2009. december 8., kedd

Két éve Erdélyben

Ma, azaz december 8.-án két éve, hogy Isten akaratát megértve, ide költöztünk Gyergyószentmiklósra. Reggel, amikor felkeltem, egy gyors rövid számadást tartottam magamban. Van miért szégyelnem magam. Sokkal többet várt volna tőlem az én Uram, de én sokat hibáztam, mulasztottam, és ezért, nem tudta elvégezni velem, amit eltervezett. De azt is elmondhatom, minden mulasztásaimat, megbocsájtotta, mikor azokat felismerve, elébe hoztam, bántam és megvallottam. Nagyon kegyelmes az ÚR! Hálás vagyok mindazért, amiben hasznomat vehette, de arra sem voltam képes magamtól, alkalmas voltom tőle volt és van, Övé a dicsősség is mindenért. Hála van szívemben ezért a két évért, mert hitéletem formáltatásának eddigi talán legnehezebb, de egyben legfontossabb szakasza ez. Hálás vagyok azért is, mert tudhatom, hogy a helyemen vagyok, ott ahol Isten látni akar. Ennek bizonyítéka, az Isten békessége, ami őrzi a szíveinket és a gondolatainkat is. Hálás vagyok azokért a testvéreinkért, akik imáikkal kisérik életünket, és nap mint nap, az Úrhoz kiáltanak értünk, szolgálatainkért, a misszióért. Hálás vagyok minden bátorításért, segítségért. De hála a próbákért és nehézségekért is, mert azokat is, ha bár nem mindég könnyűek, de Isten javunkra engedi meg. 

-Uram! Köszönöm, hogy abban a meg nem érdemelt kegyelemben lehet részem, hogy szolgád lehetek. Én nem is értem, hogy Te miért választottál engem ki a sok millió ember közül, az egyik leg alkalmatlanabbat. De tudom, Te bölcs vagy, és Te nem hibázol, és így egy ilyen alkalmatlan embert is kész vagy kezedbe venni és használni, formálni, és ezt nagyon köszönöm. Köszönöm a helyet amit Te jelöltél ki a mi számunkra, és köszönöm, hogy itt lehetek. Uram ma szeretném magamat, még inkább odaszánni, hogy a jövőben többre és jobban tudjál használni. Kérlek Atyám, vezess, formálj, szentelj meg a te igazságoddal, és a szentségtelen, e világi dolgoktól, amik gátolnak, egészen szabadíts meg kérlek, az Úr Jézus nevében. Ámen.

Amit megigértem

......azt, szeretném most pótolni. Amint arról a képek beszéltek, egy örömteli áldott alkalmunk volt november 22.-én. Isten gazdag kegyelmében részesített, és ezen a napon olyan módon is átélhettem, amit Isten szolgái is ritkán. Az elmúlt nyáron, két fiatal is meghallhatta az Úr Jézus hívó szavát a gyülekezetből, és ezek közül az egyik a nagyobbik fiam volt, akinek életében, Istennek hála, látjuk a változást, és az Úr Jézushoz való ragaszkodást. Nagy izgalommal várta a következő bemerítkezést és amikor megtudta, hogy novemberben lesz, odajött hozzám, és azt mondta:

-Apa, én nagyon szeretnék bemerítkezni, ugye én is bemerítkezhetek?

-Miért akarsz bemerítkezni Ricsi, nem kellene még inkább várni - kérdeztem én.

-De apa, én elfogadtam az Úr Jézust, és a gyermeke vagyok, én is bizonyságot akarok tenni róla. Meg tudom, hogy ezt mondta, hogy aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül. 

-Van örök életed? 

-Igen.

-Biztos vagy benne?

-Biztos.

-Nagyon szeretnél bemerítkezni?

-Ezt szeretném a legjobban. 

Láttam komolyan gondolja, és a gyülekezet előtt is számot adott a hitéről és a megtéréséről Júliával együtt, amit a gyülekezet elfogadott, így november 22.-én, Krisztus Urunk példáját követve, parancsának engedelmeskedve, vallást tettek hitükről. Nekem, pedig az a ritka alkalom, pillanat adatott meg, hogy saját fiamat meríthettem be, és azután imádkozhattam érte.

Reggel Fűrészes Rudolf az 5o. zsoltár, 14-15 verséből, Svraka Csaba a Jakab levele 1:19-25 igék alapján buzdítottak imára. Majd Tőtős János erdőszentgyörgyi lelkipásztor testvér szolgált a János ev. 3:1-16 igék alapján, az újjászületés fontosságáról, valamint, arról, hogy kik léphetnek be a mennyek országába, és kik nem. A három fehérruhás, az ünneplő gyülekezet előtt is röviden bizonyságot tett, az Úr Jézussal való találkozásáról, és a szívükben levő reménységről, majd bemerítkeztek. Ezután Szabó Imre testvérem olvasta fel, a Lukács ev. 16. részéből a szgény Lázár és gazdag történetét, és hirdette a menyország és a pokol valóságát, és mint lehetséges két végcélt, minden ember számára. Hogy a pokolban azok lesznek, akik elutasítóan viselkednek az Úr Jézussal szembe itt a földön, és mi ha a mennybe akarunk jutni, akkor nem szabad Őt elutasítani. Befejezésül, úrvacsoráztunk, és én olvastam igéket az I. Mózes, 3:6;8-9 igéket, és azokból szolgáltam röviden. Az asszony szakított a fárol, de ekkor szakított -az Istennel,  -az élettel,  -a békességgel. Isten adott lehetőséget, ami elszakadt, a (vele való kapcsolatunk) helyre állítására, ezáltal az örök élet elnyerésére, és a vele való megbékélésre. A kérdés az, milyen most az Istennel a kapcsolatunk? Rendezett vagy rendezetlen? Hol vagy ember? 

Délután, hálaadó Istentiszteletet tartottunk, és sok ének - bizonyságtétel - költemény hangzott el. Magyarországi, erdőszentgyörgyi, és a Hargita táborból érkezett testvéreink, buzgón szolgáltak közöttünk, ami  épített, bátorított, buzdított, és hálára indította a szíveinket. Tőtős János testvér, a 1oo. zsoltárból szolgált délután, a hálaadás okairól, és módjairól. Én pedig a nap végén, a Márk 16:6, és a Róma 8:1 alapján: Hála azért ami nincs, mert van. Lehet első hallásra egy kicsit nehezen érthető ez a gondolat, de ha szeretné valaki megtudni részletesebben, akkor leírom. Isten neve legyen áldott minden áldásért, amiben részesít(ett) bennünket. 

2009. november 25., szerda

Áldott vasárnap - képekben

Öröm és hála van szívünkbe, a vasárnapi nap minden áldásáért. Nagyon szép ünnepnapunk volt. Megtapasztaltuk Istenünk szeretetét, és áldó kegyelmét. Most csak annyi időm van, hogy egy néhány képet feltegyek a bemerítésről, és a hálaadó napról, a beszámolót majd csak hétvégén írom meg, mert el kell utaznom.


















2009. november 18., szerda

Ünnepre készülve

Ma este egy bensőséges közösségi alkalmunk volt, a Máté evangéliuma 16:24-27 - ből szolgáltam arról mit jelent az Úr Jézus tanítványának, követőjének lenni. Vasárnap bemerítkezésre és hálaadó ünnepre készülünk, és ma este az igehirdetés után, a bemerítkezendők tettek bizonyságot a megtérésükről és a megváltozott életükről, majd a gyülekezet tagajai tettek fel kérdéseket Júliának és Richárdnak. Jó volt halgatni a fiatalok bizonyságtételét, és látni azt, hogy készségesen, őszintén meggyőződéssel válaszoltak a feltett kérdésekre. Ezután a gyülekezet tagjai, egyhangúan úgy döntöttek, hogy a jövőben készek mint Krisztusban tagjaik lenni, és tagnak elfogadni őket, segíteni, bátorítani, együtt sírni ha kell, és együtt örülni velük. Jó volt az Úr jelenlétében ezt az elfogadást gyakorolni. Lesz még egy bemerítkező, Péter, aki Magyarországról érekezik, akivel megtérése előtt, majd megtérése után is sokat beszélgettem, imádkoztam és Ő is szeretne itt Gyergyóban vasárnap a hitéről bizonyságot tenni, bemerítkezni.  

Hívogatunk erre az alkalomra is a városból, és vannak, akik megígérték hogy el fognak jönni. Imádkozunk, hogy Urunk vegyen el minden akadályt, hogy az evangélium mind több szívhez eljuthasson. Kérlek imádkozz te is ezért a napért, hogy a Szentlélek tudjon munkálkodni minden jelenlevő életében. Vendégeket várunk Magyarországról és Erdőszentgyörgyről is. Áldja meg az Úr szolgálatukat közöttünk.

Áldom az Urat!


U.i. A bemerítkezés témájához ajánlom elolvasni Borzási István szintén mai bjegyzését itt.

2009. november 10., kedd

"És vezess az örökkévalóság útján!"

Székely Béla Dániel lelkipásztor (Kiskapus) írása. Megjelent a Szeretet lap, 2oo9. novemberi számának címoldalán. Azoknak (is) akikhez nem jut el ez a lap, és így nincs arra módjuk, hogy olvassák. 

Oda a nyár, csodaszép ösvényeit már belepte az avar. Milyen utakon haladunk tovább? Novemberben különösen megérint az elmúlás szele. De sejteti nem csak múlandóságunkat, hanem halhatatlanságunkat is. 

"Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet. Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat." (Zsoltár 139:23)

A bűnös életmódot, a téves utakat, ideig-óráig lehet takargatni. Így aztán mindég van kifogás a meg nem bocsátó lelkületre. A pénz és a versengés szeretetét lehet leplezni a szorgalmas ember képével. A menekülés a szolgálattól, a "nekem elég a tejnek itala, nem nagyon akarok tudni a hit szigoráról"- vajon nem a külső vallásosságot, a megosztott hívő életet jelentik? 

Bűnesetkor a takargatás a legelső és a legkézenfekvőbb megoldás. Mint ahogy Ádám tette, és elbújt az édenkert fái között, amikor áthágta a teremtő parancsát. A rejtőzködő embert keresi Isten: Jézus, igéje és a Szentlelke által. A jó lelkiállapot az, ha nyitottak vagyunk, ha az ige gyertyájának fényénél önvizsgálatot tartunk: Mutasd meg, hogy van-e valami hamisság bennem?

"Nézd meg, nem járok-e téves úton"

Roppant fontos a helyes önismeret. Sok mindent tudhat valaki, de hiába, ha saját lelkének állapota felől tájékozatlan. Vagy csalóka színes üvegeken keresztül látja magát. 

A felülről nyert világosságban ismerjük fel bűneinket, mindazt ami fertőz és rombol. És érezzük át annak gyalázatos voltát, amik Krisztushoz üldöznek bennünket, hogy vérében bocsánatot találjunk. Nyitott könyv az életünk, a mindenható Isten előtt. 

"....és vezess az örökkévalóság útján."

A vezetés irányítást ad, de a mozgatáshoz szükséges erőt is. Életünk sodortatik, vagy vezetve van? Sodortatva lehet a többség véleményének való megfelelési kényszertől, sérelmektől. Szenvedélyek, szellemi divatirányzatok is magukkal visznek - különösen ha közömbösség és hanyagság gyengít. A megélhetés gondjaitól is elnehezdhet a szívünk. Ezért jó az örökkévalóság nézőpontjából tekinteni arra, ami lefelé irányítaná tekintetünket: "Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodortassunk." (Zsid. 2:1) 

Jónak tetszik az ember szemei előtt az ő útja. Különösen fiatalon nagy élvezet nekivágni a világnak, szabadon választani meg az irányt. Ezenközben sok minden történhet, "szép" kalandok, "nagy" megvalósítások, de karambol is. Azután az utak véget érnek. Vagy mégsem? Megszoktuk, hogy egyik nap követi a másikat, egyik esztendő jön a másik után. Gondolunk e arra, hogy eljön majd egy pillanat, ami után nem következik másik, pontosabban: időnk beletorkollik az időtlenségbe. Mert a halál nem végleges állapot, hanem csak ajtó, ami az örökkévalóságba nyílik.

A Sátán gondoskodik arról, hogy lehetőleg csak a pillanatra figyeljünk. Ne foglalkozzunk a jövővel, lényeg az, hogy most jól érezd magadat. A mai világunkban talán a rövidtávú gondolkodás okozza a legnagyobb károkat. Ezeknek a tudatában legyen a mi imádságunk is a 139. zsoltár írójának ez, az Istennek való átadottsága, hogy "te ismersz, te jól tudod, te vizsgálj meg" és végül "vezess az örökkévalóság útján". 

Kívánom, hogy a jövőre való tekintettel tegyük dolgainkat - ez  eredményez felelős életet - vagy éppen határolódjunk el mindattól, ami arra nézve kárt okozna. Jelenünkkel alapozzuk meg a jövőnket. Aki nem gondol ezzel, az szörnyű mélyre süllyedhet. 

Mindarra, ami minket az üdvösségből kizárna, Istennél készen van a bocsánat. Ezt a bocsánatot, azonban csak itt, az időben lehet elkérni tőle. Ezért is nagyon meg kell becsülnünk azt az időt, amit tőle kapunk. Jézus Krisztus mondja, "én vagyok az út". Járjunk őbenne, kövessük Őt! A mienk is legyen az örökkévalóság útja.

2009. november 7., szombat

Újra itthon

Az elmúlt héten pénteken késő este, a tervezettnél hosszabb magyarországi tartózkodás után, hazaérkeztünk apósommal, aki egy néhány napra ellátogatott hozzánk. Az autómat sikerült megjavítani, azóta is jól múködik, és reméljük ez így is marad. Nagy javítást kellett végezni rajta. De az Úr kegyelmét látom abban, hogy a hosszú utazás alatt, nem állt meg, csak amikor megérkeztem Kecelre. Az ott tartózkodásom ideje alatt, megvoltak a bibliaiskolai záróvizsgáim, amit az Úr kegyelméből, sikerült. A záróvizsga írásbeli(Máté és János ev.) 4-es, a szóbeli (Zsoltárok könyve) 5-ös lett. Magyarországon az osztályzatok 1-5 ig vannak, míg Romániában 1-1o-ig. Szombaton és vasárnap az Életháznál szolgáltam. Áldott alkalmaink voltak. Ezekről bővebben itt olvashatsz. 

Volt még alklamam találkozni, beszélgetni, imádkozni testvérekkel, valamint egy áldott kedves alkalmat tölthettem Súron, testvéri közösségben. Haza érkezve sok feladat várt rám, amelyeket az elmúlt héten próbáltam elvégezni, és amit nem tudtam, azokat a következő napokban kell pótolni. Jó volt újra együtt lenni a testvérekkel Gyergyóban és a körzetben. 

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! 

"Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!"

2009. október 27., kedd

Magyarországon rekedtem

Immár, több mint egy hete eljöttem otthonról és mára már szerettem volna haza érni. Az elmúlt hét elején részt vettem Váradon a lekipásztori találkozón, ahol áldott testvéri közösségben lehettünk. Jó volt újabb kapcsolatokat kialakítani, és a régen látott testvérekkel újra találkozni. Majd Magyarországra jövet az autóm sajnos meghibásodott. A probléma nagyobb mint azt első látásra gondoltam, mert az autó hengerfeje megrepedt. Talán péntekre meg tudják javítani. Emberileg, nagyon rosszkor jött ez a probléma, de tudja az Úr, miért engedte meg, és meg akarom érteni azt, amit nekem ebből meg kell tanulnom. Imádkozzatok értünk. Most Kecelen, Fehér Tamás testvéremék számító gépét használom, ha haza megyek többet is írok. Áldott alkalmakat éltem meg az Úr kegyelméből a hét végén. 

2009. október 17., szombat

Számo(lo)k

Néhány érdekesség, az életünkből számokban. Az imádkozó misszionárius John Hyde, halálának 61. évfordulóján, 1973. február 17.-én születtem. 1992. október 17.-én házasodtunk, így ma vagyunk 17 éves házasok. A 17-es lépcsőházban, a 14-es apartmanban lakunk. Feleségem március 14.-én ünnepli születés napját. Hálás vagyok a feleségemért, akivel boldog házasságban élhetek, és együtt szolgálhatom vele az Úr Jézust. 

Áldott vasárnapot kívánok neked! Légy figyelmes, mert Isten szólni akar hozzád!

2009. október 16., péntek

Levél a tanárnőnek - megérte

A minap Dániel, a kisebbik fiam, (7. osztályos), jön, hogy tanult egy balladát, amit majd egy iskolai rendezvényen kell elmondania, amikor tanárok - szülők - diákok is jelen lesznek, és ő kéri, hogy ellenőrizzük, hogy helyesen mondja vagy még gyakorolnia kell. Persze, vettük az "irodalmi művet" és hallgattuk. De a címnél már kezdett kikerekedni a szemem. "Kedves feleség (A megcsalt férj)". Nem is beszélve a tartalmáról, ami az erkölcstelen életet, a hazugságot, és az erőszakot, (mert a felség a végén alaposan el lett verve), könnyed, tréfás módon adja elő. Az egész mű, ezt a három bűnt hivatott népszerűsíteni, és ha nem is hivatalosan, de lopva, az ördög, ezeket már a gyermekek jellemébe akarja csepegtetni, és arra késztetni már a fiatal gondolkodást, hogy ezt elfogadják, éljenek vele. Hát, mit mondjak. Még más szájából sem hallgattam volna szívesen, nem a fiaméból, akinek az apja az evangélium szolgája. És milyen az ellenség, pont a hívő fiúnak a szájából akarta ezeket visszahallani. Mondtam is: -Fiam, te ezt a verset nem mondhatod el. Írok a tanárnőnek egy levelet, amit talán meg fog érteni. Megírtam.

Tisztelt Tanárnő!

Szeretettel köszöntöm!

Ne tessék megharagudni rám, hogy levelemmel zavarom, de kérem, hogy értsen meg engem. Mint olyan ember, aki az Isten szolgája vagyok, és az Isten igéjét hirdetem, nyilván magától értetődőnek kell lennie, hogy hiszem mindazt, amit a szentírás mond. Sajnos mai világunkban ez már nem ilyen egyértelmű, mert sokan, azok közül akik hirdetik, sem hiszik tiszta szívvel. Én azok közé tartozom, aki hiszi, és megtapasztalhattam annak igaz voltát már sokszor. Tehát hiszem azt is, hogy minden kimondott szóért, számot kell adnia az embernek Isten előtt, és azt is, hogy a tisztességes és a tisztességtelen dolgokat, nem lehet összekeverni. Az ok, amiért írok, hogy Dániel fiam felmondott egy irodalmi művet itthon, amit el kell mondania egy iskolai rendezvényen. Ebben a műben, számomra megdöbbentő, hogy az erkölcstelenség, és a hazudozás a fő téma, amelyet már ilyen fiatalok körében, az iskolában használnak. Lehet, hogy „csak egy alkotás”, de a tartalma a jellemet, és a gondolkodást abba az irányba formálja, hogy viccesen viszonyuljon az erkölcstelenséghez, és a hazugsághoz. Tudom, ezen kívül, számtalan más káros behatás is éri a ma emberét, gyermekét egyaránt, de ahol lehet, ott nekünk kell megvédeni őket, szülőknek, tanároknak. Tudom, ha valaki elmondja ezt a művet, a közönséget nevetésre készteti, többek tudatában azt erősíti így kell ezt csinálni, és jókedvűen megtapsolják az előadót. De, ha netán megtörténik valakivel, akkor csak szomorú és keserű vége van, könny, sírás, fájdalom, szakadás, veszteség. Mert nem jó sem becsapott, sem megcsalt embernek lenni. A fiaimba, és a rám bízott emberekbe igyekszem a tiszta, Istennek tetsző, emberi és erkölcsi értékeket plántálni, ami ma már nem divatos, de értelmes, józan megbízható embereket formál a családok, közösségek és a társadalom számára egyaránt. Nem szeretnék beleszólni semmiképp, az iskolai rendbe, vagy a tanítás menetébe – módjába, csak annyit szeretnék kérni ha lehet, tessék Dánielnek egy másik verset, vagy irodalmi művet adni feladatként. Köszönöm, megértését!

Isten gazdag áldását és sok erőt kívánok a munkájukhoz, önnek és az egész tantestületnek.

Mély tisztelettel: Novák Zsolt

Gyergyószentmiklós, 2oo9. október 15.

Megérte megírni a levelet. A fiam azt mondta, hogy a tanárnéni amikor elovasta, elszégyelte magát. Kis idő múlva jött, és adott neki egy másik verset, a címe: "A szeretet himnusza", és az I.Korintus 13. részéből kell elmondania egy részletet 1-6 és a 13. verset. Micsoda különbség a két cím és tartalom között. MEGÉRTE. Megérte vállalni, és hangot adni a hitünknek, és meggyőződésünknek, nem elmenni mellette egy vállrándítással, és rámondani, hogy ez kötelező, vagy ez a követelmény. Az Úr megdicsőíti az Ő nevét, ha felvállaljuk Őt a mindennapi életünk minden területén. Mint itt is. Tanulságos számomra is. Így, most nem az ördög ravaszsága fog hangozni azon a rendezvényen, hanem Isten szent és tiszta igazsága. Megérte.

-Uram segíts, hogy mindig éber legyek. Szeretnék mindég kész, és elég erős lenni ahhoz, hogy szembeszálljak a bűnnel, hogy életem minden területén, és idején, éljem és képviseljem a Te igazságodat. Ámen. 

2009. október 13., kedd

Hirtelen

....megjött Gyergyóba a tél. Szombaton mint az előző bejegyzésben olvasható és látható, nagyon kellemes késő őszi szép idő volt. Sőt még vasárnap is. Ma este viszont már havazott. Hát nem vártuk, és reméltük is, hogy még vár a tél, és bár kint szépen esik, én még bízom, hogy lesznek hómentes, melegebb napok ebben az évben.

Az autókon már látható a hó

A vaku fényénél meg a hópelyhek is