Hegyi prédikáció 3.

Isten áldását kívánom rád! A mostani bejegyzésemben szeretném befejezni, az elkezdett, igei gondololatok hozzárendeléseit, a február 27-i "Hegyi prédikáció" bejegyzés vastagon szedett soraihoz. A március 11-i bejegyzésben már megírtam az első felét.
Folytatás: Egyre többször tekintettünk vágyakozva a cél felé: Mint a sportoló, aki közelít a célhoz, és tekintete egyre a célra szegeződik, teljes erejével arra öszpontosítva, kíván megérkezni oda, úgy a Krisztusban hívők is, a hitnek céljára, a lélek üdvösségére tekintve és vágyakozva élik életüket, egyre inkább óhajtva a megérkezést. "Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat." 2. Korinthus 5:1-2 Az újjászületett ember egyik jellemző tulajdonsága, hogy vágyik megérkezni és Krisztussal lenni. Pál apostol így mondja: "Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb" Filippi 1:23 Nagy segítség és nagyon serkentő volt, attól aki elől ment és aki már a legközelebb volt a célhoz, hallani biztató és bátorító szavait, amint odakiálltott hozzám, és én is ugyanezt tettem a mögöttem haladók felé: "Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, a miképen cselekeszitek is" 1. Tesszalonika 5:11 Nagyon fontos, hogy egymást, biztatva, vígasztalva, bátorítva, segítsük a cél felé. Különösen fontosnak tartom, akik hitben erősebbek, tapsztaltabbak, akik már közelebb vannak az érkezéshez, azok a mögöttük jövőket eképpen támogassák, építsék. Magam is tudom, mennyit jelent, egy biztató szó vagy mondat, egy imatárs, egy segítő kéz. De azt is tudom, mit jelent ennek hiánya. Bár már nem voltam messze, de még néhány rövidebb szakasz várt rám: "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért" Zsidók 12:1 Az utolsó szakaszok megtételéhez kell sokszor a legtöbb kitartás, azoknak is, akiket a bizonyságok nagy fellegei vesznek körül. Megérkeztem: Mások megérkezése, mikor valaki az Úrban hal meg, tudatosítja és megújítja bennünk az igéret reménységét, hogy "És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek" János 14:3 . Mindenkor biztos és élő reménnyel, boldogan mehet útján az újjászületett, Jézus Krisztus vére árán megválltott, parancsolatainak engedelmessen élő ember, várva a napot, mikor az ő nevét szólítva hangzik majd a hívás. "Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba" Jelenések 22:14 Bár megcsúsztam, el nem estem: Még az utolsó pillanatokban is nagyon figyelmesnek kell lennünk, mert lelkünk ellensége még akkor is megpróbálja megingatni, elejteni az embert. Sajnálatos tény, hogy sokan az életük utolsó szakaszában estek el. "..... de a ki mindvégig megáll, az megtartatik." Máté 10:22 vagy "De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül." Máté 24:13 Én is megérkeztem. Nagyon jó volt, és aki már ott volt, örömmel fogadott: "Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj! Ésaiás 51:11 A boldog és győzedelmes megérkezés, a hit beteljesedésének pillanata, amit nem tudunk elképzelni sem, de tiszta szívből vágyunk rá. Találkozás a Megváltóval, a szeretet, a békesség, és az örök öröm országában, és találkozás az üdvözültek nagy seregével. Micsoda nap lesz az majd.........! Volt akinek nagyon nehéz volt az utolsó szakasz, ha bár sírva is de megérkezett. Ott aztán letöröltük a könnyeket, megszünt a sírás, vége lett a megpróbáltatásokkal, sok veszéllyel teli útnak: "Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti őket, és a vizeknek élő forrásaira viszi őket; és eltöröl Isten az ő szemeikről minden könyet." Jelenések 7:17 vagy "És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." Jelenések 21:4 Istenünk végtelen hatalmából teremtett: "Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek." 1.Korinthus 2:9 "Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta" Máté 25:34 "És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony." Jelenések 21:2 Aki mindezt eltervezte, kegyelméből ezzel a reménységgel megajándékozott, az erőt is adja, hogy véghez vihessük, aki mindezt megigérte, és be is teljesítí: Ő a mi Istenünk!!!! Legyen Övé a dicsősség örökkön örökké! Ámen.

Egy lépéssel tovább

Igaz, tegnap írtam, és azzal fejeztem be a bejegyzésemet, hogy a "Hegyi prédikáció" igei vonatkozásait folyatatom, és ez így is lesz, de ma mégis szükséges, egy más témát beékelnem. A blogomat érintő változás okait szeretném veletek megosztani, hogy érthető legyen mindenki számára. Amikor blogírásba kezdtem, a blogomat Életjelnek neveztem, mert úgy gondoltam ez az elnevezés áll legközelebb a blog jellegéhez, mivel nem mindennapos naplót vezetek, arra gondolva, hogy itt adok magamról időközönként életjeleket,- lásd 2007 október 21. vagy november 29. bejegyzést. Viszont Magyarországon, az Őskeresztény Apostoli Egyház fiataljai, már több éve rendeznek, évenként egyszer, országos, két napos ifjúsági napokat. Ezeknek a rendezvényeknek az elnevezése: Életjel ifjúsági napok. A rendezvény szervezői az elmúlt év végén megkerestek levélben, hogy jónak látnák, ha a blogom elnevezését megváltoztatnám. Mivel a rendezvény látogatói és a blogom olvasóinak egy része azonos, a szervezők nem tartják szerencsés gondolatnak, hogy én is ezt a szót használom, főleg ha némelyek nem tudnák elválasztani, és párhuzamot vonnának a két szolgálat között, a név azonosság miatt. Próbálom megérteni őket....... Levelet váltottunk, imádkoztam, és én megigértem, megváltoztatom a nevét a blogomnak. Bár sokat gondolkodtam, és ez időbe is tellett, vajon mi lenne a legmegfelelőbb elnevezés. Az életem kimondottan olyan szakaszát élem, amikor az Isten vezetésére való hagyatkozást tanulom, és napról-napra megtapasztalom, hogy lépésről lépésre vezet az Úr! Így egyenlőre a blogom új neve LÉPÉSRÖL-LÉPÉSRE, és azokról a lépésekrő fogok majd egy-egy bejegyzésben jelentkezni, amelyekre eljutottam, megértettem vagy átéltem, és másoknak is hasznára lehet. Kívánom Isten áldását a magyarországi Életjel rendezvény szervezőinek munkájára, szolgálatára, életére. Megköszönöm a türelmüket, amit felém gyakoroltak. Békességetek legyen az Úr Jézus Krisztusban!

Egy nagy lépés Attila életében!
Hálás szívvel Isten felé, írom a következő sorokat. Talán karácsonykor kezdődött, amikor a gyülekezetünkben egy evangelizációs karácsonyi alkalom volt, egy alapítvány gondozottjai és meghívott vendégekkel. Ott volt egy fiatal ember, akinek szklerózis multiplex betegséggel kell együtt élnie. Kamerával a kezében vette az alkalmat videóra, majd készített is róla egy dvd lemezt. Januárban eljött egy vasárnap délelőtt a gyülekezetünkben, és akkor közelebbről is megismerhettem Mezei Attilát. De ami még több az Úr Jézus is megszólította őt, és január végétől rendszeresen jár a gyülekezetünkbe. Isten azóta munkálja az Ő szívét, Attila szívében pedig mint a tavasz első napsugarai, egyre melegebben süt, és vílágít Isten mennyei fénye. Vasárnap már ő maga bizonyságot tett Isten hatalmáról a gyülekezetben, ahogyan a múlt héten megerősítette hitét, és kijelentette magát Attilának. Le is írta ezt a bizonyságtételét, és ajánlom mindenki figyelmébe a gyergyói gyülekezet vendégkönyvében (előbb a 7. majd utánna a 6. bejegyzés hozzá)! Ma is vannak csodák!! Olvassátok el itt! Különösen ajánlom azoknak, akik a számítástechnika területén tájékozottak, és szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Lássátok Isten minden eszközt igénybe tud venni, hogy hatalmát bizonyítsa. Mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön! Ezek mellett, Attilát még az Úr arra is indította, és felhasználta, hogy az utóbbi hetekben, egy nagyon tartalmas és kreatív weboldalt készítsen a gyülekezetünk részére. Azt is ajánlom mindenkinek figyelmébe. A Gyergyói gyülekezetről itt! Minden dicsősség a Krisztus Jézusé!!!

Mezei Attila karácsonykor a kamerával.

A héten is több helyen vannak evangelizációs napok, így Sepsiszentgyörgyön és Micskén is. Kérlek imádkozzatok, hogy ne szóljon Isten igéje hiába!

U.i. A magyarországi Életjel szervezőktől kaptam visszajelzést, így a bejelentkezési címemet a hozzájárulásukkal megtartom, ami továbbra is: http://eletjel.blogspot.com/ Köszönöm nekik is, mert így nem kell új blogot indítanom.

Hegyi prédikáció 2.

Mint azt a február 27-i, "Hegyi prédikáció" bejegyzésem végén megjegyeztem, szeretném megírni a vastagon szedett szakaszok, igei vonatkozásait is, annak a "példázatnak". Mint írtam, a hegytetőre vezető út, az indulástól az érkezésig tartalmazott olyan üzeneteket, amelyek a keresztény, újjászületett hívő ember, életútjára is jellemzőnek kell lennie.
Először is úton voltunk. Útközben megszomjaztunk. Minden élő ember úton van, és az élete folyamán szomjúhozik, -szeretetre, békességre, megértésre, boldogságra, stb. és még lehetne sorolni mindazt, amire vágynak, amit szeretnének az emberek, de még az anyagilag leggazdagabbak sem tudják megteremteni maguk számára ezekből az igazit. Ennek van egy forrása, és azt meg kell találni.
Ittunk a tiszta friss vízből: "És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen." Jelenések 22:17 A forrás Jézus Krisztus, aki maga mint testté lett ige eljött és lakozott mi közöttünk, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. János 1:14 Számunkra, emberek számára, a a tiszta forrásvíz Istennek igéje, az evangélium, a biblia. Semmi és senki sem tudja megváltoztatni egy ember életét sem, bűntől szabad és örök életre, csak az evangélium. Így először is minden ember számára szükséges, hogy halljon róla! "Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által." Róma 10:17 Az Isten igéjét hallva, hitet nyer(het) a szomjúhozó szív, és keresni kezd. Megérti, (élet)útja nem felfelé vezet a csúcsra, hanem Isten nélkül bolyongva a végső pusztulás felé. Rá kell ébrednie bűnös állapotára, "mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék" Prédikátor 7:3, és abból szabadulni kell. Minden ember életében szükséges, hogy eljöjjön a nagy találkozás napja Jézus Krisztussal, aki segíthet megszabadulni a régi bűnös állapotból. Aki vállalta minden bűnért a büntetést, "az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt" Róma 5:8, és az Ő kín szenvedése és kifolyt vére árán, lehet a bűnöktöl, és a bűnös természettől szabad életet élni. A bűn felismerése után kell következni az őszinte bűnbánatnak, majd a bűn megvallásának, és a bűn elhagyásának. E nélkül lehetetlen dolog megtérni, új életet nyerni, újjászületni a Szentszellem által. Megszületett a döntés: Ahhoz, hogy bárki üdvösséget szerezzen, és az egyháznak, Krisztus testének tagjává legyen, egy tudatos! saját! életre szóló döntést kell hoznia: Akarja és vállalja az új életet amit csak egyedül Isten tud adni az ember számára! Majd erről bizonyságot tesz, és Krisztus példáját követeve vállalja a keresztséget, a vízalámerítést: Örök életet nyer! Jézus mondta: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; a ki pedig nem hisz, elkárhozik." Márk 16:16 vagy a másik helyen így: "Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk." Róma 6:4 A megszületett döntés és a megtérés után, elhagyja az ember az ő régi útjait, és új útra lép, egy új, biztos cél felé indul. Egy volt a cél: Az úton mások is haladnak, akik szintén megtértek, újjászülettek, és vették a Szentlélek drága ajándékát, kik szintén Krisztus testének tagjai, "kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában" 2.Péter 1:1 Velük együtt, egy a cél: "Elérvén hitetek célját, a lélek üdvösségét" 1.Péter 1:9 Istennek engedelmes, kitartó, hűséges, szolgáló életet élve, győztesen, eljussunk fel, az örökkévaló mennyei hazába. Azok akik több terhet hordoznak, vagy gyengébbek, lassabban jutottak előre: Ezen az úton, nem mindenki egyformán halad előre. Vannak gyengébbek, és vannak olyanok akik nagy felelősséget és terhet hordoznak. Különböző tempóban, de mindannyian egy cél felé. Nagyon fontos, hogy ezt megértsük. Mindannyian érjünk fel: A hitélet nem öncélú csupán, hanem fontos kell, hogy legyen, a másik előbb jutása, fejlődése, megérkezése. Miként az Úr Jézus is imádkozott: "Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt." János ev. 17:24 Nem volt közömbös számomra a többiek helyzete: "Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett." Ap.csel. 20:28 Nem lehetsz közömbös testvéreiddel szemben, de még az elveszett bűnösökkel szemben sem! Minden ember felé, legyen az hívő vagy hitetlen, úgy kell szolgálnod, hogy közelebb kerülhessen Istenhez, és a célhoz. Ha nem állok meg, és nem újul meg az erőm, akkor nem érek fel: A küzdelemben, harcban, a próbákban és a munkában, van úgy, hogy megfárad az aki úton van. Még Pál apostol is így ír: "Hogy örömmel menjek hozzátok az Isten akaratából, és veletek együtt megújuljak." Róma 15:32 Időröl - időre meg kell újulni minden hívőnek! Megújult erővel mentem tovább: Megerősödve, megtelve Isten erejével, és a tenni akarás új lendületével mehet tovább a megújult ember. "Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben." Efézus 3:16 Ha lassan is de mindenki haladt felfelé, és senki nem adta fel: Nagyon fontos mindenki életében, a folyamatos haladás, a növekedés és a kitartás. ".....félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért." Zsidók 12:1 Ezt a terhét át kellett venni, és segíteni neki, hogy tudja folytatni az utat: Vannak akik csak úgy tudnak kitartani, és tovább menni, ha segítséget kapnak a teherhordozásban. "Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét" Gal. 6:2 vagy "Tartozunk pedig mi az erősek, hogy az erőtelenek erőtlenségeit hordozzuk, és ne magunknak kedveskedjünk" Róma 15:1 Másra nézett, és nem csupán a célra, emiatt egy kissé lemaradt: Vannak akik sokkal jobban tudnának haladni mint ahogy haladnak, de emberekre néznek, azok véleménye, vagy befolyása hátráltatja, akadályozza őket. "Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra..." Zsidók 12:2 Egyik szemeddel a célra, a másikkal az útra, de emberekre soha. De mindég felkeltem, erőt vettem és tovább mentem: Az út rögös, csapdát és tört állít azon az ellenség, vigyázzunk nehogy a elessünk. De ha valaki elesett álljon fel! Jöjjön az Úr Jézushoz bocsánatért,új erőért. "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." 1.János 2:1 "Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom!" Mikeás 7:8 Többször kellett megállni és megújulni: Mint már előbb írtam, többször szükséges megújulni az indulás, és a célbaérkezés között. "Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét." Zsoltárok 104:30 Ámen.
Ma nem írom tovább, hogy nehogy túl hosszú legyen egyszerre. A következő bejegyzésben folytatom. A békeség Istene legyen veletek!

Egy levél

Isten gazdag áldását kívánom rátok!
A napokban nagyon jól elbeszélgettem egy fiatal marosvásárhelyi párral, akik nagyon szimpatikusak és nyitottak voltak. A beszélgetés alatt úgy értettem meg, hogy vágy ébredt bennük Isten felé. Ezt abból is gondolom, hogy a hétvégén míg itt voltak, kétszer is volt alkalmunk találkozni úgy, hogy ők is keresték a találkozás lehetőségét. Majd megadták az e-mail címüket, hogy írjak nekik valamit, és ezt a levelet írtam hétvégén, amit ide is bemásolok. Ezeket a gondolatokat megosztom veletek is, lehet, hogy kedves olvasóm, neked is pont aktuális ez a levél.?!
Egy ember a sivatagon átvezető karavánúton ment, és már nagyon szomjúhozott, egyre inkább érezte, hogy kell valami, ami oltja a szomját. Útjában sokan haladtak abba az irányba amerre ő, és jöttek szembe vele többen. Látta, hogy az emberek nagy része, úgy van, mint ő, majd eleped a szomjúságtól, de sehol egy olyan hely ahol a szomjukat olthatnák. Viszont találkoztak némelyekkel, akik nem gyötrődtek a szomjúság kínzó érzésétől, hanem megelégedve, felüdülve mentek útjukon. Az utazók erre felfigyeltek, és nagyon szerettek volna úgy lenni ők is, kínzó érzésektől, vágyaktól mentesen haladni az úton. Ezek az utazók megosztották a többiekkel, hogyan jutottak vízhez. A széles karavánútról egyszer-egyszer egy keskeny ösvény vezet le, és azok az ösvények mind a forráshoz vezetnek, ott tiszta friss víz van, amiből lehet inni. Ők is ott voltak, és azért nem kínozza őket a szomjúság égető kínja. Voltak, akik megértették, elhitték és a forráshoz mentek és ittak. Ők megmenekültek. Sokan nem hitték, vagy nem akarták elhinni, és szenvedve, gyötrődve, egyre gyengébben és elkeseredetten mentek tovább, még végül összeroskadtak. Ott voltak, ott mentek el a forrás mellett, de nem tértek le a széles útról, hogy megmeneküljenek. Pedig látták azokat, akik ittak, és hogy azok mások voltak. Csak menetek a sodrással, a romlásba.
Ma is így van az emberiség, mint valami nagy karaván, egy sivatagi úton. A legnagyobb értékek után szomjúhoznak, és ezek hiányoznak mindenkinek. Ezek hiánya kínzó érzésekként szakadnak ránk, és próbálnak az emberek ezektől bizonyos praktikákkal megszabadulni, vagy ezeken enyhíteni, de nem tudnak megelégedni. Bármit is tesznek, (templomba járnak, még valahogy imádkoznak is, szórakoznak, különböző élvezeteket és pénzt hajszolnak stb.) nem jön a változás, a szomjúság nem csillapodik, az erények gyengülnek, az élet igazi értékeinek mécsesei mind kialusznak, és a végére már csak romok maradnak. Ezért élni, és így leélni egy életet???? Ez lenne csupán célja a földi életnek? Nem! Mindenkinek ugyan arra van szüksége: az igazi tiszta forrásra, JÉZUS KRISZTUSRA! Meg kell állni, és nem szabad tovább sodródni a tömeggel, lehet, hogy a következő ösvény, útelágazás, a te életednek sorsfordítója lehet. Jöjj a forráshoz, és meríts!! Ez a békességnek, az örömnek, a szabadságnak, a reménynek, bölcsességnek, a SZERETETNEK a forrása. Ugye milyen szép és kívánatos erények? Talán túl szépen hangzik, de kérdezem: melyik az ezek közül, amelyikre neked nincs szükséged, vagy amelyikre, nem tartasz igényt? Gondolom, nem tolnád félre egyiket sem. Nem vagy messze tőle, és a tied is lehet. Ez mindenkié, és bárki jöhet, meríthet és megváltozik az élete. Ez biztos! Ezt csak el kell hinni, és néhány lépést tenni! Az Úr Jézus most is ott van melletted, és akarja adni neked. Fogadd el, Ő téged is nagyon szeret! Annyira, hogy helyetted vállalta a kereszthalált, és már minden bűnödért és hibádért, tévedésedért, előre elszenvedte a büntetést. Mert annyira szeretett, és nem akarja, hogy szomjúhozz!"Az ünnep utolsó nagy napján pedig felállt Jézus és kiáltott mondván: Ha valaki szomjúhozik, jöjjön énhozzám és igyék!" Téged is hív! Én is ennél a forrásnál jártam, és változott meg az életem. Ez ingyen van!!

A héten is több gyülekezetben evangelizációs alkalmak vannak. Kérlek imádkozzatok ezekért az alakmakért: Barót, Kécz, Kézdivásárhely, Homoródszentmárton, Erdőszentgyörgy, Héderfája és szombaton este Kiskőrösön. Ezekről tudok személyesen, de kérem az Úr Jézust, áldja meg igéjét, ezeken a helyeken, és mindenütt ahol hirdetik és hallgatják.




A tavasz érkezik, ezek a barkák már azt jelzik.

Hegyi prédikáció

Hétfőn szinte egyik napról a másikra "kitavaszodott" Gyergyóban, délutánra +16 fok is volt. A nagyon szép idő, szinte csalogatta ki az embert a szabadba. A feleségem, az elmúlt két és fél hónapban amióta itt élünk, még alig mozdult ki a városból. Így az Ő kérésére is, eldöntöttük, ha a gyermekeink hazaérnek az iskolából, akkor kimegyünk a városon kívül, a hegyek közé egy kicsit. A kislányom már délben az óvodából, a fiúk, úgy fél három felé az iskolából érkeztek haza, és mondhatom mindenki egyakarattal volt a délutáni programot tekintve. Ebéd után úgy fél négy körül, el is indultunk, és a Gyilkostó felé vezető úton hagytuk el a várost. Szép volt a látvány, amit láthattunk. Az út két oldalán hegyek emelkednek, a tetejük még havas, de az egész tájat a nap sugarai uralták. Az út mellett egy forrásnál megálltunk, és ittunk a tiszta friss vízből, majd letértünk a fő útról és bementünk a hegyek közé. Megálltunk egy tisztáson, egy hegy lábánál, az autót lezártuk, és kimentünk a napsütötte füves rétre. A gyerekek jót játszottak, majd arra gondoltam, meg kellene másznunk a hegyet, amelyiknek lábánál voltunk. Megosztottam a család többi tagjaival, akik első hallásra egy kicsit még tétováztak, de megszületett a döntés, induljunk el felfelé. A döntés után, még néhány lépést tettünk a napsugaras tisztáson, majd a fák közé érve, az árnyak között, egyre meredekebbé vált az út. Együtt indultunk, egy volt a cél, felérni a csúcsra. Lelkes, lendületes lépésekkel vágtunk neki, közben fel-fel pillantva méregettük, vajon milyen távol lehet a kitűzött cél. Az hamar kiderült, hogy nem tudunk egyformán haladni az úton. Azok akik több terhet hordoznak, vagy gyengébbek, lassabban jutottak előre. Előttem a kisebbik fiam jól haladt, mögöttem feleségem, a nagyobbik fiam, és a három éves kislányom lemaradva. Volt egy különös vágy bennem, hogy mindannyian érjünk fel. Ezért nem volt közömbös számomra a többiek helyzete. Majd egy idő után éreztem, hogy egyre fogy az erő, és ha nem állok meg, és nem újul meg az erőm, akkor nem érek fel. Megálltam,majd hamarosan megújult erővel mentem tovább. Eközben a többiek is küzdöttek, és ki így ki úgy de haladtak. Számomra megnyugtató tudat volt, hogy ha lassan is de mindenki haladt felfelé, és senki nem adta fel. A legkissebbnek és egyben a leggyengébbnek, nehéz volt kabátban menni tovább, így ezt a terhét át kellett venni, és segíteni neki, hogy tudja folytatni az utat. A nagyobbik fiú viszont azt hiszem tudott volna gyorsabban is haladni, de ő az édesanyjával akart együtt menni, így másra nézett, és nem csupán a célra, emiatt egy kissé lemaradt. Többször megbotlottam, vagy megcsúszott a lábam, de mindég felkeltem, erőt vettem és tovább mentem. Ugyanígy a többiek. Az út nem volt könnyű, de jó és szép volt. Többször kellett megállni és megújulni. Ahogy közeledtünk a hegytető felé, mindinkább nehezebb volt előbbre jutni, és egyre többször tekintettünk vágyakozva a cél felé. Nagy segítség és nagyon serkentő volt, attól aki elől ment és aki már a legközelebb volt a célhoz, hallani biztató és bátorító szavait, amint odakiálltott hozzám, és én is ugyanezt tettem a mögöttem haladók felé. Gondolom nekik is szükségük volt erre, és bátorította őket. Többször éreztem úgy, ha az előttem feltünt ponthoz érek, az már a hegy tető, és vége lesz a küzdelemnek. De akkor amikor oda érkeztem, feltűnt egy újjabb rövidebb szakasz. Bár már nem voltam messze, de még néhány rövidebb szakasz várt rám. Majd egyszer hallottam egy kiálltást: Megérkeztem! Egy pillanatra megálltam, és azt gondoltam, milyen jó neki, ő fiatalabb nálam és már megérkezett. Megújult bennem is a vágy, és mentem tovább, hogy mielőbb megérkezhessek. A legvégső szakaszon még hó is volt, így vigyázni kellett, nehogy itt csússzak el, bár megcsúsztam, el nem estem. Még néhány lépés....... és én is megérkeztem. Nagyon jó volt, és aki már ott volt, örömmel fogadott. Vakítóan világított a nap, betöltött mindent a fénye, és olyan látvány tárult elénk, amire nem is gondoltunk volna. Majd érkeztek a többiek is. Már nagyon vártuk, hogy ők is megláthassák azt amit mi már látunk, és megpihenhessenek. Volt akinek nagyon nehéz volt az utolsó szakasz, ha bár sírva is de megérkezett. Ott aztán letöröltük a könnyeket, megszünt a sírás, vége lett a megpróbáltatásokkal, sok veszéllyel teli útnak. Csend volt, béke, minden zajtól mentes, csak a teremtett természet lágy zenéje hallatszott, és mindent áthatott a nap feltűnően erős fénye. Együtt csodáltuk azt, amit Istenünk végtelen hatalmából teremtett, a hegyeket, völgyeket, az erdőket, és a gyönyörű tisztásokat, réteket, a távolban a nagy várost, amit a nap úgy megvilágított, hogy szinte csillogott. Felfakadt szívünkből a hála, és betöltötte az öröm, hogy Ő a mi Istenünk!!!!
Nekem prédikált ez a hegyi út, és a vastagon írt sorok mögött vagy a sorokban ott vannak a leki életre vonatkozó üzenetek. Talán egy következő bejegyzésben érdemes lenne elemezni az Isten igéje alapján, hogy még jobban megértsük.
Soli Deo Glória!

Megdöbbentő

Kívánok Istentől megáldott hetet mindenkinek!
Lehet többen olvastátok azt a megdöbbentő megjegyzést, amit a blogomra kaptam 22-én. Eddig bárki szabadon küldhetett megjegyzést a bejegyzéseimre, de szombaton amikor észleltem a bajt, ezt meg kellett változtatnom. Mostantól csak moderált, (miután elolvastam a bejegyzést és jóváhagytam jelenhet meg nyilvánossan) bejegyzések lesznek a blogon, így nem jelenik meg azonnal a megjegyzés csak engedélyezés után. Miért van erre szükség? Úgy látom az ellenség, aki Krisztus és minden benne hívők ellensége, a blogolás szolgálatát sem kíméli a támadásoktól. Történt ugyanis, hogy a február 18-án írt bejegyzésemre, egy Isten tagadó, Isten ellenes, sátánista, trágár szavakat tartalmazó, Isten létezését és hatalmát megkérdőjelező megjegyzés érkezett. Hú, még leírni is borzasztó ezeket a kifejezéseket. Kb. 21 óra hosszat volt olvasható ez a megjegyzés, így bárki aki olvasta, törölje ki az emlékezetéből is. Én is töröltem az aznapi bejegyzést a megjegyzéssel együtt, majd a bejegyzést újra bemásoltam.Fel kell készülni arra, hogy így is támadások érhetik azokat, akik a bizonyságtétel, vagy bármilyen Isten országát és Krisztus gyülekezetét építő írásokat jelentetnek meg. Ez mindenképpen bizonyítéka annak, hogy a blogírás hasznos, építő szolgálat és eszköz lehet Isten kezében. Sőt, én magamról tudom, hogy többször erősített meg és buzdított egy-egy testvérem blog bejegyzése, és másoktól is hallottam hasonló bizonyságokat. Éppen ezért lett és lesz az ellenség célpontja. Minden blogot vezető és író testvéremnek javaslom, hogy legyen ellenőrzött a megjegyzések megjelenítése. Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, ereje és védelme legyen velünk, hogy ellene állhassunk, az ördög minden támadásaival szemben!

Még többet

Kegyelem néktek és békesség az Úr Jézus Krisztusban! Tudom, hosszú idő telt el, amióta utoljára írtam, és már kaptam is figyelmeztetéseket többektől, de igyekszem pótolni az elmaradásomat. Az elmúlt hetekben nem sok alkalmam és időm volt a számítógépen dolgozni. Van olyan e-mail fiókom, amit majdnem egy hónapja nem néztem meg. Volt is sok üzenet, olyanok is, amelyekre válaszolnom kell, és ha azok közül olvassa valaki ezt a bejegyzést, kérem a türelmét. Itt is szertném üzenni, hogy az általánosan használt e-mail címem, a novak@n-tel.hu amit szinte minden nap megnézek. Sokan ismerik még a novyx@freemail.hu címet is, de erről a fiókról van, hogy hosszabb időre megfeledkezem, így arról az üzenetek később jutnak hozzám. Mint az előző bejegyzésemben írtam, Magyarországon voltam egy hetet. Több hivatalos elintézendőm melett, minden este volt alkalmam az ottani testvérek közül valakivel beszélgetni, imádkozni. A hét végén, péntek-szombaton bibliaiskolába voltam. Újabb, tartalmas és gazdag tananyagot adtak le tanár testvéreink, úgy-hogy lesz miből felkészülni a vizsgákra. Szombat este, házi imaközösségi alkalmunk volt Kecelen. Voltunk úgy 20-an, és az Úr Jézus áldása volt az együttlétünkön. Számomra is érdekes volt ez a találkozás, hiszen amióta Erdélybe költöztünk, ez volt az első lehetőségünk, hogy együtt legyünk. Jó volt újra együtt lenni, és biztatni egymást, épülni mások bizonyságaiból. Hálás vagyok Istennek azokért a testvérekért, akik imakarjaikon hordozzák életünket, és tudom ez a kis közösség is renszeresen imádkozik értünk. Halgassa meg őket az Úr, és mindazokat akik ezt értünk teszik. Vasárnap három gyülekezetben is voltam Istentiszteleti alkalmon, Kiskőrösön és Kecelen, ahol szeretettel fogadtak a testvérek. Vasárnap délben egy kedves családnál, a Katona családnál voltam ebéden, ahol együtt lehettem az idősebb és az ifjabb Katona Imre testvérekkel, valamint Hajas Miklós testvérrel. Jó volt együtt elbeszélgetni idősebb testvéreimmel, akik bátorítottak, biztattak és az ige igazságairól beszélgtve, kerestük a mai kerszténység szomorú és fájdalmas helyzetéből a kiútat. Ők is, akik már sokat megéltek, többre vágynak. Lelkesen tettek bizonyságot azokról az időkről, amikor sokkal inkább kiáradt Istennek kegyelme, és a hívők még éltek az igével, és nem visszaéltek. Nincs ma sem más kiút, mint visszafordulni a tiszta evangéliumhoz, Isten igéjéhez, és megalkuvás nélkül mint egyetlen mértékhez, hozzá igazítani az életünket, és élni álltala. Az ébredés és a megújulás kulcsa, egyetlen kiút, a közömbös és rideg, vallásosságból. Valaki ezt mondta: "Hiányoznak a földről ma a Krisztus arcú keresztények". Igaza van. Most magamba kell néznem...........vajon rajtam mi látható? Uram légy irgalmas hozzám, mert nem látható még életemben a Krisztusi képmás. Én is többre vágyom!! Többre mint puszta vallásos élet, többre mint vasárnapi állszent keresztény, aki csak abban különbözik embertársaitól, hogy vasárnap szép ruhát vesz fel, és elmegy a gyülekezetbe, vagy a templomba. Arra vágyom, hogy mindinkább megértve Isten akaratát, elszakadva a világtól, annak szokásaitól, bűnös eszméitől, romlottságától, mind tisztábban megélni az ige valóságát. Szívem vágya, hogy Istennek ereje lakozzon bennem, de ne csak bennem, hanem egyre többen nyerjék meg hit által. Arra vágynak sokan, hogy legyen ébredés, megújulás, kiáradjon Isten kegyelme, és a bűnösök megtérjenek. Én is erre vágyok (várok), és nagyon-nagyon szeretnék egy tiszta, igei, ébredésnek a részese lenni!! Ez a legnagyobb vágyam! Egyik leg főbb imatémám. De kellenek az odaszánt életek, akik odafordulnak az Isten beszédéhez, és vállalják a mennyei akarat iránti engedelmességet. Uram mit akarsz, hogy cselekedjek? Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek? Az én akaratomat leteszem, a tied legyen meg mindenben. Félve mondom: Uram én akarom, hogy így legyen. Tudom nagyon gyenge vagyok, és a tapasztalatom is kevés, de ha hasznos lehetek vedd kezedbe életemet.A héten is több gyülekezet tart evangelizációs hetet. Így imádkozzunk a zilahi és a csernátoni evangelizációs alkalmakért, amelyekről én tudok, hogy szóljon az ige erővel és hatalommal, és készítse az Úr azok szívét, akik ott lesznek, hogy nyíljanak meg az evangélium előtt, és legyenek megtérések, megújulások. Ámen.
Bejegyezte: Életjel dátum: hétfő, február 18, 2008

Újultak- gyógyultak

Isten áldjon meg! Ezt a bejegyzésemet most Magyarországról írom, két kézzel! Már másik blogokon olvashattátok, vagy esetleg hallhattátok, hogy az elmúlt héten szerdán elestem és megsérült a vállam. Egyik testvérermet vittem haza, és amikor szálltam ki az autóból, estem egy nagyot. Akkor még a fájdalmat nem éreztem olyan erősnek, csak percekig szédültem, meg nehezebben kaptam levegőt. Lajos testvérem mindjárt mondta is, hogy elvisz az orvoshoz, de én inkább haza mentem, és gondoltam lefekszem és kipihenem az esést. De amikorra haza értem olyan fájdalmam volt, hogy hívtam is Lajost, menjünk nézessük meg a sürgősségin. Amikor megvizsgáltak, és diagnosztizálták, hogy kitörött egy kis darab csont a vállamból, és a kitörés mellett van egy repedés. Hát éppen nem a legjobb hír volt mert egy 11 napos útra kellett indulnom pénteken. Péntek, szombat, vasárnap Érszöllősre evangelizációs alkalmakra, hétfőtöl egy hétre Magyarországra, ahol három napot bibliaiskolában kell lennem. Csütörtökön este a feleségem vitt el Kisgalambfalvára evangelizációra, majd pénteken reggel a kisebbik fiam Dániel, aki segített az öltözködésben, és fájdalomcsillapítók kiséretében elindultunk Érszöllösre, majd onnét Magyarországra. Az Úr kegyelméből megérkezhettünk Krasznára, ahol néhány perc tartózkodás után, Efraim testvérem átvette a vezetést, mivel Ő az autóját ott hagyta szervízben. De nem úgy kellett eljönnöm Érszöllösröl, ahogy oda érkeztem. Szombat délután mikor imádkozni félrevonultam, megerősített az Úr, és a kezem amelyik előtte mozdulni sem akart, amint felkeltem a térdeimről elkezdett mozogni. Mondtam is rögtön a testvéreimnek nézzék már, mi történt velem,. Csodálkozva adtunk hálát a csodáért. Előtte (péntek) este még Gombos Miklós testvéréknél a vacsora közben kellett kérnem egy erős fájdalom csillapítót, de szombaton délutántól nekem arra már nem volt szükségem. Áldott legyen az Úr neve! De nem ez volt a legnagyobb csoda a hétvégén, és ezért még hálásabb vagyok! Az , hogy több ember szívébe eljutott az evangélium üzenete, és a lelkek gyógyulhattak, újulhattak meg. Attól nincs nagyobb dolog mint amikor valakinek a szívét veszi kezébe a gyógyító Mester. Nagyon áldott időt éltem meg Érszöllősön, és azt is megértettem, hogy ez az evangelizáció értem is volt. Az ott eltöltött idő alatt, Isten megláttatott velem az életemben gyengeségeket, hiányosságokat, sőt még olyan dolgot is amit rendeznem kell. Kérem az Urat erősítsen, tisztítson, neveljen. Jó, hogy Ő foglakozik velem.Hétfőn indultunk tovább Magyarországra, és már a tegnap estében is volt több, áldott beszélgetésem, ima közösségem az itteni testvérekkel. Legyen áldott mindenért az Úr Jézus neve!!

Gondolkodj el!

Áldjon meg téged az Úr! A szombati bejegyzésem után, amikor belinkeltem két éneket, többen jelezték, hogy az adott oldalon, ahol letölthetőek az énekek, (amelyek nagyon szépek, és örülök hogy tetszett) találtak egy videót a címe: "Élet végtagok nélkül."
Én már egy évvel ezelőtt láttam ezt a videót, arról a fiatalemberről, aki kezek és lábak nélkül született, de aki nem látta azokért belinkelem most ide, ahol meg lehet nézni. Nagyon elgondolkodtató! Miután megnéztétek, biztosan sokan magatokba néztek majd. Ha megosztanátok gondolataitokat, írjátok meg a commentben, amit nem csak én, hanem mások is olvashatnak. Biztosan sok tanulságot szűrhetünk le egymás javára is.
Mit és hogyan tettél Jézusért végtagokkal?

http://video.google.com/videoplay?docid=-110994457873269335

Jertek menjünk el az Úr házába örömmel

A linkekre kattintva meghalgathatsz két szép éneket!

http://video.google.com/videoplay?docid=-7949378505826362264

http://video.google.com/videoplay?docid=5268349041272370932

Istentől gazdagon megáldott, hétvégét kívánok! Ne feledd, atól is függ, hogy mennyire lesz áldott a vasárnap, hogy te hogyan fogsz menni Isten házába. Menjünk úgy, mint Péter és János, őszinte vággyal, örömmel és hittel! Készüljünk imádkozó szívvel, és a megáztatott talajban, majd jobban fog az igemag. -Áldd meg uram az ige szólását és hallgatását, hogy ne hulljon abból semmi a földre le! Ámen.