Találkozások

Az Úr kegyelméből, hat nap magyarországi távollét után, még a múlt héten hazaérkeztünk. Több alkalmam volt testvérekkel találkozni, valamint gyülekezetekbe elmenni. Vegyes érzelmekkel emlékszem vissza az ott eltöltött időre. Sajnos sok, számomra szomorú lelkülettel, gondolkodással, könnyelműséggel találkoztam, ami inkább távolabb, mint sem közelebb segít másokat az Isten országához. Ezek mellett természetesen voltak, nagyon kedves áldott alkalmak, találkozások, beszélgetések is. Hálásak vagyunk mindazokért, akik szeretetükkel körülvesznek mikor ott vagyunk. Különösen sógóromékért, Földes Istvánékért (ő az idősebbik hugom Kati férje), hogy négy gyermekük mellett, szeretettel és szívesen osszák meg velünk otthonukat és asztalukat. Az Úr gazdagon jutalmazza meg ezért őket. A találkozások közül kiemelnék egy alkalmat, amikor id.Katona Imre és Hajas Miklós testvérekkel találkoztam, beszélgettem, és imádkoztunk együtt. Mindketten túl vannak már a nyolcvanadik életévükön, de ott ég szívükben a tiszta evangélium utáni vágyakozás, és nagyon buzgón imádkoznak azért, hogy Isten állítson olyan munkásokat, akik nem alkusznak meg, hanem az igéhez ragaszkodva, élnek, misszióznak, prédikálnak. Fiatalokat megszégyenítő módon ég szívében ennek a két idős embernek a lélekmentés tüze. Ó bár még sok fiatalt tudna elhívni az Úr, és sok tettre képes és kész szívben gyúlhatna meg a Szentlélek lélekmentő tüze! Erre még szeretnék majd visszatérni a következő bejegyzéseimben.
Nagyon nehéz volt három órai lelki beszélgetés, majd imádkozás után elválni egymástól. De nagy ajándék ők (is) nekem az Úr Jézustól, mert tudom, hogy imáikban megemlékeznek rólunk minden alkalommal. Az Úr éltesse, áldja és halgassa meg őket.
A két testvér mindenkit üdvözöl, akik ismerik őket.

Ez a kép, egy korábbi találkozásunkkor készült. id.Veress Ernő, id.Katona Imre és Hajas Miklós