
De mégis hosszúnak érezték azt, hogy a következő alkalom egy hét múlva legyen, így újra hívtak, és arra kértek menjünk el ha lehet a héten is valamikor. Hát szombaton eset ifjúsági után elmentünk, és nem bántuk meg. Áldott alkalom volt. Tegnap három órát voltunk ott, és mintha néhány perc lett volna, úgy repült el az idő. Sok kérdésük van, és úgy belemélyedtünk a gyümölcstermő élet témájába, hogy elkerülte figyelmünket a rohanó idő. A végén azt kérdezték:
-Nem lehetne még egy napot jönni Hévízre minden héten?
-Jelenleg nem, de hisszük az Úr erre is ad majd lehetőséget.
Egybehangzóan mondták, hogy várják ennek megvalósulását. Közben a héten Gyergyóban is megkérdezte tőlem valaki, nem lehetne még egy napot beiktatni hetente?
Hogy mindezt miért írtam le? Megosztom. Több oka van. És szeretnék majd a többiről is írni. Ma, ebben a modernizált keresztény világban, már úgy látom, egyre több helyen teher a gyülekezetbe járás. Már sok helyen csak vasárnap van közösségi alkalom, majd egyre több helyen, ahol délelőtt és délután is volt, csak egyiket tartják meg. Pedig a fent említett példákból azt látom, és az első gyülekezetekben is, ahol a Szentlélek jelen volt és munkálkodott, a hívők nem kevesebb, hanem több együttlétre vágytak. A világ változik, a korszakok változnak de Isten nem változik. És ma is, ahol a Szentlélek jelen van és munkálkodik, ott a természetes reakcó az kell legyen, hogy a hívők vágyakoznak együtt lenni. Emlékezz csak vissza, - ha már megtörtént az életedben, - az újjászületésed után, még vége sem volt a gyülekezeti közösségnek, máris a következőt vártad. Mindég többre vágytál nem kevesebbre! És ha ez most nem így van, akkor valószínű valami fontosabb lett számodra, mint a Megváltó. Mert a gyülekezet a Krisztus teste, és a testvéri közösségben az egytest különös áldásait tapasztalhatjuk meg, és ezek az áldások igenis vonzóak, és erről egy hívő sem akar lemondani. Ha mégis készek vagyunk erről könnyen lemondani, akkor Isten drága Szent Lelke, vagy a mi életünkben, vagy a gyülekezetünkben nem tud munkálkodni. Ó kedves testvéreim, ne engedjük becsapni magunkat! Nem a vallásosság, nem a zene, nem a szónoklatok, nem a tömeg, nem a jól csengő nevek, akár vallási, akár személyek fognak egyé tenni, és az egység áldásaiban részesíteni. Azok soha, legalább is hosszú távon nem. Csak az Isten Szent Szelleme egyedül! És milyen egy ilyen gyülekezet? Ap.csel 4:32 "A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt." Ez a közösség pedig nem arra vágyott, hogy kevesebbet, hanem inkább többet lehessenek együtt. Még akkor is ha ennek ára volt! Én pedig biztos vagyok benne, hogy ez ma sincs másként.
Visszatérve, kérem az Urat, hogy ez a vágy maradjon meg mindazok szívében, akik megtértek, és az első szeretet átitatta az életüket. Ha pedig az első szeretetet elhagytuk, térjünk meg, Mennyei Atyánk karját kitárva vár, szeretettel megbocsájt, helyre állít, megújít.
Maroshévízen mint írtam a tegnap, jelenleg egy negyedik emeleti lakásban gyülekezünk. Viszont ez a hely nem alkalmas arra, hogy szélessebb körben is tudjunk missziózni. Így most imádkozunk, hogy az Úr nyisson lehetőséget arra, hogy legyen egy arra alkalmas hely, ahol tudunk gyülekezni. Már többen is jelezték, hogy eljönnének, de egy negyedik emeleti lakásba, nehezebben jönnek el az emberek. Természetesen, a legjobb az lenne, ha egy saját helységünk lehetne, de erre jelenleg nincs módunk, mivel ahhoz komolyabb pénzösszeg kell. De azt is tudom, hogy az Úrnak erre is van hatalma, hogy azt kirendelje, mert már megtapasztaltam hasonlót. És abban is meg vagyok győződve, hogy lesz olyan imaház abban a városban, ahol magyarul hangzik majd az evangélium. De most várjuk a következő lépést, amit tennünk kell.
Kérünk titeket, imádkozzatok azért, hogy mihamarabb egy alkalmas helyen gyülekezhessünk. Valamint a városban élő magyar emeberkért, hogy Isten munkálkodhasson közöttük, és legyenek minnél többen, akik a megváltottak boldog közösségéhez csatlakoznak. Hogy dicsőüljön meg Urunk neve Hévízen is, még sokak életében!
Még két imatémát szeretnék megosztani: a héten Érszőlősön és Csernátonba evangelizációs esték vannak. Imádkozzunk, hogy az ige Istennek erejével szóljon, és ne szóljon hiába! Legyenek akinek ezen a héten változtatja meg az életét....örökre, üdvösségre!
-Ó add Uram, kérlek! Szenteltessék meg a Te Neved!
Ámen.

Maroshévíz (Toplica)

Mint ígértem a múltkori bejegyzésemben, írok egy kicsit részletesebben, a harmadik misszóállomásról Maroshévízről, vagy románul, Toplicáról. A másik két helyről Gyergyószentmiklósról ahol élünk itt, és Borszékról pedig itt, írtam már egy-egy bejegyzést. Ma pedig Maroshévízről, annál is inkább, mert az Úr Jézus kegyelméből, az ott történtek erősítik a hitünket és meggyőződésünket, mindarról amit az Úr megigért abban a városban.

Maroshévíz, egy szép nagy város, Gyergyószentmiklóstól 36 km-re, kb. 16.000 lakossal.
Ebből egy kicsit több mint 4.000 magyar, a népesség többsége román, és van még valamennyi etnikai kisebbség, több népcsoportból. Az adatok amelyeket megtaláltam, a 2002 évi népszámlálás adatai szerintiek.

Felekezeti megoszlás:
Ortodox - 11.176 fő
Katolikus - 3.457 fő
Református - 752 fő
Pünkösdista (Román) - 176 fő
Görög Katolikus - 80 fő
Baptista(Román) - 65 fő
Adventista - 54 fő
Unitárius - 17 fő
Evangéliumi - 1 fő
Óhitű ortodox - 1 fő
Zsinat-presbiteri evangélikus-lutheránus - 2 fő
Evangélikus - 4 fő
Zsidó - 2 fő
Más - 54 fő
Felekezeten kívüli - 31 fő
Ateista - 3 fő
Nem válaszolt - 5 fő

Sajnos a városban nincsen magyar nyelvű, evangéliumi gyülekezet.
Én erről semmit sem tudtam akkor, amikor tavaly nyár elején elmentünk meglátogatni egy asszonyt, Máriát, aki alkalmanként bejárt Gyergyóba a gyülekezetünkbe, és már be is volt ekkor merítkezve. Amint ott ültünk a szobában és beszélgettünk, egy különös érzés futott át rajtam: Az Úrnak terve van ebben a városban. Majd újra, és egyre erősebb lett bennem ez a belső hang, és nem tudtam szabadulni a gondolattól. El is mondtam Veress testvérnek, és ő azt mondta: Zsolt, ha az Úr ajtót nyit, akkor azt senki be nem zárhatja, és akkor ott be kell lépni. Néhány nap elteltével, beszéltem Máriával, és megosztottam vele, mi foglalkoztat engem, és megkérdeztem, mit szólna, ha egy nap átmennénk hozzá, és ott imádkoznánk? Meg is állapodtunk, hogy 2008. június 24.-én kedden fogunk menni. Azon a napon éppen vendégeink voltak, Hiri János és családja Érszőlősről, és mikor együtt reggeliztünk beszélgettünk, több téma is felmerült. Többek között a testvérem próbált javaslatot tenni arra, hogy valami megoldást kellene találni, mert úgy gondolja, nekünk nagyon kicsi ez a lakás ennyiünknek. Mindezt nagyon jó szívvel és jó szándékkal, segítőkészséggel és jó akarattal tette. De én rögtön mondtam neki, nem ennek az ideje van most János én azt hiszem, és elkezdtünk beszélgetni az Úr házának munkáiról, többek között,a maroshévízi misszióról. Majd vettük a napi áhítatot, és az aznapi igét. És szólt az Úr: Aggeus próféta könyve 1 rész. Ide teszem ebből a részből azt a két szakaszt amivel az Úr szólt hozzám és megerősített aznap. Nagyon tisztán szólt hozzám!

1. Válasz a beszélgetésünkre:
"3. Az Úr pedig így szól Aggeus próféta által, mondván:
4. Ideje-é néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?
5. Most azért ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!
6. Sokat vetettetek, de keveset takartok; esztek, de meg nem elégesztek; isztok, de meg nem részegesztek; ruházkodtok, de meg nem melegesztek, a bérlő is lyukas zacskóra bérel.
7. Ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!"

2. Ígéret a misszióra, ami aznap indult. Még a dátumot is megmondta:
"13. És szóla Aggeus, az Úr követe, az Úr küldetésében, mondván a népnek: Én veletek vagyok, azt mondja az Úr.
14. És felindítá az Úr Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, a Júda fejedelmének lelkét, és Jósuának, a Jehosadák fiának, a főpapnak lelkét, és a nép minden többi tagjának lelkét is, és bemenének és munkálkodának a Seregek Urának, az ő Istenöknek házában.
15. A hatodik hónapnak huszonnegyedik napján, Dárius királynak második esztendejében."

Csak csodáltuk az Úr szavait, majd hálát adtunk a vezetésért, és erőt, áldást kértünk az aznap induló munkára. Az Ő kezébe tettük a várost is és magunkat is. Nagyon sokszor gondoltam már ezekre az igékre, az elmúlt nyolc hónapban, és mindég megerősítenek. (Éppen ma nyolc hónapja) De az Úr gondoskodott arról, hogy ezen a napon, már ketten legyenek akikkel ott találkozzunk, mert ott volt Mária néni is, egy magyar, pünkösdi (román) gyülekezetbe járó asszony, aki szívesebben hallgatja magyar nyelven az igét. Ez nagy bátorítás volt nekünk. Így kezdtünk el minden kedden délután Maroshévízre járni. Első időben, Mária kicsi szobájában gyülekeztünk, és buzgón imádkoztunk, hogy támasszon az Úr vágyat az emberek szívében az evangélium után.

Az első hévízi imatársak

Az első alkalmak egyike után

Az első épület, ahol kezdtük az alkalmainkat

A következő három hónapban nem történt előre lépés. Amikor csak tehettük mentünk, házi istentiszteleti alkalmakat tartottunk, és imádkoztunk a két helyi testvérnővel. De ahelyett, hogy előrelépés következett volna, az Úr megpróbált bennünket. Mária, akinek a kicsi házában gyülekeztünk, szeptemberben szólt, hogy október elejétől elköltözik, mert 400 km-el Hévíztől vállalt munkát. Mária néni felajánlott, hogy menjünk ő hozzá keddenként. Ő egy társasház negyedik emeletén lakik. A feleségem fel is tette a kérdést: -Biztos vagy benne, hogy nekünk oda járni kell, egy emberért? Azt feleltem igen, mert az Úr ezt mondta, de imádkoztunk, hogy az Úr Jézus őt is győzze meg akaratáról. És az ige újra szólt, mi pedig megerősödtünk abban, hogy menni kell, tenni kell. Néhány hét eltelte után egyszer, amikor épp ott voltunk, jött Mária néni lánya, és mivel látta, hogy mi ott vagyunk, máris menni akart. De mi marasztaltuk ő maradt és figyelmesen hallgatta az igét. A végén pedig azt kérdezte, jönnek még? Én nem jöhetnék el jövő alkalommal is? Természetesen mondtuk, hogy szeretettel várjuk. Nagyon boldogan jöttünk haza aznap este. Erzsike, azóta minden alkalommal ott van, és nagy vágy van a szívében. Kb. három hét telt el, Erzsikével való első találkozásunk után, amikor hívott, hogy el hozhatná e a lányát is Enikőt? Azon az estén, Enikő szívéhez is szólt az Úr, és azóta ő is minden alkalommal ott van. Ritkán tapasztalni egy ember életében olyan szomjúságot az ige után, mint amilyen az övé. És ők azok, akikről írtam a február 10.-i bejegyzésemben, hogy eldőlt a szívükben, követik Jézust. az elhintett ige mag kikelt, és ők a misszió első megtérői. Az Úré a dicsősség mindezért is!

Enikő és Erzsike, nagy öröm és biztatás számunkra az ő megtérésük.

Folytatom!

Találkozások

Az Úr kegyelméből, hat nap magyarországi távollét után, még a múlt héten hazaérkeztünk. Több alkalmam volt testvérekkel találkozni, valamint gyülekezetekbe elmenni. Vegyes érzelmekkel emlékszem vissza az ott eltöltött időre. Sajnos sok, számomra szomorú lelkülettel, gondolkodással, könnyelműséggel találkoztam, ami inkább távolabb, mint sem közelebb segít másokat az Isten országához. Ezek mellett természetesen voltak, nagyon kedves áldott alkalmak, találkozások, beszélgetések is. Hálásak vagyunk mindazokért, akik szeretetükkel körülvesznek mikor ott vagyunk. Különösen sógóromékért, Földes Istvánékért (ő az idősebbik hugom Kati férje), hogy négy gyermekük mellett, szeretettel és szívesen osszák meg velünk otthonukat és asztalukat. Az Úr gazdagon jutalmazza meg ezért őket. A találkozások közül kiemelnék egy alkalmat, amikor id.Katona Imre és Hajas Miklós testvérekkel találkoztam, beszélgettem, és imádkoztunk együtt. Mindketten túl vannak már a nyolcvanadik életévükön, de ott ég szívükben a tiszta evangélium utáni vágyakozás, és nagyon buzgón imádkoznak azért, hogy Isten állítson olyan munkásokat, akik nem alkusznak meg, hanem az igéhez ragaszkodva, élnek, misszióznak, prédikálnak. Fiatalokat megszégyenítő módon ég szívében ennek a két idős embernek a lélekmentés tüze. Ó bár még sok fiatalt tudna elhívni az Úr, és sok tettre képes és kész szívben gyúlhatna meg a Szentlélek lélekmentő tüze! Erre még szeretnék majd visszatérni a következő bejegyzéseimben.
Nagyon nehéz volt három órai lelki beszélgetés, majd imádkozás után elválni egymástól. De nagy ajándék ők (is) nekem az Úr Jézustól, mert tudom, hogy imáikban megemlékeznek rólunk minden alkalommal. Az Úr éltesse, áldja és halgassa meg őket.
A két testvér mindenkit üdvözöl, akik ismerik őket.

Ez a kép, egy korábbi találkozásunkkor készült. id.Veress Ernő, id.Katona Imre és Hajas Miklós

Örömnap

"Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!
Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!" Zsoltárok 118:23-25

Nem terveztem ma este bejegyzést írni, de mégis teszem, mert szeretném megosztani az örömömet veletek!
Talán ott kezdem, hogy az elmúlt év júniusában, az Úr azt tette a szívemre, hogy a Gyergyótól 36 km-re levő Maroshévízen(Toplicán) kezdjünk egy missziót. Akkor ott egy testvérnő, Mária volt csupán, aki egyébként alkalmanként bejárt Gyergyóba, és vele kezdtünk el imádkozni, hogy az Úr nyisson ajtókat. Majd még fogok írni részletesebben erről a misszióállomásról is. Az elmúlt hét és fél hónapban amikor csak tehettük, minden kedden mentünk, és az Úr kegyelméből, lettek újabb látogatói az alkalmainknak, és mára 4-5 helyi, állandó résztvevő van.
Ma este pedig újabb megerősítést kaptunk, hogy nem hiába a fáradozás az Úrban. Ugyanis ma este ketten, Enikő (30) és édesanyja Erzsébet (53), bűneiket megbánva, őszinte szívvel imádkoztak, és hiszem, az Úr Jézus mindent újjá tett. Kérték a Megváltót, hogy költözzön be a szívükbe, és fogadták, hogy teljes életükkel neki akarnak engedelmeskedni, és követni Őt. Majd örültek ők is, mi is és az angyalok is. Nagyon hálás vagyok Istennek, mert ennek a missziónak, ők az első gyümölcsei. Az Úr tartsa is meg őket! Tudom mások is imádkoznak ezért a városért is, és meghallgatta a Mindenható!
MINDEN DICSŐSÉG, A KRISZTUS JÉZUSÉ!

Mozgalmas napok

Hála az Úrnak, sok feladatot kaptunk az elmúlt hetekben. Szinte most volt a bemerítkezés, és már azóta is eltelt két vasárnap. Majdnem minden este kellett az elmúlt két hétben valahol szolgálnom, több távolabbi gyülekezetben is evangelizációs alkalmakon. Ilyenkor itt Erdélyben, sok gyülekezet tart evangelizációs napokat, hetet. Ezek nagyon jó alkalmak arra, hogy az egész gyülekezet missziós szolgálatot végezzen, gondolok itt a hívogatásra, rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök. Ilyenkor álltalában a szolgálatok is, a megtérésről, megújulásról a lélekmentés drága lehetőségéről, a döntés fontosságáról és annak következményeiről szól. Tehát evangelizációk vannak szerte egész Erdély területén. Nagyon jók ezek az alkalmak, és hálás vagyok, hogy az Úr Jézus engem legalkalmatlanabb gyermekét is, abban a kegyelmi elhívásban részesített, hogy ilyen alkalmakon szolgálhatok. Kegyelem. Így az elmúlt napokban, még olyan gyülekezetekben is megfordulhattam, ahol még soha sem jártam. Áldott idők, amit semmiért sem cserélnék el.

Az utóbbi napokban még egy kis betegség is elkapott, magas lázzal, gyengeséggel. Volt, hogy alig bírtam elindulni a szolgálatomat elvégezni, feleségem vezette az autót és vitt el, de csodálatosan megtapasztaltam az Úr erejét, mert amíg az evangéliumot hirdettem, semmit nem éreztem a betegségből. Megerősített az Úr, és megpróbált. Énekeltem is: "Erőt adsz minden helyzeteben...." Köszönöm azoknak akik imádkoznak értünk, és kérjük továbbra is az imatámogatást, mert a napjaink a következő hetekben is hasonlóan mozgalmasak lesznek. A jövő héten, még Magyarországra is el kell mennünk egy néhány napra.


Csak azért írtam, egy gyors beszámolót magunkról, hogy tudjátok, miért nem írok gyakrabban, és tudom, sokszor nem is vagyunk elérhetőek. Hála az Úrnak vethetjük az ige szent magvait, és hisszük kikel a mag. Mert nem tér vissza üressen, hanem megcselekszi amiért küldetett az ige. Ó bár még sok ember szívét változtatná meg! Mike Józsefék egyik éneke jut eszembe:
Hull az ige mag:

Szállnak évezredek,

S az Isten egyre vet:

Napfényes ég alatt

Még hull az Ige-mag.

Útfélre, kőre is,

Tövisvert földbe is

Hull, hull az Ige-mag

Légy jó talaj, akiben szárba szökken, kihajt,

Aki termést érlel, gyümölcsöt bőven ad!

De jaj annak, akiben szent csírája kihal,

Aki adós marad a harmincannyival!

Szállnak évezredek,

S az Isten egyre vet:

Napfényes ég alatt

Hull, még hull az Ige-mag

Légy te is jó talaj, aki befogadja és gyümölcsöt bőven ad majd, és ha hív az Úr, hogy magvető legyél, vállald!

Gál Gabi barátom, akit már Veress Efraim blogjáról is ismerhettek, mivel neki előbb volt barátja mint nekem, de mostmár az én barátom is, :) küldött nekem ma át néhány képet, köztük a kislányomról ezt amit ide felteszek.

Renáta

Megmozdult a víz Gyergyóban

"Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik." Márk ev. 16:16

Legyen áldva és magasztalva Istenünk neve, azokért az áldásokért, amelyekkel megajándékozott bennünket, az Ő fiában, Krisztus Jézusban.

Nagyon áldott és kedves alkalmunk volt tegnap a gyergyói gyülekezetben. A fent említett ige igazságát átélve, és gyakorolva lehettünk együtt az Úr jelenlétében. Átélhettük, amikor fehér ruhában, négy személy mondta el bizonyságtételét bűneinek bocsánatáról, hitéről, és arról az örömről, hogy örök életet, üdvösséget kapott kegyelemből. Vallották mind a négyen, hogy megváltozott az életük, és az Úr Jézust szeretnék követni. Ezután hitük megvallására, bemerítkeztek, az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében! Szép és megható alkalom volt. Négy személlyel gyarapodott az üdvözülendők száma.

Ez alkalommal Simon András homoródszentmártoni lelkipásztor és kedves családja, id.Veress Ernő testvér és felesége Annuska néni is itt voltak, valamint Csíkszeredából, a táborból, és Magyarországról, Érdről is voltak vendégeink. Az is öröm a számunkra, hogy a városból is többen eljöttek.

Reggel, Kui Bálint és Király Barnabás testvéreink buzdítottak imára bennünket, a Mikeás könyve 7:18-19 igékből szolgálva. Hálát adtunk a bűnbocsánatért a kegyelemért, és az irgalomért. A mi Istenünk gyönyörködik az irgalmasságban! Ezután Simon András testvér igehirdetését halgatta meg a gyülekezet, a Máté 3:13-17 igékből, a megtérés fontosságáról, a bemerítkezés mint a keresztség gyakorlati formájáról, a biblia alapján, és a bűnök megbánásának fontosságáról, amelyre csak olyan ember képes aki bűntudatra jut, tehát bizonyos kor, érettség szükséges hozzá.

Az igehirdetés után, a négy bemerítkező tett rövid bizonyságot, megtéréséről, és hitéről. Ezután mentünk be a hullámsírba, ahol eltemettettek Krisztussal együtt a keresztség álltal a halálba, és feltámadtak vele együtt, hogy új életben járjanak. A bemerítkezés után, id.Veress Ernő testvér hirdette az evangéliumot, a keresztről szóló beszédet, amely nekünk Istennek ereje. Az igehírdetést követően, kézrátétellell imádkoztunk az új tagokért, Veress testvérrel, és Simon András testvérrel. A délelőtti alkalmat, úrvacsorával zártuk, együtt úrvacsorázva az új tagokkal.

Az alkalomról bővebben, Mezei Attila készített képes beszámolót a gyülekezetünk honlapján, ami ide kattintva megtekinthető.

Délután folytatódott az ünnepi istentisztelet, énekekkel, bizonyságtételekkel, és gyermekbemutatási alkalom volt. András testvérem szolgált, a Márk ev. 10:13-16 igékből., amikor az Úr Jézushoz hozták a gyermekeket, és Ő megáldotta őket. Ezután imádkoztunk, a másfél éves Vivienért, akit nagymamája nevel, és ő egyikük a délelőtt bemerítkezetteknek. Miután hitre jutott, megtért, azt is megértette, hogy a gyermekeket nem keresztelhetjük meg, mivel a biblia a felnőtt keresztséget tanítja, de imádkozhatunk érte, és hozhatjuk az Úr Jézushoz, hogy áldja meg, és Isten gondviselésére bízhatjuk a gyermeket.
Az alkalom befejezéseként szolgáltam a Róma 8:11-17 igékből, arról, hogy a Szentlélek jelenléte mit eredményez az életünkben.
Az alkalom után még hosszasan beszélgettünk a vendégekkel. Mondtuk is, jó lesz a majd a menybe, mert ott nem kell elválni, elbúcsúzni egymástól. Csak legyünk ott minnél többen Gyergyóból is. Adja meg a mindenható Isten, hogy ebben a munkában, hasznos és hűséges eszközei lehessünk.
Bár élhetnénk át mind több olyan alkalmat mint vasárnap.
Mindenért egyedül az Úré a dicsőség!

Feladatok és ünnep

Isten áldjon meg titeket!
Tudom, már elég sok idő eltelt, amióta utoljára írtam. Többen is figyelmeztettek, és mondták, hogy legalább életjelt adjak magunkról. Itt is köszönöm, a figyelmeztető bátorításokat.

Az elmúlt két hétben sok feladatot kaptunk az Úrtól, amiért hálásak vagyunk. Az elmúlt két hétben, szinte nem telt el úgy nap, hogy ne ismertem volna meg, újabb embereket a városban. Öröm van a szívemben, hogy Isten nyitja az ajtókat, és minden nap tehetek bizonyságot. Nagyon megérinti az embereket, amikor nem a vallásról, hanem az Úr Jézus Krisztusról kezdek beszélni nekik. Ma is volt egy érdekes találkozásom. Ketten jöttek az imaházhoz, az egyik itt a környékben egy nagyobb vállalkozó. Megkérdezték, hogy benézhetnek e az imaházba. Természetesen beengedtem őket. Tetszett nekik, hogy olyan egyszerű belülről is. Leültek az első sorba, és én énekeltem nekik két éneket. Láttam megérintette őket az Úr. Majd elkezdtünk beszélgetni, és nagyon meglepetten hallgatták azokat az igei igazságokat, amit a biblia alapján mondtam nekik a felnőtt bemerítésről, a szobrokról, a képekről, magáról Istenről, az Ő szaváról a bibliáról, és az imádkozásról. Nem is hallott még olyat, hogy valaki ne egy betanult imádságot mondjon, hanem saját szavaival imádkozzon. Megragadtam az alkalmat, és imádkoztunk. A végén elcsukló hangon azt mondta:

-Én még ilyet nem hallottam. Teljesen "sokkos" állapotba kerültem. Ezt meg kell emésztenem. Lehet, hogy az éjjel még kettőkor sem birok aludni.

Miután adtam nekik egy-egy bibliát, és ajánlottam neki, ha nem tud aludni, nyissa ki és olvasson belőle, azt mondja Máté (mert így hívják az illetőt):

-Vasárnap fél 11-kor én itt leszek, az biztos.

Várjuk, és azt hiszem az az alkalom is hatással lesz rá.

Ugyanis vasárnap egy szép ünnepre készülünk. Délelőtt bemerítkezés, délután gyermekbemutatás lesz a gyülekezetünkben. Hálásak vagyunk Istennek, hogy az elmúlt három hónapban, négyen adták át életüket az Úr Jézusnak, és nyerték el bűneik bocsánatát, és nyertek békességet az új életben. Ők négyen Papp Magdolna, Fodor Éva, Pál Éva, és Diána fognak bizonyságot tenni a hullámsírban az ő hitükről.

Róma 6:4 :"Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk."

Róma 6:8 "Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ő vele."

Csodálom az Úr munkáját, és nagyon hálás vagyok, hogy én ezt láthatom embertársaim életében. Ezzel együtt, nagyon sok bizonysággal is gazdagodhatunk.

Kérlek titeket imádkozzatok értünk, hogy a vasárnapi bemerítkezők, meg tudjanak állni végig az Úr útján.

Azokért, akik felé az Úr ajtót nyitott, hogy az elhintett mag kikelhessen, és ők is egy nap, fehér ruhában bizonyságot tehessenek.

Érettünk, hogy Isten tudjon bennünket használni, és formálni.

Minden dicséret a Krisztus Jézusé!!!!

Imádkozván egyszersmind mi érettünk is

........hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát,.........Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.
A másik alkalom, december 28.-án volt, amely életem egyik legmeghatározóbb és legemlékezetesebb napja volt. Ugyanis ezen a napon történt, hogy Isten és emberek előtt, lelkimunkára, misszionáriusi szolgálatra avattak fel, a gyergyószentmiklósi gyülekezetben. Mint ismert, Isten akaratából 2007. december 8.-án, családommal Gyergyószentmiklósra költöztem, ahol azóta, a helyi gyülekezetben, valamint Maroshévízen (Toplicán) és Borszéken végzünk lelkimunkát. Ez év őszén, a székelyföldi lelkipásztor testvérek közül, voltak akik kezdeményezték a felavatásomat, itt ahol jelenleg is szolgálok. Én is, és hiszem ők is, imádkoztunk és kértük Isten vezetését. Mi amikor a feleségemmel imádkoztunk, az Úrtól a Királyok I. könyve 1rész, 32 versétől kezdődő igeszakaszt kaptuk, és megértettük, hogy Isten akaratának engedünk akkor, amikor ezt a szolgálatot ilyen formában vállaljuk. Így november 24.-én, a székelyföldi misszókerületi vezetőséggel, a Hargita táborban történt találkozásunkkor, a vezetőség tagjai id.Veress Ernő testvérrel és velem egyetértve, és ebben megnyugodva úgy döntött, hogy a múlt év utolsó vasárnapján, felavatnak erre a szolgálatra. Az Úr Jézus kegyelméből, erre az alkalomra került sor, az elmúlt vasárnap. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy úgy rendelte, hogy itt, ezen a helyen történhetett meg, a szolgálatra való felavatásom. Végig úgy érezhettem, hogy minden az Ő drága Szentlelkének vezetése alatt van. Hálás vagyok azokért a testvérekért akik ott voltak, akik tanúi voltak ennek, a számunkra fontos eseménynek, akik együtt imádkoztak velünk, akik szolgáltak, és akik velünk együtt Urunk áldásában részesülhettek. Számomra míg élek felejthetetlen nap lesz 2008. december 28.-a.
Röviden leírom, ennek az áldott napnak az eseményeit:

Reggel az imárabuzdítás szolgálatát id.Máté Zoltán gyülekezeti vén (Székelymúzsna) testvér a 29. Zsoltár 1-4 versei, majd ifj. Veress Ernő lelkipásztor (Székelykeresztúr) testvér a Róma 5:1 alapján végezte, amelyet buzgó imák követtek.

Azután id.Veress Ernő lelkipásztor tetsvér szólt az összegyűltekhez, majd Kelemen J. Sándor lelkipásztor (Marosvásárhely) vezetésével kezdődött az avatási istentisztelet.

Ezután Kiss Zoltán lelkipásztor testvérem (Sepsiszentgyörgy) hirdette az igét a II. Mózes 3:1-12 alapján, amint Mózest szolgálatra elhívta Isten.

Ezután én olvastam fel az önéletrajzomat, és osztottam meg a jelenlevőkkel megtérésem, elhívásom, és küldetésem bizonyság tételét. Ezt követően, az avatóbizottság hitelvi kérdéseire kellett, a gyülekezet előtt nyílvánosan válaszolnom. A kérdések a következőek voltak:

MIT HISZEL:

Tőtős János (az avató bizottság elnöke, lelkipásztor Erdőszentgyörgy) - ISTENRŐL

id.Veress Ernő - AZ EMBERRŐL

Kiss Zoltán - A MEGVÁLTÁSRÓL

ifj.Veress Ernő - A GYÜLEKEZETRŐL

Veress Efraim (lelkipásztor Érszőlős) - AZ ELJÖVENDŐ DOLGOKRÓL

Miután a feltett kérdésekre válaszoltam, következett a kézrátétellel való imádkozás, melyet az avatóbizottság - hat lelkipásztor testvér - végzett, és a gyülekezet is velünk imádkozott.

Az imádkozás után köszöntéseket adtak át, és igékkel buzdítottak erdélyi és magyarországi testvérek. János Csaba kovásznai(Ap.csel 16:9-10), Simon András homoródszentmártoni(Kolossé 4:17) lelkipásztorok, valamint Fehér Tamás(II.Timótheus 2:3) és Földes István(János ev. 1:7) a magyarországi Életház misszió munkatársai(m) köszöntöttek, és bátorítottak. id. Földes István, szintén az Életház misszió munkatársa egy szép verset mondott el.

Mindannyiunk örömére, és Istenünk dicsősségére énekeltek több éneket, a Sepsiszentgyörgyről és Csernátonból érkezett testvérek, alkalmi kórusa. Nagyon szépen szolgálnak.

Nagyon sok helyről érkeztek vendégeink: Magyarországról, Szlovákiából, Erdélyből, és Gyegyóból a városból is. Külön öröm volt számomra, hogy többen el tudtak jönni Maroshévízről és Borszékről is. Jó volt látni, ahogy a mi imaházunk teljesen megtelt. Azért imádkozunk, és azt kérjük az Úrtól, hogy Gyergyóiakkal is teljen meg így.

A délelőtti áldott istentisztelet után, együtt ebédeltünk, majd délután három órától folytatódott együttlétünk. A délutáni alkalommal én kezdtem az igei szolgálatot a fent említett igék alapján a Kolossé 4:3-4 -ből.

Ezt követően, újabb köszöntések és bizonyságtételek hangzottak el, édesanyám, Svrakáné Zsuzsi, Törökné Mészáros Erika, Lőrinczi Gyula, Kiss Judit, és Tőtős János részéről, bátorításul és buzdításul.

Az alkalom zárásaként, Veress Efraim testvérem hirdette az áldott igét, a Máté ev. 14:22-33 alapján. (Sajnos Efraimról nem tudok olyan képet feltenni, amikor éppen szolgált, mert gondolom ekkorra már lemerültek a fényképezőgépek, mert ugyan három helyről is kaptam fotókt, egyiken sem találtam.) Az alkalom végén, még Szántó Dániel, Mezei Attila, és István József tesvérek szóltak pár szót, mindenki lelkesítésére.

Ez a "rövid" beszámoló is bizonysága annak, hogy áldott időt adott nekünk az Úr! És valóban, ettől sokkal többet kaptunk, mint amit itt meg tudtam jelentetni.
"Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!"
Az örökkévaló Istené minden dicsősség, hogy ezen a napon így lehettünk együtt. Az alkalom után is, még hosszan beszélgettek a testvérek egymással, és jó volt, hogy senki nem sietett haza. Adjon az Úr, még sok ilyen kedves alkalmakat.

Azért számoltam be erről az alkalomról ilyen részletessen fotókkal, mert tudom, hogy sokan várták olyanok, akik csak így szerezhetnek tudomást az itt történtekről.

Kérlek titeket, imádkozzatok értünk, hogy tudjuk ezt a felelősségteljes feladatot, szolgálatot, hűen, Isten akarata szerint, kitartóan, a Szentlélek vezetésével, isteni bölcsességgel, és az Ő erejével végezni és elvégezni. Hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.
Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges!

Áldott legyen az Ő szent neve!!

Sokat cselekedtél te, Uram Istenem

...........a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
Kívánok mindenkinek, áldásokban gazdag, mennyei békével teljes, boldog új évet.
Nagyon esemény gazdag, mozgalmas volt az elmúlt három hét.
Az ünnepi alkalmakon kívül (karácsony, szilveszter, újévnapja), még két nagyobb esemény volt az elmúlt három héten a gyülekezetünkben. Az egyik alkalmunk, december 21.-én, a gyergyói sérültek egyesületével tartott közös, hálaadó, karácsonyi, és egyben a sérültekkel az évzáró istentisztelet volt. Hirdettük a karácsonyi örömhírt, a megváltás tényét, annak elfogadásának lehetőségét. Az Úr Jézus földre jöttét és kereszt halálát, amely álltal elvégezte minden ember megválltását, amelyet, mindenki eldöntheti elfogadja, vagy elutasítja. Azután megemlékeztünk az egész évi áldásokról, amelyekben Istenünk kegyelméből részünk lehetett ebben az évben a sérült emberekkel. Erről képes beszámoló itt olvasható, a gyergyói sérültek 2008-as évéről pedig egy prezentáció itt tekinthető meg.

Eljött - és újra el fog jönni

„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11).
Sokan ünneplik ma az Úr első eljövetelének feltételezett napját: fordítsuk most figyelmünket második eljövetelére. Ez éppen olyan biztos, mint amilyen az első eljövetele volt és hogy először eljött, az nagyban alátámasztja második eljövetele bizonyosságát. Jézus Krisztus, aki eljött szolgálni mint egyszerű ember, egészen biztosan eljön újra, hogy elvegye szolgálatának jutalmát. Ő, aki eljött, hogy szenvedjen, minden bizonnyal eljön újra, hogy uralkodjék. Ez a mi boldog reménységünk, mert egykor majd osztozni fogunk Urunk örömében. Most megaláztatás és irigylésre nem méltó élet az osztályrészünk, mint az Övé is az volt itt a földön, de ha majd visszajön, nyilvánvaló lesz dicsősége, és megdicsőít minket is. A meghalt szentek is feltámadnak megjelenésekor. A megrágalmazottak és megvetettek tündökölnek majd Atyjuk királyi uralmában. Királyok és papok lesznek, és a gyász napjai véget érnek számukra. Az örökkévalóság mérhetetlen békéje és ragyogása bőséges jutalom lesz a bizonyságtétel és küzdelem éveiért. Ó, bárcsak hamarosan jönne az Úr! Mert eljön! Már úton van és gyorsan közeledik. Közeledtének jelei töltsék el örömmel a szívünket. C.H.Spurgeon

Zúgjatok hát, reménységünk karácsonyi harangjai!

.

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

.

Újra eljön, várjuk Őt!

.

.