2009. augusztus 1., szombat

Járt, vagy járatlan az ösvényem?

A legelső afrikai megtérők őszinte és buzgó imádkozók voltak, és szerették a magányos imádkozást. Mindenkinek volt egy kiválasztott helye a bozótosban, ahol kiöntötték szívüket Isten előtt. E kis Bételekhez vezető utakat nagyon jól meg lehetett ismerni. Amikor valaki kezdett hanyatlani imaéletében, másoknak is föltűnt. Ilyenkor kedvesen emlékeztették testvérüket: “A fű kezd kinőni az ösvényeden.“

A Sátán egyik célja az, hogy visszatartsa a keresztyéneket az imádkozástól. Semmit nem fél az ima nélküli igetanulmányozástól, az imátlan munkától, az imátlan vallástól. Nevet fáradozásainkon, kigúnyolja bölcsességünket, de reszket, amikor imádkozunk.

Amikor imádkozunk, nem szabad elfelejtenünk, hogy imáinkra választ kapunk. Némelyik választ pontosan úgy kapjuk, ahogy kérjük. Némelyik válasz egy kicsit eltér kívánságunktól – jobb módon érkezik. Némelyik imára úgy kapunk választ, hogy bennünk változik meg valami. Némelyik imánkra mások változnak meg. Némelyik imára úgy kapunk választ, hogy több erőt nyerünk Istentől a próbák hordozására, más imádságokra pedig megszűnnek a próbák. Némelyik imára azonnal válaszol Isten, némelyik imára csak évek múlva kapunk választ, és némelyik imánkra az örökkévalóságban kapjuk meg Isten válaszát.

Forrás: Internet

2 megjegyzés:

iri írta...

Jo volt ezt olvasni

Mónika írta...

Köszönöm,hogy olvashatlak...