Ma hála adással emlékezünk

Ma reggel feleségemmel együtt hálát adtunk, és megemlékeztünk az elmúlt 16 évről, amit egymás segítőtársaként élhettünk meg. Voltak örmeink, könnyeink, boldog és keserű óráink, próbáink és győzelmeink, de a házasságunk ideje alatt éltük meg mindketten életünk legcsodálatosabb napját, amikor átadtuk szívünket az Úr Jézusnak, azon a napon, amikor újjászülettünk. Ezért vagyunk a leghálásabbak. De ezenkívül, még számtalan okunk volt és van a hálára. Ma mindenért hálát adtunk.

Mi akkor 1992. október 17-én

..........és ma, 2008. október 17-én.

Sokat változtunk, kívül és belül is.

Imalánc

Az Úr Jézus áldását kívánom mindenkire!
Istennek hála, áldott alkalmaink voltak ma a gyülekezetben. Délután még külön öröm is ért bennünket. Többen kérdezték tőlem, hogy mi van Magdival, aki a sátoros evangelizáción vasárnap ott volt, és az Úr nagyon megérintette a szívét, majd a férje nem engedte a gyülekezetbe. Imádkoztunk, és ma délután végre engedett a férj, és ott lehetett a gyülekezetben, két lányával. Nagy vágy van a szívében, és tovább kell imádkozni érte. Jó volt látni, ahogy szomjúhozik az ige után. Legyen áldott az Úr, hogy az elvetett igemagokra gondja van.
A holnapi naptól (13.-a hétfő) szeretnénk ima-böjt láncot kezdeni a 23-án kezdődő evangelizációért, hogy legyen ott is talaja az ige magjának, hogy Isten készítse a szíveket, vonja az embereket, és áldja meg az evangéliumot ott abban a városban is. Mivel a mi gyülekezetünkben igen kevesen tudnak ebből részt vállalni, így kitettem egy napi listát, és ha úgy érzed, hogy akarsz és tudsz csatlakozni ehhez az imalánchoz, akkor ezt megteheted névtelenül, és majd a mennyei Atya megfizet neked nyilván!Tehát, ha szeretnél kapcsolódni, akkor jelöld meg a napot a mellette levő pici körben, majd kattints a "Vote" gombra. Az nem baj ha egy napra többen is leszünk. A fontos, és jó ha minden nap, mind többen tudunk az Úr előtt megemlékezni és kérni, zörgetni Borszékért.
Halgasson meg az Úr!

Borszék (is) élő vízre vár

Mint ahogy igértem egy régebbi bejegyzésben, - augusztus 5.-én -, hogy fogok írni a három városról, ahol Isten akaratából munkálkodunk. Gyergyószentmiklósról ahol élünk, már írtam egy beszámolót augusztus 6.-án azt itt olvashatjátok, és mint a tegnapi bejegyzésemben is utaltam, ma szertnék egy kicsit részletesebben a borszéki misszióról írni.

Borszék, nagyon szép helyen, erdős hegyektől övezett széles völgyben, Gyergyótól kb. 60 km-re fekszik, 900 méterrel a tengerszint fölött.
A településnek nem egészen 3.000 lakosa van, amelynek száma sajnos folyamatosan csökken. A lakosság többnyire magyar ajkú.
A városka, világhírű lett 2004-ben, mivel az amerikai üdülőparadicsomban, Berkeley Springsben az ivóvizek világbajnokságán aranyérmet nyert, a Borszék területén található természetes forrásaiból fakadó víz. Így lett világhírű, a borszéki ásványvíz. A múlt rendszerben neves üdülő és fürdőhely volt. Erről tanúskodik a villa negyed is, amelyre ma csupán, romos épületekből álló lerobbant, elhagyatott hatalmas házak emlékeztetnek.
A település lakosságának legnagyobb része, több mint 2.100 fő, katolikusnak vallja magát, míg ezzel szemben, csupán 3 baptista, és 16 pünkösdi gyülekezeti tag van.
A baptista gyülekezetbe volt amikor 20-an is jártak, de az idő múlásával kihaltak, elköltöztek, lemorzsolódtak. Van egy kis imaházuk is.
Én ez év, június 17.-én voltam ott először, miután megkértek bennünket, hogy látogassuk meg a gyülekezetet. Akkor öten voltak borszékiek, de mint később megtudtatam, hogy álltalában csak három idős néni van, akik annak ellenére is összegyülnek minden szerdán és vasárnap, hogy volt mikor 8 hónapig nem látogatta meg őket senki. Ott jártunkkor, az Úr szívemre helyezte őket és a várost, és azóta amikor tehetem, csütörtökön délután megyek, és együtt imádkozunk ébredésért, kegyelemért.
A városban, sok kút van, és azokhoz jártak az emberek vízért. De sajnos a sok kút közül, már csak egy ad vizet, és az is távolabb van a várostól, és elég nehezen megközelíthatő. Azok a kutak amelyek régen vizet adtak, ma ki vannak száradva. Nem e így van ez sokszor szellemi értelemben is. Voltak források, amelyekből folyt az élő tiszta víz, és mára ezek a források megritkultak, és csak itt-ott van egy-egy tiszta élővizet adó - tovább adó, élet vagy gyülekezet.
Miért? Miért?
Pedig ha valamikor szükség volt a tiszta evangélimra, akkor ma szükség van. A gonoszság sivatagában élővíz nélkül, szomjúhozva vergődnek az emberek, és szemeink előtt hullanak el, és mennek az örök ítéletre. Mert nem ittak abból a vízből, ami életet ad, amit aki iszik, az soha meg nem szomjúhozik. Mind több és több ember a végső pusztulás útján halad, és mind kevesebben az örökélet ösvényén. Nem kiált egy belső hang a lelkünkben, és nem késztet cselekvésre? Ó, bár nyílnának meg lelki szemeink, és látnánk meg, addig még mi igyekszünk, ésszerű kifogásokra hivatkozva, kényelmes, konfliktusoktól és nagyobb áldozathozataltól mentes, "hívő" életet élni, addig embertársaink százai-ezrei-milliói vesznek el. Mert nem volt időnk, volt sok minden fontosabb, mert, mert, mert.... és hárítjuk másokra, vagy majd, majd, majd...., és így telnek el kegyelmi napjaink. Pedig az Úr Jézus azt mondta, hogy a víz amelyet Ő ad, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz bennünk. A kútfő azt jelenti, az adja tovább, a forrás vizét. Az alap, a forrás Jézus, Ő adja az élővizet. Ez a forrása nem apad, ez a forrás örök. Mi van a mi kútfőnkel, kiszáradt? Repedezett kútjaink vannak, melyek nem tartják a vizet? Valami akadályozza az áramlást, a forrás és a kútfő között? Istennek egyszer ez volt a panasza népe felé: "Elhagytak engem, az élő vizek forrását." Ne nyugodjunk hívő keresztény testvéreim, menjünk Jézushoz, állítsuk helyre életünket, és imádkozással, kitartó könyörgéssel kérjük Istent, buzogjon belőlünk az élő folyam, és legyenek még sokan, akikhez a mi kútfőnkön keresztül juthat el az életmentő evangélium. Azért is imádkozom, hogy mind többen legyenek, akik még odaszántabban, vagy teljesen Istennek szentelve életüket, vállalják az evangélium szolgálatát, és vezetnek sokakat a szabadítás és örökélet forrásához.
Borszék is erre vár, és ott is, bár ha minden kút működne is, kevés lenne, mert a lélek szomjúságát, csak az élő víz képes oltani örökre. Ezért szertnénk, evangelizálni 23-24-25.-én a városban, és reménykedve várjuk a szomjúhozó lelkeket. Imádkozunk Isten támasszon szomjúságot, de nem borszéki víz után, hanem az Ő igazsága után. "Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek."
-Uram, köszönöm, hogy ma még, aki szomjúhozik jöhet, és aki akarja veheti az élet vizét ingyen.
Imádkozzatok értünk, és Borszékért.

A nyáron többször elkísértek vendégek is a misszióba.
Felteszek egy néhány képet:

Magyar vendégekkel az imaház előtt

Szilágyerkedi és sepsiszentgyörgyi vendégekkel az imaház előtt

A három borszéki nővér

Bizonyságot tesz Mezei Attila

Reméljük, hogy helyiekkel is meg fog telni az imaház

A még egyetlen működö forrás a 10-es, "Kossuth forrás"

Ünnepre készül a gyülekezet

Kis közösségünk, október 26.-án vasárnap, kettős ünnepet tart. Délelőtt bemerítési ünnepünk lesz, délután pedig hálaadó istentiszteleten emlékezünk meg Urunk megmentő és gondviselő kegyelméről. Külön öröm számunkra, hogy ezen az alkalmon, az érszőllősi, és más gyülekezetekből is érkeznek vendégeink. Veress Efraim testvéremmel még a nyáron beszéltünk arról, hogy a gyergyói hálaadó istentiszteletre jó lenne ha el tudnának jönni. Mi megbeszéltük, és tetszett ez az Úrnak is, és ha éltet bennünket és megsegít akkor ezen az ünnepen együtt lehetünk. Imádkozunk áldás esőért.
Előtte 23-24-25.-én Borszéken fogunk evangelizálni, és már szombat este, a megérkezett vendégekkel ott leszünk, és Efraim hirdeti az evangéliumot. Részleteket később.
-Úr Jézus, kérlek készíts talajt, ami alkalmas lesz befogadni az ige magját. Uram, kérlek készítsd fel szolgáidat, hogy a Szentlélek erejével szolgálhassanak. Legyen vetés, és legyen aratás. Halgass meg Uram.

Isten szeret

"Mert az Úr szemei az övéin vannak, és az Ő fülei azoknak imádságain."
Valaki a múlt héten azt írta nekem: Zsolti adj kérlek valami életjelt magatokról, mi van veletek? Csakugyan régen jelentkeztem, és mivel az utolsó bejegyzésemben arról írtam, hogy meg vagyunk próbálva, azok akik a szívükön és imakarjaikon hordoznak, szeretnének életjelet kapni. Az elmúlt hetekben, napokban megvoltak-vannak a próbáink - amelyeket Isten enged meg, megvoltak a kísértéseink is - amelyekkel az ellenség támad, és a programjaink valamint a feladataink is az elmúlt időben eléggé megsokasodtak. De hálás vagyok az Úrnak, mert csodálatosan engedi megtapasztalni az Ő hűségét, és a nehézségeken keresztül tanít, nevel, magához vonz. Még valami: tudom ha Isten munkájában valaki igyekszik hasznos lenni, azt az ellenség nem nézi jó szemmel. De jó az a biztos tudat, hogy senkit sem enged a Mennyei Atya felettébb megpróbálni, és a kimenekedést is megadja. Mi is átélhetjük Istenünk felemelő és szabadító kegyelmét, szeretetét.
Az elmúlt napokban, volt újabb lehetőségünk a városban élő sérült emberekkel egy napot eltölteni. A sérültek egyesülete szervezésében, szombaton a Maros baktai holtágánál voltunk kint, és a gyönyörű napsütéses időben, mint valamikor az Úr Jézus a genezáreti tó partján, mi is hirdethettük az evangéliumot. A több mint 80 ember áhitatosan hallgatta amint Veress testvér feltette azt a kérdést, amit az Úr Péternek tett fel: Szeretsz e Engem? Azért imádkoztam a végén, hogy azok akik hallották a kérdést, bár mind tudnának még úgy válaszolni mint Péter: Uram szertelek Téged!
"Szeressük Őt, mert Ő előbb szeretett minket"

Akik kegyesen akarnak élni.......

........Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.
Isten igéje mondja ezt, és ezzel minden embernek szembesülnie kell, aki az Úr Jézust választotta, és Neki engedelmes életet akar élni. Bár tudjuk is, hirdetjük is, de mégis amikor benne vagyunk, érezzük ennek súlyát.
Az elmúlt két hétben, és kiváltképp az utóbbi napokban, rajtunk is beteljesedik az igének ez az igazsága. Rágalom és hazugság hadjáratot indított a gonosz ellenünk, és egyre több embert próbál ezzel megkeseríteni. Tudjuk, hogy ez a gonosz munkája, és azért imádkozunk, hogy állítsa meg az Úr, és hozzon ki ebből valami jót. Részletekről nem írok, de ha imádkoztok, kérjétek az Úr kegyelmét, hogy rontsa le az ördög minden munkáját itt Gyergyóban. Tudom, minden megoldás Isten kezében van, és ezt is az Ő kezébe tettük, és a megoldást is Tőle várjuk.
Ne félj, mert én veled vagyok .... olvastam ma az Ésaiás 41. részében, és tudom Ő velem-velünk lesz, és az Ő igazsága jobbjával támogat minket.

Mint a pálma és a cédrus

Ma reggel, miután a gyermekeink elmentek, iskolába-ovodába, a feleségemmel ketten tartottunk reggeli áhitatot, és elolvastuk C.H. Spurgeon: Isten igéreteinek tárházából is a mai napra tartozó igéretét. Nagyon tetszik, és úgy gondoltam kiteszem ide a blogomra. Szertném, hogy én is egy ilyen fa legyek.
„Az igaz virul, mint a pálmafa, magasra nő, mint a libánoni cédrus" (Zsolt 92,13).
Ezeket a fákat nem az ember gondozza és metszegeti: a pálmák és cédrusok az „Úr fái", az Ő gondozása nyomán virulnak. Az Úr szentjei éppígy az Ő gondoskodó keze alatt növekednek. Ezek a fák örökzöldek, minden évszakban egyformán szépek. A hívőknek sincsenek hol szent, hol pedig istentelen időszakaik: minden életkörülmény között az Úrtól nyert szépségükben állnak. Ahol ezek a fák nőnek, szépségükkel azonnal szembetűnnek. A táj szemlélője mindenütt azonnal felfigyel a pálmák és cédrusok királyi szépségére. Jézus Krisztus követői sem rejtőzhetnek el a megfigyelők elől, mert olyanok, mint a hegyen épített város, amelyet nem lehet nem észrevenni.
Isten gyermekének növekedése is hasonló a pálmáéhoz: teljes erővel fölfelé tör, törzséből egyetlen oldalágat sem növeszt. Olyan, mint egy csodálatos oszlop, oszlopfővel a tetején. Nem ágazik sem jobbra, sem balra, minden erejével a menny felé törekszik, és az éghez legközelebb érleli gyümölcsét. - Uram, kérlek, formálj engem, hogy ilyenné legyek én is!
A cédrus dacol minden viharral. Az örök hó határán nő, de az Úr gondoskodik arról, hogy a törzsében meleget és erőt adó nedvek follyanak. - Uram, add, hogy én is a Te melegeddel és erőddel tudjak dacolni a hideggel és a viharral szemben! Ámen.

Képes beszámoló

Mezei Attila testvérem, egy képes beszámolót készít, és folyamatosan tölti fel, a három napos evangelizációról.
A képes összefogleló ide kattintva megtekinthető.

Szív visszhang

Még a sátoros evangelizációról egy pár sorban had írjak, és a legfontosabbról, az Szentlélek munkájáról ezen a hétvégén. Az előző bejegyzésben azt írtam, hogy számomra a legfontosabb a szív visszhangja. Az, hogy Isten igéjét, hogyan fogadják, akik hallják. Elmondhatom, sok féle megtapasztalásunk van az elmúlt két hétben, de nagyon örülünk annak, akikben elkezdett munkálkodni Isten igéje.
Már szerdán este is jöttek ketten, majd vasárnap újra ketten, akik először jöttek a gyülekezetbe. Sőt az egyikük, aki kb. 45 éves, azt mondta, a kezében még sohasem volt biblia. Természetesen azonnal adtunk neki egyet, amit nagy örömmel fogadott. Bár neki el kellett utaznia két hónapra, mert külföldön vállalt munkát, de várjuk vissza, mert nagyon őszintén megnyílt a szíve.
A sátor óta minden alkalomra eljött Diána, akivel az evangelizáción találkoztunk először, aki nagyon nehéz élethelyzetből jött, és elbeszélgettünk, imádkoztunk együtt. Vasárnap este azt mondta, ha mi elfogadjuk ő is szeretne idetartozni. Természetesen elfogadjuk, és érte is imádkozunk, hogy benne is végezze el Isten az újjáteremtés csodáját.
A sátorállításkor - ahol, még nem is említettem, hogy egy lekipásztor testvérem, Kiss Zoltán is komoly fizikai munkarészt vállalt, itt is köszönöm neki. Önként ajánlkozott és jött el segíteni nekünk így is, és majd később az ige szolgálatával is. Az Úr Jézus áldjon meg Zoltán téged ezért is!
Tehát a sátor állításkor odajött egy egyenruhás, szolgálatban levő Jandarmeria-s /kb. katona, rendőr, polgárőr, egyben/ és így köszöntött: Áldjon meg az Úr. Meglepődtem és megörültem. Egy hívő rendfenttartó. Azt mondja Gyula /így hívják/, hallotta, hogy itt valami evangelizációs sátort építenek, és ide kérte magát szolgálatba, hogy lássa mi készülődik itt. Mivel nekünk jelentenünk kellett a biztonsági szerveknél a rendezvényt, így ők hivatalból minden nap a sátor környékére szerveztek járőr szolgálatot. Gyulával jól elbeszélgettünk, több alkalommal is, és a múlt héten meghívott hozzájuk, hogy együtt imádkozzunk. Ő egy másik evangéliumi közösségbe jár, de őszinte buzgó embert ismertem meg benne. Együtt imádkoztunk városunkért.
Volt egy házaspár a sátorban, akiket a fiuk el szokott kergetni otthonról, mikor ittas, sőt bántani is szokta őket. Velük is imádkoztam, hogy Isten lépjen közbe mindháromuk életében. Sírva igérték meg, eljönnek a gyülekezetbe, és készek engedelmeskedni Isten akaratának, ha ez a helyzet megváltozik. Várjuk a szabadítást.
Mezei Attila felesége: Lenke, akinek nagyon örültünk, hiszen mind a három nap önként jött, és jó volt látni, hogy jól érezte magát, és azt is, hogy szombat este ő is felállt, annak bizonyságaképp, hogy ő is elmondta az imádságot, a szabadításért. Imádkozunk érte, Isten munkálkodjon tovább az ő életében is.
Magdikáról már írtam, aki vasárnap döntött az Úr mellett, és ma is kaptam tőle egy sms-t, hogy szertne együtt imádkozni. Hisszük az ő neve is ott lesz nemsokára az Élet könyvében.
Imádkozunk még:
Melániáért, kisfiáért Márkért, és Attiláért a kisfiú édesapjáért. Ők is mindhárom nap ott voltak.
Szász Csabiért és édesanyjáért, családjáért.
Éváért, Máriáért, Ildikóért, akik csak "véletlen" jöttek be a sátorba, de az ige megragadta őket, és vasárnap is visszjöttek. Könyörgünk a jó folytatásért.
Andrásért, aki mindhárom nap eljött, feleségéért, és ismerősükért akik vasárnap délelőtt és délután is eljöttek.
Vasárnap este egy anyuka jött oda hozzánk, és vele beszélgettünk el. Van egy két éves, epilepsziás kislánya. Azt igérte a hétvégén eljönnek, de sajnos nem jöttek. Imádkozunk, hogy legyen lehetőségünk még találkozni.
Sanyibácsiért, aki mozgássérült, és feleségéért, akik mind három nap eljöttek.
Barniért az álltalam ismert, legbetegebb emberért, és családjáért, akik már a gyülekezetünkben is voltak egy néhányszor.
Több házaspárért, Antiért és feleségéért, Janiért és Ritáért, és még akiknek a nevét nem tudjuk, de ott voltak.
A gyermekekért akik eljöttek, és a szüleikért.
Mindenkiért akik eljöttek a sátorba és azokért is akik elkerülték.
A városért továbbra is.
Ezt azért osztottam meg veletek, ha Isten indít titeket, konkrétabban is imádkozhassatok értünk.

Visszhang és helyreigazítás

Éppen ma egy hete, hogy az Úr kegyelméből, a sátoros evangelizáció befejeződött. Természetesen nem maradt visszhang nélkül, és a héten több helyről, több féleképpen reagáltak az evangélium nyílvános hirdetésére. Az erdélyi testvérek tudom több hiradásban is láthattak, hallhattak vagy olvashattak tudósítást. Én ezzel nem akartam nyílvánosan foglalkozni, mert azt hiszem a fontos igazán az, hogy a szívekbe milyen visszhangra talál az evangélium. Az, hogy egyik-másik médiában dolgozó személy éppen milyen véleménnyel van, azt hiszem nagyban függ az egyén hovatartozásától és meggyőződéseitől. Bár ide tartozik, hogy örülünk annak, ha valakire jó hatással tudtunk lenni, és célunk, hogy az evangélium, az ő életüket is tudja a teljes igazság ismeretére és megismerésére eljuttatni. Az, hogy mégis itt írok és foglalkozom vele, azért van, mert úgy érzem valamit tisztáznom kell. Több újságíró és tv. riporter kért meg, hogy válaszoljak egy néhány kérdésükre, és természetesen ezt szívesen megtettem. Azonban két újságban is megjelent olyan mondat, amit én nem hiszem, hogy mondtam, vagy esetleg nam elég érthetően fogalmaztam, és ebből az következett, hogy félreérthették. Az említett lapok tényként közölték, hogy én azt mondtam, hogy ez az első sátoros evangelizáció Székelyföldön. Ezt én így nem mondtam, vagy legalább is nem volt szándékomban. Bár pontos információim nem voltak, azt azonban tudom, hogy másutt is volt már hasonló formában evangelizáció. Azt mondtam, hogy tudomásom szerint Gyergyószentmiklóson ez az első ilyen alkalom, - és ez a város lakossága reakciójából is kitűnt - és azt is, hogy Székelyföldön is új és szokatlan dolognak tűnik ez, de ezzel nem azt szögeztem le, hogy ez az első ilyen rendezvény, és nem szeretném valakikben, azt az érzést kelteni, hogy ki akarunk valami érdemeket sajátítani, vagy elhomályosítani tényeket. Tudom biztosan hogy nem ez az első ilyen alkalom, és a kilencvenes évek elején, volt már egy egy ilyen sátor, és az idei évben Tóth Attiláék is rendeztek hasonló alkalmat Gernyeszegen.
Tehát tisztázni szeretném, nem áll(t) szándékunkban senkit félretájékoztatni, vagy a tényeket megmásítani, és valami kiemelkedően egyedinek beállítani magunkat. Sajnálom, hogy ez így alakult, és az újságíró ezt egyértelmű, kész ténynek állította .
Egyébként, van jó hangvételű és van cinikus megjegyzésekkel fűszerezett cikk is. Egyet-egyet ide teszek.
A Krónika újságban jelent meg az alábbi tudósítás:
http://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&kat=23&what=24428

A Hargita Népe tudósítása:

Remény és hümmögés

Három napig állt a Remény sátor a gyergyószentmiklósi művelődési ház előtt. Novák Zsolt baptista misszionárius főszervezőként mondta el, pénteken a betegeket, sérülteket várták a sátorba, a szombat délelőtt a gyerekeké, a délután az ifjúságé volt. Tegnap két szentmisét tartottak, bizonyságtételekkel. A sátorba bárki bemehetett; a felnőttek kérdéseikre kaptak választ, a gyerekek pedig eljátszadozhattak.
XXI. századi hittérítés? Katonatoborzás? – tették fel sokan a kérdést. A misszionárius elmondta, ők csak saját életükről, Istennel való kapcsolatukról beszélnek. Aki akarja, meghallgatja. Nem tartanak a tojásdobálóktól, azoktól sem, akik elsőre nem értik meg, hogy a szeretetről szólnak. Nem baptistákat akarnak gyártani, persze örvendenek, ha valaki az ő közösségükben lel otthonra. Hümmögtek a székelyek, ki bekíváncsiskodott, ki nagyívben kerülte. Aztán aki bement hallgatózni, elmondta, a székely ember fején azért van két fül, hogy egyiken a hang be-, a másikon kimenjen. Ami bent akar maradni, azt pedig a szürkeállomány – hisz azért van – megszűri.
Balázs Katalin