Már több mint két hónapja nincs internet kapcsolatunk, így csak nagyon alkalmi esetekben jutok net közelbe. Ha éppen úgy adódik, akkor kihasználom a lehetőséget, és írok, mint ma is. De megosztom veletek azt, amit a két hónap internet nélküli időszakban megtapasztaltam. Inkább áldás, mint veszteség az, hogy nincs internetünk. Sokan próbálják megtalálni a világháló megfelelő kezelésének, és káros hatásainak kiszűrését elősegítő módjait, módszereit, de azt mindannyiunknak el kell ismerni, hogy a legtöbb használó esétben sokkal több kárt mint hasznot eredményez. Kimondottan a hívő keresztény használók, főleg a fiatalok körében, nagyon romboló és hátrányos a lelki, szellemi életre gyakorolt hatása. A magam életében is számot vetettem, hogy mennyi jót, és mennyi kárt jelent nekünk, és arra a megállapításra jutottam, hogy egy kevés jó van benne, és sok hátrány, ha van. Csak az előtte eltöltött idő, ami jónak látszó dolgokkal való foglalkozással telik el, sokszor be kell látni, elvesztegetett idő. Így, jó ha valaki időközönként, az internettől is félre vonul, biztosan javára válik.
Az elmúlt időszakban sok minden történt az életünkben. Nem tudnám én mindezt felsorolni, de hálásak vagyunk Isten kegyelméért, amiben élhetünk. Viszont szeretnék megosztani veletek valamit, ami nagy bizonyság a mi számunkra. Két éve, hogy az Úr arra indított bennünket, hogy Toplicán kezdjünk misszió munkát. Egy ember volt, akihez kezdtünk járni, és hála Istennek, hogy azóta már voltak akik meghallhatták az Úr Jézus hívó szavát, és követői lettek ebben a városban. De eddig mindég csak házaknál tudtunk gyülekezni, legtöbbet egy 4. emeleti lakásban. Ott viszont nem volt lehetőség a missziónak igazán megerősödni, mert nagyon nehéz egy 4. emeleti lakásba elhívni valakit. A kis gyülekezet állandó imatémája volt, hogy Isten rendeljen nekünk egy gyülekezésre alkalmas helyet. És az Úr meghallgatta imáinkat és válaszolt. Egy nap arra indított az Úr, hogy menjek át Toplicára, és eladó házakat kezdtem nézegetni. Még bérleti díjra sem nagyon van pénzünk, nem hogy vásárolni. De mentem, és megnéztem több eladó házat. Az egyik házat különösen a szívemre helyezte az Úr. Ez a ház nagyon jó helyen van, szinte a város központjában. Vissza mentem, és elkértem a tulajdonos tel. számát. Felhívtam, a számot, és elmondtam, hogy mi a Magyar Baptista misszió vagyunk, és szeretném megkérdezni, hogy lenne e lehetőség, a házban egy helységet kibérelni, amit vállalunk, hogy rendbe is teszünk, hogy ott imádkozhassunk és az evangéliumot hirdethessük. A hölgy meglepődött, és tudatta velem, hogy igazán nem ő a tulajdonos, ő csak egy rokon, az illetékes Izraelben lakik, de megkérdezi tőle. Két nap múlva hívott is vissza, és azt mondja nekem: "Nézze, beszéltem a tulajdonossal, és ő mikor meghallotta, hogy a baptisták kérik, azonnal azt mondta, oda kell nekik adni, és bérleti díjat sem kérünk tőlük. Azok rendes emberek, csak annyit kérünk, hogy tartsák rendbe a házat és az udvart. " Így megkaptuk, bérleti díj nélkül, csak a rendet kell fentartanunk a házban és a ház körül, és addig használhatjuk, még valaki meg nem veszi. Nagyon örülünk, és hálásak vagyunk ezért a helyért. A házat kitakarítottuk, a helységet kifestettük, és a múlt pénteken megvolt az imaterem megnyitó. Áldott első alklmunk volt, vendégeinkkel együtt. Az Úré a dicsősség. Pár kép az imateremről.
Nicu Voda a toplicai Román Baptista gyül. lelkipásztora és Híri János mint tolmács
Híri János, érszöllősi gyülekezetvezető
Akik ott voltunk a megnyitón
Nincsen áldás próba nélkül. Mikor Erdélybe költöztünk, vásároltunk egy kis faházat a Libán tetőn, és nyáron ismerősöknek, rokonoknak, testvéreknek, oda szoktuk adni, használatra. A tegnap este éppen a roma közösségben az esti bibliaórát akartuk kezdeni, amikor csengett a telefonom, és az éppen ott tartózkodó ismerősünk hívott zaklatott hangon, hogy meggyulladt a faház, és látják, hogy izzik a fa, és füstöl a tető. Mivel tőlünk több mint 2o km-re van, csak annyit tudtam mondani, nyugodjanak meg, és vízzel locsolják, mi pedig imádkozunk. Ezt is tettük, ők locsolták mi pedig imádkoztunk a roma testvérekkel. Majd megtartottuk a bibliaórát, és miután vége lett én és Mezei Attila kimentünk a házhoz. Szerencsére az Úr megóvott a nagyobb bajtól, sikerült idejében észre venni és megfékezni a tüzet. Bár az egyik oldalfal tartó oszlopa(i) megégtek, azt cserélni kell, és a tetőben is lehet valami kár, de a ház áll. A vendégeink kihordták az összes berendezést, mert az egész ház megtelt füsttel, de ma mindent visszahordhatunk. Kibontjuk majd az oldalfal borítását, és megnézzük mi sérült. De, sokkal nagyobb baj is lehett volna. Annyi hozzátartozik, előtte nap nagyon komoly beszélgetésem volt vendégeinkkel, akik még nem az Úr Jézus követői. Két óra beszélgetés után imádkoztunk, és azzal váltunk el, hogy az Úr meglátogatására várunk az életükbe. Az este mikor mentünk, mindannyian meg voltak győződbe, hogy Isteni jel volt számukra ez a tűz eset. Az éjszakában velük együtt adtunk hálát azért, hogy kegyelmes az Úr! Ha egy megtérne közülük, megérte a tűzzel együtt is!
