A hit, amely nem követel

"E gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Ezután otthagyta őket, és elment." Máté 16:4

Az Istentől való csodakérés, a hit hiányát jelezheti. Némelyek úgy érzik, ha folyton csodát kérnek Istentől, azzal nagy hitről tesznek tanúbizonyságot. Azt feltételezik, hogy Isten mindég  látványosságra törekszik. Úgy gondolják például, hogy Isten minden beteget meg akar gyógyítani, vagy csodássan ki akarja menteni őket minden nehézségből, amivel csak szembekerülnek. Jézus kárhoztatta azokat akik csodákat követeltek tőle, mert ismerte a szívüket. Felismerte, hogy nem képessek hinni benne, ha a hitük nincs állandóan jelekkel megtámogatva. Hitük nem volt elég erős ahhoz, hogy a csodák állandó utánpótlása nélkül, életbe maradjon. Jézus korholta őket a hit hiánya miatt, és ott hagyta őket. 

Olykor nekünk is inkább a csoda kell mint a csodatevő. Isten ezt bálványimádásnak nevezi, és nem hajlandó csodákat tenni követelőzésre (Jeremiás 2:11-13). Néha az mutatja meg leginkább a hitünket, hogy nem kérünk csodát. Az egyik legcsodálatosabb hitvallás az Ószövetségben, Sidrák, Misák és Abednegótól származik, akik az izzó tüzes kemencével néztek szembe Istennek való engedelmességükért. Igazi hitük nyert kifejezést, amikor arról biztosították a királyt, hogy: "Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: Ő ki tud szabadítani az ízzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te Isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, melyet felállíttattál." (Dániel 3:17-18) Biztosak voltak, hogy Isten képes megszabadítani őket, de olyannyira bíztak benne, hogy nem kértek kíméletet magukra. 

Hitednek, csodákra van szüksége ahhoz, hogy fönnmaradjon? Vagy oly teljes mértékben bízol benne, hogy el tudod mondani: "De ha nem tenné is, az Úrban bízom."

Henry & Richárd Blackaby

Ma reggel olvastam ezeket a gondolatokat, az "Isten megtapasztalása napról napra" című áhitatos könyvben.