2009. május 1., péntek

Közösségi nap a Libánon

Ma, május elsején, a gyergyói és a toplicai gyülekezetből, akik tudták vállalni, felmentünk, a Gyergyó melletti Libán hegyre, és ott voltunk együtt, testvéri és baráti közösségben egymással. Azért baráti is, mert volt olyan személy kettő is, akik most voltak először közöttünk. Mindketten, egy-egy nem régen megtért tesvérnő férje, akik a gyülekezetbe eddig nem akartak eljönni, de ide eljöttek. Hálás vagyok Istennek, ezért a napért. Azt éreztem, hogy a gyülekezet tagjai is közelebb kerültek egymáshoz. De nagy öröm számomra, hogy azokkal, akikkel ma találkoztam először, nagyon jól el tudtam beszélgetni, bizonyságot tenni. Nagyon építő volt számomra is ez a nap. Valamint, reménykedve várjuk az imáinkra Isten válaszát. Az Úr Jézus ma biztatott bennünket, mert láthattuk azok életében, akikért imádkozunk, hogy Ő munkálkodik. Áldott legyen az Ő neve! Az étkezést úgy beszéltük meg, hogy mindenki hoz valami egyszerű ételt, vagy alapanyagot (pl. szallonát) és azt együtt elkészítjük, majd az asztalra tesszük, és mindenki szabadon fogyaszthat. Nagyon jó hangulatban, igazán szép időben, telt a mai napunk. Sokat énekeltünk, beszélgettünk Isten dolgairól, az Ő országáról, és imádkoztunk többször is. Kicsit elfáradva, szívünkben örömmel és hálával jöttünk haza.

Minden dicséret a Krisztus Jézusé! 

Néhány pillanatkép a mai napról.

Szorgos női kezek, az ételt.....

....szorgos férfi kezek a fát készítik elő.

éppen 3 hónapja, hogy ők négyen bemerítkeztek

Így készül a libáni lángolt szalonna.......

Meg volt az egyakarat, az ebéd érdekében

Meg is lett az eredménye

Az idősek és a fiatalok jól meg voltak együtt. Itt a legidősebb és a legfiatalabb eszik együtt

Majd énekekkel dicsértük az Urat

"Tudom az Úrnak terve van velünk..."

"Hozzád szál az énekem...."

A patakhoz is lementünk

"A pataknál oly jól érzem magamat...."

Kankalin csokor, és boldog tulajdonosa Erzsike

Fáradtan, de boldogan indultunk haza

2009. április 20., hétfő

Más nyelven is...

Az elmúlt héten, hozzánk látogató német testvérek kértek meg arra, hogy próbáljam meg, valahogy a blogomat, más nyelven (angol) is közzétenni. Mivel az én angol nyelvtudásom, elég kezdetleges, így nem tudom azt vállalni, hogy angol nyelven is megírom a bejegyzéseket. De találtam egy programot, ami egy megoldás lehet arra, hogy valaki esetleg más nyelven is elolvashatja a bejegyzéseket. Jó, gondolom, egy ilyen automata fordító program, nem képes a tökéletes fordításra, és nem hiba nélkül dolgozik. Meglátjuk mennyire használható. Jobb oldalon, a "Nyelv választás" menü alatt van elhelyezve, egy a google álltal üzemeltetett modul, ahol ki lehet választani a nyelvet, amelyen, szeretnénk a bejegyzést olvasni. 

2009. április 17., péntek

Különleges találkozási pont - Gyergyó

Szerdán este, különleges nemzetközi találkozási pont volt a gyülekezetünk, és az otthonunk. A városban tartózkodott, egy német missziós társaság néhány tagja, akik 2003 óta, egy helyi szervezettel együttműködve, minden évben ellátogatnak Gyergyóba. A mostani itt tartózkodásuk alkalmával, nagycsütörtök este cseng a telefonom, és kérdezik tőlem, lesz e istentisztelet nagypénteken a gyülekezetben? Mondom persze lesz, délelőtt is, és délután is. Akkor délután szeretnének meglátogatni és megismerni bennünket. Mondtam rendben van, vártuk őket, és jöttek is. Öten voltak, és Richárd a vezetőjük, szolgált az igéből, hirdetve azt, hogy ennek a világnak a keresztre van szüksége, és a keresztről szóló beszédre, és intett bennünket, óvakodjunk, a nyugatot már elárasztott jóléti evangéliumtól. Mert abból hiányzik a kereszt és a kereszt hordozás üzenete. Aznap este megbeszéltük, hogy szerdán este még lesz alkalmuk visszajönni, és mivel jól érezték magukat, szeretnének újból velünk lenni. Kedden viszont, megtudtam, hogy Münchenből, Siegel Erwin testvérünk is itt van Csikcsicsóban, rokon látogatáson és szerda este ő is eljött közénk. Ezen az estén, Richárd és Erwin szolgáltak, majd este a lakásunkon fogadtuk őket és fél tízkor, még csatlakozott hozzánk, egy magyarországi teológus, a református teológiáról Dávid, aki vonattal érkezett, és Richárddal jött találkozni. Igy, anélkül, hogy ezt előre terveztük vagy tudtuk volna, egy nemzetközi találkozó részesei lettünk. Az Úrnak, vannak különleges meglepetései, és én ezeket szeretem. Jó lelkületű beszélgetés után, imádkozva búcsúztunk el egymástól.

Az imaházba nem vittünk fényképezőgépet, de itthon készítettünk egy pár fotót, ezekből teszek fel. 

 "Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokon érzelműek, atyafi szeretők, irgalmasak, kegyesek" I.Péter 3:8



2009. április 15., szerda

Mai ige

Ma reggel, olvastam a "Mai igét", - amit online ide kattintva minden nap el lehet olvasni - és elgondolkodtam, hogy mennyire hajlamosak vagyunk mi emberek halogatni a döntéseink meghozatalát, amelyekről, tudjuk nagyon jól, hogy meg kellene hoznunk őket. Vagy azokat a lépéseket megtenni, vagy feladatokat elvégezni, amelyek mindenképpen ránk várnak. De még szomorúbb, hogy sokszor Isten országa ügyének, és saját előre haladásunknak leszünk akadályai, az ilyen magatartással. Legyünk készek, döntést hozni, lépni, vállalni halogatás nélkül amit kell, hogy ne valljuk kárát se mi, se a környezetünk, se azok, akik felé szolgálni kell. Ma reggel arra is gondoltam, hogy sokszor az ilyen halogató hozzáállásunk miatt nem vagyunk azok, akiknek lennünk kellene, és még nem vagyunk ott ahol lenni kellene, ahol az Úr látni akar, és nem is történik velünk az ami történhetne, és aminek történnie kellene. Ma reggel gondoljuk át, mindezzel mi hogyan vagyunk? Ide teszem amit ma reggel olvastam. Nekem van miért szégyenkeznem. 

Ne maradj le a hajóról!

„Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai.” (Máté 8:23)


Vannak sorsdöntő pillanatok, amikor életfontosságú döntéseket kell hoznod. Egy napon Jézus két embert hívott, hogy csatlakozzon csapatához, de mindkettőnek volt valami oka, hogy ezt későbbre hagyja. Egyiküknek egy temetésen kellett részt vennie, a másik haza akart menni, hogy megmagyarázza elhatározását. Ez az utolsó, amit hallunk róluk. Máté feljegyzi, hogy „akkor Jézus beszállt a hajóba és a tanítványai követték őt”. Ők pedig lemaradtak a hajóról! 

Soha nem leszel sikeres, ha mindig későbbre halasztod a dolgokat. Ha túl sok ideig fontolgatsz egy lehetőséget, akkor lekésel arról, hogy megragadhasd. Erre az egyik legjobb illusztráció a telefon szabadalmának története. Az 1870-es években két ember foglalkozott behatóan a kor technológiája, a távírás módosításán és fejlesztésén. Mindkettőjüknek voltak elképzeléseik a drótkábelen keresztül történő hangátvitelre, és mindketten felfedezték az emberi hang elektronikus továbbítását. Az az érdekes, hogy mindkét ember, Alexander Graham Bell és Elisha Gray is ugyanazon a napon adta be ötletét a szabadalmi hivatalba, 1876. február 14-én. Bell volt aznap az ötödik személy, aki szabadalmi igényt adott be. Gray el volt foglalva más dolgokkal, ezért a megbízottját küldte el. Sajnálatos módon a megbízott több mint egy órával Bell után érkezett, hogy bejelentse a szabadalom benyújtására irányuló szándékot. Ezek a percek Gray-nek egy vagyonba kerültek. A bíróság Bell igényét hagyta jóvá, bár Gray panaszt tett azzal, hogy ő állt elő előbb az ötlettel. Tehát nem elég, ha látod az Isten-adta lehetőségeidet, meg is kell ragadnod azokat. Más szavakkal: ne maradj le a hajóról!

2009. április 11., szombat

Istennek ereje - A feltámadás ereje

Hosszabb idő után, újra itt vagyok. Köszönöm, akik ez idő alatt is imádkoztak értem, értünk. Nagy szükségünk volt (van), az imatámogatásra, mert vannak idők, amikor az Úr megengedi a próbákat, kísértéseket. Az elmúlt időben megengedte a mi életünkben is, hogy megláthassuk, mennyire gyenge, alkalmatlan szolgái vagyunk, és még inkább megérthettük, mennyire szükségünk van Megváltónk kegyelmére, jelenlétére, szeretetére. Nála nélkül semmit sem cselekedhetünk. A magam életét látva, ezekben a napokban még élesebben kirajzolódtak gyengeségeim, és ezekkel szembesülve, kértem az Úr Jézust, bocsássa meg alkalmatlanságom, mulasztásom, vagy figyelmetlenségem, és ha emiatt akadályoztam az Ő munkáját. Nem könnyű, de már tudom, igen hasznos volt számomra ez az idő. "Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet." Zsoltárok 119:71. De bizonyságot tehetek arról is, hogy milyen szeretettel hordoz engem az én Istenem. Mert nem hagyta lelkemet a csüggedésben, "és az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!". Zsoltárok 116:4. Meghalgatott, és felemelt, szent vérével megtisztított, és megerősített. Igazán hűséges, és szerető Isten Ő. Méltó a magasztalásra, és arra, hogy még odaszántabban szolgáljam Őt.

-Kérlek Uram, adj ehhez nekem erőt. Támogass az engedelmesség lelkével.

Két ige van a szívemben, amelyek a napokban foglalkoztatnak. 

I.Kor 1:18 "Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje." 

Fil 3:10 "Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét, és az Ő szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához;"

Ma sem népszerű általában a keresztről szóló beszéd. Amikor a kereszt üzenete tisztán és határozottan, világossan hangzik, akkor szembe kerül az ember önmagával, az énjével, saját akaratával. A keresztről való beszéd pedig rámutat a rajta életét feláldozó Jézus Krisztusra, aki önmagát megtagadta, megalázta, engedelmes volt mindhalálig az Atya Istennek, és ki tudta mondani, hogy ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied Atyám. A kereszt értünk állt, emeberekért, hogy a rajta engedelmesen életét feláldozó, bűntelen Isten Fia, élete árán, megszabaditsa engedetlen, bűnös életünket a megérdemelt büntetéstől. Akaratát letette, a bűneinket viszont magára vette, és a büntetést elszenvedve, megalázva, megkínozva, elvitte a Golgotára a keresztet, hogy meghaljon rajta. És tudod, mindezt szeretettel tette, amit nagyon nehéz megérteni. Nem tiltakozott, nem védekezett, mindent vállalt, mert annyira szeretett, és csak arra gondolt, hogy megváltsa elveszett életünket. Mert Isten elfogadta Krisztus áldozatát, és mindazok, akik elfogadják mint Megváltójukat, és az Ő vére által megtisztulnak, részesei lesznek Isten erejének, ami a keresztről szóló bizonyságtétel, hittel elfogadásából fakad. Mit is jelent ez? A bűnös élet okozta terhek, mindnagyobb súlyát, és a lekiismeret kínzó fájdalmát semmi ezen a világon nem tudja elvenni, megszüntetni. Sok-sok emberi próbálkozás, és a világ által felkínált lehetőség, mondott már csődöt, és egyetlen sem volt arra alkalmas, és elég erős, hogy az emberiség életében, erre a minden embert érintő kérdésre kielégítő megoldást adjon. De azok, akik vállalva a természet szerinti gyarló ember gyengeségeit, és az azszerinti élet eredményeit, a bűn lelplezését, Isten akarata szerint, azoknak el kell menni a Golgotára, mert ott a kereszt alatt, megtapasztalhatják azt, amit sehol máshol nem. Ott megnyilvánul Istennek drága ereje, ami képes arra, hogy megszabaditson, és meggyógyítson, bűneink átkos következményeitől. Micsoda erő, amit csakis a kereszt üzenetének megértése és hittel elfogadása által tapasztalhatunk meg. Mert ott a kereszten történt a világ eddigi legnagyobb jelentőségű eseménye, ami Istent arra inditotta, hogy irgalmat és kegyelmet, szabadulást, és örök életet adjon a magát megalázó, bűneit megbánó embernek. Bár sokan mindezt bolondságnak tartják, de mi akik átéltük, már tudjuk, ennek az erőnek hatalmas voltát,  a jelenlétének fontosságát, és eredményét. Óh, bár sokan megtapasztalhatnák még a keresztről szóló beszéd erjét! Majd azután átélhetnék és megismerhetnék a feltámadás erejét. Én is vágyom erre. 

Kívánok mindenkinek áldott húsvéti ünnepet, a feltámadás erejében és örömében legyen részetek!

2009. március 6., péntek

Változás

Mint azt már mások is közzétették, az erdélyi Baptifon telefonszámok megváltoztak. Ez a változás engem is érint, így az eddig használt 0749-271-623 telefonszámot, holnaptól én sem fogom használni. 

Az új számom: 0735-500-882 (vodafone)

Ha valaki külföldről hív, akkor: 0040-735-500-882

2009. március 5., csütörtök

Tanulságos

Építkezz okosan!
Az idős ács egy szép napon úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulnia. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során nem tölthetett családjával.
- Valahogy majd csak elleszek - mondta
A főnők nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, és arra kérte őt, hogy utoljára segítsen még neki felépíteni egy házat. Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő és máris látni lehetett, hogy az utolsó házba a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez az egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnők is, magával hozta a ház kulcsait, és átadta azokat az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Milyen kár..... Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, egész másképp dolgozott volna.
Így van ez mindannyiunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk ki magunkból. És aztán rádöbbenünk, hogy magunknak kell, majd abban a házban laknunk, amit építettünk, ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
De már nincs visszaút. Te is építőmester vagy. Te is nap mint nap kalapácsot fogsz a kezedbe, hogy szöget verj a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel.
Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd.

Forrás: internet

U.i.: Ahogy ma döntesz, és élsz, ahogy ma állsz a dolgokhoz, az majd nagyon is számít az örökkévalóságban!

2009. március 3., kedd

A rendelt idő egyszer lejár

"Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt." 2.Kor. 5:10
Ma reggel kaptam a szomorú hírt, hogy a gyülekezetünk egyik tagja, Báni Lajos, az éjszaka befejezte földi életét.

Itt még tavaly nyáron, egy közös képen (én egy kövön állok, azért vagyok magasabb). Az Úr adjon vígasztalást, és kegyelmet a gyászoló családnak.

2009. február 26., csütörtök

"Istennek csak egy Fia volt, azt is Misszionáriussá tette"

Néhány napja volt a születés napom, és kaptam sok üzenetet, levelet, jókívánságokat, köszöntéseket. Mindenkinek köszönöm. Mindegyik köszöntés kedves számomra, de egyik, különösen megérintett. Tötös János testvér, erdőszentgyörgyi lelkipásztor, egy verset küldött nekem, amit pár nappal azelőtt kapott az Úrtól, és írta le. Most én itt közzé teszem.

MISSZIONÁRIUSSÁ TETTE
Dávid Livingstone: „Istennek csak egy fia volt, azt is
Misszionáriussá tette”

„Istennek csak egy Fia volt, azt is
Misszionáriussá tette”,
Ezt a roppant nagyvilágot
Oly nagyon szerette.

De nem volt ahová a fejét lehajtsa
Izráel oly sokszor elutasította...

A misszionáriust Isten irányítja
Égi küldött Ő
Szerény és nagy alkalmakra.

A misszionárius késő éjszakában
Isten előtt áll, buzgó imádságban
Nem bizonytalan az Ő kürtzengése,
Ott forr a szívében Isten Szent Igéje.

A misszionárius az Isten hangja,
Még ha nincs is hírneve, rangja-
Szenvedélyesen adja át a nagy üzenetet:
„Térjetek meg Istenhez, emberek.

„Istennek csak egy fia volt, azt is
Misszionáriussá tette”...
A városokat, falvakat sorba felkereste:
Az éhezőket megelégítette
A betegeket meggyógyította,
A halottat is feltámasztotta.

Szegényeknek az Evangéliumot hirdette
A megtört szívűeket bekötözte,
Feloldozta a megkötözötteket
Tékozlóknak adott új életet.

A missziót ma is folytatni kell
Igazi első szeretettel.
Küldj fiaidból, drága Gyülekezet
- Éjszaka borítja a népeket-
Böjtben és imában megszólal a Lélek
És égi erőt ad a nagy küldetéshez.

„Istennek csak egy Fia volt, azt is
Misszionáriussá tette”,
Ezt a roppant nagyvilágot
Annyira szerette.

Tötös János Erdőszentgyörgy, 2009. február 15.