Nem könnyű

Az Úr Jézus áldását kívánom mindenkire.
Most nem ott folytatom, ahol szerettem volna a blogírást. Sajnos, vannak események, amelyek, beleszólnak terveinkbe. Sajnálatos hírt kaptam szombaton délelőtt, hogy édesapámat holtan találták meg. Így most, hétfőn éjszaka elutazom Magyarországra, ahol a temetéssel kapcsolatos ügyek intézésében kell részt vennem. Az Úr Jézus az én erősségem, és semmi sem történhet az Ő tudta nélkül. Ez sem. Ha visszaérkezem, folytatom.

A város, ahol szolgálunk és élünk

"Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:
Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy néked ártson; mert nékem sok népem van ebben a városban.
És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten ígéjét."Ap.csel. 18:9-11
A város, ahol szolgálunk és élünk, Gyergyószentmiklós.

Ez a város, a gyergyói medence legnagyobb városa és központja. Velünk együtt még kb. 22.000 ember lakik itt. Tapasztalatom, és megítélésem szerint, bár pontos adatokat nem ismerek, 80-85%-a a lakosságnak magyar ajkú. A város nagyon szép környezetben fekszik, minden oldalról dombok, hegyek veszik körül. 100 km-es körzetben megtalálhatóak Székelyföld jellegzetes túrista látványosságainak nagy része, mint pl.: Gyilkostó, Békási szoros, Parajd, Szováta, Marosfő, Borszék,Csíkszereda, Gyimesi Csángók, Székelyudvarhely, Zetelki tó, stb. Bár Isten nagyon szép környezetbe helyezte ezt a várost, az emberek mégis nagyon keményszívűek. Noha szinte mindenki vallásos embernek tartja magát, - a lakosság nagy része katolikus - nem ismerik Istent, sem az Ő igéjét. Azt gondolják, hogy beleszülettek egy vallásba, és majd abban a vallásba meghalnak, és az elegendő lesz nekik ahhoz, hogy Isten országába mehessenek. És a két esemény között, mármint a születés és a halál között, azt csinálhatnak, amit csak jónak látnak, és élhetnek úgy ahogy akarnak, Istennek ahhoz semmi köze. Borzasztóan meg vannak az emberek tévesztve, és különböző pótcselekvésekkel igyekeznek időközönként az emberek valamelyest a lelkiismeretükön könnyíteni. Hasztalan. A városban nagyon nagy a bálványimádás gyakorlása. Ebből kifolyólag, nagyon erős, ennek a szellemiségnek a jelenléte. Most mikor ezeket a sorokat írom, és tudom leleplezem a sötétség munkájának egy részét, érzem ez nem tetszik a levegőbeni hatalmasságoknak. De tudom, Aki bennem van, erősebb mint aki e világban van, és Ő megvéd, és Ő győzött, és mi is győzni fogunk. Erdélyben úgy tartják, hogy ez az egyik leg keményebb szívtalaj, és itt élnek a legkeményebb nyakú emberek, ezen a részen. Az biztos, hogy az evangélium ide, erre a vidékre, nagyon nehezen tudott eljutni, és még most is nagyon kevés ember szíve nyílt meg előtte. De Istennek terve van ezzel a várossal!! Tudom többen imádkoztak évtizedekkel ezelőtt már, hogy Isten látogassa meg ezt a várost. Négy évvel ezelőtt, szólt az Úr a Veress házaspárnak, és ők engedelmesen ideköltöztek ebbe a városba, ahol nem volt Baptista gyülekezet, mindössze egy idős testvér, aki néhány évvel azelőtt Brassóból költözött ide gyermekeihez. Veress Ernő testvér, aki már ideköltözésükkor nagyon gyengén látott, és más betegségek is nap mint nap próbára tették, és felesége Annuska néni, akinek akkortájt, sokat fájtak a lábai, vállalták, és elkezdték a misszió munkát itt Gyergyóban. Veress testvér mondta is az első időben, mikor többen érdeklődtek tőle, hogy miként alakul a misszió: "a vakok járnak, a sánták látnak".

Kitartó, és példamutató imádkozó életüket Isten megáldotta, és kezdett megerősödni a misszió. Az első alkalmak a testvéreink házánál voltak, majd megvásároltak, egy lebontásra szánt épületet, amit nagyon sok munkával, helyreállítottak - felújítottak, és lett az első gyergyószentmiklósi Baptista imaház, a Menedék Kápolna.

Az Úr Jézus kegyelméből, ebben az időben, az első megtérők alámerítkeztek, és csatlakoztak a gyülekezethez. Majd újabb személyek fogadták el az Úr Jézust, és testvéreink, a néhány tagú gyülekezet, megértve Isten akaratát, nagy lelkesedéssel és hittel, elkezdték az új imaház építését. Ebben az időszakban, én is jártam itt két alkalommal Gyergyóban. Az elmúlt év novemberében, a bizonyságok fellegeivel körülölelve, megtörténhetett az új imaház megnyitása. Újabb bizonyítéka, hogy az Úrnak, terve van ebben a városban.

Egyszer már megtelt a terem, a megnyitón, és arra vágyunk, hogy ez mindég így legyen.

Ebbe a munkába küldött engem és családomat az Úr, és 2007 december 8-tól, itt lakunk ebben a városban, és szertenénk, ha elvégződhetne bennünk és általunk, amit Isten velünk tervezett el. Velünk együtt jelenleg 11 tagja van a gyülekezetnek, és kb. vasárnaponként még 10-20 látogató. A fent említett igékkel többször biztatott már bennünket az Úr Jézus. Először is ez volt az egyik ige, mikor bizonyságot szereztünk a családommal arról, hogy ide kell jönnünk. Ekkor azt is megértettük, hogy másfél évet, biztosan itt kell tartózkodnunk. Ez nem jelenti azt, hogy tovább nem, de azt igen, hogy 2009 nyaráig biztos itt kell lenni. A továbbot is kijelenti majd az Úr. Majd később is több ízben, másokon keresztül is kaptuk ezt az igét biztatásul. De láthatjuk a bizonyságokban is: amikor vállalták testvéreink, hogy ide jönnek; amikor elkezdődhetett a misszió munka; amikor az első megtérő bűnössel együtt örülhettek; amikor az első imaház megnyílhatott; amikor többen alámerítkezhettek egyszerre; amikor kezdtek többen járni az istentiszteleti alkalmakra; amikor új kápolna épülhetett; amikor imádkoztak és Isten munkatársat küldött; amikor megtérhetett aki azelőtt Isten tagadó volt: mind-mind azt bizonyítja az Úrnak terve és népe van ebben a városban. Újra arra kérlek titeket imádkozzatok értünk, hogy legyen ébredés ebbe a még sötét városban. Hamarosan folytatom. Felteszek még néhány képet Gyergyóról és a gyülekezetről.

A város központja

Szolgálatok a gyülekezetben

A halgatóság egy része

Ne szóljon Igéd hiába!

Áldjon meg az Úr Jézus! Mindenkinek igaza van, aki így-vagy úgy tudomásomra hozta, hogy az utóbbi időben, a blogírás, nagyon hiányos a részemről. Hála Istennek, nem eseménytelenek a napjaink, elég sokan látogatnak el hozzánk ide Gyergyóba, - aminek mi nagyon örülünk -valamint az Úr az utóbbi időben még bízott ránk feladatokat, és azok is lefoglalnak, így nem túl sok idő maradt. A gyülekezetünk oldalán /amit ide kattintva nyithatsz/ a közösségi fotóalbumunkban, több, idelátogató vendégeinkkel készült fotó is látható. Áldott időkkel ajándékozott meg, és hisszük még ajándékoz meg Urunk bennünket. De a testvéri kapcsolatokból eredő áldás mellett, szívünk egyre inkább epekedve vágyik arra, hogy mind többször átélhetnénk a bűneikből szabaduló, megtérő emberek öröméből fakadó áldásokat. Ezért imádkozunk, és ha kérhetjük, te is imádkozz ezért. Immár nyolc hónapja annak, hogy az Úr ide küldött a családommal együtt Gyergyóba, és itt végzünk misszió munkát. Elsődleges hely számunkra Gyergyószentmiklós, de az elmúlt másfél hónapban az Úr, újabb ajtókat nyitott meg számunkra, és újabb feladatokkal bízott meg. A borszéki missziót is ránk bízta, ahol 5 idősebb néni van, valamint van ott egy imaház is. Régebben volt ott gyülekezet, talán 25-30 taggal, de kihaltak elköltöztek, és sajnos csak ennyien maradtak. Hisszük Istenünk megújítja kegyelmét abban a városban is, és újra megtelik a kis imaház! Minden héten csütörtökön megyek hozzájuk, és imádkozva kérjük Istent, nyisson ajtókat az evangéliumnak. Kérlek imádkozz Te is Borszékért és az ottani misszióért. Júniusban úgy értettük meg, hogy Toplicán, magyarul Maroshévízen is terve van Istennek, és mivel ajtót nyitott a számunkra, elkezdtünk járni ebbe a városba is. Június 24-től, ha tehetjük, minden kedden oda megyünk. Egy kis egyszerű szobában gyülekezünk, és két állandó látogatója van alkalmainknak. Nagyon kicsi kezdet, de hisszük, hogy Ő megáldja az egyszerű kezdetet, és megdicsőülhet neve abban a városban is. Kérlek imádkozz ezért a városért is, hogy hozza el Isten a meglátogatás idejét! Valamint kérlek titeket, imádkozzatok értünk, hogy adjon Isten nekünk is kegyelmet, hogy nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy hirdethessük a Krisztus titkát, és hogy ne szóljon az ige hiába. Köszönjük, ha imáitokban megemlékeztek rólunk, és kedves dolog ez, az Úr Jézus előtt is.
Mivel már igéretet tettem másoknak is, így hamarosan, a három misszió helyről, egy kicsit bővebben beszámolok, hogy így még inkább a szíveiteken lehessünk.
"Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen!"

Hogyan várod Őt?

"Megemlékezzél azért, hogyan vetted és hallottad; és tartsd meg, és térj meg. Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád." /Jelenések 3:3/

Jézus Krisztus elküldte neked is a Pártfogót, a Szentlelkét. A Szentlélek cselekvő, erőt adó, és a helyes úton vezet. Hagyd az álmaidat, valamennyi burkolt kívánáságodat. Ne futkározz jobbra-balra kérdezősködve, hogy mit tegyél, kinek mi a véleménye - támaszkodj rá a Lélekre. Senki sem adhat neked jobb tanácsot, de ehhez mozdulnod kell, fel kell kelned, kimosnod az álmot a szemedből, meg kell mozgatni a tagjaidat. Kényelmesebb heverészni, álmodozni, nagy dolgokon törni a fejed, naponta kérdezgetni az Urat, hogy mit tegyél - miközben meg sem moccansz. Felelős vagy önmagadért, és felelős vagy azokért, akikért elküldött az Úr. Egyszer úgy döntöttél, hogy megpihensz, és ott ragadtál. El kezdtél nézelődni, képzelődni, és az osztogatásod utánpótlás nélkül fecsérléssé vált, majd a maradékot önző módon őrizgeted. A manna is megsavanyodott, ha nem használták fel, ne csodálkozz, ha te is savanyú lettél. A nagy őrizgetésben pedig rossz helyről gyűjtögettél. - Térj meg! - kijózanító az Ige, helyrebillent mindent, és megoldást nyújt a jelenlegi állapotodra. Engedj a Szentléleknek, élj boldog várakozásban, hogy ne kelljen rettegned, amikor eljön Jézus Krisztus!

A földön túl, a boldog drága hon vár...

Egy nagyon szép, magasztos énekkel, töröm meg a blogcsendet. Felteszek egy videót, de mivel én ezt az éneket ismerem magyarul is, ide írom a szövegét. Bár nem egyezik a magyar és az angol szöveg, de mind kettő szép. Ha valakinek tetszik, és lefordítva elküldené nekem, csak nyers fordításban, akkor vállalom, hogy a dallamra átdolgozom.

A földön túl, a boldog drága hon vár…

A földön túl a boldog drága hon vár,
Hol annyi szent az üdvös körben él;
Hol széráf, kérub áldást zeng a trónnál,
Himnusz és Sanctus(ének) nem szűnve kél;
A színről- színre látás tiszta ormán,
Isten a teljes lét, Ő a fény.

Nem eped már a lélek ott magába',
A szív ott könnyre könnyet nem zokog;
Ott vissza tér az Éden boldogsága
Az életfánál forrás zuhog;
Dús nászi torban vígan peng a hárfa,
Gyönyörnek kútját merítik ott.

Hangod ha majd, eloldja földi pályám,
S elérem én, az égi tereket,
Látom a Várost, széráfok szent határán,
Hitem mit eddig csak sejthetett,
Hol örök menyegzőre hív a Bárány,
Királyi vendég ott hadd legyek.

.

Ha Jézus eljönne hozzád....

Ha pár napra Jézus eljönne tehozzád,

Szeretném tudni, vajjon, hogy fogadnád?

Tudom legszebb szobádat Neki ajánlanád,

S a legjobb falattal szívesen kínálnád.

Mondanád, boldog vagy, kimondhatatlanul,

Mert Neki szolgálni minden örömet felülmúl.

De ... ha váratlanul közeledtét látnád,

Ajtódat akkor is rögtön kitárhatnád?

Szaladnál azonnal boldogan elébe,

Nem tennél el előbb egyet-mást előle?

Nem vennél gyorsan más ruhát magadra,

Újság, magazin ahol van, maradna?

Vagy, helyére kerülne, ahogy kell a Biblia?

Könyvedet, rádiót hagyhatnád-e nyitva?

S nem bántana, hogy az utolsó nyers szót meghallotta?

Zsoltárra cserélnéd a kottát a zongorán?

Vagy mindent nyugodtan változatlan hagynál?

Menne minden a rendes kerékvágásban?

Beszélnél előtte, ahogy máskor szoktál?

Folytadnád életed, mitsem változtatnál?

Családban a hang békés, ahogy nálad szokás?

S elmaradna-e néha az asztali áldás?

Ugyanazt olvasnád s azt is énekelnéd?

Nem zavarna, hogy tudja, mi foglalja el elméd?

Kivinnéd magaddal, hová épp menni akartál?

Vagy egy-két utat inkább máskorra hagynál?

Örülnél ha látná barátaidat?

Vagy azt kívánnád, inkább jöjjön el holnap?

Boldog lennél, ha örökre házadban maradna?

Vagy fellélegezés lenne eltávozta?

Jó lenne azt tudni, mit tennél és hogyan,

Ha Jézus pár napig lenne a házadban...

.

Ma olvastam ezt a verset, nem tudom ki írta, de elgondolkodhatunk, van mondani valója.

.

"Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk."

János ev. 14:23

.

Isten megőriz - 121.Zsoltár

Ide kattintva olvashatod a 121. Zsoltárt, képes összeállításban, pps formátumban! Az Úr őrizzen téged!

Jobb élet - a legjobb élet!

"Apa, szerintem, sokkal jobb lehetett akkor, amikor még nem volt elektromos áram. Szerintem sokkal jobb lehetet még akkor az élet, ilyen mindenféle elektromos dolgok nélkül" - mondta Dániel, a kisebbik fiam, szerda este, hazafelé jövet az imaházból. Igen fiam, azt hiszem - mondtam, igazán nem is figyelve, sem a kérdésre sem a válaszra, miközben a gondolataim máshol jártak. De másnap reggel, bennem is határozottabban fogalmazódott meg, Dániel előző esti állítása, miközben a számítógépemmel a kezembe, sétáltam át Mezei Attilához, hogy legyen szíves nézze meg, mert nem tudom elindítani. Hálás vagyok Istennek Attiláért, és nem csupán csak azért mert meg tudja javítani a számítógépemet - ezért is - de még inkább az ő életéért, amelyben tud munkálkodni Isten. Jó látni azt, amikor Isten munkája nyilvánul meg valaki életében. Imádkozom Attiláért, hogy adjon neki az Úr Jézus lelki növekedést, és tudjon lépésről-lépésre, megállás nélkül haladni a keskeny úton. Kérlek titeket is, imádkozzatok érte, hogy ajándékozza meg az Úr, mihamarabb a teljes szabadsággal, hogy fehér ruhában vallást tehessen Megváltójáról, és eltemetkezzen a vízkeresztség álltal, ("Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk." Róma 6:4) amire már nagyon vágyik. Hisszük jön a szabadítás, és nincs már messze ez a nap! Attila, imádkozunk! Hogy elektromos árammal, vagy anélkül jobb az élet, azt nehéz lenne egyértelműen meghatározni, és eldönteni. Kinek így, kinek úgy. De bizonyossan tudom mondani, hogy Megválltva, Újjászületve - új életben járva, a bűn és a kárhoztatás terhétől Szabadon, Tiszta lelkiismerettel, Jézus Krisztussal, lehet élni a legjobb és legteljesebb életet mindenkinek. Bár értenék meg még minnél többen itt Gyergyóban is, és ott nálatok is, és választanák az egyetlen utat, ami minden időben, így a ma élő ember számára is az egyetlen megoldás, a bővölködő éltre. " Jézus kell nekik....." Az elmúlt napokban beszéltem telefonon, egyik magyarországi unokanővéremmel, aki túláradó örömmel mondta el nekem, hogy pünkösd előtt egy nappal, újjászületett a Szentlélek álltal. Milyen jó volt hallani a bizonyságtételét! Órákig hallgattam volna, és beszélgettem volna vele! "Zsolti, 39 pünkösd telt el az életembe úgy, hogy nem tudtam, milyen is az, mikor valaki újjászületik. De most átéltem, mostmár tudom, és 2008-ban volt életemben az első igazi pünkösd!Nagyon boldog vagyok." Ahogy halgattam a bizonyságtételét, az Ésaiás 52:7 jutott eszembe, amit meg is osztottam vele: "Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!" Együtt örülök vele, és szeretnék még sokakkal együtt örülni, és ha kell együtt sírni. Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez (2.Korinthus 7:10)! Imádkozzunk: Atyám, hálát adok neked, hogy megemlékezel az emberről, és megemlékeztél rólam is, amikor elküldted fiadat Jézus Krisztust a földre, hogy szenvedése, kereszthalála, és kifolyt vére által, bűnös életemből engem is megszabadíthasson. Köszönöm, hogy megkerestél, hívtál, megbocsájtottál, újjászültél, és megajándékoztál egy boldog örök élettel! Köszönöm, hogy ma is munkálkodsz, és hálát adok azokért akik életében ez nyilvánvaló, látható, élő valóság. Kérlek Attiláért, aki döntött melletted, ajándékozd meg a teljes szabadsággal, hogy vallást tehessen rólad az emberek előtt, a keresztségben. Tekints városunkra, környezetünkre, és vond magadhoz az embereket, hogy mind többen megtérhessenek hozzád, és részesüljenek, a megváltottak boldog örömébe! Uram, add nekünk gyenge szolgáidnak, hogy benned megerősödhessen életünk, és rólad bizonyságot tehessünk a Szentlélek erejével. Nyisd meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, hogy lehessünk mentő eszközök, szent kezedben. Halgass meg kérlek az Úr Jézus nevében! Ámen.

Tudd meg, Jézus szeret téged!!!

Áldott legyen Isten, aki ma is ugyanaz mint régen, aki nem változik, öröktől fogva mindörökké ugyan az. Hiszem, ma is szeretetével, és isteni erejével vonni akarja a tőle távol, akár nagyon távol élőket. A következő bizonyságtétel is arról szól, hogy nincs reménytelen emberi élet. Nem lehet, és nincs is senki olyan távol Tőle, hogy kívül lenne Isten látókörén, szeretetén, kegyelmén, ne találkozhatna Vele, és ne változhatna meg élete. De kell valaki(k), aki elviszi, és elmondja az embereknek: Tudd meg, Jézus szeret téged!!! Tőled hányan tudták már meg? Gyertek hirdessük együtt, és mától had tudják meg mind többen tőlünk, a legjobb hírt! Vagy éppen te, aki olvasod ezt a bejegyzést, még nem mondta neked senki? Mondom neked: Tudd meg, Jézus nagyon szeret téged! Vagy talán már sokszor hallottad, de nem nyitottad meg szívedet, hogy betöltse az Ő Szeretetével, Örömével, Békéjével? Tudd meg Jézus szeret téged, és soha nem mond le rólad! Tégy úgy mint a következő bizonyságtétel főszereplője. Jézus téged is kitárt karokkal vár, és meg akar ajándékozni egy csodálatos új élettel!
Ma olvastam Nicky Cruz bizonyságtételét, akit szintén Jézus szeretete tett, bandavezérből Krisztus bizonyságtevőjévé. Ide másolom.

Az egykori bandavezér Nicky Cruz ma a világ számos országában ezrek előtt beszél arról a személyről, aki megváltoztatta az életét.
Ez a bizonyságtétel, fiatalok előtt elmondott beszédéből idézet.

- "Az a kívánságom, hogy ne csupán, mint hajdani bandavezér figyeljetek rám, hanem ismerjétek el mit tud Isten tenni annak az életével, aki enged neki. Ő a ti gondolkodásotokat és szíveteket is meg akarja újítani, hogy ezzel a meggyőződéssel mehessetek el innen: az a Jézus Krisztus, aki Nicky Cruzt megváltoztatta, az én életemet is át tudja formálni.

Okkult családban nevelkedtem. Szüleim sátáni erők befolyása alatt álltak, és senki sem tudta elképzelni, hogy Jézusnak valaha is helye lehetne ebben a családban. A szeretet annyira hiányzott otthonunkból, hogy anyám ellökött magától, kitagadott, én pedig teljesen összetörtem lelkileg.

Elhagytam Puerto Ricot, és New Yorkba menekültem, ahol egy helyi banda tagjává váltam. Hiába voltam körülvéve emberekkel, napjaimat magányosságban, bizonytalanságban és félelemben töltöttem. Olyan dolgokat követtem el, amilyeneket azelőtt soha, lelkiismeretem végül teljesen eltompult. Hideg szívvel öltem meg egy ellenséges bandatagot. Egy idő múlva én lettem a bandavezér, 205 fiú és 175 lány leste parancsaimat. Mindent megtettek, amire felszólítottam őket, senkire és semmire nem voltunk tekintettel. Annyira mélyre süllyedtem, hogy semmilyen terápia sem tudott segítséget nyújtani.

Pszichiáterem is lemondott rólam, mondván :

- "Nicky, számodra nincs remény, az elektromosszék felé vezető úton haladsz, onnan pedig a pokolba. Szívedben teljes gyűlölet uralkodik azokkal szemben is, akik szeretetet tanúsítanak irántad."

Igen, igaza volt ! 8 éves koromtól, attól kezdve, hogy anyám megtagadott, minden embert elutasítottam, aki szeretettel közeledett felém. Anyámnak nem kellettem, mástól sem vártam el, hogy szeressen. Ezért lettem ilyen rettenetes.

De Isten mégsem mondott le rólam. David Wilkerson New York utcáit járva beszélt Isten szeretetéről. A rendőrök figyelmeztetése ellenére sem ijedt meg attól, hogy felkeresse a gettókat. David jól tudta, hogy élete veszélyben forog, mégsem hátrált meg. Mikor Istenről kezdett beszélni, közbevágtam :

- "Hagyd abba ! Én isten vagyok ! Itt az emberi erő, a bandaerő uralkodik ! Istennek semmi köze hozzánk, mi sem akarunk tőle semmit. Azonnal tűnj el !"

A srácoknak pedig ezt mondtam :

- "Élvezetet akartok ? Annyit adok nektek, amennyit csak szeretnétek. Lemegyünk a pincébe, bagózunk, piálunk, jöhetnek a tabletták, na és a csajok. Ezt a fanatikust pedig szépen elfelejtjük."

Így is tettünk. Csak egy valamire nem számítottam: David, ez a nyurga prédikátor, 20 perc múlva megjelent az ajtóban, és mosolyogva utánam kérdezősködött. A barátnőmet félrelökve kiáltottam rá :

- "Itt vagyok ! Mit akarsz tőlem ?"

A válasz meghökkentő volt :

- "A barátod szeretnék lenni."

- "De én nem !"

És, mint egy dühöngő vad nekiestem, ütöttem, míg az orrából el nem kezdett folyni a vér. A hajánál fogva a falhoz rángattam, és fejét a kemény téglának vertem. Csak a bandatagok tudtak megállítani, lefogtak, és a lelkész védelmére kelve azt mondták, mégis egy ártatlan emberrel van dolgunk. Ez a tény engem persze teljesen hidegen hagyott. Amikor végre távozni készültem, David utánam kiáltott :

- "Nicky, mielőtt elmész, szeretném elmondani neked, hogy Jézus szeret téged."

Szavai mélyen érintettek. Olyan érzés volt, mintha kést szúrtak volna belém. Újra és újra visszhangzott bennem :

"JÉZUS SZERET TÉGED ! JÉZUS SZERET TéGED !

Sokat gondoltam David Wilkersonra, álom sem jött a szememre. Ennek a prédikátornak volt bátorsága, és ez tetszett nekem.

Így mentem el életemben először egy keresztény összejövetelre, hogy Davidet meghallgassam. 75 srácot vittem magammal, mindegyikünknél töltött pisztolyok lapultak. A nagy tömeg ellenére - kb. kétezren voltak jelen - kelletlen módon vonultunk be az istentisztelet helyszínére, Davidet mégsem hoztuk zavarba. Jézus szeretetéről kezdett beszélni. Egyáltalán nem tudtam ki az a Jézus, de az igehirdető nagyszerűen bemutatta őt. Elmondta, hogy Krisztus isteni, ugyanakkor emberi személy is volt, ő is elfáradt, mint mi, barátai elhagyták, és ellenségei keresztre feszítették. Ekkor anyám hangját hallottam, amint azt kiáltja: "Nem vagy a fiam! Nem szeretlek! Te a Sátán fia vagy!" Ebben a pillanatban értettem meg, Jézus is olyan megvetett volt, mint én. Igen, tudtam milyen érzések kínozhatták Jézust, mégsem voltam olyan, mint ő. Ő sohasem vétkezett. Szíve az emberekért dobogott. Mennyire más Nicky Cruz! Én bűnöző voltam, és haragosaim érthető módon akartak eltávolítani az útból. Ha megöltek volna, többé nem jelentettem volna gondot nekik.

De Jézusnak egészen más terve volt velem : új szívet akart nekem adni, meg akart változtatni.

New York több millió dollárt fordít az elfajult bandák megfékezésére, tagjai segítésére. Miért nem ad mégsem hatékony megoldást a város anyagi támogatása ? Mert egy szép klubhelyiség, vagy egy új lakás nem tudja a szív fájdalmát megszüntetni, nem képes a gyötrő gondolatokat messzire űzni.

Életem legnagyobb döntéséhez érkeztem ezen az estén. Ez a prédikátor elérte a szívemet. Isten jelenléte érezhetővé vált a teremben, minden gyűlölet eltűnt. Az emberek sírtak és imádkoztak. David Wilkerson hirtelen kinyitotta a szemét, és rám nézett:

"Nicky ! Adj Jézusnak egyetlen alkalmat az életedben ! Mindenhonnan elmenekültél, és az emberek kivetettek. De ez a Názáretből való Jézus a te igazi barátod akar lenni. Ő most itt van. Gyere ide, szeretnék érted imádkozni !"

Roppant büszke lévén fejemet rázva jeleztem, hogy nem engedek kérésének.

Ekkor - legnagyobb meglepetésemre - barátom Izráel felállt, és megszólalt :

- "Imádkozzatok értem, én Jézust akarom !"

Azt hittem megbolondult, de ő rám nézett, és hívott engem is :

- "Gyere Nicky ! Igaza van a prédikátornak. Gyere, te vagy a legrosszabb !"

Minden bátorságomat összeszedve utána mentem. David, miközben értem imádkozott, elkezdett sírni. Ideges lettem. Csak egy egyszerű, mégis magával ragadó imát mondott el. Mélyen megérintett. Ez valódi volt ! Úgy beszélt Istennel, mint barátjával. Éreztem azt a szeretetet, ami Jézushoz, és így hozzám is kötötte. Ekkor felnéztem, és síró barátaim arcát pillantottam meg. Izráel közölte velem, hogy átadta életét Jézusnak. Nem akartam elhinni, arra gondoltam, most vesztettem el a legjobb barátomat. A keserűség fokozódott bennem. De ekkor Isten színe előtt láttam magamat, és ő a szívemet elémtárva megmutatta:

- "Ez vagy te Nicky ! De ha a szívedet nekem adod, bevonulok abba. Én szeretlek téged, és meg akarom változtatni a szívedet."

Az én könnyeim is el kezdtek patakzani, percekig mozdulatlanul álltam a bűnbánat, a keserűség és a kusza érzések súlya alatt roskadozva. Ekkor úgy éreztem, két kéz pihen meg vállaimon. Jézus kezei voltak. Térdeimre estem. Ennyire még sohasem alázkodtam meg. A bandatagok szeme láttára térdeltem és hangosan zokogtam. Így kiáltottam :

- "Ó Isten-! Szeretlek téged ! Még sohasem kerestelek. Valóban szeretsz engem ? Kérlek, segíts, segítségre van szükségem !

Életem legszükségesebb pillanatában az Úr valósággal életem részévé lett. Ő hallotta az én rövid kétségbeesett imámat. Egyszerre három természetfeletti dolog történt velem. Ezek egy vak, vagy egy rákos meggyógyulásánál is nagyobb csodák.

SZERETET: Ettől kezdve tudom Istent és az embereket képmutatás nélkül szeretni. Ami azelőtt lehetetlen volt, Isten segítségével valósággá vált. Isteni szeretettel teltem meg. Életemben először néztem szívem mélyére. Amikor az ember ezt megteszi, kell, hogy másokra is gondoljon.

BÉKE: Addig a pontig csupán olcsó élvezetek, magányosság és kitaszítottság volt a részem. De akkor minden vágyam betelet. Ismét tudtam kábítószer, szex és rettegés nélkül aludni, mert békesség költözött szivembe, Jézus békessége.

ÖRÖM: Tudtam anélkül örülni, hogy ittam volna, mert a Szentlélek betöltötte életemet, velem volt. Nincs szükségem többé pótszerekre. Jézus mindazzal megajándékozott, amit a pszichiáter nem tudott megadni: szeretet, béke és öröm.

Azt a csodát, ami velem történt, anyám is átélte, és komoly keresztény asszony lett. Bátyáim átadták életüket Jézusnak, és barátaim a bandából egymás után jöttek Krisztushoz.

Örömmel várok arra a napra, amikor Jézust szemtől-szembe megláthatom. Alig várom, hogy átkarolhassam, és teljes szívemből kiálthassam :

"KÖSZÖNÖM, JÉZUS !"

Újra kapcsolódva

Kegyelem néktek és békesség az Úr Jézus Krisztusban. Hosszabb idő után jelentkezem újra, mivel, a már előbbi bejegyzésemben említett technikai problémák, eddig nehezítették és akadályozták az internetes komunikációmat. Ma délutánra viszont helyre állt a folyamatos kapcsolat, valamint a levelezés is két hét után újra működik. Így az elmúlt két heti e-mail üzeneteket ma tudtam elolvasni. A múlt héten Magyarországon voltunk feleségemmel és kislányommal Renátával. Több alkalmunk volt a magyarországi testvérekkel imaközösségben, és leki beszélgetésekben időt tölteni. Hálás vagyok Istennek, azokért a személyekért, akiknek életükben látható Isten munkája, azokért, akik vágynak többre. Kérem az Urat, sokasítsa az élő bizonyságtevők, és az élő vággyal égők számát ott Magyarországon is, és itt Erdélyben is. Ez is egy imatémánk. De jó volt visszaérkezni Gyergyóba, a számunkra Isten álltal meghatározott helyre, ahol a helyi testvérek már nagyon vártak, és meleg Krisztusi szeretettel fogadtak. Nem ezt érdemeljük. Nekünk is hiányoztak már, és szertjük Őket. Most többet nem írok, a napokban folytatom. Felteszek három fotót, amit a magyarországi utunk alatt készítettem.


A feleségem, akiért hálás vagyok Istennek!


Renáta, a mi egyik ajándékunk, akit Istentől kaptunk.


A három unokatestvér: Gergő, Reni, Marci.