Feladatok és ünnep

Isten áldjon meg titeket!
Tudom, már elég sok idő eltelt, amióta utoljára írtam. Többen is figyelmeztettek, és mondták, hogy legalább életjelt adjak magunkról. Itt is köszönöm, a figyelmeztető bátorításokat.

Az elmúlt két hétben sok feladatot kaptunk az Úrtól, amiért hálásak vagyunk. Az elmúlt két hétben, szinte nem telt el úgy nap, hogy ne ismertem volna meg, újabb embereket a városban. Öröm van a szívemben, hogy Isten nyitja az ajtókat, és minden nap tehetek bizonyságot. Nagyon megérinti az embereket, amikor nem a vallásról, hanem az Úr Jézus Krisztusról kezdek beszélni nekik. Ma is volt egy érdekes találkozásom. Ketten jöttek az imaházhoz, az egyik itt a környékben egy nagyobb vállalkozó. Megkérdezték, hogy benézhetnek e az imaházba. Természetesen beengedtem őket. Tetszett nekik, hogy olyan egyszerű belülről is. Leültek az első sorba, és én énekeltem nekik két éneket. Láttam megérintette őket az Úr. Majd elkezdtünk beszélgetni, és nagyon meglepetten hallgatták azokat az igei igazságokat, amit a biblia alapján mondtam nekik a felnőtt bemerítésről, a szobrokról, a képekről, magáról Istenről, az Ő szaváról a bibliáról, és az imádkozásról. Nem is hallott még olyat, hogy valaki ne egy betanult imádságot mondjon, hanem saját szavaival imádkozzon. Megragadtam az alkalmat, és imádkoztunk. A végén elcsukló hangon azt mondta:

-Én még ilyet nem hallottam. Teljesen "sokkos" állapotba kerültem. Ezt meg kell emésztenem. Lehet, hogy az éjjel még kettőkor sem birok aludni.

Miután adtam nekik egy-egy bibliát, és ajánlottam neki, ha nem tud aludni, nyissa ki és olvasson belőle, azt mondja Máté (mert így hívják az illetőt):

-Vasárnap fél 11-kor én itt leszek, az biztos.

Várjuk, és azt hiszem az az alkalom is hatással lesz rá.

Ugyanis vasárnap egy szép ünnepre készülünk. Délelőtt bemerítkezés, délután gyermekbemutatás lesz a gyülekezetünkben. Hálásak vagyunk Istennek, hogy az elmúlt három hónapban, négyen adták át életüket az Úr Jézusnak, és nyerték el bűneik bocsánatát, és nyertek békességet az új életben. Ők négyen Papp Magdolna, Fodor Éva, Pál Éva, és Diána fognak bizonyságot tenni a hullámsírban az ő hitükről.

Róma 6:4 :"Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk."

Róma 6:8 "Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is Ő vele."

Csodálom az Úr munkáját, és nagyon hálás vagyok, hogy én ezt láthatom embertársaim életében. Ezzel együtt, nagyon sok bizonysággal is gazdagodhatunk.

Kérlek titeket imádkozzatok értünk, hogy a vasárnapi bemerítkezők, meg tudjanak állni végig az Úr útján.

Azokért, akik felé az Úr ajtót nyitott, hogy az elhintett mag kikelhessen, és ők is egy nap, fehér ruhában bizonyságot tehessenek.

Érettünk, hogy Isten tudjon bennünket használni, és formálni.

Minden dicséret a Krisztus Jézusé!!!!

Imádkozván egyszersmind mi érettünk is

........hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát,.........Hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.
A másik alkalom, december 28.-án volt, amely életem egyik legmeghatározóbb és legemlékezetesebb napja volt. Ugyanis ezen a napon történt, hogy Isten és emberek előtt, lelkimunkára, misszionáriusi szolgálatra avattak fel, a gyergyószentmiklósi gyülekezetben. Mint ismert, Isten akaratából 2007. december 8.-án, családommal Gyergyószentmiklósra költöztem, ahol azóta, a helyi gyülekezetben, valamint Maroshévízen (Toplicán) és Borszéken végzünk lelkimunkát. Ez év őszén, a székelyföldi lelkipásztor testvérek közül, voltak akik kezdeményezték a felavatásomat, itt ahol jelenleg is szolgálok. Én is, és hiszem ők is, imádkoztunk és kértük Isten vezetését. Mi amikor a feleségemmel imádkoztunk, az Úrtól a Királyok I. könyve 1rész, 32 versétől kezdődő igeszakaszt kaptuk, és megértettük, hogy Isten akaratának engedünk akkor, amikor ezt a szolgálatot ilyen formában vállaljuk. Így november 24.-én, a székelyföldi misszókerületi vezetőséggel, a Hargita táborban történt találkozásunkkor, a vezetőség tagjai id.Veress Ernő testvérrel és velem egyetértve, és ebben megnyugodva úgy döntött, hogy a múlt év utolsó vasárnapján, felavatnak erre a szolgálatra. Az Úr Jézus kegyelméből, erre az alkalomra került sor, az elmúlt vasárnap. Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy úgy rendelte, hogy itt, ezen a helyen történhetett meg, a szolgálatra való felavatásom. Végig úgy érezhettem, hogy minden az Ő drága Szentlelkének vezetése alatt van. Hálás vagyok azokért a testvérekért akik ott voltak, akik tanúi voltak ennek, a számunkra fontos eseménynek, akik együtt imádkoztak velünk, akik szolgáltak, és akik velünk együtt Urunk áldásában részesülhettek. Számomra míg élek felejthetetlen nap lesz 2008. december 28.-a.
Röviden leírom, ennek az áldott napnak az eseményeit:

Reggel az imárabuzdítás szolgálatát id.Máté Zoltán gyülekezeti vén (Székelymúzsna) testvér a 29. Zsoltár 1-4 versei, majd ifj. Veress Ernő lelkipásztor (Székelykeresztúr) testvér a Róma 5:1 alapján végezte, amelyet buzgó imák követtek.

Azután id.Veress Ernő lelkipásztor tetsvér szólt az összegyűltekhez, majd Kelemen J. Sándor lelkipásztor (Marosvásárhely) vezetésével kezdődött az avatási istentisztelet.

Ezután Kiss Zoltán lelkipásztor testvérem (Sepsiszentgyörgy) hirdette az igét a II. Mózes 3:1-12 alapján, amint Mózest szolgálatra elhívta Isten.

Ezután én olvastam fel az önéletrajzomat, és osztottam meg a jelenlevőkkel megtérésem, elhívásom, és küldetésem bizonyság tételét. Ezt követően, az avatóbizottság hitelvi kérdéseire kellett, a gyülekezet előtt nyílvánosan válaszolnom. A kérdések a következőek voltak:

MIT HISZEL:

Tőtős János (az avató bizottság elnöke, lelkipásztor Erdőszentgyörgy) - ISTENRŐL

id.Veress Ernő - AZ EMBERRŐL

Kiss Zoltán - A MEGVÁLTÁSRÓL

ifj.Veress Ernő - A GYÜLEKEZETRŐL

Veress Efraim (lelkipásztor Érszőlős) - AZ ELJÖVENDŐ DOLGOKRÓL

Miután a feltett kérdésekre válaszoltam, következett a kézrátétellel való imádkozás, melyet az avatóbizottság - hat lelkipásztor testvér - végzett, és a gyülekezet is velünk imádkozott.

Az imádkozás után köszöntéseket adtak át, és igékkel buzdítottak erdélyi és magyarországi testvérek. János Csaba kovásznai(Ap.csel 16:9-10), Simon András homoródszentmártoni(Kolossé 4:17) lelkipásztorok, valamint Fehér Tamás(II.Timótheus 2:3) és Földes István(János ev. 1:7) a magyarországi Életház misszió munkatársai(m) köszöntöttek, és bátorítottak. id. Földes István, szintén az Életház misszió munkatársa egy szép verset mondott el.

Mindannyiunk örömére, és Istenünk dicsősségére énekeltek több éneket, a Sepsiszentgyörgyről és Csernátonból érkezett testvérek, alkalmi kórusa. Nagyon szépen szolgálnak.

Nagyon sok helyről érkeztek vendégeink: Magyarországról, Szlovákiából, Erdélyből, és Gyegyóból a városból is. Külön öröm volt számomra, hogy többen el tudtak jönni Maroshévízről és Borszékről is. Jó volt látni, ahogy a mi imaházunk teljesen megtelt. Azért imádkozunk, és azt kérjük az Úrtól, hogy Gyergyóiakkal is teljen meg így.

A délelőtti áldott istentisztelet után, együtt ebédeltünk, majd délután három órától folytatódott együttlétünk. A délutáni alkalommal én kezdtem az igei szolgálatot a fent említett igék alapján a Kolossé 4:3-4 -ből.

Ezt követően, újabb köszöntések és bizonyságtételek hangzottak el, édesanyám, Svrakáné Zsuzsi, Törökné Mészáros Erika, Lőrinczi Gyula, Kiss Judit, és Tőtős János részéről, bátorításul és buzdításul.

Az alkalom zárásaként, Veress Efraim testvérem hirdette az áldott igét, a Máté ev. 14:22-33 alapján. (Sajnos Efraimról nem tudok olyan képet feltenni, amikor éppen szolgált, mert gondolom ekkorra már lemerültek a fényképezőgépek, mert ugyan három helyről is kaptam fotókt, egyiken sem találtam.) Az alkalom végén, még Szántó Dániel, Mezei Attila, és István József tesvérek szóltak pár szót, mindenki lelkesítésére.

Ez a "rövid" beszámoló is bizonysága annak, hogy áldott időt adott nekünk az Úr! És valóban, ettől sokkal többet kaptunk, mint amit itt meg tudtam jelentetni.
"Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, a mikor együtt lakoznak az atyafiak!
Mint a drága olaj a fejen, a mely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; a mely lefoly köntöse prémjére;
Mint a Hermon harmatja, a mely leszáll Sion hegyeire. Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké!"
Az örökkévaló Istené minden dicsősség, hogy ezen a napon így lehettünk együtt. Az alkalom után is, még hosszan beszélgettek a testvérek egymással, és jó volt, hogy senki nem sietett haza. Adjon az Úr, még sok ilyen kedves alkalmakat.

Azért számoltam be erről az alkalomról ilyen részletessen fotókkal, mert tudom, hogy sokan várták olyanok, akik csak így szerezhetnek tudomást az itt történtekről.

Kérlek titeket, imádkozzatok értünk, hogy tudjuk ezt a felelősségteljes feladatot, szolgálatot, hűen, Isten akarata szerint, kitartóan, a Szentlélek vezetésével, isteni bölcsességgel, és az Ő erejével végezni és elvégezni. Hogy az Isten nyissa meg előttünk az íge ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, hogy nyilvánvalóvá tegyem azt úgy, a mint nékem szólnom kell.
Az Úr szava erős, az Úr szava fenséges!

Áldott legyen az Ő szent neve!!

Sokat cselekedtél te, Uram Istenem

...........a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, de többek, semhogy elszámlálhatnám.
Kívánok mindenkinek, áldásokban gazdag, mennyei békével teljes, boldog új évet.
Nagyon esemény gazdag, mozgalmas volt az elmúlt három hét.
Az ünnepi alkalmakon kívül (karácsony, szilveszter, újévnapja), még két nagyobb esemény volt az elmúlt három héten a gyülekezetünkben. Az egyik alkalmunk, december 21.-én, a gyergyói sérültek egyesületével tartott közös, hálaadó, karácsonyi, és egyben a sérültekkel az évzáró istentisztelet volt. Hirdettük a karácsonyi örömhírt, a megváltás tényét, annak elfogadásának lehetőségét. Az Úr Jézus földre jöttét és kereszt halálát, amely álltal elvégezte minden ember megválltását, amelyet, mindenki eldöntheti elfogadja, vagy elutasítja. Azután megemlékeztünk az egész évi áldásokról, amelyekben Istenünk kegyelméből részünk lehetett ebben az évben a sérült emberekkel. Erről képes beszámoló itt olvasható, a gyergyói sérültek 2008-as évéről pedig egy prezentáció itt tekinthető meg.

Eljött - és újra el fog jönni

„Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11).
Sokan ünneplik ma az Úr első eljövetelének feltételezett napját: fordítsuk most figyelmünket második eljövetelére. Ez éppen olyan biztos, mint amilyen az első eljövetele volt és hogy először eljött, az nagyban alátámasztja második eljövetele bizonyosságát. Jézus Krisztus, aki eljött szolgálni mint egyszerű ember, egészen biztosan eljön újra, hogy elvegye szolgálatának jutalmát. Ő, aki eljött, hogy szenvedjen, minden bizonnyal eljön újra, hogy uralkodjék. Ez a mi boldog reménységünk, mert egykor majd osztozni fogunk Urunk örömében. Most megaláztatás és irigylésre nem méltó élet az osztályrészünk, mint az Övé is az volt itt a földön, de ha majd visszajön, nyilvánvaló lesz dicsősége, és megdicsőít minket is. A meghalt szentek is feltámadnak megjelenésekor. A megrágalmazottak és megvetettek tündökölnek majd Atyjuk királyi uralmában. Királyok és papok lesznek, és a gyász napjai véget érnek számukra. Az örökkévalóság mérhetetlen békéje és ragyogása bőséges jutalom lesz a bizonyságtétel és küzdelem éveiért. Ó, bárcsak hamarosan jönne az Úr! Mert eljön! Már úton van és gyorsan közeledik. Közeledtének jelei töltsék el örömmel a szívünket. C.H.Spurgeon

Zúgjatok hát, reménységünk karácsonyi harangjai!

.

Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!

.

Újra eljön, várjuk Őt!

.

.

Erőt adsz minden helyzetben....

Újra itthon.
Hála legyen az Úr Jézusnak, megőrzött bennünket, az elmúlt napok sok-sok utazásaiban. Nyolc napi távollétünk alatt, több mint 3000 km utaztunk, körülbelül így: Gyergyó-Kecel-Paks-Kecel-Szilágyperecseny(Ro)-Kecel-Kiskőrös-Súr-Eger-Kisgyőr-Kecel-Jánoshalma-Kecel-Kiskunhalas-Kiskőrös-Kecel-Erdőszentgyörgy-Gyergyó. Gazdag programunkban átélhettük Urunk áldásait, valamint az énekíróval együtt, énekeltük és tapasztaltuk meg: "Erőt adsz minden helyzetben....". Sokszor, erőnk feletti volt a terv, de az Úrral sikerült megvalósítani. Ilyenkor, mikor Magyarországra megyünk, az Úr kegyelméből, idősebbik hugoméknál Katiéknál lakhatunk Kecelen, akik lelkesen, szeretettel és türelemmel fogadnak és hordoznak bennünket, és osszák meg velünk az otthonukat és asztalukat. A mennyei Atya hiszem, megáldja őket ezért, és mindazokat is, akik így vagy úgy részt vállalnak a misszióban. A kisebbik hugom Klári pedig intézi ügyes bajos dolgainkat, amelyeket mi nem tudunk a távolság miatt. Őt is megáldja az Úr, most éppen egy gyermekkel márciusban.
A bibliaiskolán, ahol levelzőn az utolsó évemet járom, voltam csütörtökön és pénteken, ahol különösen a péntek délelőtti tanítás nagyon sokat mondott nekem, az újszövetség témában. Örültem hogy ott lehettem, és még szombaton is ott kellett volna maradnom, de mivel szombaton Szilágyperecsenben kellett a munka kongresszuson reggel szolgálnom, így engedélyt kaptam, hogy elmenjek. Szombaton hajnalban kettő órakor indultunk sógorommal, aki a vezetésben segített, és Tamással, akinek édesanyja ott lakik, és az alkalmat kihasználva meglátogatta. Én a Máté ev. 9:37-38 olvasva igyekeztem buzdítani arra lelkipásztor és lelkimunkás testvéreimet, hogy az aratás Urát kérjük, küldjön még munkásokat, mert nagyon sok az aratni való, de a munkás kevés. Azután a kongresszus napirendi pontjait tárgyalhattuk hosszasan, de hasznosan. Végül Thoma Magda az Európai Baptista Federáció elnöke hirdetett igét a Zsoltárok 133. része alapján.
Vasárnap délelőtt a kiskőrösi gyülekezteben voltunk, ahonnét az Úr kihívott bennünket a misszió munkára. Délután a súri Pék Győző testvérék meghívásának tettünk eleget, és velük mentünk gyülekezetbe, majd azután a házuknál vagy 15-n folytattuk. Nagyon tartalmas lelki beszélgetés alakult ki, majd imádkoztunk mindannyian, abban a hitben, hogy Isten meghalgatta imáinkat. Külön öröm volt számomra, hogy találkozhattam Istvánékkal Rédérő (azt hiszem így hívják a helységet, ahol laknak), és láthattam arcán, hogy ég a vágy a szívében Isten után. Már éjfél jól elmúlt, mikor nyugovóra tértünk, szívünkben hálával.
Hétfőn, reggel még vendéglátóinkkal imádkoztunk, beszélgettünk, reggeliztünk, és onnét Egerbe indultunk, ahol meglátogattuk a gyergyói gyülekezetünk egyik tagját Évikét, aki néhány hete mondott igent, az Úr Jézus hívó szavára. Évike Egerben dolgozik, 1hónap munka, (egy idős asszonyra vigyáz non stop), 1 hónap otthon. Jó volt együtt imádkozni, beszélgetni vele is és a gondozott nénivel is. Egerből Kisgyőrbe mentünk egy családot meglátogatni, Zsoltot és Krisztinát, valamint két gyermeküket, akik interneten vették fel velünk a kapcsolatot. Nehéz lelki harcaik vannak, és igéretet tettünk nekik, hogy ha az Úr ad alkalmat, meglátogatjuk őket. Az Úr most küldött, és mi szívesen vállaltuk és mentünk. Nagyon jól elbeszélgettünk, és imádkoztunk együtt, bízva abban, hogy a mindanható Isten, megmutatja akaratának útját nekik. Ti is imádkozzatok értük.
Kedden disznóvágáson voltunk Jánoshalmán édesanyámnál, ahol saját részünkre vágtunk. Hálásak vagyunk a segítségekért, akiket az Úr rendelt ki számunkra Zsuzsit az unokanővéremet, és Tamást az öcsémet.
Szerdán sok intézni valóim mellett, volt egy váratlan, de örömteli beszélgetésem egy régi ismerősömmel P. Zolival. Nagyon érdekelte mindaz ami az életemben történt, és csupán 40 percünk volt beszélgetni, hiszem Isten ad még alkalmat, hogy részletesebben és mélybben is elbeszélgethessünk. Imádkozzatok Zoliért is. Zoli, olvasd a bibliát, amit adtam, és abból is sok kérdésedre válszt kapsz.
Szerda este egy nagyon áldott alkalmat tölthettem testvéri közösségben Kecelen. Jó volt az ige mellett arról gondolkodni, beszélgetni, hogy mennyire van Istennek szentelve az életünk. Sok bizonyság és megtapasztalás hangzott el, ezen az estén. Majd az imádkozás során, valakinek összetört a szíve, és az Úrhoz kiálltott irgalomért. Megbánta bűneit, elrontott útait, a természet szerinti életét halálba adta, és Edina kapott egy új szívet. Dicsősség legyen Istennek!! Edináért is imádkozzunk, hogy az Úr erősítse meg, tartsa meg, áldja meg, használja fel, hogy rajta keresztül, mások is Istenhez térhessenek.
Mindenért hálás vagyok Istennek!
Csütörtökön éjjel érkeztünk haza, és már hiányzott Gyergyó, a gyülekezet és a testvérek, a vágyakozók. Jó újra itthon lenni. Mert itt a helyünk, és Isten itt akar bennünket látni. Egyszer Veress testvér így mondta: "Ha ott vagy ahol lenned kell, ha teszed amit tenned kell, akkor az fog történni, aminek történnie kell." Tehát velünk is az történt, hogy otthonunká lett Gyergyó.

Mozgalamas napok

Nem jut idő, ezekben a napokban a blog írásra. Ez azt is jelenti, hogy minden napra kapunk feladatokat az Úrtól, amelyeket szeretnénk akarata szerint elvégezni. Ma (szerda) este, el kell utaznunk Magyarországra, és egy hétig távol leszünk. Imádkozzatok értünk. Nem sokára indulunk.
Az Úr angyala tábort jár az Őt félők körül.

Mint a kisgyermek

"És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Máté 18:2-3

"Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek idvességére........" Róma 1:16

Ezek az igék jutottak eszembe ma, amikor a kislányom Renáta (4 éves) hazajött az óvodából, és elmondta, hogyan tett bizonyságot az óvónéninek. Renátáék csoportjába, vásároltak egy cd lejátszót, és azóta különböző nótákat, és dalokat hallgatnak rajta. Renáta észrevette, hogy ezekben olyan szavak vannak amilyeneket mi nem szoktunk használni, és az énekek sem az Úr Jézusról szólnak. Tovább nem tűrhette az ilyen magatartást, és ma elérkezettnek látta az időt, hogy előálljon, és letisztázza az óvónénivel ezt a kérdést, valahogy így:
- Óvónéni, többet ne hallgassunk ilyen énekeket, mert akik ilyeneket hallgatnak azok a pokolba jutnak.
- Meg apukám is megmondta, hogy aki azt énekeli, hogy "csalfa vagy", meg hazudik, az is a pokolba fog jutni.
- És aki nem hisz az Úr Jézusban, azok is a pokolba jutnak, és nem a mennybe!
Hát, elgondolkodtam. Milyen szomorú, hogy a felnőttek nem mernek sokszor, még annyit sem vállalni, mint egy 4 éves kisgyermek.
Te milyen bizonyságtevője vagy az Úr Jézusnak?
A vasárnap reggeli igeszolgálatban, a Róma 1 részéből, éppen Pál apostol bizonyságtételre való készségéről beszéltem, és imádkoztunk, hogy segítsen az Úr bennünket is, hogy hasonlóképpen legyen a mi életünkben is.
Pál azt mondta:
- köteles vagyok, mindenki felé (14)
- kész vagyok, az evangéliumot hirdetni (15)
- nem szégyenlem, a Krisztus evangéliumát (16)
Uram én is azt szeretném, hogy az életemben mindég így legyen. Könyörülj, rajtam! Ámen.

Bízom benned Uram Jézus

"Jó az Úr, erősség a szorongatás idején, és Ő ismeri a benne bízókat."
Tudom, nem is olyan régen írtam ki, ugyan ezeket az igéket a blogomon, de most újra vissza cseng bennem, mert újra és újra átélhetem ezeknek a csodálatos igéknek igazságát. Isten végtelen jóságának és kegyelmének részesévé válni, a legjobb ami ezen a világon velünk megtörténhet. Én is így gyönyörködök az elmúlt hetekben, Urunk munkájában. Hálás vagyok szívemből azért is, hogy részese lehetek. Bár mint az előző bejegyzésemben írtam, ez a levegőbeni hatalmasság fejedelmének nem tetszik, és újabb akadályokat és nehézségeket akar támasztani, de jó tudni azt meggyőződéssel, hogy az Úr Jézussal harcoljuk ezt a harcot. Bár, az előbbi bejegyzésben említett nehézségek még fenn állnak, de már elmondhatom, hogy ez által is a Mester tanított bennünket. Nagyon bátorít még mindezeken felül, hogy imáink meghallgatásait tapasztalhatjuk. Újabb és újabb szívekben támad vágy az Isten evangéliuma iránt. Csak az elmúlt három hétben, 6-7 új személy kezdett járni az alkalmainkra. Nagy öröm és hála van ezért a szívünkben, mert mindez a kegyelems Isten munkája az evangélium által. De tudom, ez nem csak a mi imáinkra, hanem a tiétekre is válasz. Köszönjük az Úr Jézus nevében az értünk elmondott imádságaitokat. Tegyétek kérlek tovább, "mert ez jó és kedves dolog, a mi megtartó Istenünk előtt. Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson. Mert egy az Isten, egy a közben járó is, Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus." Gyönyörködik lelkem az Úrban, és ha megpróbáltatások között is, de szép az Ő útján járni.
Bízom benne, mert Ő a mi szabadításunk Istene!

Szeretném

Még többet kivánom áldani nevét,

Még többet kivánom imádni felségét,
Még többet kivánok engedelmes lenni,

Szivemböl ó Uram még többet.

Még jobban kivánom Jézust szeretni,

Még jobban kivánom Jézust szolgálni,
Még jobban kivánok engedelmes lenni

Szivemböl ó Uram még jobban.

Egésszen átadom néki mindenem,

Egésszen kitárom néki szivemet,
Egészen felveszem drága keresztjét,

Szivemböl ó Uram egészen.

Szeretnék hüséges tanitvány lenni,

Kész vagyok Jézussal eggyütt szenvedni,
Szertném meglátni dicsösségében,

Szivemböl ó Uram szeretném.

Ma Háromkúton voltunk, Mezei Attilával és Szőcs József testvérrel, és Gyergyótól 15 kilóméterrel, már ilyen havas tájjal találkoztunk a hegyekben. A jelekből azt látjuk, hogy itt a tél. Figyeljünk a jelekre, amelyek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az utolsó időkben élünk!

Mint ordító oroszlán

"........vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen"
Mint minden időben, ma is úgy van, amikor Isten valahol kiárasztja kegyelmét, a lélek ellensége is mozgósítja erőit. Pontosan így van itt Gyergyóban is, és most itt jár az ordító, és pusztítani akar. Tudom én is, hogy az áldott idők, próbákkal együtt vannak csak. De mégis fáj, amikor az ellenség pusztítását látja az ember. De tudom kiben hiszek, és azt is, hogy meghallgat bennünket, ha hozzá kiáltunk, és megerősíti övéit a megpróbáltatások idején. Tudom hogy téged is meghalgat.
Uram, rombold le a sátán munkáját kérünk, had épülhessen a Te országod.

Hála és könyörgés

Öröm van a menyben, és öröm van a gyülekezetünkben, és a szíveinkben is. Mert egy bűnös az Úrhoz vissza tért. Szeretném megosztani veletek Magdika(41) megtérését. Ő az, akit a gyergyói sátoros evangelizáción megszólított Istennek igéje, és majd a férje nem akarta, hogy jöjjön a gyülekezetbe. De imádkoztunk, és az Úr ajtót nyitott, és az elmúlt egy hónapban, amikor csak tudott jött a gyülekezetbe két lányával Júliával(15) és Csillával(12).
Szerdán, itthon Gyergyóban a biblia órán a Jelenések 3. részéből a Laodiczeabeli gyülekezetnek írt üzenetet olvastam, amelynek üzenete volt ezen az estén a mi gyülekezetünkben összegyűltekhez is. Amikor odaértünk az igében: "Imé az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem." és beszéltem arról, hogy annak, akinek még kívül van Jézus az életében, oda ma be akar menni, és most éppen Ő kopogtat a szívén. De a szíven csak belül van kilincs, és az Úr Jézus most türelmesen arra vár, hogy belülröl megnyíljon a szív ajtaja,és hogy Ő oda beléphessen. Ekkor Magdika, aki kb. egy hónapja volt először a gyülekezetünkben, elmondta, hogy érzi és hallja, hogy nála kopogtat Jézus, és nincs nagyobb vágya, mint hogy bejöjjön a szívébe és ott is maradjon a Nagy Király. De egyedül úgy érzi, nincs hozzá elég ereje. Ekkor megkértem a gyülekezetet, hogy imádkozzunk Magdikáért, hogy tudja megnyitni szíve ajtaját. Őszintén mindenki, még a gyermekek is egyakarattal imádkoztunk, és megtörtént az amit nagyon vártunk. Nyílott a zár, összetört a szív keserves sírással, és jött a felszabadulás.
Áldott legyen az Úr Jézus neve mindezért, mindenért.
Pénteken feleségemmel meglátogattuk Magdikát, aki nagyon boldog volt, és beszélgettünk, imádkoztunk, és csodáltuk azt a gyermeki hitet. Azt mondja:
-Zsolt, amikor hazajöttünk szerdán este, és leültünk vacsorázni a család, nagyon boldog voltam, mert arra gondoltam, amiről szólt az ige, hogy ma este az Úr Jézus velem vacsorál.
Hát az Úr Jézus mondja: Ha olyanok nem lesztek mint a kisgyermek.......
Ő Isten családjának, egy új gyermeke. Kérte, hogy szeretne az első adandó alkalommal beerítkezni.
Hisszük, hamarosan meglesz.
Ma (vasárnap) délelőtt is ott voltak a gyülekezetben, és kértem, hogy tegyen bizonyságot arról, amit Isten tett az életében. Bár nagyon izgult, mert eddig háromnál több személy előtt még nem nagyon beszélt, de örömmel tett bizonyságot. (Jó volt, különös képpen azért, mert volt egy család a gyülekezetünkben, akik ma voltak először, és ők is nagyon meg lettek érintve.) Tényleg, látszik Magdika arcán a boldogság. Majd így folytatta:
-Szeretnék, amikor lehet bemerítkezni. Bár, a tegnap este amikor elmondtam a férjemnek, nagyon határozottan azt válaszolta: te tényleg megbolondultál, na döntened kell, vagy a családod, vagy a keresztség. Én nem keseredtem el, és tudtam is a választ rögtön, -bár nem szóltam semmit,- hogy énnekem be kell merítkeznem, és ettől senki el nem tántoríthat, és csak a jó Istent kérem, változtassa meg a férjem szívét. Én úgy gondolom, hogyha beengedtem Őt a szívembe, akkor nem veszítem el a családom. Így mondjon bárki - bármit, nekem ezt meg kell tennem.
Hála és dicsősség Istennek mindenért, és ma a gyülekezetünk együtt Magdika férjéért könyörgött, hogy Isten vegye kezébe az ő életét is, és kértük, hogy adja meg, hogy az egész család ott legyen együtt a gyülekezetben.
Imádkozunk értük, és azokért akik halhatták az evangéliumot már, és azokért is akik ezután hallják meg.