"Megtérésre való időt, Isten kinek kinek megád,
Ninivének negyven napot, Sodomának egy éjszakát.
De nem lehet megtérni már, ha az idő lejár."
Balánbányán volt a sátor felállítva Július közepén, és hangzott az evangélium a város főterén három napig. Voltak akik eljöttek és hallgatták, volt olyan is aki összetört, de volt olyan is, aki a rend őreit próbálta rábírni, hogy némítsanak el minket. De nem lehetett a programot beszüntetni, mert ez az idő, az evangélium hirdetésére volt rendelve, és volt olyan ember is, akinek talán az utolsó esélye volt arra, hogy megváltoztassa az életét.
Egy sajnálatos, de tanulságos és egyben figyelmeztető esetet szeretnék megosztani veletek. Kezdett járni a baláni közösségbe egy ötvenes éveiben járó, jól szituált ember. Rendszeresen jött, és a sátoros programban is aktívan ott segített, amiben csak tudott. Az egyik este, amikor éppen elkezdődött az evangelizáció, odajött az egyik fia (29 - éves). Az apa kérlelte, " -Gyere be fiam, hallgasd meg, szánj egy órát...." A fiú azt mondta, most nem ér rá, de majd ha egy másik alkalommal, amikor újra fel lesz állítva a sátor, majd bejön. Ezután borzalmas dolog történt. Ez a fiú, egy szórakozó helyen, pontosan egy hét múlva, megölt egy embert ott Balánbányán. Nem lesz neki következő alkalom. Ha bejött volna......, ha meghallgatta volna......, ha megtért volna....., biztosan, nem ott lenne ahol most van, és nem várna rá több évtizedes büntetés, és nem lenne olyan traumában a családja, nem kellene szenvednie a feleségének a két hónapos kicsi gyermekkel. Óh mennyi minden másképp lehetne, ha lett volna ideje Istenre! Az az idő ki volt rendelve a számára, de ő elment mellette. Neked is van rendelt idő Istentől, te hogy viszonyulsz hozzá? Szánj időt Istenre, magadért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése