2009. szeptember 21., hétfő

Hála és könyörgés

Hála van szívünkben mindazért, amit Isten kegyelméből Maroshévízen is átélhettünk, és megtapasztalhattunk a sátoros evangelizáció alkalmával. Nagy kegyelem az, hogy egyálltalán, volt alkalmunk hirdetni nyilvánosan magyarul az evangéliumot. Ennek a fontosságát és jelentőségét abban is le tudtuk mérni, hogy igen sokféle akadállyal szembesültünk. A helyi emberek azt mondták, hogy eddig még magyarul nem volt arra példa, legalább is amíg vissza tudnak emlékezni, hogy az evangélium ilyen formában nyilvánossan lett volna hirdetve. Az esti evangelizációs alkalmakra, lényegesen többen eljöttek mint amennyire számítottunk előzetesen. Azt tapasztaltam, hogy figyelmesen, sőt sokan éhezve hallgatták az igét. Minden este voltak olyanok, akiket megérintett az ige, és volt alkalmam beszélgetni imádkozni velük. Voltak nagyon őszinte beszélgetések, és őszinte vágyakozás ébredt némelyek szívében. Szombat este amikor a sátort bontani kezdtük az alkalom után, fiatal lányok könnyes szemekkel kérdezték, hogy nem maradhatna e a sátor még. Sajnos tovább nem maradhatott, mert eddig volt engedélyünk, meg a gyergyói gyülekezetbe vissza kellett vinni a székeket vasárnapra, de jó, hogy Isten megérintette a szívüket az embereknek, és hisszük ez a magvetés is egyszer gyümölcsözni fog. Hirdettük az igét, elég sok bibliát osztottunk szét, hisszük Isten tovább munkálja a szívüket. Ilyenkor a következő nagy harc, hogy eljöjjenek a gyülekezetbe. Azért imádkozunk, hogy tudják ezt a következő lépést megharcolni.

Az Úr rendelt számunkra egy termet, és mostantól egy sofőriskola tantermét béreljük ki, és minden csütörtökön este 6 órától ott gyülekezünk.  

Nincsenek megjegyzések: