2008. február 23., szombat

Még többet

Kegyelem néktek és békesség az Úr Jézus Krisztusban! Tudom, hosszú idő telt el, amióta utoljára írtam, és már kaptam is figyelmeztetéseket többektől, de igyekszem pótolni az elmaradásomat. Az elmúlt hetekben nem sok alkalmam és időm volt a számítógépen dolgozni. Van olyan e-mail fiókom, amit majdnem egy hónapja nem néztem meg. Volt is sok üzenet, olyanok is, amelyekre válaszolnom kell, és ha azok közül olvassa valaki ezt a bejegyzést, kérem a türelmét. Itt is szertném üzenni, hogy az általánosan használt e-mail címem, a novak@n-tel.hu amit szinte minden nap megnézek. Sokan ismerik még a novyx@freemail.hu címet is, de erről a fiókról van, hogy hosszabb időre megfeledkezem, így arról az üzenetek később jutnak hozzám. Mint az előző bejegyzésemben írtam, Magyarországon voltam egy hetet. Több hivatalos elintézendőm melett, minden este volt alkalmam az ottani testvérek közül valakivel beszélgetni, imádkozni. A hét végén, péntek-szombaton bibliaiskolába voltam. Újabb, tartalmas és gazdag tananyagot adtak le tanár testvéreink, úgy-hogy lesz miből felkészülni a vizsgákra. Szombat este, házi imaközösségi alkalmunk volt Kecelen. Voltunk úgy 20-an, és az Úr Jézus áldása volt az együttlétünkön. Számomra is érdekes volt ez a találkozás, hiszen amióta Erdélybe költöztünk, ez volt az első lehetőségünk, hogy együtt legyünk. Jó volt újra együtt lenni, és biztatni egymást, épülni mások bizonyságaiból. Hálás vagyok Istennek azokért a testvérekért, akik imakarjaikon hordozzák életünket, és tudom ez a kis közösség is renszeresen imádkozik értünk. Halgassa meg őket az Úr, és mindazokat akik ezt értünk teszik. Vasárnap három gyülekezetben is voltam Istentiszteleti alkalmon, Kiskőrösön és Kecelen, ahol szeretettel fogadtak a testvérek. Vasárnap délben egy kedves családnál, a Katona családnál voltam ebéden, ahol együtt lehettem az idősebb és az ifjabb Katona Imre testvérekkel, valamint Hajas Miklós testvérrel. Jó volt együtt elbeszélgetni idősebb testvéreimmel, akik bátorítottak, biztattak és az ige igazságairól beszélgtve, kerestük a mai kerszténység szomorú és fájdalmas helyzetéből a kiútat. Ők is, akik már sokat megéltek, többre vágynak. Lelkesen tettek bizonyságot azokról az időkről, amikor sokkal inkább kiáradt Istennek kegyelme, és a hívők még éltek az igével, és nem visszaéltek. Nincs ma sem más kiút, mint visszafordulni a tiszta evangéliumhoz, Isten igéjéhez, és megalkuvás nélkül mint egyetlen mértékhez, hozzá igazítani az életünket, és élni álltala. Az ébredés és a megújulás kulcsa, egyetlen kiút, a közömbös és rideg, vallásosságból. Valaki ezt mondta: "Hiányoznak a földről ma a Krisztus arcú keresztények". Igaza van. Most magamba kell néznem...........vajon rajtam mi látható? Uram légy irgalmas hozzám, mert nem látható még életemben a Krisztusi képmás. Én is többre vágyom!! Többre mint puszta vallásos élet, többre mint vasárnapi állszent keresztény, aki csak abban különbözik embertársaitól, hogy vasárnap szép ruhát vesz fel, és elmegy a gyülekezetbe, vagy a templomba. Arra vágyom, hogy mindinkább megértve Isten akaratát, elszakadva a világtól, annak szokásaitól, bűnös eszméitől, romlottságától, mind tisztábban megélni az ige valóságát. Szívem vágya, hogy Istennek ereje lakozzon bennem, de ne csak bennem, hanem egyre többen nyerjék meg hit által. Arra vágynak sokan, hogy legyen ébredés, megújulás, kiáradjon Isten kegyelme, és a bűnösök megtérjenek. Én is erre vágyok (várok), és nagyon-nagyon szeretnék egy tiszta, igei, ébredésnek a részese lenni!! Ez a legnagyobb vágyam! Egyik leg főbb imatémám. De kellenek az odaszánt életek, akik odafordulnak az Isten beszédéhez, és vállalják a mennyei akarat iránti engedelmességet. Uram mit akarsz, hogy cselekedjek? Uram, mit akarsz, hogy cselekedjek? Az én akaratomat leteszem, a tied legyen meg mindenben. Félve mondom: Uram én akarom, hogy így legyen. Tudom nagyon gyenge vagyok, és a tapasztalatom is kevés, de ha hasznos lehetek vedd kezedbe életemet.A héten is több gyülekezet tart evangelizációs hetet. Így imádkozzunk a zilahi és a csernátoni evangelizációs alkalmakért, amelyekről én tudok, hogy szóljon az ige erővel és hatalommal, és készítse az Úr azok szívét, akik ott lesznek, hogy nyíljanak meg az evangélium előtt, és legyenek megtérések, megújulások. Ámen.
Bejegyezte: Életjel dátum: hétfő, február 18, 2008

2008. február 5., kedd

Újultak- gyógyultak

Isten áldjon meg! Ezt a bejegyzésemet most Magyarországról írom, két kézzel! Már másik blogokon olvashattátok, vagy esetleg hallhattátok, hogy az elmúlt héten szerdán elestem és megsérült a vállam. Egyik testvérermet vittem haza, és amikor szálltam ki az autóból, estem egy nagyot. Akkor még a fájdalmat nem éreztem olyan erősnek, csak percekig szédültem, meg nehezebben kaptam levegőt. Lajos testvérem mindjárt mondta is, hogy elvisz az orvoshoz, de én inkább haza mentem, és gondoltam lefekszem és kipihenem az esést. De amikorra haza értem olyan fájdalmam volt, hogy hívtam is Lajost, menjünk nézessük meg a sürgősségin. Amikor megvizsgáltak, és diagnosztizálták, hogy kitörött egy kis darab csont a vállamból, és a kitörés mellett van egy repedés. Hát éppen nem a legjobb hír volt mert egy 11 napos útra kellett indulnom pénteken. Péntek, szombat, vasárnap Érszöllősre evangelizációs alkalmakra, hétfőtöl egy hétre Magyarországra, ahol három napot bibliaiskolában kell lennem. Csütörtökön este a feleségem vitt el Kisgalambfalvára evangelizációra, majd pénteken reggel a kisebbik fiam Dániel, aki segített az öltözködésben, és fájdalomcsillapítók kiséretében elindultunk Érszöllösre, majd onnét Magyarországra. Az Úr kegyelméből megérkezhettünk Krasznára, ahol néhány perc tartózkodás után, Efraim testvérem átvette a vezetést, mivel Ő az autóját ott hagyta szervízben. De nem úgy kellett eljönnöm Érszöllösröl, ahogy oda érkeztem. Szombat délután mikor imádkozni félrevonultam, megerősített az Úr, és a kezem amelyik előtte mozdulni sem akart, amint felkeltem a térdeimről elkezdett mozogni. Mondtam is rögtön a testvéreimnek nézzék már, mi történt velem,. Csodálkozva adtunk hálát a csodáért. Előtte (péntek) este még Gombos Miklós testvéréknél a vacsora közben kellett kérnem egy erős fájdalom csillapítót, de szombaton délutántól nekem arra már nem volt szükségem. Áldott legyen az Úr neve! De nem ez volt a legnagyobb csoda a hétvégén, és ezért még hálásabb vagyok! Az , hogy több ember szívébe eljutott az evangélium üzenete, és a lelkek gyógyulhattak, újulhattak meg. Attól nincs nagyobb dolog mint amikor valakinek a szívét veszi kezébe a gyógyító Mester. Nagyon áldott időt éltem meg Érszöllősön, és azt is megértettem, hogy ez az evangelizáció értem is volt. Az ott eltöltött idő alatt, Isten megláttatott velem az életemben gyengeségeket, hiányosságokat, sőt még olyan dolgot is amit rendeznem kell. Kérem az Urat erősítsen, tisztítson, neveljen. Jó, hogy Ő foglakozik velem.Hétfőn indultunk tovább Magyarországra, és már a tegnap estében is volt több, áldott beszélgetésem, ima közösségem az itteni testvérekkel. Legyen áldott mindenért az Úr Jézus neve!!

2008. január 29., kedd

Gondolkodj el!

Áldjon meg téged az Úr! A szombati bejegyzésem után, amikor belinkeltem két éneket, többen jelezték, hogy az adott oldalon, ahol letölthetőek az énekek, (amelyek nagyon szépek, és örülök hogy tetszett) találtak egy videót a címe: "Élet végtagok nélkül."
Én már egy évvel ezelőtt láttam ezt a videót, arról a fiatalemberről, aki kezek és lábak nélkül született, de aki nem látta azokért belinkelem most ide, ahol meg lehet nézni. Nagyon elgondolkodtató! Miután megnéztétek, biztosan sokan magatokba néztek majd. Ha megosztanátok gondolataitokat, írjátok meg a commentben, amit nem csak én, hanem mások is olvashatnak. Biztosan sok tanulságot szűrhetünk le egymás javára is.
Mit és hogyan tettél Jézusért végtagokkal?

http://video.google.com/videoplay?docid=-110994457873269335

2008. január 26., szombat

Jertek menjünk el az Úr házába örömmel

A linkekre kattintva meghalgathatsz két szép éneket!

http://video.google.com/videoplay?docid=-7949378505826362264

http://video.google.com/videoplay?docid=5268349041272370932

Istentől gazdagon megáldott, hétvégét kívánok! Ne feledd, atól is függ, hogy mennyire lesz áldott a vasárnap, hogy te hogyan fogsz menni Isten házába. Menjünk úgy, mint Péter és János, őszinte vággyal, örömmel és hittel! Készüljünk imádkozó szívvel, és a megáztatott talajban, majd jobban fog az igemag. -Áldd meg uram az ige szólását és hallgatását, hogy ne hulljon abból semmi a földre le! Ámen.

2008. január 22., kedd

Teljes átadás

"Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, Aki adta önmagát a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. Akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen." Ezzel a szép és sokatmondó Pál apostoli köszöntéssel had köszöntselek én is titeket. Ma amikor olvastam, megragadtak a köszöntés szavai. Pál nem írt úgy, hogy ne köszöntéssel és áldást kívánva kezdte volna levelét. Megfigyelhető, minden köszöntésében benne van, ugyanaz a mondat: "Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól", de Timótheus és Titusz leveleiben még az irgalmasságot is belefoglalja a köszöntő mondatba. Köszöntelek én is téged mint Pál köszöntötte az övéit.

Január első napjaitól foglalkozunk a Józsué könyvével a bibliából, itt Erdélyben, és minden reggel a feleségemmel elolvasunk belőle egy szakaszt. Nagyon sok üzenete van ennek a könyvnek. A tegnapi és a ma reggeli igék, Józsué 7. részéből voltak, amikor Ákán elvesz a teljesen Istennek szentelt dolgokból, majd súlyos ítélettel bűnhődik. Ma foglalkoztatott az a gondolat, vajon az én életemben hogy vannak azok a dolgok, amelyeket teljesen Istennek kell szentelnem? Ott van minden az oltáron, és tud az Úr rendelkezni felettük, vagy vannak dolgok, amelyeket én jónak látok megtartani, elvenni abból ami Őt illetné meg. Így néhány gondolatot megemlítek. Az időm? Hányszor kaptam azon magam, hogy haszontalanul telt felettem az idő. Vagy azt is látnom kell, hogy sokszor rosszul használom ki az időmet. Pedig az idő nagyon rövid, és hamar eljár. Itt hiányt mutat a mérleg. A gondolkodás? A Zsoltár író azt mondja: boldog ember az.... aki az Úr törvényéről gondolkodik éjjel és nappal. Józsuénak így szól az Úr: El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal....!Miről gondolkodok én éjjel és nappal? Az igék alapján azt kell látnom, a gondolkodásnak is teljesen Istennek szenteltnek kell lennie. Éjjel és nappal, állandóan. Azon is elgondolkodtam, mennyire befolyásolják a mi gondolatainkat, az olvasott és nézett dolgok. Aki sokat olvas újságot vagy néz televíziót, annak a gondolatait az fogja meghatározni, amit azokban látott. De aki sokat olvassa Istennek igéjét, annak gondolatai azzal lesznek elfoglalva, abban lesz gyönyörűsége. Sajnos híjával vagyok. Akarat? Jézus nem mondta, hogy én így vagy úgy akarom, csak amikor gyógyított: akarom tisztulj meg, vagy a főpapi imájában: Atyám akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek. Letette a maga akaratát, teljesen Istennek szentelte: legyen meg a Te akaratod mint a menyben úgy a földön is, vagy : mindaz által ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te. És én? Sokszor én akarom........! Érzelem? Nagyon hajlamosak vagyunk az érzelmeink szerint véleményt alkotni, és azok szerint cselekedni. Ilyenkor nem mindég tud az ember Istenre figyelni, az Ő akarata vagy az igéje szerint, élni, dönteni. Aztán ha még helye van életünkben valami világi, vagy bűnös érzelmeknek, akkor az mérgezi lelkünket. Az érzelmünket csak úgy tarthatjuk meg teljes tisztaságban, ha teljesen Istennek van szentelve. Az anyagi javaink is akkor lesznek áldássá, ha azt az Úrra bízzuk. Van miért szégyellnem magam, de azért is osztottam meg veletek, mert nem akarom ezt Ákán módjára elrejteni és bűnhődni majd, hanem önként felfedni, és kérni az Urat, bocsásson meg nekem. Tudom az egész életem TELJESEN ISTENNEK SZENTELT kell, hogy legyen! Családommal, szolgálatommal, lelkiekkel és az anyagiakkal együtt. Ma este így imádkozom: Uram, meg kell vallanom, hogy sok mindent még nem szenteltem teljesen neked. Szégyenlem saját akarataimat, érzelmeimet, hiábavaló gondolataimat. Bocsáss meg kérlek nekem, és az Úr Jézus vérében tisztíts meg engem egészen. Segíts, hogy mindenem teljesen a tiéd legyen. Adj nekem imádkozó és igédet éjjel nappal kereső életet. Töltsd be szentlelkeddel és igéddel szívemet. Köszönöm irgalmadat és kegyelmedet. Mindenért legyen a dicsőség a Tied! Ámen!

2008. január 16., szerda

Visszaemlékezés

Az Úr Jézus áldjon meg! Hétfőn a Hargita táborban voltunk, ahol a székelyföldi lelkipásztoroknak, missziómunkásoknak, és feleségeiknek volt közösség építő nap. Most volt az első alkalom, hogy én is részt vettem egy ilyen alkalmon feleségemmel, és még sok testvérrel nem volt lehetőségem ez előtt személyesen találkozni. Jó együttlétünk volt, délelőtt Boros Róbert székelyudvarhelyi lelkipásztor buzdított imára, majd Borzási István tartott előadást, az evangelizálásról és az arra való felkészülésről. Délután eljött az idő, amikor nekem is be kellett mutatkozni, és megosztani a testvérekkel a megtérésem, valamint a vezettetésem bizonyságtételét. Mindég jó megemlékezni arról, amit az Úr végzett az életünkben, és a bizonyságtételekben újra felelevenednek az átélések. Így jut eszembe többször az a kis imádkozó közösség, akikkel Magyarországon minden szombat este együtt imádkoztunk a házunknál. Sok közös harcunk, ima meghallgatásunk, bizonyságunk lehetett. Imádkozom értük, hogy az Úr erősítse őket, gazdagítsa áldásaival, adjon elég erőt nekik a harcokban. Tudom ők is imádkoznak értünk, amire nekünk nagy szükségünk van! Most felteszek ide képeket, amik az utolsó közös együttlétünkkor - mielőtt Erdélybe jöttünk - a magyarországi házunkban a házi imaalkalommal, és az azt követő szeretet vendégségről készült. Jó megemlékezni erről is.

2008. január 12., szombat

Egy értékes és érdekes ajándék

Tegnap este Szőcs testvért látogattam meg, Báni Lajos testvéremmel. Szőcs testvér 74 éves, a gyülekezetünk özvegy tagja, aki több mint 4 éve vesztette el feleségét, és azóta egyedül él. Mint elmondta, nagyon szerették egymást, és minden vasárnap együtt mentek a gyülekezetbe. Vilma néni már az Úrnál van. Tegnap este hoszassan beszélgettünk, a régi időkröl, ébredésekről, amikor még gyakran megtörtént, hogy valaki aki éppen az utcán ment el a ház előtt, ahol a hívők együtt voltak, és meghallotta az éneklést, nem tudott tovább menni. Úgy hangzott az ének, hogy a bűnös ember meg kellett hogy álljon. Veress testvér szokta mondani: "Vannak olyan énekek, ha én azt hallanám, és nem volnék megtérve, nekem meg kellene térnem." Ezek olyan énekek voltak, és úgy voltak énekelve, hogy meg lehetett térni, ha meghallotta azt egy megtéretlen ember. Milyen jó lenne, ha ma is tudnának a hívők úgy énekelni, hogy a bűnös szívek összetörnének, a bilincsek lehullanának, a reményvesztettek új reményt kapnának, a közömbösök megújulnának, a betegek gyógyulnának......! Olyan sokféleképpen énekelünk, (dicsőítünk) ma már, de gondoljunk csak jobban bele: vonzó e a mi szolgálatunk, éneklésünk a kívülvalók számára? Érdemes elgondolkodnunk ezen, és sajnos ma már sok helyen előfordul, amikor a "dicsőítés" elkezdődik egy istentiszteleti alkalmon, nem hogy befelé jönnének az emberek, hanem akik bent vannak azok is kifelé menekülnek. Én ezeket a sorokat úgy írom, hogy magam is kaptam énekeket, amelyeket leírtam és énekelek, és része voltam, vagyok ennek a szolgálatnak. De mindég is éreztem, a különbséget, a Szentléleknek ereje, és a hangerő között. Na de visszakanyarodok a tegnap esti találkozáshoz, mert oka van, hogy az éneklésről beszélgettünk és írok most. Szőcs testvér egy könyvet adott a kezembe, ami első pillantásra is értékesnek tűnt. Egy 1915-ben kiadott, A Hit Hangjai énekes könyvet, ami sárguló lapjain 768 éneket tartalmaz. Elgondoltam, hogy amikor ezt a könyvet kiadták, még pl. élt Kornya Mihály testvér. Az énekeskönyv szöveg tartalma egyszerű, őszinte, de sokatmondó és érthető. Az első kiadása 1905-ben történt, a Németországban kiadott "Glaubensstimme" énekes könyv magyar fordításaként. A könyvben kb. az énekek egy negyed része kottázott, de a többi ének mind elénekelhető a kottázott énekek dallamára. Érdekesség, hogy van ének, amelyikhez 4-5 dallam is meg van jelölve. Olyan énekekkel gyakran találkozni, amikor egy dallamra több szöveg is van írva, de amikor egy-egy szövegre több dallam is, az már ritkábban fordul elő. Ez a könyv, viszont sok ilyen éneket tartalmaz. Meglepett mikor Szőcs bácsi azt mondta, hogy elvihetem, és ha gondolom, nekem is adja. Hát nem akartam örökbe elfogadni, hiszen az édesanyja könyve volt ez valamikor, de megköszöntem, hogy egy időre elvihetem, és megtanulhatok belőle énekeket. Értékes, mert azt gondolom, kevés példány lehet belőle, ami még forgatható, használható. Gondolom van benne jó néhány ének, amit érdemes lesz megtanulni, vagy feleleveníteni.

Egy éneket beírok ide, ami az "Itt a szívem, vegyed óh Istenem...." ének dallamára elénekelhető:

Óh mennyiszer, vétkeztem ellened, mióta élek én.
Mégsem hagytál, magamra engemet, ez élet tengerén.
A fergeteg vihar zajában, kezed kinyújtva én utánam.
Megmentettél, megmentettél!

Mi légyen óh, a hála mindezért, mit adjak én Neked?
Hogy Önmagad, lejöttél lelkemért, nem nézve bűnömet.
Én Istenem, de mit is adjak? Minden tiéd ezért fogadjad.
A szívemet, a szívemet.

Ha van valakinek ilyen régi, vagy akár még régebbi, ma már nem használt énekes könyve, vagy bibliája, és lemondana róla, kérem értesítsen, hajlandó vagyok megvásárolni is.
e-mail: novak@n-tel.hu



2008. január 10., csütörtök

Aki hiányozni fog

Alig érkeztünk meg, és kezdtük megismerni az új helyünket, a gyülekezetet, a testvéreket, és azért kezdtünk el imádkozni, hogy Isten szaporítsa a gyülekezetünk létszámát, máris szembetaláltuk magunkat az ellenkezőjével. Na nem azért mert nem hallgat meg minket az Úr, hanem azért, mert a gyülekezetünk egyik tagja, hamarosan férjhez megy, és Izraelbe fog költözni. Aki búcsúzik tőlünk, és nekünk itt a gyülekezetben nagyon fog hiányozni: Zsuzsa. Ő két éve tért meg, tanárnőként dolgozott itt egy gyergyói iskolában, és nagyon sokat foglalkozott a gyülekezetben a gyermekekkel. Minden gyermek nagyon szereti őt. A gyülekezet oszlopos tagja. Az első gyergyószentmiklósi megtérők közül való, akit úgy ismertem meg, hogy nagyon szereti a Megváltót. Csodáltam életében az Úr Jézus munkáját, és azt, hogy megtérésénél, nem a körülményekre nézett, nem azt nézte, hogy Gyergyóban még alig vannak a gyülekezetben, hanem az Úrra nézett, és az elsők között vállalta, hogy világítson ebben a városban. Volt alkalmam hallani őszinte imáit, és tudom mennyire ragaszkodik az Úrhoz. Így megértjük, hogy ha mennie kell, de nagyon fog nekünk hiányozni. Nem régen, kb. két hete, itt volt nálunk egy vasárnap, és az Úr jelenlétében időzhettünk. Elmondta a megtérését, bizonyságait, és azt is, hogy bizonyság számára a mi jövetelünk, mert így mostmár nyugodtabban fog elköltözni. Imádkoztunk, kértük az Úr Jézus álldását a következő időre, itt is, és ott Izraelben is, és imádkozunk azért is, hogy az ő helye sem maradjon üresen, hanem adjon az Úr másokat, új megtérőket helyette a gyülekezetünkbe. Imatémánk, Zsuzsa Gyergyóban maradt családtagjai is, akik láthatták Zsuzsa hiteles megtérését, és azt a változást az életében, ami kívánatos lehet másoknak is. Hogy miért költözik Zsuzsa Izraelbe..? Igen, ezt is megírom: A vőlegénye Johannen, Izraeli, keresztény testvér. Isten áldja meg Őket, a szentföldön, hogy végezzék ott is gyümölcsözően a lélekmentés szolgálataát, és megismerhessék sokan álltaluk is, hogy JÉZUS KRISZTUS A MESSIÁS!
A kislányom Renáta és Zsuzsa

2008. január 2., szerda

Ünnepek után

Kívánok mindenkinek: Boldog, áldásokban és győzelmekben gazdag, 2008-as évet. Sajnos nem tudok elég időt szánni a blog írásra, így egy kissé el vagyok maradva az ünnepi események megírásával. Az ünnepek alatt, többen szóvá tették, hogy gyakrabban kellene írni. Igyekszem, és remélem ebben a szolgálatban is lesz növekedésem. Mert van, amiben növekednem kell, és van, amiben alábbszállnom. Bennem Krisztusnak, az Ő erejének és munkájának növekedni kell, nekem, az énemnek, az akaratomnak, a természetemnek alábbszállni. Látom ezt, és vágyom ezt!
Visszatérek még egy kicsit az ünnepekre. A karácsony előtti vasárnap délután, a gyülekezetben, az Esély alapítvánnyal közösen tartottunk karácsonyi Istentiszteletet. Az Esély alapítvány, egy, fogyatékos gyermekekkel foglalkozó alapítvány. Ezek a gyermekek, gondozóik és szüleik jöttek el, valamint erre az alkalomra hívogattunk, és a városból is voltak akik elfogadták a meghívást és eljöttek. Sőt olyan is volt, akit nem hívtunk, Erdőszentgyörgyről Molnár János testvér, de jól tette hogy eljött, és buzdította a gyülekezetet. Gyergyószentmiklósra bárki jöhet, meghívás nélkül is, akár gyergyói akár nem, mi szeretettel fogadjuk, és jól teszi ha eljön. Ezen a vasárnap délutáni alkalmon, jól megtelt az imaház, volt mintegy százhúsz főnyi sokaság. De milyen jó, hogy az Úr is ott volt. Hangzottak a gyermek szolgálatok, majd az ige, és az áldás esője hullott. Alig akartak hazamenni a vendégek és a testvérek. Volt alkalom majdnem minden látogatóval váltani néhány szót, és biztatni őket, hogy jöjjenek Isten házába, és jelenlétébe máskor is. Kívánom mindenkinek, aki ott volt, hogy éljenek Isten jelenlétében. Nagy öröm volt számunkra, hogy két nap múlva, karácsony napján az egyik család visszajött, sőt fiuk Norbi már csatlakozni akar a Vasárnapi iskolásokhoz. Nagyon aktív, okos fiú, legyen Krisztus katonája! Karácsony másnapján a csíkszeredai gyülekezetet látogattuk meg, akikkel szintén nagyon jó együttlétünk volt. A Hargita táborba voltunk hivatalosak péntek este, ahol a Veress család tartotta az év végi találkozót. Ők, mivel az ország különböző pontjain szolgálják az Urat, mind az öt család a lelki munkában foglalatos, a férjek lelkipásztorok, így ritkán tud az egész család együtt lenni. A karácsony utáni napok viszont erre a találkozásra szolgálnak, már évek óta. Jó időt tölthettünk velük, imádkozva, a testvéri kapcsolatot ápolva, bizonyságokat mondva és hallgatva. Még a gyermekek is mind szolgáltak valamivel. Isten nagyon áldja meg őket, mert ma már keresve sem nagyon találni, ilyen meghitt, Istenfélelelmben együtt időző, imádkozó családot. Szilveszter este szintén a gyülekezetben voltunk, Ernő testvér szolgált arról miként kell számlálni a napokat, hogy bölcs szívhez jussunk. Azt mondta egyszerű, a négy alap művelet szerint: összeadás, kivonás, osztás, szorzás. Ha akarjátok tudni a képletet részletesebben, akkor jelezzetek, és megírom. Elvégeztük mindannyian a számítást, és imádkoztunk az irgalmas Isten kegyelméért, mert a végeredmény általában nem volt megfelelő. Ezt én mondhatom magamról, de a többi testvérem imájából is ez tűnt ki. Az Istentisztelet után gyakoroltuk az agape asztalközösséget. Mindenki hozott otthonról valamit, és azt együtt mindannyian fogyasztottuk. Olyan gazdag volt az asztal, hogy alig fért fel a sok finom eledel. A vágyam mostmár az, hogy a lelki eledelek asztala is legyen gazdagon terítve, és tudjuk, akarjuk azt fogyasztani. Akkor boldog évünk lesz, az biztos. Az új év első napján délelőtt a gyülekezetben voltunk. Délután a Hargita táborba mentünk, mert kb. 80 fiatal ott töltötte a szilvesztert, és este újévi evangelizációs alkalom volt, ahova hívtak bennünket szolgálni. Ernő testvérékkel, és Dániel fiammal mentünk, majd maradtunk a 2.-ai, mai délelőtti programra is. A tegnap esti program témája a "Rendelt idő." Veress testvér az alábbiak szerint hirdette az igét, és hívta fel mindenki figyelmét, ha netán ez a nap lenne a számára rendelt idő, alkalom.

R endelt idő Ap. csel. 17:31
E lvégzett dolog Zsid. 9:27
N incs fellebbezés Róma 5; 6; 6:23a
D e Isten adott időt a megtérésre Jel. 2:21
E gy nap elég a megtérésre Lukács 19:9-10
L égy bölcs és ne bolond Lukács 12:16-21, Efézus 5:17
T edd le bűneidet és életedet Jézus kezébe Ap. Csel. 22:16; 26:29
I gyekezz, míg tart a ma Zsidók 3:15
D icsőség vár rád 2Kor. 3:18
Övé az utolsó szó Jel. 22:10-13

Az Úr Jézus neve legyen áldva, hogy többen is úgy érezték, ez az ő számukra rendelt idő, és tartottak bűnbánatot, szabadulhattak meg terheiktől, és hoztak döntéseket. Hozzám is szólt az Úr, és kellett döntést hoznom az év első napjain. Ő segítsen meg kitartással megfutni az előttem levő pályát, hogy egy nap, ami el van rendelve, és biztos be fog következni, győztesként állhassak Uram elé. A mai nap még hangzott előadás a megjutalmazás idejéről, Simon András lelkipásztor szolgált délelőtt a fiataloknak. Az ebéd előtt még volt lehetőségünk Andrással kettesben egy órát beszélgetni, imádkozni, egymást jobban megismerni. Nagyon buzgó leki testvért ismertem meg benne. Ajánlom a blogját olvasni, ki van linkelve. Hálás vagyok Istennek, hogy már az év első óráiban áldásaiban részesülhettem.

2007. december 27., csütörtök

Az ajándékozás csodája

Az ünnepi áldások, szeretet és békesség legyen állandó mindenki életében. Most karácsony harmadnapján, van alkalmam, hogy írjak, vissza tekintve az ünnepekre. Először is az elmúlt héten több napon, és helyen volt alkalmunk az Angliából érkezett csomagokat osztani. Itt Gyergyószentmiklóson sem volt másként, voltak akadályok és akadályozók, mint másoktól is hallottuk, de voltak jó megtapasztalások is. Igyekeztünk mindenütt a csomagok mellé az evangéliumot is adni, de volt ahol ebben, az intézmény igazgatónője megakadályozott bennünket, annak ellenére, hogy ezt előre megbeszéltük. Az Úr legyen kegyelmes hozzá, és adjon neki alkalmat a megtérésre. De Isten adott lehetőséget az ünnepély után neki is, és másoknak is bizonyságot tenni, a személyes beszélgetésekkor.
De most egy jó bizonyságot fogok megosztani. Pénteken, az utolsó óvodai alkalommal, - ahol egyébként nagy szeretettel fogadtak bennünket, és minden csoportban, lehetőség volt a szülők, nagyszülők, vendégek, gyermekek, ovónők jelenlétében beszélni a legnagyobb ajándékról Jézus Krisztusról,- történt meg a következő eset. Éppen már a csomagokat tartalmazó nagyobb dobozokat szedtem össze és készültünk elbúcsúzni, amikor egy anyuka, könnyes szemekkel jön hozzám és azt mondja:
-Tessék elképzelni, működik az angyal.
-Mire tetszik gondolni?-kérdezem
-A kisfiam, Őrs, már fél éve, az angyaltól és a mikulástól is mindég, narancssárga szaxofont kért, és képzelje az ő csomagjában, egy narancssárga szaxofon van. Alig tudom elhinni!
-Tetszik tudni, nem az angyal műve ez, hanem Isten, akinek minden emberre gondja van, látta a kisfiú vágyát, szükségét és teljesítette azt. És így volt ez az első karácsonykor is, mikor látta Isten, hogy az embernek mire-kire van szüksége, küldte el Jézust, hogy a legnagyobb hiányát, szükségét, vágyát betöltse. Ma is tudja Isten, mire van szüksége egy kis gyermeknek, de tudja mire van szüksége az anyukának is. Ha Isten így figyelemmel tartja a gyermekeket, mennyivel inkább a felnőtteket.
-Hát valóban van Isten......! - mondja a vezető ovónő csodálkozva, aki végighallgatta ezt a rövid beszélgetést.
Igen, van Isten!!! és hisszük nem véletlen, hogy ez a csoda megtörtént, mert januártól a kislányom Renáta, pontosan abba az ovódába, és abba a csoportba fog járni, ahova az említett kisfiú jár. Így lesz alkalom újra találkozni az anyukával, és meghívni hozzánk, bizonyságot tenni neki. Mennyi másik helyen voltunk, de ez a csoda, mégis a legjobb helyen történt. Istennek útjai csodálatosak! Kérlek, ha teheted imádkozz ezért a családért, hogy ismerjék meg, és fogadják szívükbe a legnagyobb ajándékot Jézus Krisztust.
"Hallgasd meg Uram, az értük mondott imákat! Köszönöm!"
Azt írtam csoda, és azt gondolom valóban az. Annak az esélye, hogy ez a csomag pont ehhez a kisfíúhoz kerüljön, emberileg minimális volt. Én pontosan nem tudom mennyi csomagot készítettek ott Angliában, de gondolom, több tízezret. Csak mi kaptunk, több mint ötszázat, és csak ott Marosvásárhelyen, ahol kiosztották nekünk a csomagokat láttam több ezeret. De még az a tény is, hogy az utolsó ovódai csoportban, mikor már az ajándékok nagy része ki volt osztva, kapta meg a kisfiú pont ezt a csomagot, azt hiszem, csak erősíti azt, hogy ez Isten keze volt. Hát nem csoda ez? Hiszem, ez csak a kezdete egy nagyobb csodának! A legnagyobb csodának, amikor Jézus megszülethet valaki(k) szívében! Ámen.
Felteszek egy néhány képet az ajándékozással szerzett örömről:






........és egy pásztor fiúról.