Miattam

"Semmi másért nem számíthatták Jézust a bűnösök közé, semmi másért nem feszítették meg két lator közé, csak egyedül azért, mert az én bűneimet vitte fel a keresztfára. Másért Ő nem kerülhetett volna oda.

Isten törvénye szerint ott volna helyem a két lator között, a keresztfán. Hogy még mindig nem vagyok ott, annak egyetlen oka az, hogy Krisztus megelőzött, magára vállalta bűneimet. Tudd meg világ, hogy Jézust, az ártatlan és szeplőtlen Bárányt énmiattam feszítették meg. Én vagyok az, aki halálosan sértettem meg Isten igazságát, törvényét. Igen, személy szerint nekem kellene ott lennem a golgotai kereszten… de íme, Jézus úgy szeretett, hogy megelőzött. " B. B.

Eben - Haézer

Mindeddig megsegített bennünket az Úr! 

Tegnap volt három éve, hogy Gyergyószentmiklósra költöztünk. Csak annyit mondhatok megérte, és magasztalom az Urat, mindazért amit bennem és körülöttem végzett ez idő alatt. Voltak vannak könnyebb és nehezebb napok, örömök és harcok, de mondhatjuk mi is: Mindeddig megsegített minket az Úr! Áldott legyen az Ő neve! Nem volt egy nap sem, amikor magunkra hagyott volna, még akkor sem amikor megérdemeltük volna. Hálás vagyok, hogy láthatom kezének munkáját, és ez az, amire a legjobban vágyok ezután is. Érzem a helyünkön vagyunk, mert az Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, őrzi a szíveinket és a gondolatainkat is a Krisztus Jézusban.

Elég régen írtam bejegyzést, és sok minden történt azóta. De mielőtt írnék egy pár sort, visszamennék ez év januárjáig. Január 15.-én, Toplicán voltunk, úrvacsorai alkalmunk volt, és imádkozás közben adott az Úr, egy missziós stratésgiai látást (nem látomást), egy szellemi meggyőződést, de nagyon  eleven és élő kijelentést a Szentlélek által. Amikor vége volt az istentiszteletnek, a gyülekezetnek jeleztem, hogy az Úr mutatott valamit, de szeretnék meggyőződni még jobban. Amikor hazajöttem, Isten megerősített ebben, és azután a gyülekezetekkel megosztottam, és többször imádkoztunk ennek kibontakozásáért. Az Úr megmutatta, hogyan tervezte el a gyergyói medence missziójának a kibontakozását, és 5 körzetet mutatott nekem, ahová egy-egy munkást fog állítani, akikkel együtt hatékonyabban tudjuk majd a munkát végezni. Mivel én már itt vagyok, még négy munkásért kezdtünk imádkozni. Valaki meglepődve azt mondta nekem, "Zsolt még egy is nagy kegyelem, nemhogy négy." De nekem az Úr négyet igért, és azt mondtam, "Uram az sem baj ha fiatal, ha nincs is sok tapasztalata, de legyen odaszánt, és a misszióért dobogjon a szíve. Uram küldd őket, vagy hívd elő az itteni emberek közül." Január elsején a Habakuk 2:1-4- ből azt igérte nekünk, hogy kijelenti magát, és hamarosan beteljesíti kijelentését, és ha késik is, várjuk türelemmel, mert biztosan bekövetkezik nem marad el. Rá álltunk ezekre az igékre, és az év folyamán többször is felidéztük. És máris láthatjuk, hogy Isten az Ő igéreteit beváltja. Szeptemberben, a sátoros evangelizáció ideje alatt, több szilágysági fiatal jött segíteni és missziózni a városban. Közülük az egyiket megszólította az Úr, és megosztotta velem, hogy úgy érzi az Úr ide hívja a misszióba. Én mondtam neki, hogy mi várunk munkásokat, de azt szeretnénk, hogy az legyen itt, akit az Úr is itt akar látni. Beszélgettünk, imádkoztunk, és kértük az Úr Jézust, adjon további megerősítést, ha Ő is így akarja. Még azon a héten három olyan bizonyságtételt és igei megerősítést kapott testvérem, amelyek meggyőzték őt arról, hogy itt lesz az ő munkaterülete. Így, szeptember végén, Gyergyóba költözött Balla Sándor Szilágyballáról. Hálásak vagyunk érte, és látjuk benne az odaszánást, és a munkakészséget. Adjon az Úr neki további vezetést, fejlődést, erőt és áldást a szolgálatban. Már a második munkatárs is kezd kirajzolódni, ő pedig egy balánbányai fiatal ember, Bereczky Reymont, aki már régebben megtért, és feleségével azért imádkoztak több mint egy éven át, hogy az Úr küldjön valakit mert ott nincs egyáltalán magyar misszió. Szeptemberben egy "véletelen" találkozás folytán megismerkedtünk, (ennek előtte még egyszer találkoztunk, de én azt el is felejtettem, sőt találkozásunkkor meg sem ismertem, szégyellem)  ami, mintkiderült utóbb az Úr vezetése volt, és egyáltalán nem volt véletlen. Majd újra találkoztunk, és imádkoztunk, és azt értettük meg, hogy minden kedden ott Balánbányán kezdjünk gyülekezni. Éppen a napokban keresünk egy helyet, amit ki tudunk bérelni, és ott gyűlni tovább. Testvérem nagyon fellelkesedett a misszióért, és úgy látom, odaszánt az Úr ügyéért. Tehát újabb missziós terület nyílt meg, Balánbányán, ahol kb. 4ooo Magyar él, és ugyanennyi Román, de nem volt eddig semilyen evangéliumi magyar misszió. Nagy segítség Reymonték jelenléte, és munkakészsége. Az Úr áldja meg őket is. A cigánymisszióban hála Istennek, egyre többen jönnek, és mostmár meg kellett tiltanunk a gyermekeknek, hogy jöjjenek az istentiszteletekre, mert a felnőttek így sem férnek. Nagyon szűkös helyen vagyunk, ott egy tanteremben a roma iskolában. Imádkozunk, hogy az Úr könyörüljön meg rajtunk, és rendeljen egy alkalmasabb helyet. A gyermekekkel külön foglalkozunk, és egy rendszert kellett kialakítanunk, hogy tudjuk őket kezelni. Tartottunk egy vasárnapi iskolai beíratkozást, és a szülők, hozták a kereszt levelet, és beíratták a gyermekeiket. Ezzel vállaltak valami elkötelezettséget is, hogy gyermekeiket járatják a vasárnapi iskolába. A gyermekek részére viszont készítettünk mindenkinek egy vasárnap iskolai igazolványt, amelyen szerepel a neve, a születési adatai, a lakcíme a csoportja és a tanítójának a neve. Ezt hozniuk kell minden alkalomra, és így lényegesen könnyebben kezelhetőek a gyermekek. Csak felmutatja és tudjuk hova tartozik. 14o gyermeket irattal be, és ezek jelenleg 3 csoportban tanulnak. Ezzel egyidőben elkezdtünk egy vasárnapi iskolai tanító felkészítő kurzust is tartani és minden héten szerdán délelőtt, bevonva 4 fiatal megtért cigányasszonyt is, akik tudnak írni - olvasni két órában foglalkozom velük. Hisszük hosszútávon ők is egyre komolyabb részt tudnak vállalni ebben a szolgálatban is. De látok egy másik okot is arra, hogy ezt így tegyük. Mivel ők ott élnek ahol a tanított gyermekek vannak, és a gyermekek is elfogadják őket, mint akik szolgálnak feléjük, így ott a hétköznapi életben is hatással lehetnek a gyermekek életére. Erre különös hangsúlyt teszünk. Annak is örvendünk, hogy a felnőttek közül, az utóbbi időben is többen döntöttek az Úr Jézus mellett, és neki adták az életüket. Az Úr tartsa meg őket. A Magyar gyülekezetben is vannak újabb barátkozók, és van aki az Úr Jézus követését választotta. Az Úr nevére térjen minden dicsősség, és tartsa meg azokat, akik kegyelme által új életet nyertek. Mindeddig megsegített minket az ÚR! De azt is megígérte, hogy velünk lesz minden nap, a világ végezetéig. 

"Az Úr hűségét magasztalom, az Úr tetteit dicsérem: mindazt, amit az Úr tett értünk, sok jótéteményét Izráel háza iránt, mert irgalmasan bánt velünk, nagyon hűségesen." Ézsaiás 63:7

Szántottunk, vetettünk, aratni is fogunk....

....a maga idejében, ha el nem lankadunk. Mindezt tettük az elmúlt hétvégéken Gyergyószentmiklóson és Maroshévízen (Toplicán), Urunk szántóföldjén, most pedig várjuk az aratás idejét, és újra szeretnénk vetni is az ige magjait. Imádkozunk, hogy azok, akik meg lettek érintve a napokban, vagy döntést hoztak, tudjanak tovább lépni, és Istenünk végezze el bennük az elkezdett jó munkát. Hálásak vagyunk mindazért ami történt, és azokért, akik vállalták, hogy velünk együtt részt vegyenek ebben a nem könyű munkában.  

A lélekmentő csapat.

Köszönjük a szilágysági, nagyváradi, sepsiszentgyörgyi és gyergyói fiataloknak, az áldozatkész részvételt, és fáradságot nem ismerő odaszánt munkájukat. Köszönjük a Kvint együttes és a sepsiszentgyörgyi ifjúság ének - zene szolgálatát, akiket tudjuk, használt közöttünk az Úr! Isten nagyon áldja meg Őket is!

Egy rövid felvétel a Gyergyó-i sátorról, Vargyas Attila jóvoltából:

Az Úr színe elől várjuk a meglátogatást

Ezen a héten, Gyergyószentmiklóson lesz sátoros evangélizáció. Már hétfőn érkezett 8 fiatal a Szilágyságból, és az egész héten együtt munkálkodunk az emberek között a városban. Igyekszünk minnél több embert személyesen megszólítani. Nagyon örülök, hogy a fiatalokkal jó lelki közösség alakult ki, ráhangolódtak a munkára, és rájuk nehezedett a lélek mentés terhe "...látva a bűnt, a nyomort. Mert a sátán annyi csábbal, fogva tartja ezt a kort"- énekeltük el a héten többször ezt a nagyon szép, régi, de a misszió munkára buzdító éneket. "Könnyelműség ottan nincsen, hol komoly a munkavágy...."- kezdődik így az ének utolsó versszaka, és látom, hogy komolyan veszik fiatal testvéreim a szolgálatot. Könnyelműség nélkül végzik a feladatukat, és én ennek nagyon örülök. Sőt, hideg van, sok ellenállásba ütköznek az utcán, megvetésből, csúfolódásból, elutasításból kijut mindenkinek itt Gyergyóban, de szolgálnak örömmel, lelkesen. Éjszakába nyúló beszélgetések, esti áhitat utáni újabb áhitat(ok), jelzik, hogy a lélek bennük is munkálkodik. Buzgón imádkozva kérik ők is az Urat, küldej el az ébredést, látogassa meg Gyergyót, és hiszik ők is, hogy ez meg fog történni. Várjuk az Úr színe elöl a meglátogatást. Holnap (pénteken) sátorépítés lesz, és este kezdődik a sátoros evangélizáció, a városközpontban felállított sátorban, majd szombat, vasárnap folytatódik. Kérlek imádkozzatok értünk, hogy Isten ne kerülje el Gyergyót, dicsősségének világosságával látogassa meg ezt a várost, mert óriási nagy a sötétség, és nagy az ellenállás. Áttrörésre várunk, és ezért imádkozzunk! 

Eldőlt a szívembe, hogy követem Jézust......

.........énekelte, szombaton örömteli szívvel, az a 14 cigány testvérünk, akik a bemerítkezésben is követték Krisztus példáját, és Róla bizonyságot tettek, így is, és szóban is. Velük együtt énekelt az erre az alkalomra, a roma iskola melett felállított sátorban összegyűlt népes gyülekezet is. Kívánjuk, hogy az életükkel is Krisztusról tanúskodjanak, és a célig hűségesen kitartsanak. Ők a Gyergyó-i Roma misszió első tagjai, így ezen a napon megalakult a roma misszió Gyergyóban is. Jelenleg a Hargita keresztény táborban vagyunk lelkipásztori héten, és most erről az örömteli napról, beszéljenek a képek.

Alkalmi lehetőség, alkalmak-lehetőségek, tűzpróba....

Már több mint két hónapja nincs internet kapcsolatunk, így csak nagyon alkalmi esetekben jutok net közelbe. Ha éppen úgy adódik, akkor kihasználom a lehetőséget, és írok, mint ma is. De megosztom veletek azt, amit a két hónap internet nélküli időszakban megtapasztaltam. Inkább áldás, mint veszteség az, hogy nincs internetünk. Sokan próbálják megtalálni a világháló megfelelő kezelésének, és káros hatásainak kiszűrését elősegítő módjait, módszereit, de azt mindannyiunknak el kell ismerni, hogy a legtöbb használó esétben sokkal több kárt mint hasznot eredményez. Kimondottan a hívő keresztény használók, főleg a fiatalok körében, nagyon romboló és hátrányos a lelki, szellemi életre gyakorolt hatása. A magam életében is számot vetettem, hogy mennyi jót, és mennyi kárt jelent nekünk, és arra a megállapításra jutottam, hogy egy kevés jó van benne, és sok hátrány, ha van. Csak az előtte eltöltött idő, ami jónak látszó dolgokkal való foglalkozással telik el, sokszor be kell látni, elvesztegetett idő. Így, jó ha valaki időközönként, az internettől is félre vonul, biztosan javára válik. 

Az elmúlt időszakban sok minden történt az életünkben. Nem tudnám én mindezt felsorolni, de hálásak vagyunk Isten kegyelméért, amiben élhetünk. Viszont szeretnék megosztani veletek valamit, ami nagy bizonyság a mi számunkra. Két éve, hogy az Úr arra indított bennünket, hogy Toplicán kezdjünk misszió munkát. Egy ember volt, akihez kezdtünk járni, és hála Istennek, hogy azóta már voltak akik meghallhatták az Úr Jézus hívó szavát, és követői lettek ebben a városban. De eddig mindég csak házaknál tudtunk gyülekezni, legtöbbet egy 4. emeleti lakásban. Ott viszont nem volt lehetőség a missziónak igazán megerősödni, mert nagyon nehéz egy 4. emeleti lakásba elhívni valakit. A kis gyülekezet állandó imatémája volt, hogy Isten rendeljen nekünk egy gyülekezésre alkalmas helyet. És az Úr meghallgatta imáinkat és válaszolt. Egy nap arra indított az Úr, hogy menjek át Toplicára, és eladó házakat kezdtem nézegetni. Még bérleti díjra sem nagyon van pénzünk, nem hogy vásárolni. De mentem, és megnéztem több eladó házat. Az egyik házat különösen a szívemre helyezte az Úr. Ez a ház nagyon jó helyen van, szinte a város központjában. Vissza mentem, és elkértem a tulajdonos tel. számát. Felhívtam, a számot, és elmondtam, hogy mi a Magyar Baptista misszió vagyunk, és szeretném megkérdezni, hogy lenne e lehetőség, a házban egy helységet kibérelni, amit vállalunk, hogy rendbe is teszünk, hogy ott imádkozhassunk és az evangéliumot hirdethessük. A hölgy meglepődött, és tudatta velem, hogy igazán nem ő a tulajdonos, ő csak egy rokon, az illetékes Izraelben lakik, de megkérdezi tőle. Két nap múlva hívott is vissza, és azt mondja nekem: "Nézze, beszéltem a tulajdonossal, és ő mikor meghallotta, hogy a baptisták kérik, azonnal azt mondta, oda kell nekik adni, és bérleti díjat sem kérünk tőlük. Azok rendes emberek, csak annyit kérünk, hogy tartsák rendbe a házat és az udvart. " Így megkaptuk, bérleti díj nélkül, csak a rendet kell fentartanunk a házban és a ház körül, és addig használhatjuk, még valaki meg nem veszi. Nagyon örülünk, és hálásak vagyunk ezért a helyért. A házat kitakarítottuk, a helységet kifestettük, és a múlt pénteken megvolt az imaterem megnyitó. Áldott első alklmunk volt, vendégeinkkel együtt. Az Úré a dicsősség. Pár kép az imateremről.

Nicu Voda a toplicai Román Baptista gyül. lelkipásztora és Híri János mint tolmács

Híri János, érszöllősi gyülekezetvezető

Akik ott voltunk a megnyitón

Nincsen áldás próba nélkül. Mikor Erdélybe költöztünk, vásároltunk egy kis faházat a Libán tetőn, és nyáron ismerősöknek, rokonoknak, testvéreknek, oda szoktuk adni, használatra. A tegnap este éppen a roma közösségben az esti bibliaórát akartuk kezdeni, amikor csengett a telefonom, és az éppen ott tartózkodó ismerősünk hívott zaklatott hangon, hogy meggyulladt a faház, és látják, hogy izzik a fa, és füstöl a tető. Mivel tőlünk több mint 2o km-re van, csak annyit tudtam mondani, nyugodjanak meg, és vízzel locsolják, mi pedig imádkozunk. Ezt is tettük, ők locsolták mi pedig imádkoztunk a roma testvérekkel. Majd megtartottuk a bibliaórát, és miután vége lett én és Mezei Attila kimentünk a házhoz. Szerencsére az Úr megóvott a nagyobb bajtól, sikerült  idejében észre venni és megfékezni a tüzet. Bár az egyik oldalfal tartó oszlopa(i) megégtek, azt cserélni kell, és a tetőben is lehet valami kár, de a ház áll. A vendégeink kihordták az összes berendezést, mert az egész ház megtelt füsttel, de ma mindent visszahordhatunk. Kibontjuk majd az oldalfal borítását, és megnézzük mi sérült. De, sokkal nagyobb baj is lehett volna. Annyi hozzátartozik, előtte nap nagyon komoly beszélgetésem volt vendégeinkkel, akik még nem az Úr Jézus követői. Két óra beszélgetés után imádkoztunk, és azzal váltunk el, hogy az Úr meglátogatására várunk az életükbe. Az este mikor mentünk, mindannyian meg voltak győződbe, hogy Isteni jel volt számukra ez a tűz eset. Az éjszakában velük együtt adtunk hálát azért, hogy kegyelmes az Úr! Ha egy megtérne közülük, megérte a tűzzel együtt is!

Igazi öröm

Sokan sok féle képpen válaszolnának arra a kérdésre, hogy mi lenne az, aminek igazán tudnának örülni? De valószínű, nem sokan mondának azt, amit valaki nekem ma délután. Láttam, -amíg a füvet vágtam az imaház udvarban, és a gép zúgásától nem hallottam meg-, a gyülekezetünk egyik nő tagja, Éva keresett telefonon. Visszahívtam, és elmondta miért keresett, majd így fejezte be:

- Én is itthon örvendezek egyedül, nagy örömöm van.

- Na, mi az aminek örülsz?- kérdeztem.

- Hát, annak, hogy ma valki csúfolt, hogy Baptista vagyok, és tudom, most az Úr Jézusért csúfolnak. Az rosszul esik, hogy az a személy úgy gondolkodik, de én annak örülök, hogy az Úrért mondta rólam. 

Mi lenne az, aminek te igazán tudnál örülni? 

Mit érzel, ha Krisztusért szidalmaznak, csúfolnak?

"Boldogok lesztek, mikor titeket az emberek gyűlölnek, és kirekesztenek, és szidalmaznak titeket, és kivetik a ti neveteket, mint gonoszt, az embernek Fiáért.
Örüljetek azon a napon és örvendezzetek; mert ímé a ti jutalmatok bőséges a mennyben; hiszen hasonlóképen cselekedtek a prófétákkal az ő atyáik." Lukács ev. 6:22-23

Válasz(tás)

Ma délután a gyergyói fiatalok részére szerveztünk ifjúsági fórumot. Igyekeztünk megszólítani a 12-25 év közötti fiatalok nagy részét, akik a városban élnek vagy tanulnak. Plakátokat és szórólapokat készítettünk, a fórum címe  pedig a "Válasz(tás)" volt. A ma élő fiataloknak, sok veszély, és kényszerítő hatások között, a világ divatos, vagány életvitelének, sok nyomorúságot okozó, szennyének és hordalékának sodrásában kell döntéseket hozniuk. Ráadásul úgy, hogy nagyon egyoldalú, és felületes ismerettel, mindezt felelőtlenül teszik. És ennek, nagyon nyilvánvaló és szomorú következményei általában ismertek. De nem is lehet ez másként, egy olyan világban, ahol nincs helye Istennek, és az Ő véleményének. Így a megfogalmazódott kérdésekre, barátok, ismerősök, jobb esetben szülők, esetleg tanárok tanácsai, roszabb esetben a média különböző csatornái, vagy bizonyos trendek válaszai hatnak rájuk döntéseikben, de sajnos nem keresik az Isten válaszát. Márpedig Isten nélkül, lehetetlen meghozni a legjobb döntést. Ma elmondtam a mint egy 4o összegyűlt fiatalnak (eljött két tanárnő is), hogy Istennek mindenre van válasza. Ezt mindenképpen ismerni kell annak, aki jó döntést akar hozni, és aki szeretne egy igazán értékes és értelmes jövőt élni. Azután pedig, te döntesz, tiéd a választás. Felajánlottam, beszélgessünk az őket foglalkoztató kérdésekről, és én képviselem az Isten válaszát ha szeretnék megismerni. Eleinte eléggé feszültek voltak a fiatalok, és láttam, kicsit új volt nekik ez a lehetőség, de annak örültem, hogy két hét múlva, folytatni szeretnék többen is. A héten felkerestem mind a hét gyergyószentmiklósi iskola igazgatóját (3 általános, 2 szakközép, 1 gimnázium, 1 egyetem), és örömmel tapasztaltam, hogy közülük több mellé állt a kezdeményezésnek. Különösen örültem, a Salamon Ernő gimnázium vezetősége részéről tapsztalt nyitottságnak. A fórumot a Szilágyi vendéglőben tartottuk meg, ami központi helyen van, az iskoláktól nem messze, és a tulajdonos is ingyen biztosította számunkra a helyet. Reménykedünk, hogy a folytatásban sikerül az érdeklődő fiatalokkal jó kapcsolatot kialakítani, és figyelmesen várjuk, hogy ezen a területen, milyen módon kell a munkát folytatni. Az igaz, hogy ma inkább 13-17 éves korosztály volt jelen, de szeretnénk a huszonéves korosztályt is elérni és megszólítani. 

Óh Uram, adj jó előmenetelt! 

A szeretet hatalma, kontra karhatalom

Mint arról már írtam, ez év január eleje óta, rendszeresen járunk a gyergyói romák közé, ahol tapasztalhatjuk Isten munkálkodó hatalmát. Az első hetekben, szombat esténként kezdtünk menni, és ötven-hatvan felnőtt, valamint szinte ugyanennyi gyermek jött, és jön az alkalmakra. A feleségem külön foglakozik a gyermekekkel. Az Isten szeretete kiáradt rájuk, amit ők nagyon éheznek, és megragadta őket, e drága hatalom. A szeretet hatalma, olyan kegyelemmel veszi őket körül, hogy már több mint tízen döntötték el, hogy ők nem karanak Isten szeretete nélkül élni. Csodálkozom azon, ahogy változik az életük. Többen szabadultak meg szenvedélyeiktől, és azoknak az életvitelére is kihat, akik még nem döntöttek. A vágy és az éhség akkora, hogy nem elég nekik egy héten csak egy Istentisztelet. Már heti háromszor kell mennem. Szerda este elkezdtük a törekvők bibliaóráját, ahova csak azok jöhetnek, akik már eldöntötték, hogy ők követik Jézust. Akikkel már imádkoztunk, ha nem is születtek még újjá, de hoztak egy döntést Krisztus mellett. Tíz - tizenöt között vannak minden szerdán. Valamint vasárnap este is járok ki, akkor felnőttek-gyermekek együtt vannak. A romatelepet, itt téglagyárnak nevezik. Vannak a városban még romák, és már azok közül is többen kezdtek járni. Mindezt Isten végzi, és övé minden dicsősség. Viszont a városban is érzékelik egyesek, a romák életében elindult valami változás. De mintha nem mindenki venné ezt jó néven. Decemberben, mikor Isten indított bennünket arra, hogy szolgáljunk a romák felé, a városban az emberek és a hatóság részéről, nagyon ellenséges, elutasító és kiközösítő indulat volt feléjük. Nem ok nélkül. Sok bajt, fájdalmat okoztak a helyi embereknek. De most, mikor ezek az emberek Isten érintésére, és szavára hallgatva, kezdenek megváltozni, mintha némelyeket irritálna ez, és kezdenek provokatívan viselkedni. Húsvétkor rendőrök igazoltattak közülük egyeseket, és megkérdezte az egyik: 

-Mi van, a romák már nem isznak?

A válasz: -Nem. Tudja mi meg akarunk változni, és Istenhez tértünk. 

Mire a kérdező: -Ne csináljátok, ha így folytatjátok nem lesz munkánk...... a többit nem írom ki, mert nem akarok bajba kerülni.

Tegnap reggel fél hatkor a karhatalom emberei verték fel a roma telepet, és az ágyból kiugrasztva mindenkit, a személyazonosságukat ellenőrizték. Szinte mindenkinek ugyan azt a kérdést tették fel: -Maguk is hívők lettek? Többen azt válaszolták: -Igen, mások, hogy: -Adja meg az Isten, hogy azok tudjunk lenni. Egyikük házába az alábbi párbeszéd zajlott le, ami egyébként hasonló módon történt másutt is. 

-Miért akarnak maguk mind hívők lenni?

-Mert jár ide Zsolt bácsi(engem ott mindenki így nevez) és elmondta hogy Isten minket is szeret, és mi befogadtuk a szívünkbe a szeretetet.

-Az a Zsolt bácsi egy tolvaj, hazug, csaló ember- jött a válasz.

Erre az asszony elkezdett imádkozni: -Istenem bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél.

- Maga meg mit motyog? 

- Magáért imádkozok.

- Mennyi pénzt ad maguknak, vagy mennyi paplant, hogy átálljanak?

- Nekünk nem ad semmit, csak az igét meg az imát, de nem is kell, mert az Isten mindent megad nekünk.

-Milyen vallású?

- Baptista.

- Jaj, tudják, hogy az rosszabb mint a jehovista vallás!

Ilyen és ehhez hasonló módon zajlott beszélgetések hangzottak el tegnap több helyen is a városban, a romák között, de nem csak a téglagyári telepen. Ezek után, már nem is volt furcsa, hogy este nyolc órakor mikor mentem, az iskolától ahol szoktunk gyülekezni, mintegy hetven-nyolcvan méterre, egy rendőr autó állt, benne két hatósági személlyel, úgy behúzva az udvarral szemebe, hogy ott láthassák a mozgást. A romák mondták, hogy kb. háromnegyed nyolckor érkeztek, és miután megjöttünk, úgy tíz perc múlva távoztak. Az talán csak épp a véletlen műve, hogy mikor hazaértem, a blokkunk előtt is sétált két egyenruhás....... A szeretet hatlama bár őket is megragadná és megváltoztatná. Azt kívánom, és kérem is, hogy Isten kegyelme és irgalmas szeretete még inkább áradjon ki, és legyen nagyon nyílvánvaló, megragadható, hogy sok ember életében hozzon áttörést, és Isten nevére dicsősséget.

Gondolatok - húsvét után (is)

Az evangélium ereje

„Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére…..” Róma 1:16

Az evangélium jelentése: jó hír, örömhír. Ahol evangéliumot hirdetnek, hallgatnak, olvasnak, ott az ember, biztosan valamilyen jó hír birtokosává válik. Az evangélium mindég örvendetes dolgokat, lehetőségeket, ígéreteket tartalmazó információkat közvetít. Olyanokat, amelyek meghatározóan befolyásolhatják az életünket.

Az újszövetségben, az evangélium, Isten által az ember számára meghirdetett, és kinyilatkoztatott jó hírt jelenti. Erre a jó hírre, mindennél nagyobb szüksége volt, az Istentől elszakadt, bűneiben és annak következményeiben, nyomorgó és raboskodó emberiségünknek. Igen, a bűn zsoldosaiként, nyugtalanul, reménytelenül, a félelmek hatalmaskodó sötét hullámain sodródó, a gonosz elnyomásának igáit viselő, és azoktól szabadulni képtelen embernek, csak egy helyről, Istentől jöhetett a megoldást jelentő jó hír. Ez az evangélium pedig kijelentetett a mi számunkra, Isten hatalmával és erejével, Jézus Krisztus által először, majd szolgái által, akikre bízta azt, és a Szentíráson keresztül minden ember számára. Az evangélium Isten szerető szívéből ered, amit teremtő és életet adó szavaival közölt, hatalmával, és igazságának erejével erősített meg, és annak mind e mai napig, megingathatatlan hitelességet biztosít, hogy minden úgy is lett, amint azt Isten kijelentette.

Az evangélium, Jézus Krisztus halálában és feltámadásában lett érvényesítve a számunkra. Mindaz, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadási és a pünkösdi események, olyan természetfeletti, az Isten erejének megnyilvánulásával történtek, hogy megtörték a gonosz felettünk gyakorolt egyeduralmát, és feltárta előttünk, a szabadulás lehetőségét és útját. Jézus Krisztus élete árán, biztosított az üdvösség evangéliumának erőt. Az Ő keresztjéről szóló beszéd, Istennek ereje azoknak, akik hisznek benne, és megtartatnak. Az Ő feltámadásának ereje, mint a hatalom legnagyobb megnyilvánulása, amelyet valaha a világmindenség látott, minden hívőnek rendelkezésére áll, hogy hit által magáévá tegye. A Szentlélek, akit Ő küldött el, adja a nélkülözhetetlen erőt a bizonyságtételhez.

A kegyelem evangéliuma, igazán jó hírt közvetít minden ember számára. Van visszaút Istenhez, van kiút a reménytelen életből, van út az Isten országába. Van váltságdíj, bűneink büntetése helyett, van újra kezdésre lehetősége az elrontott életű embernek, van erő, amelyik üdvözíteni tudja az Istenhez megtérő szívet. Óh, milyen fontos, és szükséges, hogy mindenki hallja meg! Ne szégyelld, ne szégyelljük az evangéliumot, mert ott van szükség ahol élünk, mozgunk, megfordulunk, arra, hogy az emberek megtudják a számukra oly fontos üzenetet. Gyakran félelmek némítanak el, és attól tartunk, vajon milyen lesz a fogadtatás. Ne félj, mert Istennek ereje és hatalma munkálja annak hatását. Bár némelyeknek bolondság, másoknak botránkozás, megvetést, ellenállást és gúnyt is kiválthat egyesekből, de lesznek, akik örömmel veszik, és üdvözülnek általa. A mindenható Isten, ma is mennyei erejével gondoskodik arról, hogy akik hittel, és tiszta szívvel hirdetik, azok megtapasztalják, a Szentlélek támogatását, és akik hallgatják, meggyőződhessenek, hogy Isten szavait hallják. Isten lehetővé tette, hogy a világmindenség legnagyobb hatalmával és erejével támogatott ügyet szolgáljuk, az evangéliumot hirdessük, másoknak adjuk tovább. Ezt vállalni kell, ezt tenni kell, hirdetni, mondani kell őszintén, és akkor érezni fogod, hogy nem a te erőd, mert az nagyon kevés, hanem az Ő ereje végzi a munkát. Az evangélium Istennek ereje, és csak ez képes életet menteni, megjobbítani, és hitet adni az üdvösségre. Te mit teszel, szégyelled és hallgatsz, elrejted barátaid, rokonaid, embertársaid elől, akinek hallaniuk kellene, vagy vállalod, hirdeted és elmondod, együttműködsz Istennel? Tegyünk úgy, mint Pál apostol: Nem szégyellem, vállalom, mert tudom, ez Istennek ereje minden benne hívőnek üdvösségre!